Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

SZERDA, 1993. MÁRC. 17. • Európa ügye a magyarság ügye m Interjú Jeszenszky Gézával A tüzet el kell oltani Makón a március 15-dikei ünnepségek díszvendége volt dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter. Interjúnk a polgármesteri hivatalban megrendezett fogadás után készült, amikor a miniszter már távozófélben volt. • Miniszter úr! Ön szerint mit jelent március 15-dike a határon túli magyarságnak, továbbá hogyan viszonyulnak nemzeti ünnepünkhöz szomszédaink, a románok, szerbek, szlovákok? - 1848 nemcsak a magyarság, hanem a magyarsággal történelmileg együtt élő nemzetek ünnepe is. A magyar honvédseregben nemcsak magyarok harcoltak és nemcsak lengyel, olasz, osztrák, német önkéntesek, hanem nagyon nagy számban voltak - bármilyen meglepő - románok, sőt szerbek is. Ezt az ünnepet, amely valóban a magyar szabadság és a világszabadság közös ünnepe, tiszta szívvel ünnepelhetik meg nemcsak a világ minden táján élő magyarok, hanem a magyarsággal sorsközösségben élő népek is. Magyarország örömmel veszi azt, hogy a szomszéd országokban ma már általában meg lehet ünnepelni március 15dikét. A tendencia kedvező, tehát nyíltabban, kevesebb feszültséggel emlékezhetnek meg e jeles dátumról. Azonban itt nemcsak arról van szó, hogyan és kik emlékeznek egy végül is régi, szép eseményre, hanem arról is, hogy mit mond a határon túl élő magyaroknak és nem magyaroknak március 15-dike. Ezért fontos látni azt, hogy Európa ügye, a magyarság ügye és Közép-Európa ügye mennyire egységes volt '48-ban, amikor Magyarországot leverték, ahogy azt a kortárs megfigyelők mondták. A magyarok ugyanazt kapták büntetésül, amit a szlovákok, BELÜGYEINK 3 szerbek stb. jutalmul. Tehát ugyanúgy, ahogy a szabadság győzelmet, közös jót hozott volna Közép-Európa népei számára, a magyar ügy veresége is ezt a közös vereséget hozta. Azt hiszem, a 48-as megemlékezések és azok az eszmék, elvek, amelyeket a szabadságharc képvisel, igenis összekötik a Kárpát-medence népeit. • Úgy tudom, március 20dikán találkozik a román külügyminiszterrel. Miről fognak tárgyalni? - Ez nem hivatalos találkozó lesz. Szinte azt is mondhatnám, véletlenül fogunk találkozni egy szoboravatáson. Rebreanu, a nagy román fró szobrát avatják fel a gyulai románok. Mint tudjuk, Magyarországon mintegy húsz-huszonötezer román él, s nagy örömmel találkoztam képviselőikkel. Ők hívtak meg erre az ünnepségre, és jelezték, hogy esetleg a román külügyminiszter is eljön. Végül is mi azt szeretnénk, hogy legyen Fotó: Enyedi Zoltán miről tárgyalni, és mindig azt hangsúlyoztuk, a látványos, protokolláris találkozónak nem látjuk értelmét addig, amíg érdemi előremozdulás nem történik a román-magyar viszonyban. Az elmúlt hetekben, hónapokban volt néhány nagyon aggasztó jelenség, mint például a Tőkés püspök úr elleni újabb hadjárat, hajsza. Ugyanakkor az utóbbi időben a román diplomácia olyan hangot ütött meg, amely biztató. Mindenesetre kötelességünk kipuhatolni, módunkban áll-e a román-magyar viszonyt kimozdítani arról a pontról, ahol megrekedt. És nem a mi hibánkból rekedt meg. • Nálunk szerencsére csak politikai szinten folyik kíméletlen csatározás. A „nincs más szentség, csak a nemzeti érdek" igéjét hirdetve, mennyire tesznek jó szolgálatot, illetve mennyire ártanak egyes magyar politikusok a határon túli magyarság ügyének? - Biztosra veszem azt, hogy egy felelős, az egész