Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-16 / 62. szám

KEDD, 1993. MÁRC. 16. A VÁROS 5 OKLEVEL Ílífcjwm ÉPáí-díj §tt*int«té&$#tt téáégmM /#3L wémt. t* áh. ItapMadd. Mft~l « munte»v*tt«tó*( *• * munka*** kbgtmí p*i<t»m*xmö *«pml»t W*t»»<jtásií>rt » m*gkMé*é«ti es kav*mex*t»$ txrtaítA***-,-;, « Sötocákö* és * tmmfcaN&íyi éúmseskmcítt s^rnifétásAér' _ Opus-díj Néhány héttel ezelőtt a Magyar Narancs egyik politikai újságírója fogalmazás közben rosszul lett. Suc/i Györgynek hívják ezt az újságírót, és, mondjuk így, néhány prominens baloldali közíró és tudós személye váltotta ki belőle a hányinger érzését. Tanács István újságírót, Berend T. Iván történészt, Ágh Attila politológust emlegette többek között, mondván, nehogy már ezek a figurák tanítsák őt, emberségre, szépre, jóra, miegyébre. Az említettek nevét példátlan megvetése jeléül Such György kisbetűvel és egybe Irta. Aztán a méginkább megvetendő második névadagban például E. Fehér Pál nevét is, akiről viszont a legutóbbi Tanács Pistának Beszélőben Radnóti Sándor kritikus emlékezett meg hasonlóképpen, márhogy őt is hányinger fogta el annak idején E. Fehér puszta látványától. Különös lehet most egy ilyen embernek, mint E. Fehér Pál. Megjelenik valahol, s azon nyomban elsápadnak körülötte, jó néhányan összegörnyednek, a viaszfehér homlokokon görögnek az izzadságcseppek, s talán némelyek az eszméletüket is vesztik. Ezen már nem segíthetünk. Merthogy ez a rosszullét valami kollektív nemzeti érzület része, ha úgy tetszik, büntetésféle. Csakhogy Such György egy szegedi illetőségű újságíró nevét is említette, azét a Tanács Istvánét, aki innen. a Stefániáról indult, s aki most a Népszabadság riportere, publicistája, s akiről azt is mondogatták, valamirevaló sajtódíjat úgyse kap, mert kilóg belőle a szocialista. Butaság ez, mert hiszen a férfiemberből másvalami lóg ki, de ezt most hagyjuk. Viszont nagyon rosszul lehet most Such György. Tanács Pista ugyanis kapott egy jelentős sajtódíjat, Opus díjnak hívják. Természetesen ne tanuljon Such György Tanács Pistától emberséget, se európaiságot, se politikai tisztességet, ha nem akar. Elég, ha szakmát tanul tőle. S akkor nem téveszti öszsze az okádást a publicisztikával. Darvasi László Antall József 1848 örökségéről Antall József miniszterelnök hétfőn délelőtt a televízióban • Díjátadás 1848-49 örökségéről beszélgetett Osskó Judit szerkesztővel. A kormányfő hangsúlyozta: 1848-49 a nemzettudat szempontjából nagy közös örökség. Ebből merttettek 1918-ban az őszirózsás forradalom idején is, de 1956 egyértelműen a 48-as szellem újjászületésének tekintendő. így van ez a legújabb átalakulásban is - mondta Antall József -, aki utalt arra, hogy a magyar miniszteriális kormányzás is a 48-as hagyományokon alapszik. Megítélése szerint 1848 a parlamentáris demokrácia, sőt a piacgazdaság szimbóluma. A miniszterelnök hozzátette: ma is ugyanazokról a témákról vitázik a közvélemény, mint 1848-49ben: az adórendszerről, a terhes örökségről. A forradalom és szabadságharc különleges értékeként nevezte meg Antall József azt is, hogy egyesttette az országot, és a nemzet számára tömegélménnyé tette a nemzeti összetartozást. A miniszterelnök kiemelte: a reformkorban a magyarság rendkívüli európai érdeklődését mutatta, hogy a nemzet nagyjai tanulmányozták az angol és az amerikai demokráciát, és a francia forradalom története a magyar ifjúság meghatározó élménye volt. Antall József ugyanakkor szomorúan szólt arról, hogy Batthyány Lajos, Széchenyi István és Kossuth Lajos hiába keresték a békés megoldásokat, hiába volt békés