Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-10 / 58. szám

Mi mennyi? M

orózus a vásárhelyi vállalkozó. Azt emlegeti, hogy nemrég náluk járt egy államtitkár, aki azt bizonygatta, hogy ennél rendesebb az Mam már nem is lehet, mint amilyen, hiszen minden megkeresett száz forintból csak 29-et visz el, 71-et otthagy polgárainál. Ez pedig minden más államot megszégyenítően jó arány. Jó is lenne! - morog vállalkozónk. Es számolni kezd. Miszerint a legegyszerűbb megközelítésben is száz forintból azonnal elvisz 40-et a jövedelemadó s mondjuk 15-öt az áfa. Marad tehát 45. De ez sem igaz, mert a helyzet valamivel bonyolultabb. Mert a megkeresett 100 forintból először is ki kell fizetni jó 33 forint TB-t, aztán még 8-at SZTK-ra és vagy 20 forintnyi jövedelemadót. Aztán, ha a maradék, nem egészen 40 forintjáért venni is akar valamit a polgár, még kifizet úgy 6 forintnyi áfát. Vagyis a jövedelemtulajdonos örülhet, ha minden megkeresett 100 forintjából 33 az ő zsebében marad. Vállalkozónk nem is vár tovább, szót kér és azon melegében el is mondja állaimtitkárunknak számításainak végeredményét. Miszerint az a 29 forint valóban közel jár az igazsághoz, csak éppen fordítva. Mármint hogy százból nem ennyit vesznek el, hanem nagyjából ennyit hagynak ott a polgárnál. És e szám nagyjából összecseng a satatisztikai adatokkal is, amelyek szerint Magyarországon az állam jelenleg a jövedelmek több mint kétharmadát központosítja és osztja el újra. Amely arány akár elképesztőnek is nevezhető a világban megszokott 35-40 százalék körüli hányaddal szemben. Qzépen meg is egyeznek végül az előadóval a O végösszegek körülbelüli mértékében, hogy békés egyetértésben válhassanak el egymástól. A dolgok hát a lovagiasság szabályai szerint rendeződtek. Vállalkozónk azonban azóta is dohog, holmi államtitkári malőröket emlegetve. A farmerré válás útján A DM KFT. ÉS A DMGK GAZDASÁGI MELLÉKLETE Magyar tőkekivitel Litvánia az élen Csaknem 10 milliárd forintot tett ki 1992 végén a magyar vállalatok, vállalkozók külföldön befektetett tőkéje. A külföldön bejegyzett magyar részvételű vegyes vállalatok száma meghaladja az ezret. Tavaly csaknem 400 magyar részvételű vállalat külföldi alapítását engedélyezte a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, a kihelyezett tőke 2,2 milliárd forint volt. Az utóbbi két évben a magyar befektetők érdeklődése fokozatosan a környező volt szocialista országok felé fordult. Az elmúlt évben alakult magyar részvételű vegyes vállalatok több mint 70 százalékát a szomszédos, keleteurópai országokban alapították, közülük a legtöbb Romániában és Ukrajnában alakult. A Független Államok Közösségében összesen 133 vállalatot hoztak létre magyar vállalkozók, 924 millió forintos tőkekivitellel. Romániában 101 vegyes vállalat jött létre, de a magyar tőke részvétele ezekben meglehetősen alacsony, összesen 53 millió forint. A tőkekihelyezés nagyságát tekintve élen jár Litvánia, ahol csak néhány vállalat jött létre magyar részvétellel, de a befektetett tőke több mint fél milliárd forint volt. Csehországban és Szlovákiában tavaly 52, Lengyelországban nyolc magyar részvételű vegyes vállalat alakult. Zajlik - igaz, a reméltnél lassabban - a mezőgazdaság privatizációja. Bár a szövetkezeti átalakulások példái azt mutatják, hogy az ágazat gerincét még jó darabig a szövetkezetek képezik, a privatizálódás fokozódása után a piacra kerülő termékek többségét várhatóan a kistermelő gazdaságok adják olvasható a KSH Csongrád Megyei Igazgatóságának '92-ről szóló elemzésében. A tanulmány információkat ad közre a már ma is kiemelkedő színvonalon gazdálkodók tevékenységéről, életkörülményeiről. Az ebbe a körbe tartozók 1991-ben, a kiválasztás alapjául szolgáló általános mezőgazdasági