Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-12 / 60. szám

PÉNTEK, 1993. MÁRC. 12. • Szegedről gurul az országút Dorozsmai kamiontábor BELÜGYEINK 3 Nyár közepétől, ha minden igaz, Kiskundorozsmán kamiontábor lesz. A guruló országút programja ma még a Boldogasszony sugárút végében, a Nagyállomáson bonyolódik: hétvégeken 50-50 kamion száll fel, illetve le a vasúti szerelvényekről, átutaznak az országon, a Balkán felől érkezők bevagoníroznak, az Ausztriából idáig gördülők a Szabadkai úton távoznak, immár saját kerekeiken, dél felé. Csaba Attila, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főtanácsosa, útügyi szakértő és Túhegyi József alpolgármester tegnap arról tárgyaltak a városházán, hogy a műveletet milyen gyorsasággal lehet áthelyezni Kiskundorozsmára. A guruló országút a minisztérium öt éve dédelgetett terve. A ROLA-terminál beruházási igénye 210-250 millió forint között van, tulajdonképpen a kiskundorozsmai teherpályaudvar kibővítéséről van szó. A terjeszkedés azonban akadályba ütközik, a célba vett terület egyelőre a Móra Tsz birtoka, s ráadásul kárpótlásra van kijelölve. Ez utóbbi talán módosítható, s ekkor csupán a termelőszövetkezettel való területcserében kell egyezkedni, ha mégsem, az új tulajdonosokkal szembeni kisajátítási eljárásról kell intézkedni. Az építkezés nem különösebben bonyolult, hiszen javarészt egy óriási betonfelületet kell létrehozni, természetesen a megfelelő vámtérrel és -épületekkel, őrzésvédelmi helyiségekkel (a szervezett bűnözés kirekesztésére). Amennyiben elkészül az E5-ös, talán két év múlva, a tranzit teljesen el fogja kerülni a várost, kaptuk a tájékoztatást Túhegyi alpolgármestertől. Ó.I. • Készülő törvénytervezet szerint a csődbejelentéshez a jövőben a hitelezők hozzájárulása is szükséges lesz mondta Dobrocsi Gábor, a Pénzügyminisztérium munkatársa csütörtökön a Magyar Gazdasági Kamara jogi tagozatának ülésén. A jelzett változtatás azt szolgálja, hogy elejét vegyék a megalapozatlan csődbejelentéseknek. A tervezet alapján a hitelezők többségének, legalább 51 százalékának beleegyezése kell • Stop a megalapozatlan jelzéseknek Csődtörvény-módosítás a csőd megindításához, s szükséges az is, hogy a követeléseknek legalább a 60 százaléka felett rendelkezzenek. A másik lényeges változás a tervezet szerint, hogy a csődtörvényből kikerül a kötelező öncsőd, vagyis megszűnne az a merev előírás, amely a cégeket 90 napon túli lejárt tartozás esetén a procedúra elindítására kötelezi. A csődtörvény módosításán az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium szakemberei dolgoznak. A módosító tézisek a közeljövőben kerülnek a kormány elé. Öntözési előzetes Szakmai elemzések szerint az időjárás száraz periódusa az idén sem ér véget. Ezért indokoltnak látszik megteremteni az öntözési lehetőségek teljeskörű kihasználásának minden alapfeltételét. Az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, a Csongrád Megyei Agrárkamara, a Csongrád Megyei Földmúvelésögyi Hivatal, valamint a nagyobb öntöző vízgazdálkodási társulatok szakemberei a napokban feladategyeztető megbeszélést tartottak Szentesen. A mezőgazdaság szegénysége itt is megmutatkozik, hisz az üzemeknek a szolgáltatókkal szemben több mint 15 millió forintos tartozásuk gyúlt össze az elmúlt két évben. Az összeg kiegyenlítése alapfeltétele az idei szerződéskötéseknek. Az öntözési igények mielőbbi bejelentése azért fontos, mert az áramot az igénybevétel előtt legalább egy hónappal meg kell rendelni. Késedelem esetén drágább a tarifa. Minél több az előzetesen jelentkező, a vízszolgáltatás annál olcsóbb. Az öntözési beruházásokba az idén is besegít az állam, a vízjogi engedély megszerzése után a földművelésügyi hivatalban lehet a 40 százalékos támogatásért jelentkezni. • Nemzetiségi törvényjavaslat Hatpárti megállapodás A parlamenti pártok tárgyaló delegációi csütörtökön