Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-09 / 57. szám

6 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. MÁRC. 9. • Ráz-e a villany? (2.) A hálózat felújítása sokba kerül Tüzes kurázsi Ki és miből fog gondoskodni arról, hogy a Csongrádi régió helységeiben az úgynevezett idegen (tehát nem Démász) tulajdonban lévő, tanyákat ellátó, kisfeszültségű villamoshálózat 630 kilométeréből átépítésre szoruló 388 kilométeres szakasz felújjíttassék, a követelményeknek megfelelő legyen és biztonságosan működjék? A kérdésre meglehetősen nehéz választ adni. Mert: éppen a tulajdonosváltás hónapjaiban vagyunk, sok vezetékszakasznak, trafónak nincs gazdája; vagy ha gazda van is, pénze nincsen elég a szükséges munkák elvégeztetésére; a költségek szüntelenül emelkednek; a villamos energia ' árában nem foglaltatik benne a berendezések felújítását biztosító összeg, az áramszolgáltató vállalatnak nincs anyagi kerete erre, állami támogatást pedig egy forintot sem kap a villamosenergia ipar; a kistelepülések önkormányzatainak ugyancsak nincs elegendő anyagi erejük e célra; s nincs a lakosságnak, a fogyasztóknak sem. A „Mit lehet ilyen helyzetben tenni?" kérdését Braun Miksának, a Démász Rt. ügyviteli osztályvezetőjének feltéve a következőket tudtuk meg: Az áramszolgáltató vállalat az önkormányzatokkal és a fogyasztókkal közösen felvállalva, finanszírozva látja lehetségesnek a megoldást. Fejlesztési forrásként a Démász mintegy 80 milliónyi forintot különített el az idegen tulajdonú vezetékek felújításához való hozzájárulására. S ezt elsősorban oda szánják, ahol a felmerülő költségeknek legalább kétharmadát az önkormányzatok, illetve a fogyasztók vállalják, biztosítják. Ahol meglesz a helyi forrás a felújításra, ott elvégzik azt, és átveszik üzemeltetésre a hálózatot. Ahol nem, ott csak a hibaelhárításokat vállalják - de úgy, hogy azért csak költségtérítést kérnek. Az önkormányzatokkal úgyis mint a fogyasztók képviselőivel - mielőbbi együttműködésre törekednek a gondok megoldásában. Különösen azokon a területeken, ahol a legsürgetőbb a vezetékhálózat felújítása, illetve legtöbb a fogyasztó. (Pl. Hódmezővásárhely, Csongrád, Rúzsa, Szatymaz, Szentes térségében.) A költségek egy részét a fogyasztóknak kell felvállalniuk, annak érdekében, hogy biztonságosabban kapjanak villamos energiát, és jobbat. A Démász Rt. keresi a költségek csökkentésének műszaki lehetőségeit, és tisztában van azzal is, mit jelent a jövő, a farmgazdaságok kialakulása szempontjából a tanyákon a villany. Ezért is született javaslata például arra, hogy olyan tanyai villamos energia tarifát vezessenek be, ami az „éjszakai áramot" (este 9-től reggel 6 óráig) olcsóbban fizetteti. A kulcskérdésnek a témában az önkormányzatok és az áramszolgáltató vállalat együttműködése, illetve a pénz látszik. (Ez utóbbihoz valamilyen módon állami források megnyitása. Akár pályázatok vagy kedvezményes hitelek útján.) A csongrádi régióban összesen 3574 tanyai fogyasztó érdekében. Szabó Magdolna A civil kurázsi és a közösségért való tenniakarás jele erősödik Sándorfalván: megújul a helyi tűzoltó-egyesület. A nagyközség biztonságáért tettekre kész 15 férfihez az elmúlt hetekben többen csatlakoztak, már 39 fős a csapat. A 24 újonc közül 20-nak tehergépjármű vezetői jogosítványa is van, azaz bármikor mozgásra bírják a tűzvédelmi gépeket. Persze