összeírás évében, több mint 500 ezer forint bruttó termelési értéket produkáltak. A felmérés a megyében 140 gazdálkodóra terjedt ki. A felvételből készített gyorsösszesítő szerint ahhoz, hogy valaki gazdálkodjon, még a termelés ekkora méreteinél, ilyen színvonalon sem feltétlenül szükséges, hogy a mezőgazdasághoz egyébként szorosabban kötődjék. A megkérdezett kistermelőknek csak 54 százaléka jelölt meg első foglalkozásaként, 58 százaléka - jelentős részben ugyanazok - jellemző foglalkozásaként mezőgazdasági jellegű tevékenységet. Különösen kevés közöttük ma már azoknak a száma, akik szüleik gazdaságában kezdtek el dolgozni. A mezőgazdasággal való szorosabb kapcsolatra, az odáig nyúló gyökerekre utal a földterületért benyújtott kárpótlási igények száma is. A kárpótlási igénnyel élők aránya nagyjából az előzőekhez hasonló arányt mutat: a gazdálkodók közül minden második, harmadik nyújtott be ilyen kérelmet, többségében 100 ezer forint alatti értékben. A kistermelésre általában - az 500 ezer forintot meghaladó termelésre különösen - a vegyes gazdálkodás a jellemző. Mindenkinek van földje és többféle állata, de a meghatározó, a bevétel 50 százalékánál többet adó tevékenység a gazdaságok 85 százalékában az állattenyésztés, ezen belül is elsősorban a sertéshizlalás. A szántóföldi növénytermesztést a gazdaságok 10 százaléka jelölte meg fő bevételi forrásként, még kevesebben a zöldség-, gyümölcs- vagy szőlőtermesztést. Jelenlegi gazdaságunk kialakítását a termelők általában több forrásból valósították meg. Majdnem mindenkinél a primer forrás korábbi - munkahelyi vagy előző kisebb gazdaságának jövedelme, megközelítően négytizedük örökségből, kevesebben földvisszaigénylésből, illetve nagyüzemi segítséggel is gyarapíthatta gazdaságát. Bankhitelt ehhez mindössze 7 százalékuk vett igénybe, ami a mezőgazdasági tevékenység ismert alacsony jövedelme miatt nem okoz különösebb meglepetést. A gazdálkodók többsége - 59 százaléka - még ekkora méretekben sem főfoglalkozásként termel, hanem munka mellett, szabadidejében. Pálfalvi Zsoltné KSH Játék mellé habostorta? A Hóvirág csak nehezen talált gazdára Nosztalgia van, kereslet nincs AJakón Brockporti egyezmény Kóstoló az üzleti életből A szegedi felsőfokú élelmiszeripari szakemberképzés jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi években. Korábban a követelményeknek megfelelt a műszaki, technológiai tantárgyak túlsúlya, a mostani igények ezt egyre inkább a menedzseri ismeretek felé tolják el. E kihívás teljesítése széleskörű kapcsolatrendszert, friss információkat feltételez. Jelek szerint az intézmény igen sokat tesz ennek érdekében. A Hóvirág másodvirágzása? Egyelőre a habverő is pihen... Sokáig kérdéses volt a makói Hóvirág cukrászda sorsa. Az egykori tulajdonos - a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat - a privatizálást előíró törvényi kényszeren túl is szívesen szabadult volna az évek óta csak veszteséget termelő hatalmas cukrászdától. Első alkalommal még 1991-ben verték dobra a Hóvirágot. A négyszáz négyzetméteres cukrászda bérleti jogáért nem is kértek sokat: két és fél milliót. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Főiskolai Karának főigazgatója. dr. Dinya László hathetes amerikai útról tért vissza a közelmúltban. Az Egyesült Államok által támogatott magánvállalkozásokat fejlesztő központ segítségével jutott ki a 12 fős csoport, hogy tagjai kóstolót vegyenek az ottani üzleti életből. Az előadások és vállalatlátogatások során elsősorban a minőségmenedzselés, a marketing szaktanácsadás és a vállalkozásfejlesztés kérdései kerültek terítékre. A menedzserképzés érdekében Európában eddig már 18-20 intézménnyel alakítottak ki komoly munkakapcsolatot, ezt sikerült most Amerikára is