megállapodtak a nemzetiségi törvényjavaslat összes vitatott kérdésében - tájékoztatta az MTI-t Lukács Tamás (KDNP), a hatpárti egyeztető tárgyalás soros elnöke. A politikai egyezség szövegét eljuttatják a kisebbségi szervezetekhez. A dokumentum tartalmazza a kisebbségi önkormányzati formák, az országos kisebbségi önkormányzat választásának lehetőségére, továbbá a nemzetiségi és kisebbségi feladatok finanszírozására vonatkozó megegyezést. A pártok tárgyaló küldöttségei egyetértésre jutottak más törvényekkel kapcsolatos kérdésekben is, így többek között a népszámlálásról és statisztikáról, valamint az oktatásról szóló vitatott pontokban. Lukács Tamás szerint megállapítható, hogy „ma nincs a törvénynek olyan problémája, amelyet valamelyik párt, illetőleg tárgyaló delegációja olyan kérdésnek tekintene, amely az egyezségben foglalt megállapodások esetén számára az egész törvényt elfogadhatatlanná tenné. A hosszas és szakértői munkával is alátámasztott előkészítés eredménye lehet, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény parlamenti konszenzussal elfogadást nyerjen." Püspökök és az MDF megbeszélése A Magyar Katolikus Püspöki Kar Állandó Tanácsa és a Magyar Demokrata Fórum vezető képviselői megbeszélést folytattak a prímási székházban március 10-én. A felek az előzőekhez hasonlóan - áttekintették a katolikus egyházat érintő fontosabb kérdéseket, köztük az oktatási ügyeket és a közélet néhány problémáját. Erről a püspöki kar titkársága csütörtökön értesítette az MTI-t. A találkozón Magyar Katolikus Püspöki Kar részéről Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek és Seregély István egri érsek, püspökkari elnök, az MDF részéről pedig Boross Péter alelnök és Kónya Imre parlamenti frakcióelnök vezette a beszélgetést. • Milyen és miért ilyen volt a sztrájk? Tömegközlekedésről első fokon (Folytatás az 1. oldalról.) A vita nem is ezen volt, hanem a jogszerűségen. Miért nem kaphatta meg az SZKV-s kezdeményezés ezt a minősítést? A félreértések elkerülése végett: a bíróság sohasem azt vizsgálja, jogos-e a követelés mértéke, hanem, hogy azt milyen módszerekkel akarják érvényesíteni. A szegedi történet kulcsfontosságú mozzanata az az előzetes megállapodás volt, amelyet a felek, a munkavállalók és a munkáltató kötöttek. Rögzítették ugyanis a szükséges szolgáltatási minimumot reprezentáló menetrendet (a forgalom mintegy 50 százalékos csökkentését). E háromoldalú - munkástanács, szakszervezet, igazgatóság - megállapodást a munkástanács, miután a szakszervezet visszalépett a közös követeléstől, egyoldalúan érvénytelennek nyilvánította, és ugyanilyen egyoldalúan új szolgáltatási minimumot állapított meg, a nagyközönségtől is megtapasztalt mértékben. Ezen a ponton - az önkényességben - vétett hibát a munkástanács, s ezért, és csak ezért ítélte a sztrájkot jogszerűtlennek a városi munkaügyi bíróság. Ó.J. • A Makói Városi Bíróság csütörtökön három embercsempész ügyében hozott ítéletet. A helybeli Kővári Béla vállalkozó és Bakos György, akkor még rendőr-őrmester, valamint a kiszombori Molnár Lajos még a múlt év márciusában három alkalommal juttatott el a román határ közeléből román állampolgárokat Rábafüzesre, ahol szintén a határtól nem messzire lévő területen tették le utasaikat egy IFA teherautóról. A szállítást Kővári szervezte meg, az autót Molnár Lajos adta kölcsön, a gépkocsivezető pedig Bakos György volt, aki fuvaronként 20 ezer forintot kapott. A három férfi akcióira csak egy hónappal később, véletlenül derült fény. Közülük csak Bakos annyit ismert el, hogy a fuvarok gyanúsak voltak neki, Embercsemiiészekel ítélt el a bíróság a másik két férfi tagadta, hogy illegális határátlépőket segítettek volna át az országon. A ponyvás teherautóban egyébként zöldségek és ládák alatt megbújva utaztak a románok. A bíróság Kővári Bélát 45 rendbeli embercsempészetre való felbújtás. Bakos