Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-10 / 58. szám

SZERDA, 1993. MÁRC. 10. BELÜGYEINK 3 Fotó: Gyenes Kálmán • Ráz-e a villany? (3.) Több, mint energiaügy Az elavult vezetékrendszer már említett felújítása mellett szükséges a Démász Rt. területén is a 20 kV-os hálózatok nélküli térségek, „fehérfoltok" felszámolása, s ehhez helyenként új gerinc- és összekötővezetékek létesítése. Különösen fontos lenne a megfelelő ellátás érdekében mielőbb megépíteni a mórahalmi 120/20 kV-os alállomást és az el^ez tartozó 20 kV-os gerincvezetékeket. Az összesen szükséges 83,7 kilométernyi 20 kV-os vezetékből Hódmezővásárhely környéke igényel legtöbbet, 33,4 kilométert (36 trafóval), valamint Székkutas területe 15,8 kilométert (11 trafóval). Vásárhely körzetében a leghosszabb az átépítésre váró vezetékek kilométerhossza is; 97,1 (Csongrádon ugyanez 40,6; Rúzsán 28,3; Szentesen 26,8; Zákányszéken 19,5; Mindszenten 17,7; Szatymazon 16,8; Tömörkényben 16). Vagyis ezeken a területeken kell a villamosenergia-ellátás A villamosenergia-igények a csongrádi régióban nem csökkentek számottevően: tavaly mindössze 3 százalékkal (az országos 6 százalék*. A gazdaság szerkezetátalakulása, az életmódváltás a jövőben sem azt eredményezi, hogy kevesebb lesz a villamosenergiát igénylők száma (legfeljebb több lesz közöttük a takarékosabban fogyasztó, főleg a városokban). A farm jellegű gazdaságok kialakulásának egyenes következményeként a tanyákon, a külterületeken több igény várható. érdekében leginkább „zsebbe nyúlnia" az önkormányzatoknak és a fogyasztóknak. A „zsebben" azonban nincs elég pénz a villamosításra. „Állam bácsiéban" sem: nem is adni egy fillért sem a villamosenergia-iparnak. Gondolja talán: tartsa el az magát. - Csakhogy ez ügyben nem egyszerűen energiaipari kérdésről van szó. Hanem vele összefüggésben a mezőgazdasági szerkezetváltásról, a korszerű gazdálkodás kialakításáról, sok ezer család megélhetéséről, a külterületi, a tanyai életformáról. Ezért kellene „zsebbe nyúlni." A mi régiónkban különösen. Mert az áramszolgáltatósok adatai szerint a tanyavillamosttás becsült igényei mifelénk igen jelentősek. A villanyt fogyaszt(hat)ó tanyák száma Szentes térségében 420, Ásotthalomnál 310, Balástya körül 190, Szegvárnál és Nagymágocsnál 180, Csongrád határában 160, Felgyőn 130, Hódmezővásárhely térségében 120, Kisteleknél és Rúzsánál 110, Pusztaszer körül 100, Derekegyháznál 95, Csengele és Mórahalom körzetében 90. A számsorolást folytathatnánk, „végösszeg": több ezer tanyai fogyasztó, ott élő, gazdálkodó gondja a villamosítás korszerűsítése. Szabó Magdolna • La grotta di Trofonio, azaz Trofonio barlangja című Salieri- vígopera nyitányával kezdi (19.30-kor) a Deák Gimnáziumban a Filharmónia „B" jelű kamarabérleti estjét a Salieri zenekar. A nyitány - akkori szokás szerint - önálló kompozíció, barokkos bevezetővel, klasszikus kibontással. Köznapian fogalmazva: vidámságba forduló, hókuszpókuszos muzsika ez. A következő megszólaló mű Haydn 52-es számú cmoll szimfóniája, amely, akár a zeneszerző kismartoni évtizedei alatt komponált szimfóniák jó része, két kürttel, két oboával kibővített, hagyományos Hangversenykalauz Ma lép pódiumra a Salieri Zenekar kamarazenekarra íródott. A zenekar ezután vagy fél évszázaddal ugrik vissza, Bach d-moll zongoraversenyével, a műsor „slágerdarabjával." Egy elveszett hegedűverseny átirata a tulajdonképpen csemballóversenynek írt kompozíció, lehet, hogy nem is Bach az eredeti szerző. Ennek szólistája, Csík Laura fiatal pianista, még a húszas éveiben jár. Tíz éve Ki-mit-tud győztes volt, nemrég pedig bemutatkozott már a nemzetközi koncertéletben is. Mozart úgynevezett „kis" gmoll szimfóniája a