magyar nemzetben és az egész Kárpátmedencében, Közép-Európában gondolkodó, a középeurópai béke eszméjétől vezérelt politikus nem tehet olyan nyilatkozatot, nem lehet olyan gondolata, ami ennek az együttműködésnek ártana. Mindenkinek a saját lelkiismeretére bízom, mit tesz, mit mond. És az újságokra is, amelyek azért sok esetben nem pontosan adják, ezt vissza. Fordítással valóban sok mindent félre lehet érteni. Karinthy Frigyes is megírta már, hogyan lesz egy szép versből reklámszöveg. Nem lehet mindent a fordításra sem bízni. Azt gondolom, hogy például most, itt csak önnél van magnetofon, de általában az a jó, ha a politikus nyilatkozik, akkor legyen nála is kontrollmagnetofon. • Az utóbbi időben nyugaton egyre többet beszélnek a délszláv konfliktus kiszélesedéséről. Mekkora valós veszély fenyegeti ilyen szempontból Magyarországot? - Minden konfliktus magában hordozza kiszélesedésének veszélyét, úgy, mint a tűz. Én ezt sokszor a tűzhöz hasonlítom. A tüzet el kell oltani, mert ha nem oltják el, akkor lehet ugyan kontroll alatt tartani egy darabig, talán csak parázslani fog, de amíg ott van a parázs, addig nincs nyugalom. Az egész világnak különösen Európának - nemcsak érdeke, de kötelessége is,, mindent megtennie azért, hogy ezt a tüzet eloltsuk. Ebben egyetértés van. Talán abban nincs, hogy mit kell tenni ennek érdekében. Mindenesetre Magyarország üdvözli azt, hogy újabb és újabb erőfeszítések történnek ez irányban. Legutóbb Mitterand francia elnök próbált meg szót váltani és szót érteni Milosevictyel, alapjában véve az ó kezében, kormányzatának kezében van a kulcs. Remélhetőleg Oroszországban is azok az erők maradnak fenn, amelyek az együttműködésen keresztül próbálnak jó befolyást gyakorolni a szerbekre. T. T. m egy-e a megye? Ezt kérdeztük az önkormányzati törvény vitájának idején. Azóta tapasztalhatjuk: ment is, meg maradt is. Ezt a felemás helyzetet a pártok közötti huzakodás, no meg az ebből származó következetlen törvényalkotói munka következményének tekinthetjük. Az ellenzék szándéka részben érvényesült: a megye fogalma kiüresedett. Az anyagiakat újraelosztó megye eltűnt. Maradtak viszont, a területfejlesztési, környezetvédelmi és egyéb regionális érdekeket érintő problémakörök. Gazdátlanul. Megoldatlanul. A megyei önkormányzatnak közjogi autonómiaként kellene működnie, ám ehhez se stabil feladatköre, se a megoldásokat szülő hatásköre nincs. A jogalkotás az államigazgatás területén fenntartotta, az önkormányztati igazgatásban elsorvasztotta a megyét. A középszint lebegő helyzetét használta ki a kormányzat a köztársasági megbízotti hivatalok létrehozásával. A dekoncentrált hivatalok hálózata pedig megkettőzi a közigazgatást. Egyértelmű: ebből a felemás helyzetből tovább kell lépni. Az ellenzéki és a kormánypártok mostanában egyaránt a megye, azaz a középszint megerősítése mellett érvelnek. Kérdés azonban: a középszint mely képződménye erősödjön, s melyik haljon el. A lehetséges modellek közül az egyik: a megye erősödése. Ez elképzelhető úgy, hogy a megyei közgyűlés területi, közigazgatási, térségi koordinációs hatásköröket, jogosítványokat, s ehhez tartozó pénzalapot kap. Ez az újraelosztó megye föltámadása lenne. De az erős megye arca a területi önkormányzat és a dekoncentrált hivatalok vezetőiből is összegyúrható. Ez az önálló hatáskörrel rendelkező új testület egyfajta közigazgatási bizottság, mely egyébként 1876-tól 1929-ig a magyar