a pesti forradalom, Európa és a világ félt a forradalmi mozgalomtól, külpolitikailag pedig a térSzegedért Alapítvány gálaestje • Szombat este átadták a Szegedért Alapítvány díjait. Nem helyes szó ez, hogy átadták. Inkább megtisztelték. Vagy mégis inkább kitüntetés történt. S megbecsülték mindazokat a szegedi polgárokat, akik nemcsak helyi villamosbérlettel, uszodalátogatási jeggyel bírnak, de naponta lélegzik a szegedi ájert, bukdácsolnak az utcákon, felülnek a kilences trolira, kisétálnak uborkát, diót és hagymát venni a Mars térre, mert itt élnek, s mert itt élni nemcsak életmód, alkotás és gondolkodás, hanem valami roppant egyszerű is, magától értetődő; hiszen az ember ott jó, és egész, ahol él. A Nagyszínház gálaestjén fellépett a Salieri Kamarazenekar, őket Pál Tamás dirigálta. Gyüdi Sándor nyolc hölgyet, valamint hat férfiút vezényelt. ók voltak a Canticum Kórus. A szünet után Weninger Richárd karnagy hozott mediterrán szenvedélyt, keze alatt dolgozott a Weiner Kamarazenekar, a Musica Parlante és a Szegedi Ütősök társasága. Fellépett a Szegedi Balett is. Tangóztak. Többet érdemelne ez a társulat az előadásonkénti félháznál. Jóval többet érdemelnek. Bán János, az MTV szegedi körzeti stúdiójának vezetője Bubryák Istvánnak adott át díjat a tiszakécskei 1956-os vérengzés dokumentumfilmjéért. Következett a fogadás a Tisza Szállóban. Ott voltak a szponzorok, a kitüntetettek, és a hidegtálak, amiket el kellett fogyasztani. ség egyensúlyának megbomlásától. Csak a szabadságharc leverése után nyilvánult meg a hazánk iránti rokonszenv. Antall József kijelentette: időnként vádként hangzik el ellene, hogy-ódivatú politikus, aki „elmaradt" a XIX. században. Ezzel kapcsolatban a miniszterelnök rámutatott: őt mint politikust a XIX. és a XX. század érdekli, mert hiszen mindenki, akit foglalkoztat a XX. század, az előző századból merít Magyarországon. Antall József személyes, családi élményeit is felelevenítve szólt arról, hogy a szülők és nagyszülők kötelessége a történelmi emlékek továbbadása. Megítélése szerint azonban a II. világháborúról és 1956-ról a szülők nem beszéltek gyermekeiknek, és így megszakadt a nemzet emlékezete. Hozzátette: bár a családi visszaemlékezéseket semmi nem pótolhatja, de ha az iskola jól tanít, akkor a gyermekek ismét elkezdenek kérdezni a múltról. Vasvári Pál-díj Vidék kontra Budapest • A magyar sajtó napja alkalmából átadott díjak özönében üdítően hatott a néhány, vidéki újságnak és újságírónak átadott kitüntetés. A fővárosi hírlapíróknak ugyanis szembesülniük kellene a ténnyel, hiába adják évről évre egymás kezébe a díjakat, a vidéki napilapokat összességében többen olvassák, mint az országosnak nevezett, Budapesten készülő újságokat. A helyi hír, a városi tudósító iránt nagyobb a kereslet, mint a fővárosi tollnokért. A sajtó világát feldúló privatizáció is olajozottabban ment vidéken, mint Budapesten. A Sajtószakszervezet éppen e szempontok fontosságára helyezte a hangsúlyt Vasvári Páldíjának alapításakor. A Vasvári Pál-díj a munkavállalók és a munkaadó közötti kapcsolat kialakítását, a kollektív szerződés megkötését és következetes betartását, a szociális biztonság és a munkahelyi demokrácia garantálását ismeri el. A díjat második alkalommal adták át a Pilvax Kávéházban pénteken rendezett sajtónapi ünnepségen. A mai sajtóviszonyokra utal, hogy idén két vidéki közösséget tartottak érdemesnek a Vasvári Pál-díjra. A lapunkat is kiadó Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft. ügyvezető igazgatója és főszerkesztője: Dlusztus Imre, az adminisztrációs igazgató: Kispál Antal és a munkavállalókat képviselő Sajtószakszervezet helyi szervezetének titkára: Újszászi Ilona vette át a Vasvári Pál-díjat. Az elismerés annak szól, hogy itt az országban elsőként lépett életbe egy olyan kollektív szerződés, mely az újságkészítésben dolgozók szociális biztonságára garanciákat nyújt. Magyarország déli régiójának e lapkiadója ugyanis hajlandó figyelembe venni alkalmazottainak szempontjait, többek között azért, mert a közösség egy olyan szakszervezetet éltet és támogat, mely szívósan és következetesen képes föllépni a munkavállalók érdekeiért. A Vasvári Pál-díjjal kitüntetett Délmagyarország Kft. vezetői és alkalmazottai március 15-én a Sajtóházban rendezett fogadáson ünnepelték a magyar sajtót és önmagukat. Vasárnap délután a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában a Szegedi Szépmíves Céh Téli tárlat '93 című kiállításának ünnepélyes zárásán Szekeres Mihályi a céh elnöke adta át azt a díjat, ami a tárlaton bemutatott legjobb alkotást illeti. Pataki Ferenc festőművész vehette át az elismerést jelentő bronzplasztikát - amit Popovics Lőrincz szobrászművész készített -, valamint azt a díjat, amit a Magyar Külkereskedelmi Bank ajánlott fel. A tárlat zárásán megjelent dr. Ványai Éva alpolgármester is, akinek külön köszönetet mondott a céh vezetősége, hiszen a kiállítás nehezen jöhetett volna létre az önkormányzat támogatása nélkül. Ezután nyilvánosság előtt beszélgetlek a céh tagjai a tárlat kapcsán felmerülő kérdésekről. A beszélgetést Szuromi Pál művészettörténész vezette. P. Sz. Sajtónapi ünnepség a MUOSZ-ban Bodor Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke a szervezet székházában rendezett hétfői ünnepségen emlékeztetett: március 15. a sajtószabadság ünnepe is. Hozzátette: „sajtószabadság pillanatnyilag nagyon is sok van. méghozzá oly sok, hogy abból talán félre kellene lenni egy keveset rosszabb időkre". Örvendenünk kell, hogy akkora a sajtószabadság, hogy most nem is láljuk a ..ketrec" rácsait. Akik a magyarságot kívülről nc/.ik, belátják: ez a szegény cs kemény nemzet, ha csak tchcíle, tisztességgel viselkedett a nehéz sorsban. Minden dúlással, törökkel, tatárral, régi és új császári, cári hadakkal karddal vitatkozott, és nem örömében, hanem kényszerűségből; rendre túlerővel szemben, rendre a kisebbik esély oldalán. A mi történelmünk elsősorban az önvédelem történelme, az igazság lázadása az erő ellen - hangoztatta Bodor Pál. Az elnök beszéde után Nagy Erzsébet, az újságíró szervezet örökös tagja, átadta Lázs Sándornak a MUOSX örökös tagságáról szóló oklevelet. Aranytollal tíz kollégái tüntettek ki: Barabás Tamást, Csatár Imrét, Fekete Sándort, Földi Ivánt, Lőcsei Pált, Nagy Lajost, Nyárády Gábori, Rigó János Györgyöt, Zay Lászlót és Zsigmondi Máriát. Tavaszi fesztivál Az idén is megrendezik az turisztikai szakma szokásos évi seregszemléjét, az Utazás '93 kiállítást. A budapesti vásárvárosban - 6700 négyzetméteres területen - a március 18-21. közötti rendezvényre 350 külföldi és hazai kiállító jelezte részvételi szándékát. A kiállítók között először szerepel Hongkong, Írország, Izland és Brgzília. Magyarországon először 1978-ban rendeztek idegenforgalmi vásárt. A Budapesti Tavaszi Fesztivál 1981-es útnak indulása óta pedig az Utazás kiállítás a fesztivál legrangosabb kísérő rendezvénye. A tavalyi kiállításon 7200 négyzetméteren 306 kiállító és közel 100 ezer látogató vett részt. A nemzetközi turisztikai showt az idén számos kiegészítő rendezvény teszi színesebbé. Szekeres Mihály céhelnök átadja a díjat Pataki Ferencnek. (Fotó: Nagy László)