zárószám, a 183-as Köchel-jegyzékű alkotás. A jelző a nagyon ismert, azonos hangnemű alkotástól különbözteti meg ezt a darabot, amit 17 évesen komponált Mozart. K. I. Mennyit ér a magyar doki? (Folytatás az 1. oldalról:) • A kamara az orvosokat le- vagy rábeszéli a vállalkozásra? - A funkcionális privatizáció előnyös az orvosnak. Tehát vállakozáspártiak vagyunk. Ennek oka, hogy az elmúlt két és fél évben, a rendszerváltozással az orvostársadalom nem sokat kapott. Ezt egyetlen számsor is igazolhatja. Magyarországon tavaly 138 dollárt fordíthattak egy ember egészségügyi ellátására, amiből a a társadalombiztosítás még szociális kiadásokra (például anyasági segélyre) is elvont. Ausztriában ez az öszszeg megközelíti a 900, Németországban a több mint 1000, Angliában az 1700, az USAban a 2700 dollárt. Ennyiből kell a gyógyszert, az energiát, a technológiát, a szaktudást fizetni, de az intézmény fenntartásáról, az amortizáció ellensúlyozásáról még nem is beszéltünk. S arról sem, hogy egy magyar orvos vagy aszszisztense ma tizedét, nyolcadát keresi annak, mint amit osztrák vagy német kollegája. A kamara a jogszabályok értelmezésével szeretné az egészségügyi vállalkozásokat ösztönző légkört megteremteni, a vonzó jövőképet felvillantani. • Hogyan érvelnek, mit tesznek az átalakulás érdekében? - Annyira alacsonyszintű az egészségügy finanszírozása, hogy ezen csakis a törvények adta kedvezményes lehetőségekkel élve változtathatunk. Ez az önkormányzat, a lakosság és az orvos közös érdeke. Nézzük a számokat! Egy körzet 1992ben 170-180 ezer forintbál működött. Az orvos bruttó összjövedelme kártyapénzzel eggyütt sem érte el a 35-40 ezer forintot. Ha ugyanezt a 180 ezer forintot a vállalkozói szférában költjük el, akkor a sokkal kedvezőbb fizetési, költségtérítési és adózási viszonyok miatt 3040 százalékkal növelhető az orvos nettó bevétele. Ha pedig megjelenik a tételes finanszírozás, akkor az orvos érdekeltté válik, hogy bevételi többletéből beruházzon. Szakértők bevonásával siettünk a kollegák segítségére: szerződés-tervezetet készíttettünk, felhívtuk a figyelmet az orvost veszélyeztető buktatókra. Kinőttek a privatizáció vadhajtásai is. Ezért óvatosságra intjük a kollégákat. Az év közepéig a praxisok 25-30 százalékának már ebben a formában kéne működni ahhoz, hogy az alapellátás privatizációja belátható időn belül végbemehessen. • A MOK hogyan vehet részt az egészségügy átalakulásában, mennyire befolyásolhatja a folyamatokat? - Elmondtuk, elmondhatjuk véleményünket, de azt a döntéshozó nem köteles figyelembe venni. Ez így helyes. A kamarai törvény elfogadása után a MOK szakmai önkormányzati köztestület lesz, de akkor is csak véleményt alkothat a törvénytervezetről, a jogalkotást nem akadályozhatja. Remélem, hamarosan Magyarországon is kialakul egy olyan gyakorlat, hogy a szakma vagy az érdekvédelem ellenében hozott döntésnek a döntéshozóra nézve politikai következménye lesz! Újszászi Ilona Alkotmánybiiósági döntések Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint alkotmányosak a kárpótlásról szóló 1991. évi XXV. törvény rendelkezései, a 24. paragrafus kivételével. Ezt dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke mondta a testület határozatának nyilvános kihirdetéskor kedden. Az Alkotmánybíróság egy alkotmánybíró különvéleményével hozta meg határozatát, amelyben a törvény rendelkezéseinek megsemmisítését kérő több tucatnyi indítványt visszautasította. A testület teljes ülésén megjelent dr. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Balsai István igazságügy-miniszter és dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész. Sólyom László a határozat indokolásában utalt arra, hogy a testület a törvény kihirdetése előtt - a köztársasági elnök indítványára - részletesen elbírálta a törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát. Az Alkotmánybíróság a kárpótlással kapcsolatos korábbi határozataiban kifejtett érveit összefoglalva megállapította: az alkotmányból nem vezethető le, hogy az állam köteles visszaadni a korábbi rendszerekben elvont tulajdont. Nem következik az alkotmányból az sem, hogy ezekért a sérelmekért az állam teljes kártérítést vagy kártalanítást nyújtson. A magyar állam tartozik helytállni a zsidó lakosságtól kényszerletétbe vett ékszerekért és arany tárgyakért - állapította meg az Alkotmánybíróság határozata, amelyet ugyancsak kedden hirdetett ki nyilvánosan dr. Sólyom László, a testület elnöke. Az Alkotmánybíróság szerint az elvont értéktárgyak eredeti állapotukban már nem lelhetők fel, természetbeni visszaszolgáltatásukra nincs lehetőség. A határozat szerint a második kárpótlási törvénnyel az állam megfelelő kártalanítást nyújtott azoknak is, akiknek tulajdonát zsidó származásuk miatt vették el. Nem tett viszont eleget annak a békeszerződésben vállalt kötelezettségének, hogy az örökös nélküli elhunytak vagyonát a sérelmet szenvedett zsidó közösség érdekképviseletének adja át, illetve ha ez nem lehetséges, az érdekképviseletnek nyújtson megfelelő kártalanítást. i kábítószerező nem bűnöző. Ezentúl. Ugyanúgy, mint LJ-j az alkoholista vagy a dohányos sem az. Az élvezeti cikkek rabjai tehát közös nevezőre kerültek. Persze élvezet és kábulat, kacérkodás és szenvedély között ég és föld a különbség. Az ebéd utáni borocska élvezete állítólag még egészséges is. Az alkalmi poharazgaTás még nem alkoholizálás. A beszélgetés közben parázsló cigi, a kacérkodó pöfékelés a társalgáshoz tartozó hangulati elem lehet, nem káros szenvedély. Csupán elhatározás kérdése, hogy társuk magunkat e mértékhez. De kábítószer-élvezetben nincs mértékletesség. Aki elkezdte, így vagy úgy, előbb vagy utóbb belehal a kábítószerezésbe. Ezt mondják. Igaz lehet? Nem tudom. Nem próbáltam. De tudnom kellene: ez esetben elég-e az akaraterő a mértéktartáshoz. Tudnom kell, mert riogatnak. A sosemlátott drogmatricáról beszélnek már az óvodai szülőértekezleten is. A csábítóan csillogó képecskéről, amit elegendő megfogni, máris rombol: a gyerek hallucinál, rosszul lesz a kábítószerrel átitatott csalitól. Rémes! Még elképzelni is. Félek. Bár a hatóságok és a szakértők azzal nyugtatgatnak, hogy Magyarországon ez „még nem reális veszély". Ami azt jelenti, hogy tavaly még „csak" 163 LSD-vel átitatott bélyeget foglalt le a rendőrség, meg nem is az óvodák, iskolák környékén, meg a hatóanyag sem egyetlen érintésre vagy nyalintásra oldódik le az álnok képecskéről. Aztán azzal is csitítanak, még nincs fizetőképes kereslet, ezért a kábítószerkereskedők még nem kezdték meg a „beetetést". Még és még. Pedig én már és most félek. Mert tudok a „reális veszélyről". A ragasztózásról, a szipózásról, a rozsdaoldó spray, vagy a gyógyszer és alkohol kombinációjából származó kábulatról, a mákgubó, a vadkenderlé keltette mámorról. Számomra ez mind LSD, azaz „Leleményesenkiagyalt vagy Sajátkezűleggyártott Drog". Tudok az „sk"-röpüléstől fizikailag megnyomorodó, szellemileg és lelkileg leépülő fiatalok százairól. Hallottam az olcsó mámorban „örökre elszállt" lányokról és srácokról. Félek, mert attól tartok, ha hozzáférhetőbb, akkor csábítóbb is lesz a drog. Többen próbálják ki a pénzért megszerezhető „röpülést", mint az olcsó, saját készítésű proletár kábítószereket. Nem nehéz felidéznem, suli után milyen dacos kíváncsisággal gyújtottunk rá a tiltott cigire, miközben a srácok sört rendeltek. Bizonyos: ha lett volna matrica, azt is kipróbálom. Merő