közigazgatás meghatározó ereje volt. Mások a köztársasági megbízott szerepének erősödését jósolják. A köztársasági megbízott hatalma jelenleg koordinációs jogköréből ered. A köztársasági megbízotti hivatal és a dekoncentrált szervek egybefonásával tartományi kormány hozható létre. E német mintát követő lépés szakmai oldalról előnyöket hozna, de a magyar közigazgatás oszlopává, túlontúl súlyos tényezővé tenné a köztársasági megbízotti hivatalokat. Logikusnak tűnik a területfejlesztési és a térségi koordinációt igénylő ügyek összehangolására egy olyan sajátos kényszertátsulást létrehozni, melyben nemcsak a települési és megyei önkormányzatok, hanem a munkaadók és a munkavállalók is képviseltetik magukat. Ez az országos regionális bizottság és tanács kicsinyített mása lenne. Ez a modell elméletben létezik, de a gyakorlatban egyetlen országban sem működik. I V hármas keresztúton merre indul a megye? A helyes L—J irányon szakemberek vitáznak. Ám a választások közeledtével egyre erődödik a politikusok hangja, a következő ciklusra is hatalomért lobbyzó csoportok érveinek hangoztatása. Félő, hogy a sok kicsi megyeközpont erősítéséért indított harc feledteti a regionalitás előnyeit. Félő, hogy a nyugati minta kritikátlan átvétele elodázza a Közép-Kelet-Európában életképes megye kialakítását. Félő, hogy (ismét) a választási kampány áldozata lesz a megye. Rendszám teszi a taxit Országos viszonylatban, a március elsejei határidő óta engedéllyel közlekedő taxisok száma, a korábbiakhoz képest nem változott jelentős mértékben. A tapasztalatok megyénkben és Szegeden is hasonlóak. A rendőrkapitányságtól kapott információnk szerint az új rendelkezést a fuvarozók betartják, közúti ellenőrzések során nem tapasztaltak szabálysértést. Az elmúlt két hétben a Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet 514 engedélyt adott ki: ebből 420 Szegedre, 35 Hódmezővásárhelyre, 33 Makóra, 17 Szentesre, 9 Csongrádra jutott. Összesen 545 minősítési vizsgakérelmet bíráltak el, ami azt jelentheti, a sárga rendszámú taxik száma, ha nem is számottevően , de tovább nőhet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban megyénkben mintegy nyolcszázán rendelkeztek személyfuvarozásra jogosító engedéllyel, de az aktív taxisok száma csupán tíz-tizenöt százalékkal haladta meg a mostani szintet. Az esetleges fusi-taxisok lefülelése egyébként a közlekedési felügyelet és a rendőrség feladata, de a fogyasztóvédelmi felügyelet is ellenőrizheti a személyfuvarozók tevékenységét. Vaiga Uj Lada-árak Véglegesítette ez évi szállítási szerződéseit az orosz Avtolada, illetve annak magyarországi vezérképviselete, a HungaroLada Kft. Mint Szabó Eszter, a társaság kereskedelmi igazgatója az MTI tudósítójának elmondta: a szerződés lehetővé teszi, hogy a Togliatti Autógyár a magyar piac igényeinek megfelelő teljes mennyiséget leszállítsa. így tehát nincs korlátozás egyik típusra sem, ám az átlagosan két-három hónapos várakozási idő az egyes változatoknál eltérő lehet. A járművek árai az egy évvel ezelőttihez képest csupán 1-2 százalékkal emelkedtek, eszerint a Ladák ára 460 ezertói 499 ezer forintig terjed, mfg a Samaráké motorteljesítménytől és háromvagy ötajtós változattól függően 530 ezer forinttól 679 ezer forint között mozog. A gyártó mindegyik típust katalizátorral hozza forgalomba. A legdrágább a négykerék-meghajtású terepjáró Niva, ezért az autóért 695 ezer forintot kell fizetni. • A Világ Utcája