Györgyöt 25 rendbeli embercsempészés vétsége miatt 5-5 hónapi, két évre felfüggesztett fogházra és 5-5 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. A visszaeső Molnár Lajos 20 rendbeli embercsempészés vétsége miatt 6 hónapi börtönbüntetést kapott. A vádlottak és védőik fellebbeztek. mflMfiMm j f/ orunk új földosztása sokak számára a régvárt igazLLj ságtételt jelenti. Azokon a vidékeken, ahol a föld mindig képes volt megélhetést nyújtani, ma is értékként tartják nyílván. Ott a minden parcellának konkrét tulajdonost elvét nem nehéz érvényesíteni. A mezőgazdaságból élők a saját jogukon járó aranykoronákat igyekeznek a nekik megfelelő helyen kijelöltetni. Ha szűknek találják az életterüket, vásárolt aranykoronával éppúgy tágíthatnak rajta, mint földbérlettel. Azok a tulajdonosok, akik nem tudják vagy nem akarják művelni a területet, biztonságban érezhetik magukat, hisz, az új szövetkezet vagy az egyéni gazdák bérlőként jelenkeznek náluk. A régi világban is voltak olyan térségek, ahol ki kellett pótolni a föld termését. A homoki ember nem véletlenül ment a zsírosabb vidékekre résziből kukoricát törni, vagy cséplőgéphez polyvásnak. Ma az öntözéses kertészkedés élteti errefelé a magángazdaságokat. Ehhez nem kell túl nagy terület. A különbözet ezért került közös müvelésbe még a szakszövetkezeti részeken is. Amint a gyenge termőhelyi adottság támogatása megszűnt, egyrészükből parlag vált. A holdanként pár mázsányi rozsra képes buckák most sem igen csábítanak a tulajdonlás szentesítésére. Több innen városba került idős embert ismerek, aki nem számítja magát a tulajdonosok közé. ő a tényt nézi, nem a jogi helyzetet. Egyszer már „leadta" a földet a téesznek, akkor miként lenne az övé. Az, hogy a leadás nem tulajdonba, csak használatba adást jelentett nem tűnt akkoriban lényegi kérdésnek. A legtisztább alapesetben minden évben hozott a postás egy kis földjáradékot, ami segélyfélének, a törődés apró jelének is felfogható volt. Az ottmaradt rokonoktól és ismerősöktől is csak azt hallotta, amikor náluk vendégeskedett, hogy kell a csudának több föld, mint eddig. Az igazi pech, ha a szövetkezet jogutód nélkül szűnik meg, így váratlanul eltűnik a földhasználó. Amint e helyzetet próbáltam magyarázni, ismerősöm csak legyintet: ő bizony feléje se megy az egésznek. A gond csak az, hogy a nemktvánt tulajdont nem lehet elveszíteni, mint egy kézitáskát. A királydinnyés koronákat akkor is névre sorsolja az e célra választott bizottság. Ellenszerként csak az aktív ellenkezés jöhet szóba. Az utóbbi napokban felelős emberektől hallottam, hogy a hatályos földtörvényben sikerült egy olyan paragrafusra lelni, mely szerint le lehet mondani az állam javára. Ez lerövidíthetné azt az eljárást, melyben a gaztenger tulajdonosát folyamatosan felszólítanák a terület kulturállapotban tartására. Ki tudja, büntetés nélkül megúszható-e a mulasztás? A vége úgyis az állami tulajdonba vétel lenne, ha időközben az új földtörvény nem másként rendelkezik majd. Ennél már csak az abszurdabb vízió, amikor egy táblába összesorsolt tizenkét tulajdonost szólítják föl a közös fold művelésére. Netán, ha egyikükra sikerülne ráijeszteni, vajon melyik sarkán kezdené a kapálást? ÍZ ehetnek még az összesorsolt közösségeknek más pi(—1 káns vonásai is. Például a melioráció, vagy ültetvénytelepítés költségeinek megtérítésére is felszólíthatok, hisz értéknövelt a jussuk. Feltehetően menetközben születnek majd e kérdésekben is iránymutató állásfoglalások. Kár, hogy a március 23-ig kötelezően előírt döntési határidőig mindenki csak a saját szakállára találgathat. • Az Erdélyi Világszövetség magyarországi szervezete a budakeszi Tanne Étteremben hirdetett sajtóértekezletet, mely során ismertették állásfoglalásukat az erdélyi magyarság helyzetével, valamint az előkészítés szakaszában lévő magyar-román alapszerződéssel kapcsolatban. Dr. Kreczinger