kíváncsiságból. A cigiből egy életre elegem lett az első köhögtető slukk után. A kesernyés ízű sör barátja se lettem. De a drog-keltette élménynek, a látomásoknak, a mámor varázslatos világának ellenálltam volna? Egy-két próbálkozás, s a kábítószer rabja vagy - mondják. A drogról leszokni szinte lehetetlen. Az elvonás rettenetes kínokkal jár. Így hát, gondolom, ez esetben kevés az akaraterő. Kevés a család, a barátok támogató segítsége. A kábítószerek rabjait ezentúl nem zárják börtönbe. A büntető törvénykönyvet így módosították a honatyák. Ám a drogosok terápiás intézetbe se kerülhetnek. Mert ilyen intézményrendszere a népjóléti tárcának nincs. Magyarországon csak egyes vallásfelekezetek, illetve magánalapítványok áldoznak erre. A kormány nem. Pedig a módosított törvény logikája szerint a kábítószerezők gyógyításáról is gondoskodni kell. Grezsa Ferenc MDF-es országgyűlési képviselő, a szegedi, azaz az ország első drogambulanciájának egyik alapítója is „némi szomorúsággal" emlékeztetett arra, hogy e téren lemaradunk Európától. Csak le ne késsünk gyerekeink végzetes sk., vagy LSD utazásának megakadályozásáról is! • A munkaügyi központok tevékenységével foglalkozó, tavaly lefolytatott számvevőszéki vizsgálat komoly problémaként vetette fel, hogy a munkahelyteremtő támogatások odaítélésénél és kihelyezésénél semmilyen általános, országosan alkalmazott irányelvek nem érvényesülnek, a megyei központok saját, egyéni gyakorlatuk szerint járnak el. Ezt a helyzetet megszüntetendő az Országos Munkaügyi Központ módszertani segédletet készített a munkaügyi központok részére, amely a munkahelyteremtő támogatásokkal kapcsolatos eljárási rend követelményeit tartalmazza és a megyei döntésekhez ad szakmai ajánlást. Javasolják, hogy tőkejuttatást csak olyan pályázóknak adjanak, akik már rendelkeznek beruházási hitellel, vagy van pénzintézetnél benyújtott pályázatuk. Vissza nem térítendő ingyenes tőkejuttatásban pedig kizárólag azok részesüljenek, akik megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására vállalnak kötelezettséget. Az ASZ-vizsgálat utóhatása Központi irányelvek a munkaügynek Előnyben részesítendők azok a munkahelyteremtő beruházások, amelyek megvalósításához idegen forrásokat - állami alapokat, bankhiteleket - is mcegósítanak. Az egy munkahelyre adható támogatás a javaslat szerint visszatérítendő kamatmentes tőkejuttatásnál maximum 500 ezer forint, de legfeljebb az összes beruházási költség fele, kamatátvállalásnál szintén maximum 500 ezer forint, de legfeljebb az összkamat összege. Vissza nem térítendő tőkejuttatásnál a javasolt maximális támogatás 300 ezer forint, de legfeljebb a beruházási költségek 30 százaléka, hitelgarancia-költség átvállallásnál szintén 300 ezer forint, de legfeljebb a hitelgarancia értéke. A pályázók saját forrásának aránya visszatérítendő kamatmentes támogatásnál minimum 10, vissza nem térítendő tőkejuttatásánál 15 százalék legyen, a vagyoni fedezet pedig legalább annyi, mint a támogatás. A munkahelyteremtést a szerződést követő évben be kell fejezni. A foglalkoztatási kötelezettség teljesítését a munkahelyteremtés befejezését követő egy hónapon belül meg kell kezdeni, a foglalkoztatási kötelezettség minimum három év. A visszatérítendő tőkejuttatást a munkahelyteremtés befejezését követő évben meg kell kezdeni és a foglalkoztatás időtartama alatt be kell fejezni. A Csongrád Megyei Munkaügyi Tanács tegnap megvitatta a módszertani segédletet. Megállapították, hogy általános irányelvek megfogalmazására valóban szükség van, ám ezek csak ajánlásként, keretként, és nem kötelezően betartandó szabályként fogadhatok el és alkalmazhatók az eltérő adottságokkal rendelke/o gyékben.