Kft. által készíttetett terveket a szakmai fórumok, az építészeti szakbizottságok jórészt pozitívan értékelték. Az M & N Építészeti Iroda Bt. Rókus városrészi központi beépítési javaslata a jelenlegi, intézmény, pihenő, sport és kommunikációs terület nélküli lakótelepre, illetve az azt körülvevő lepusztult, részben beépítetlen területre valóban világszínvonalú „utcát", új városközpontot vázol. A Rókusi körút, Csongrádi sugárút. Makkoserdő sor és a Körtöltés utca közötti területen a terv szerint - már kiépített utakon, jó megközelíthetőséggel - megépülhetne a „bejáratnál" egy irodaház, azaz egy információs központ; a fó gyalogút másik oldalán egy fedett utca üzletekkel, irodákkal, szolgáltató létesítményekkel, szállodával, menedzser klubbal. Az eredeti városrendezési terveknek megfelelően létesülhetne itt 200 lakás (1-2 emeletes beépítéssel plusz még 60). Elkészülhetne egy 40x20 méteres küzdőterű sportcsarnok, és egy 33,3x15 méteres fedett uszoda. Itt alakíthatnák ki a Szegedi Nemzetközi Vásár új kiállítóterületét, konferenciaközponttal, irodákkal, éttermekkel, megfelelő infrastruk• Mozdulnak Szegedért Alapkövek a „Világ Utcáján H ¥ —_1 r Ilii: • 111! ililHlf Élénk visszhangot váltott ki a városban a Világ Utcája néven tervezett kereskedelmi, üzleti, szellemi központ elképzeléseinek a napokban történt ismertetése. A Szeged gazdasági, tudományos, művészeti és sport életének fellendítését szolgáló, munkahelyeket, lakásokat, impozáns új középületéket, üzlet- és vásárközpontot, az érintett rókusi terület lakótelepi életének megváltoztatását célzó tervekre egyre többen „mozdulnak rá", akik a város fejlődését, polgárosodását szívügyüknek érzik. túrával, mely hosszú távon biztosítana nívós üzleti találkozóhelyet, sőt a vásár jelenlegi tevékenységi körének bővítését is lehetővé tenné. A most elhanyagolt temetőt kegyeleti parkká alakítanák (gondozását vállalná a kft.), mellette felépülhetne egy templom, a piarista gimnázium és kollégium. Megmaradnának a kulturált teniszpályák, az autószervíz, amit autószalonnal „takarnának", megfelelő parkolókat alakítanának ki. Természetesen megmaradna a parkerdő is, s az épületeket zöldterületekbe ágyaznák, sétányokat, pihenőtereket terveznek - azaz megfelelő környezetkultúrát a lakótelepi embereknek, új életteret. Mindennek megvalósításához támogatói, partneri, befektetői szándékát az elmúlt napokban számos cég, intézmény jelezte. Pártolja az ügyet a megyei közgyűlés (összekapcsolhatónak vélve a honfoglalási évfordulóval kapcsolatos saját elképzeléseivel), a szegedi vásár igazgatósága (különös tekintettel arra, hogy 1996-ban az expóhoz kapcsolódó, nagyszabású kiállítás rendezője lesz, aminek megfelelő, méltó hely kell). Befektetőként jelentkezett az OTP, a Délépszer Kft., az Aquaplusz Kft., a Rosma orosz-magyar vegyesvállalat, egy kecskeméti üzleti kör. Részvételi lehetőséget kért, csatlakozási szándékot nyilvánított a kertészeti egyetem szegedi kara, a tanárképző főiskola, az United Way alapítvány, a Fittich Elektronika cég, a szegedi műemlékhelyreállító kft. A „Világ Utcájának" alapköveit tehát - úgy tűnik elkezdték lerakni: naponta jelentkeznek új befektetői, munkásai a tervek megvalósításának. A valóságos alapkőletételre azonban csak akkor kerülhet sor, I a tervekre, ha „beszállnak" abba, hogy Szegeden ez a civil eredőjű kezdeményezés úgymond városi rangra emelkedhessen, s hozzájáruljon a fejlődéshez. Szabó Magdolna