István elnök, Czire Dénes alelnök és dr. Sárándy György, az elnökség tagja válaszolt a sajtótudósítók kérdéseire, miután a szervezet elnöke ismertette állásfoglalásukat. Négy pontban foglalták össze mindazt, amit - véleményük szerint - a magyar-román alapszerződés betűjének és szellemének tükröznie kell. Ezek szerint a mindkét ország területén élő kisebbség az anyaországi nemzet részeként államalkotó nemzetrész; biztosítani kell jogukat az önrendelkezésre; a szerződő felek területén élő nemzetrészeknek joguk van az egyéni és kollektív jogegyenlőségre, valamint az anyaországgal való, korlátozás nélküli kapcsolattartásra, az anyaországnak elidegeníthetetlen joga van a korlátozás nélküli, gyakorlati gondoskodásra a másik fél területén élő nemrész iránt. Ezért indítványozzák, hogy a megállapodásba vonják be a romániai magyarság és a magyarországi románság legitim képviselőit. Elutasítják a román fél azon elvárását, hogy Magyarország az alapszerződésben H Az Eidélyi Világszövetség állásloglalása m Ne bolygassák Helsinki szellemét! Történelmi kettős könyvelés rögzítse, miszerint nincs területi követelése, ugyanis a kölcsönösség elve alapján a Helsinki Záródokumentum betűjét és szellemét (Albánián kívül minden európai ország aláírta...) tekintik irányadónak. Czire Dénes történész példázatával bontották ki mondanivalójukat: 1958-ban Kádár János kijelentette, hogy „elégedett a román elvtársak internacionalista politikájával" ennek egy éven belül meg is lett az eredménye. A Bolyai Egyetem megszüntetésével a romániai magyar oktatásnak nincs finalitása; a fiatalok anyanyelvi szinten - nem tűzhetnek ki maguk elé bejárható utat. A Helsinki Záróokmány a román-magyar alapszerződésnél magasabb szintű nemzetközi dokumentum; ezt évenkénti nyilatkozatokkal, újabb és újabb két- vagy többoldalú szerződésekkel „igazolni" felesleges. Az Erdélyi Világszövetség magyarországi szervezetének képviselői hangsúlyozták: a román propagandának van szüksége az ehhez hasonló kitételekre, ugyanis az erdélyi magyarságra nehezedő nyomást ily módon tudják erősíteni, mi több, bizonyos fogásokkal az egyénre lebontva, elviselhetetlenné tenni. Elhangzott az is, hogy a román külpolitika „történelmi kettős könyvelést" erőszakol immár kilenc évtizedé a régió országaira. A jogászokból és történészekből álló EVSZ-vezető hármas említette Moldávia ügyét. A Szovjetunióból kiszakadt köztársaság, úgy tűnt, egyesül Romániával. Akkor az önrendelkezést hozták föl első számú argumentumként. Most, amikor a gazdasági helyzet romlása következtében egy önrendelkező népszavazás nem hozna százszázalékos eredményt ebben az ügyben, a történelmi jog okán követelik egyes körök Moldávia egyesülését Romániával. Ugyanez az eseménysor visszapergethető Erdély kapcsán is. Az első világháború lezártával a gyulafehérvári gyűlést, annak önrendelkező határozatát (és nem Trianont) ismerik el Nagy-Románia megszületése pillanatának. Ugyanazt az önrendelkező elvet azonban megtagadják, mások megkérdőjelezik az Erdélyben élő kisebbségek esetében. Visszatérve a Helsinki Záróokmány szelleméhez: amennyiben Románia a román-magyar alapokmány aláírását és elfogadását köti a „területi" elvhez, az EVSZ véleménye szerint kísérletet tesz az egyezmény megtorpedózására. Helsinkiben ugyanis kimondatott, hogy békés úton, megegyezéssel igenis elképzelhető az európai határok megváltoztatása. Hogy kis-Jugoszlávia és Bosznia esete mást példáz, az nem került terítékre... Az EVSZ vezetői viszont megemlítették, hogy Romániának sem Ukrajnával (Bukovina és Herca vidéke), sem Bulgáriával (Kadrilater) nincs kétoldalú alapszerződése. Ezt is példának hozták fel a történelmi kettős könyvelésre. Az Erdélyi Világszövetség minden rendelkezésére álló eszközzel tiltakozna, amennyiben a magyar kormány, a kétoldalú alapszerződés érdekében, feladná Helsinki szellemét. Patald Sándor