Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 61. szám

SZOMBAT, 1993. MÁRC. 13. HAZAI TÜKÖR 5 Művészeti díjak Szegedi kitüntetettek Az 1993. évi művészeti díjakat pénteken, a Néprajzi Múzeum dísztermében megtartott ün­nepségen Fekete György kultuszminisztériumi helyettes államtitkár nyújtotta át a ki­tüntetetteknek. Balázs Béla-díjban, Jászai Mari-díjban, József Attila-díjban tíz-tíz személy részesült. Ketten Erkel Ferene-díjat, négyen Harangozó Gyula-díjat, hatan Liszt Ferenc-díjat, ketten Balogh Rudolf-díjat vehettek át. A Ferenczy Noémi-díjat, valamint a Munkácsy Mi­hály-díjat tíz-tíz művész nyerte el. Hortobágyi Károly-díjat egy, a Táncsics Mihály-díjat hat személy kapta meg. Az összesen 71 kitüntetettet köszöntő Fekete György ünnepi beszédében szólt arról is, hogy a díjak odaítélésének gyakorlata a legutóbbi három esztendőben - tehát az új kormány-időszak alatt -, eltér a korábbi évtizedekétől. Ma már nem pusztán javaslatot kér a tárca saját véleményének kialakításához a szakmai szervezetektől, hanem jól előkészített, s alaposan megvitatott végleges szakmai döntést. így a díjazottak névsorát minden esetben el­fogadva és aláírva alakult ki a művészeti díjakkal kitüntetettek végleges névsora. így tehát azok már nem a paternalista állam adományaiként, hanem szigorú szakmai zsűrik ítéletei alapján kerültek az arra legérdemesebbekhez. A Magyar Köztársaság művelődési és közok­tatási minisztere a mozgókép területén kifejtett kiemelkedő alkotótevékenysége, valamint mű­vészeti és tudományos teljesítménye elismeré­seként a BALÁZS BÉLA-díjat adományozta: Arvai Jolánnak, a Magyar Tele­vízió Fiatal Művészek Stúdiója vezetőjének; Ba­logh Gábornak, a Magyar Filmgyártó Vállalat operatőrének; Endrényi Egon reklámfotósnak, az Interpress Serviz ügyvezetőjének; Felvidéki Juditnak, a Magyar Televízió Rendezői Alkotó Irodája rendezőjének; Czipauerné Hap Mag­dának, a Pannónia Film Vállalat filmvágójának; Király Jenőnek, az ELTE Közművelődési Tan­széke oktatójának: A Magyar Film Múltja és Jö­vője Alapítvány alapítóinak (a díjat Gyürei Ve­ra, az alapítvány vezetője vette át); Mester Józsefnek, a Magyar Mozi- és Videofilmgyár filmoperatőr-rendezőjének; Rigó Máriának, a Magyar Filmgyártó vállalat vágójának; Szőke Andrásnak, a Magyar Filmgyártó Vállalat ren­dezőjének. Kiemelkedő színművészeti és színháztudo­mányi tevékenységéért JÁSZAI MARI-díjat kapott: Egri Márta színművész; Fazekas István, a Veszprémi Petőfi Színház színművésze; Menczel Róbert, a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház díszlettervezője; Méhes László, a Vígszínház színművésze; Paudits Béla, a Ma­dách Színház színművésze; Pápai Erika, a Víg­színház színművésze; Rátóti Zoltán, a Budapesti Kamaraszínház színművésze, Szolnoki Tibor, a Fővárosi Operett Színház színművésze; Újvári Zoltán, a Budapesti Kamaraszínház színművésze. Kiemelkedő irodalmi tevékenysége elismeré­seként JÓZSEF ATTILA-díjat kapott: Bisztray Árpád író; Farkas Árpád romániai magyar költő, közíró, műfordító; Hárs Ernő költő, műfordító; Kukorelly Endre költő, író; Lakatos Menyhért író; Lukácsy Sándor iro­dalomtörténész, kritikus; Mezey Katalin író; Szőcs Géza romániai magyar költő; Tarbay Ede író, költő, műfordító; Tőzsér