Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

EGI szkáK A DM KFT. ÉS A DMGK GAZDASÁGI MELLÉKLETE Végén csattan az ostor Jelöletlen földek - Tulajdonos jelöltek Az ásotthalmi Alkotmány Szakszövetkezet közgyűlése még decemberi közgyűlésén döntött a jogutód nélküli megszűnés mellett. A 13,5 millióra értékelt vagyon felélése helyett annak felosztását remélték e lépéstől. Csapdák ideje jyiasszikus csapda-jelenséget látszik fölmulatni a ma­A gyar gazdaság. Legalábbis erre vall, ahogyan szak­emberek is tétován tárják szét kezüket, s még a kor­mányzattól távol álló szakértők - akik pedig különösebb felelősségvállalás nélkül adhatnának tanácsokat - sem igen képesek a kiutakhoz való receptek fölírására. Mind több pénz gyűlik föl a bankokban, ráadásul nega­tív reálkamatokkal. Ilyen esetekben természetes következ­ményként várhatná el mindenki, hogy a hitelkamatok is gyors csökkenésnek indulnak és jelentősen bővül a hitelkí­nálat. Ami mellesleg rá is férne a magyar gazdaságra, hi­szen - mivel az egyéb belső tartalékok lassanként kimerül­nek - beruházások nélkül aligha lehet kilábalnunk az egy­re erősödő recesszióból. Pedig az is jól látható, hogy a belső kereslet további visszafogottsága, a növekvő piaci bizonytalanságok óhatatlanul egyre súlyosabb társadalmi problémákhoz vezetnek, többek között a munkanélküliség és a költségvetési hiány további gyors növekedése révén. Ezzel szemben - éppen a piaci bizonytalanságok követ­keztében - a viszonylagos pénzbőség ellenére is csak nehe­zen lehet hitelekhez jutni. S ha kaphatna is valaki hitelt, aligha képes arra, hogy az elképesztően magas kamatokat kigazdálkodja. így aztán megalapozott, racionális beruhá­zások is elmaradnak, tovább mélyítve a recessziót, rontva a foglalkoztatottság és a belső kereslet mutatóit. Mellesleg ez nagyjából természetes is a mai helyzetben, amikor a növekvő belső államadósságokat a tőkepiacon kell megfinanszírozni, viszonylag magas kamatozású papí­rokkal, hogy ide áramoljék a tőke. Csakhogy a folytatódó recesszió következtében tovább csökkennek reálértékben a költségvetés bevételei, amelynek pótlására újabb pénzeket kell elszívni a tőkepiacról. És beindul a spirál... Csapda a javából. Pedig meg kellene találni vala­hogyan a kiutat. És még idejében. Expo '93 Dé-Koreában Környezetvédelmi világtalálkozó ? Az itt gazdálkodók ezen a 8 aranykorona átlagú területen nem láttak reményt a közös gazdaság gazdaságos működte­tésére. A végelszámolás gya­korlati megvalósításához a mai napig nem tudtak hozzákezde­ni, ugyanis március közepéig még nem jelent meg a cégköz­lönyben. Az 5-6 millió forintnyi érté­kű gép az udvaron vár a sorára. Belső árverésen gondolták üz­letrészért és készpénzért mi­előbb értékesíteni, hogy a tava­szi munkákra használhassák az új tulajdonosok. Tekintve, hogy a szabályos árverés meg­szervezése és kitűzése is idő­igényes, igen kevés az esély a maguk elé tűzött határidőn be­lőli osztozkodásra. Nehéz elhi­tetni az emberekkel, hogy nem az utolsó pillanatig az irodán és telephelyen kitartó pár em­ber időhúzásáról, kenyérfélté­séről van szó. Őrizni kell a va­gyont, s információt adni az ügyes-bajos dolgukkal oda for­dulóknak. Az elnökségből „kifutóban lévő" Masa Jenő ottjártamkor épp a földkiadással kapcsolat­ban érdeklődőknek próbált út­baigazítást adni. Volt akinek csak a térképen kellett megke­resni a tanyája melleti föld helyrajzi számát. A földkiadó bizottság ez alapján tudja csak döntését meghozni. A kisze­melt földterület megszerzésé­hez szükséges aranykorona pontos meghatározása már ka­cifántosabb feladat. A szemem láttátra böngészett, egy hely­rajzi számon szereplő 77 hek­táros táblán belül 5-6 féle osz­Több hely Csongrád megyében is gya­rapodik azoknak az idős embe­reknek a száma, akik gondo­zásra szorulnak. Számos köz­ségben (például Szatymazon, Sándorfalván, Ópusztaszeren ) idősek klubjában látják