kiterjeszteni. A New Yorki állami egyetemhez tartozó brockporti főiskolával megkötött egyezmény szerint évente 10 hallgató tölti nálunk a 4-6 hetes vállalati gyakorlatát. Cserébe szegediek is eljuthatnak az Újvilágba. Sikerült megtalálni a módját egy minőségmenedzseléssel foglalkozó professzor magyarországi vendégszereplésének. A hosszabb idejű itt tartózkodása során az élelmiszeripari karon is tart majd előadásokat. Egy ottani, kamarai jellegű szervezettel történt megállapodás alapján május közepén egy 8-10 tagú, üzletemberekből álló delegáció keresi fel hazánkat. A főiskolán megszervezett kétnapos program során magyar élelmiszeripari szakemberek ismerkedhetnek az amerikai piacra jutás feltételeiről és tendenciáiról. A szemmel látható eredményt magam is felfedezhettem. A főigazgatói szobában egy konténer kinézetű táska dagadt. Benne egy az egyben alkalmazható komplett tananyagok a menedzseri ismeretekből és a korszerű táplálkozástudomány tárházából. Több dossziényi friss piaci információ is elfért még mellettük. Bár az új kapcsolatokat kifejező névjegykártyák kisebb helyet foglalnak, bizonyára azoknak is hasznát lehet majd egyszer-egyszer venni. T. Sz. I. Minden bizonnyal ez esetben nem az összeg, hanem a cukrászda volt túl nagy. Jött a második forduló: de az egymillió kilencszázötven ezres kikiáltási ár mellett is a vendéglátó nyakán maradt a Hóvirág. Úgy látszik, tényleg három a magyar igazság: ennyi nekirugaszkodás kellett ugyanis, hogy gazdára találjon a központi fekvésű makói cukrászda. Ennél is meglepőbb, hogy - a kósza hírekkel ellentétben - nem egy vendéglátós vállalkozás, hanem az ismert makói székhelyű játékkereskedő cég, a Maxima Trade Kft. vásárolta meg a Hóvirágot. Tavaly május óta azonban zárva a makói nagycukrászda. Fazekas Andrást a kft. ügyvezetőjét kérdeztük: játékok mellé habostortát is kínálnak ezután? - Véletlenül jutottunk hozzá a nagycukrászdához. _ 9 - Helyet kerestünk egy játékboltnak. Ez alkalmasnak tűnt. A privatizációs pályázatban két vasat tartottunk a tűzbe. A Hóvirágot és az egykori járműbolt helyét. Mindkét esetben nyertünk. Végül a csipke-házsor alatt rendeztünk be a játékboltot... -... a Hóvirág pedig a nyakukon maradt. - Nem egészen, hiszen ezt a négyszáz négyzetmétert is hasznosítani szeretnénk. Egyelőre az irodahelyiségeket vettük csak birtokba. Nem régen pedig - másfél milliós felújítás után - megnyitottuk a Rétesboltot. - Mi lesz a Hóvirággal? - Ez már jobban feladja a leckét, hiszen a megye egyik legnagyobb alapterületű cukrászdájáról van szó. Márpedig egy harmincezres kisváros ma nem tud eltartani egy ekkora szórakozóhelyet. - A makóiak mégis sajnálnák, ha végleg megszűnne a Hóvirág. - Ez roppant érdekes dolog. Azt hinné az ember, aki nosztalgiából életben szeretné tartani ezt a cukrászdát, az hétrőlhétre eljön és fogyaszt. De nem így van. A fizetőképes kereslet rendkívül csekély Makón is. Ráadásul sok apró magáncukrászda nyílt meg az elmúlt években, nehéz állni a versenyt. - Kinyit-e egyszer a Hóvirág? - Prábáltam már társakat keresni az üzemeltetéshez. Eddig nem sikerült. Most azon törjük a fejünket, hogy feldaraboljuk a nagycukrászdát. Több kisebb vendéglátóegység könnyebben megélne. Tervezünk egy gyorsétkezdét, egy klub szerű kiszolgálási formát és természetesen maradna a hagyományos cukrászdából is egy darab. - Mibe kerül majd mindez a vállalkozóknak ? - Leglább négy-öt millió a felújítás költsége. Cukrászüzem még így sem lesz, tehát Szegedről és Kiszomborról utaznak majd ide a süte- * mények. Hogy mindebből mikorra lesz valami? Biztosat még a vállalkozók sem tudnak. Csak tervezik, még az idén beülhetnek majd a makóiak egy cseppet nosztalgiázni a hatvanas-hetvenes években fogalommá lett makói Hóvirágba. Rafai Gábor