Árpád szlovákiai magyar költő, kritikus, műfordító. Kiemelkedő zeneszerzői, zenei rendezői, zenetudományi tevékenysége elismeréseként ERKEL FERENC-díjat kapott: Kovács Sándor zenetörténész, kritikus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi docense; Matz László, a Magyar Rádió zenei rendezője. A táncművészet területén folytatott alkotói, előadói, tudományos és pedagógiai tevékenysé­ge elismeréseként HARANGOZÓ GYULA-díjat kapott: Demcsák Ottó, a Győri Balett magántán­cosa; Krámer György, a Rock Színház koreog­ráfusa; Solymosi Zoltán, a Magyar Állami Ope­raház magántáncosa; Zsuráfszki Zoltán, a Budapest Táncegyüttes művészeti vezetője. Kiemelkedő zenei és előadóművészeti tevé­kenysége elismeréseként LISZT FERENC-díjat kapott: Cseh Tamás, a Budapesti Katona József Színház előadóművésze; Gergely Ferenc or­gonaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola egyetemi tanára, a pesti Ferences Temp­lom főorgonistája; Gyöngyössy Zoltán fuvo­laművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriuma tanára; Horváth László, az Állami Hangversenyzenekar klarinétművésze; Szakály Ágnes cimbalommű­vész, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközép­iskola tanára; Szecsődi Ferenc hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma tanára. Kiemelkedő fotóművészeti és fotóelméleti tevékenysége elismeréseként BALOGH RUDOLF-díjat kapott: Bánkuti András, a Köztársaság szerkesz­tősége fotóriportere; Fejér Ernő fotóművész. Kiemelkedő iparművészeti, ipari tervezőmű­vészeti, illetve művészetírói, művészettörténészi tevékenysége elismeréseként FERENCZY NOÉMI-díjat kapott: Jerger Krisztina művészettörténész; Kertészfi Ágnes üvegtervező iparművész; Kókay Krisztina textiltervező iparművész; Kótai József ötvösművész; Lovas Ilona textiltervező ipar­művész; Mezey László ipari formatervező; Nagy Alexandra ipari formatervező; Sípos Enikő, a Magyar Nemzeti Múzeum főrestaurátora; So­mogyi Pál belsőépítész; Thury Levente kerami­kusművész. Kiemelkedő képzőművészeti, illetve művé­szetírói művészettörténészi tevékenysége elis­meréseként MUNKÁCSY MIHÁLY-díjat kapott: Bakos Ildikó szobrász-érmészművész; Birkás Akos festőművész; Fehér László festő­művész; Lantos Ferenc festőművész; Lois Vik­tor szobrászművész; Orosz István grafikusmű­vész; Pauer Gyula szobrászművész; Réber László grafikusművész, karikaturista; Wahom András képgrafikus-művész; Wehner Tibor mű­vészeti író. Kiemelkedő artistaművészeti tevékenysége elismeréseként HORTOBÁGYI KÁROLY-díjat kapott: Kristóf Krisztián zsonglőr. Kimagasló újságírói tevékenysége elismeré­seként TÁNCSICS MIHÁLY-díjat kapott: Bánki András, a Magyar Hírlap fő­szerkesztő-helyettese; Bertha Bulcsu, az Elet és Irodalom főmunkatársa: Bölcs István, a Magyar Rádió rovatvezetője; Füzes Oszkár, a Nép­szabadság munkatársa: Szegő András, a Magyar Nők Lapja munkatársa; Végh Alpár-Sándor, a Pesti Hírlap főmunkatársa. Eötvös- és Klauzál-díjasok EÖTVÖS LORÁND­díjasok Dr. Bagó Eszter főosztály­vezető-helyettes (Ipari és Ke­reskedelmi Minisztérium); Bó­dis Lajos műszaki-termelési igazgató (Építőgépjavító Vál­lalat); dr. Botos Balázs helyet­tes államtitkár (Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium); Dányi