e| a tö­rődést kívánókat. Más falvak­ban, tanyákon házi szociális gondozásban részesítik, illetve legalább napi egyszeri meleg étellel látják el. Vannak olyan napközi otthonok is - idén ja­nuártól például az ópusztaszeri is ilyen -, amelyekben egész héten bent lakhat az időskorú, sőt, ha nem akar, hétvégén sem kell hazamennie. Ennek ellené­re az utóbbi időben növekedik azoknak az öregeknek a száma, akik szociális otthoni ellátásra szorulnak. A megye szociális otthonai­ban több mint 1400 időskorút gondoznak, de ennyi férőhely is kevésnek látszik. A várható demográfiai fejleményeket fi­gyelembe véve bővítik a helye­ket, s a megyei közgyűlés úgy döntött, hogy Csongrádon új, 100 idős ember gondozására alkalmas központot létesít, s hasonlót alakít ki a megye „el­látatlan" nyugati részében is az tályba sorolt földrészt lehetett fellelni. Ezek pontos elhelyez­kedéséről már nincsenek hely­ben információk. Csak saccol­ni lehet, hogy mondjuk az ed­dig is a gazda által használt öt hold föld ugyan hány aranyko­és törődés önellátásra már képtelenek szá­mára. A már meglévő szociális otthonok felszereltségén, az el­látás színvonalán is igyekeznek javítani. Változtatni szeretné­nek azon a helyzeten, hogy a megyei otthonokban az „előírt" 7,5 négyzetméter helyett 4-6 jut egy emberre; hogy a férő­helyeknek mindössze 34 száza­léka található 1-4 ágyas szo­bákban, 24 százaléka pedig 8 ágyasnál is nagyobbakban. A gondozottakkal való törő­dés fejles-ztése érdekében a megyében módszertani felada­tokkal bízták meg a mórahalmi szociális otthont. Feladata új gondozási- foglalkoztatási fel­adatok kikísérletezése és elter­jesztése, képzés- és továbbkép­zés szervezése a többi ottho­nok gondozói számára. A több hely, a több törődés, jobb ellátás persze többe kerül, a gondozási díjak emelkednek. Hozzájuk kiegészítésként a költségvetésekben is egyre na­gyobb összegeket kell tervezni az öregek ellátására. S ez a je­len gazdasági helyzetben ré­giónkban sokhelyütt gondokat okoz. Sz. M. ronányi. Az alkalmazható me­tódus a legjobb tudás szerinti sacc, lehetőleg felfele kerekít­ve, biztos kiadja alapon. Ha a kimérésnél kiderül, hogy tény­leg több a kelleténél, vagy na­gyobbat kanyarítanak a parcel­Ugyanakkor azt is tudja, hogy egy egész társadalom ér­dekei nem eshetnek egybe, ezért a részérdekek eredőjét szükséges megtalálni. Komp­romisszumokat a gyakorlatban kell kötni, de nem elvtelenül, hanem szilárd elvi alapokon. A közteherviselésről el­mondta, hogy az ma Magyar­országon csak a jog szintjén lé­tezik, a gyakorlatban még nem, hiszen vannak, akiket az adó­kötelezettség jobban terhel, mint másokat. Ezért a jogból gyakorlatot kell csinálni, hogy a jövőben ne csak a bérből és fizetésből élők adózzanak a jog előírásai szerint. A magyar emberre jellemző kishitűség megszűnése és a nemzeti jólét természetesen összefügg - véli a pénzügymi­niszter -, de nem feltétlenül úgy, ahogyan sokan gondolják. Éppen fordítva; ahhoz, hogy megvalósuljon a jólét, először meg kell szabadulnunk a kishi­tűségtől. Ehhez természetesen az kell, hogy az emberek ne csak a hosszútávú elképzelése­ket ismerjék, hanem a rövidtá­lából, vagy kimarad egy kevés­ke „arany morzsa". Az már akadékoskodásnak tűnő kérdés, vajon ezt a reszlit is besorsolják majd a kimaradt földek, kimaradt tulajdonosok táblájába, vagy kérés nélkül is elveszhet a semmibe, mint „gyártási" hulladék. Ebben a nem éppen nagy szövetkezetben 250 tag, illetve az örökösödéssel részarányt szerzettekkel együtt 540 ember földrendezése a tét. Épp itt a gond, tíz nappal a földkiadási kérelmek beadási határideje előtt még csak 10 százalékuk jelent meg e nélkülözhetetlen adatokért. A magyarázat rend­kívül logikus, az itteniek a szakszövetkezeti formában eddig is annyi földet műveltek, amennyit csak akartak. A föld­szerzés eufóriája helyett költ­séges adminisztratív lépésként élik át az „évszázad" földosz­tását. Annyit már hallottak, hogy a gyakorlati haszonnal nem járó kiméretés az ő portá­jukon 5 vagy netán 20 ezer fo­rintot kóstál. Lehet, hogy a spórolós, a tá­jékozatlan, az „azért sem" mozdulót sem fogja kár érni. A mulasztással felérő hallgatással „csak" az a rizikója, hogy az általa nem kért, de használt földre egy ismeretlen rábök a térképen, s szándéka ellenére kitúrja azt, akit jobban illetne, de hivatalosan nem kérte tulaj­donba. Sokan nincsenek ma tisztában a tulajdonnal járó újabbkori kötelességekkel. Nem hiszem, hogy csak a sajtó hibája lenne. Tóth Szeles István Lévén ünnep, inkább hangulati, mint szakmai kérdések kerültek szóba azon a sajtóbeszélgetésen, amelynek vendége Szabó Iván pénzügyminiszter volt Kisteleken, a március 15-i megemlékezést követően. Szabó Iván elmondta magáról, hogy a kompromisszumok embere, mert hiszi, hogy társadalmi megbékélés nélkül semmilyen reformfolyamat nem lehet sikeres. vú terveket is, hogy be tudják osztani saját erejüket. S hogy miért olyan pesszi­mista a magyar? Amellett, hogy a borúlátás nemzeti átok, manapság nem azok a legelke­seredettebbek, akiknek igazán okuk lenne rá. A miniszter el­mondta, hogy egyéni választó­kerületi képviselőként van al­kalma találkozni az emberek­kel, és azt tapasztalja, hogy ép­Alig egy esztendővel a Se­villai Expo után augusztus 7­én nyitja meg'kapuit az Expo '93 szakosított világkiállítás a dél-koreai Taedok tudományos központ közelében. A környe­zetvédelem, az anyagtakaré­kosság és az újrafelhasználás jegyében megszülető új expo az első, a fejlődő világban ren­dezett világkiállítás lesz. Eddig már több mint nyolcvan ország jelezte részvételét, ami új re­kordot sejtet az expók történe­tében. Az expo színhelye a Szö­ultól mintegy 150 kilométerre délre fekvő Taedok kutatási és tudományos központ környéke lesz, amely egy 90 hektáros te­rületet foglal magában. A kö­rülbelül egy milliárd márkás Fotó: Révész Róbert pen a kisnyugdíjasoktól kapja a legtöbb bátorítást, bennük látja a legerősebb hitet. Sokkal inkább azok panaszkodnak, akiknek a rendszerváltás meg­hozta a felemelkedés lehetősé­gét, ám a jólétért meg kell küz­deniük. A pénzügyminiszter szerint a régi rendszerben az emberek azt szerették, hogy volt Trabantjuk és biztos kilá­tásuk egy Wartburgra, most vi­építési munkálatok májusban fejeződnek be. A kiállítás november 7-i be­zárását követően a lé­tesítmények tudományos park­ként működnek majd tovább. A dél-koreai expót három fő szektorra tervezik felosztani. Az elsőben állíthatnak ki majd a belföldi nagyvállaltok, míg a másodikban a külföldi kiál­lítóknak adnak helyet, de ez­úttal nem kell költséges saját pavilont építeniük. A harmadik szektorban a különböző tudo­mányos kutatások eredményeit mutatják majd be, így ez a te­rület lesz később a tudományos park magja is. Ugyancsak itt kívánják felépíteni a 90 méter magas kilátótornyot, kiszolgáló és szórakoztató létesítmények­kel együtt. szont lehet, hogy van esélyük egy Mercedesre is, de azért sokkal jobban meg kell dol­gozniuk, - meg kell tanulniuk vállalkozni, megküzdeni a konkurrenciával. Az elmúlt negyven év viszont egysíkúvá tette az emberek gondolkodá­sát, sokan - köztük az értelmi­ségiek is - még nem látták be a vállalkozási szellem fontos­ságát. Felvetésünkre, hogy mi a helyzet azokkal, akiknek Tra­bantjuk van, kilátásunk nincs, Szabó Iván elmondta, hogy a statisztika szerint az ország la­kosságának 47 százaléka nem él rosszabbul, mint az előző rendszerben, a hangulat vi­szont ennél sokkal rosszabb. Mégsem enged annak - az MDF bizonyos köreiből rá ne­hezedő - nyomásnak, amely hangulatjavító intézkedéseket sürget, mert a pénzügyminisz­ter szerint a jó gazdaságpoliti­kánál nincs hatásosabb propa­ganda. Keczer Gabriella A közteherviselés ma még csak elv Kishitűségből nem lesz jólét Szabó Iván az ország hangulatáról

Next

/
Thumbnails
Contents