István főosztályvezető-helyet­tes (Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium); Galambosi István vezérigazgató (Dél-alföldi Gázszolgáltató Vállalat); Gá­losfai Jenő osztályvezető (Ipari és Kereskedelmi Miniszté­rium) KLAUZÁL GÁBOR­díjasok Béres Vilmos elnök (Sárszeg és Vidéke Áfész); dr. Brückner István ügyvezető igazgató (Centrum Áruházak Kereske­delmi Kft.); Csendes József igazgató (Balaton Füszért Nagykanizsai Raktárház); Kínál János vállalkozó; Kubi­czáné Opicz Teréz bolt-cso­portvezető (Bizományi Keres­kedőház és Záloghitel Rt.); dr. Lednyiczky Zsigmond elnök­vezérigazgató (ALFA Élelmi­szer- és Vegyiáru Kereskedel­mi Rt.; Sárvári László ügyve­zető igazgató (Terézvárosi Textilkereskedelmi és Szol­gáltató Kft.; dr. Ginsztler Já­nos tanszékvezető egyetemi ta­nár (Budapesti Műszaki Egye­tem); Klatsmányi Árpád nyug­díjas főmérnök; dr. Kocsis Ist­ván főosztályvezető (Ipari és Kereskedelmi Minisztérium); K re szán Albert vezérigazgató (Középületépítő Rt.); dr. La­torcai János főosztályvezető (Ipari és Kereskedelmi Minisz­térium); dr. Pázmándi Gyula vezérigazgató (Corvinbank Rt.); dr. Petró Bálint tanszék­vezető egyetemi tanár (Buda­pesti Műszaki Egyetem); dr. Simay Antal kémiai tudomá­nyos igazgatóhelyettes (Gyógy­szerkutató Intézet Kft.); Ur­bantsok János igazgató (Autó­ipari Kutató Fejlesztő Válla­lat); Vékási János vezérigaz­gató (Dunántúli Kőolajipari Gépgyár Rt.); Zalán Barnabás vezérigazgató (Rába Magyar Vagon és Gépgyár ílt.). Liszt-díjas: Szecsődi Ferenc Szecsődi Ferenc hegedűművész 1954-ben született Budapesten. Diplomáját Bodonyi István és Szűcs Mihály növendékeként 1977­ben szerezte meg a fővárosi Zeneakadémián. Ugyanebben az évben elnyerte az Akadémiai Nagydíjat. Ezután Szegedre költözött s a ze­neművészeti főiskola tanára lett. Művészi pá­lyájára nagy hatással volt a Cziffra Alapít­vány ösztöndíjának elnyerése. Azóta hegedű­művészként járja a világot, visszatérő vendé­ge Európa hangversenytermeinek. Számos hanglemez-, rádió- és televíziófelvétel előadó­ja, aki eddig két kitüntetésére lehetett a leg­büszkébb: 1991-ben elnyerte a Szegedért Ala­pítvány művészeti fődíját, 1992-ben pedig a Magyar Előadóművészek Társasága évvégi szavazásán választották a legjobbnak. Jelen­leg az újjáalakult Szegedi Konzervatórium tanszékvezető docense. Egy hónapja, Bálint János fuvolaművésszel közösen, „Hangver­senytermet Szegednek!" címmel alapítványt tett a város zenei életéért. r Eötvös-díjas: Galambosi István Szakmai tevékenységét kezdettől fogva a gáziparban fejti ki. 1960 óta irányítja a Sze­ged, majd a Dél-Alföld gázellátását végző Dégáz szakmai munkáját. Számos olyan tech­nikai megoldás fűződik a tevékenységéhez, mely a gázipar fejlődését szolgálta. Ilyen újí­tás a széntechnológia gazdaságosabb és haté­konyabb felhasználása, a benzin alapú városi gázgyártás, a földgázból való városi gázgyár­tás sajátos alkalmazása Magyarországon, a városi gáz méregtelenítése, erőműi kazá­nokba való propán-bután gáz alkalmazása. Az utóbbi húsz évben fő műszaki fejlesztési tevékenysége a magyarországi polietilén cső gázipari felhasználása - 1973-ban Szegeden alkalmaztak először először ilyen csöveket gázvezetékként. Az általa bevezetett mű­anyag cső alkalmazása tette és teszi lehetővé - olcsósága miatt - a lakossági önerős gázel­látást; húsz év alatt több mint hatszázezer fo­gyasztó kapcsolódhatott be a gázellátásba. A polietilén elektrofitting gyártását és az alkal­mazásához szükséges műszereket a Dégáz gyártja és forgalmazza Magyarországon. M • A modern zenei hét negyedik napja Schroeder, a halhatatlan Orbán ősbemutatója Orbán György háromtételes zongoraszonátája új színt ho­zott a kortárs zenei héten elő­adott művek stílusirányza­tainak sorába. A darab legát­hatóbb részei új-romantikus je­gyeket viseltek; egy-egy szek­venciában, mint a fel-felidézett emlékképeket, álomszerű tab­lóváltásokat, meglobbanó ér­zelmeket, kinyílásokat és áhí­tatos befordulásokat éreztetők­ben, a tizenkilencedik századi romantika érzékenysége jelent meg. És mégis, a ma gondolati témái voltak, amik a művet meghatározták - a gondolatok voltak Orbán György zené­jének szervezői. A darab belső ritmusát, akár egy szabadver­sét, (Cendrars Húsvét New York-ban versének vagy Apol­linaire Égöv-jének rokona), ér­zelmi tónustól színezett, rend­kívül erős gondolati hatások szabták meg. Nem véletlen, hogy az előadó Zsigmond Zol­tán remek játéka (és a mű megszólalása előtt elhangzott ­nyomdakész - kisesszéje) oly érzékletes metaforákkal adta vissza a lélek állapotait, a szo­rongástól megszabadulásig. Az ősbemutató után Bellán Sikeres ősbemutatót ünnepelt a zenei hét szá­zadunk muzsikájából koncertsorozat negyedik estjének közönsége. Or­bán György IV. Zongo­raszonátája Szegeden szólalt meg először, Zsigmond Zoltán zongo­raművész előadásában. Pál Hollós Máté „Enek, hajolj ki ajkamon" című brácsadarab­ját, majd Delley József Ligeti György „Passacaglia unghe­rese" és „Hungárián Rock" cí­mű csemballóműveit adta elő. Behán Pál játékának erénye volt, hogy a darab bensősége­sen egyszerű tonalitását szépen megragadta, Delley József pe­dig, a barokk változatok és népzenei motívumok szintézisét oldotta meg jól (igazi élmény volt polifonikus zenét csem­ballón hallani). Az új-tonalitással kísérlete­ző művekre olyan darab követ­kezett, amely analógiája a kép­zőművészetből jól ismert, absztrakt formákkai elért ér/.e­lemkcllésnck. Vidovszky l/isz ló Schroeder halála című da­rabját a szerző és kél segítője adta elő zongorán. (Schroeder - úgysem találnák ki - a világ leghosszabb képregényének magábaforduló gyermeksze­replője, aki nem base-ball meccsre jár, hanem zongorá­zik, s ezért válik magányossá társai között.) E különös jel-ze­nében a zongora mindvégig oda-vissza futamokat játszik, hosszan, a billentyűkön sorban, s segítők eközben apró tár­gyakkal tompítják és hallgat­tatják el fokozatosan a húrok hangját. Mindebből rendszerbe fogott torzulás támad, a futam előbb tónusát, aztán zengését, majd hangját veszti el, s leg­végül kiteljesedik a zenei lélek halálának szimbóluma: az en­titásából vesztő és vesztő zene t után beálló csend. De mekkora csend! A néma futamokat ját­szó zongora csendje: a tett (a zongorázás) megvan, létezik, de amit hangjaival létrehozna, az leromlik, elvész. A dalla­mok és harmóniák nélküli da­rab, íme, szomorú meghatott­ságot keltett. Schroeder halt meg, a halhatatlan. í'&nck Ím'; nőoi

Next

/
Thumbnails
Contents