kellő tűzoltó kiképzés után, amit a szegedi parancsnokság szakemberei Sándorfalván tartanak majd meg nekik hamarosan. Többek között annak a Csongrádtól átvett, most éppen javítás alatt álló Csepel 334-es tűzoltóautónak a segítségével, amelyet a megyei tűzoltószövetség közbenjárásával kaptak. S amiért mintegy cserébe a sándorfalvi önkormányzat az önkéntes tűzoltó alapítványhoz 250 ezer forinttal, a szegedi hivatásos tűzelhárítók technikai felszereléséhez 100 ezer forinttal járult hozzá. „Viszontcserébe" a község a helyi tűzoltók Thomos tipusú szivattyúját használja két éve a belvizek elhárítására. A sándorfalvi tűzoltók „vagyona" a fenti gépek mellett még egy Pannónia tipusú kismotorfecskendő, hat nyomótömlő és a szertár. Évek óta kuporgatja az egyesület a pénzt, hogy korszerűbb eszközöket vehessen, kiépíthesse a riasztórendszert (telefon nem lévén elég a faluban CB-vel vagy személyi hívóval), a szertárt és az autót rádióval szerelhesse fel. Pénzükhöz évek óta hozzájárul cserébe a cég tűzvédelméért a Ruházati és Szakipari Szövetkezet évi 20 ezer forinttal, a helyi áfész évi 12 ezerrel. Az érvényes együttműködési szerződés ellenére a Maleb Coop Kft, illetve jogelődje viszont négy éve nem fizeti a támogatást, 80 ezer forinttal tartozik. Minden forint, minden segítség nagyon kellene pedig a sándorfalvi tűzoltók éledő csapatának - felszerelésre, kiképzésre, a készenlét biztosítására, az utánpótlás nevelésére. Ifjúsági rajt is akarnak szervezni. „Bemutatkozásul" pedig az idén egy I. fokozatú versenyt. - Ha mindehhez kellő támogatást kapnának a képviselő-testülettől, a helyi cégektől, vállalkozóktól. Esetleg még a környékbeliektől is. Hiszen veszély esetén a sándorfalvi egyesület önkéntes tűzoltói (akik évek óta egyetlen fillér tiszteletdíjat nem vettek fel) természetesen védenék a közeli települések objektumait, lakóit is. Valószínűleg az eddiginél nagyobb létszámmal, mert még várnak soraikba bátor szolgálatot vállalókat (elsősorban tehergépjárművet vezetni tudókat). Sz. M. • Kopáncsi kísérlet Kifut a tej? A vásárhelyi Rákóczi Tsz-ből kivált Kopáncsi Tejtermelő Szövetkezetben kilencszáz tehéntől 6 millió liter tejet fejnek évente. a magasfokú szakmai színvonalt jelzi, hogy a megyei tejiparnak tavaly leadott tej 91 százaléka kapott extra minősítést. Az idei átvételi úr egyeztetések eredményével, a 19.40-es extra tejúrral induló ársorral igen elégedetlenek. Pár hete hire inent, hogy a több mint 21 forintot kinálú pesti vállalathoz pártoltak át. A vállalkozó csapat vezetőjét, Molnár Ernőt azért kerestük fel. hogy a gazdasági érdekű szakítás hátteréről tájékozódhassunk. A nyugdíjas Sándorfalván is gondban van, ha boltba megy... (Fotó: Schmidt Andrea) • Sándor falvi segélyek M Tüzelő igen, mosópor nem Több kellene Azonmód tisztázhattuk, hogy bonyolult a szakítások természetrajza. Nem merték megtenni, hisz az „ígéretes" cég fizetőképességéről csupa rosszat hallottak. Tekintve, hogy e szövetkezet szinte kizárólag a tejből él, nem vállalhatta a kockázatot. A kevesebb, de biztosabb bevétel talán arra elég, hogy túléljék az átmenet nehéz heteit. Ugyanis józan észjárással csak átmeneti lehet az a helyzet, amelyben a termelés megalapozott költségeit sem fedezik az átvételi árak. Az itteniek '91 januárjától egyszemélyes káeftében szoktatták magukat az önállósághoz. A 215 millió forintra értékelt tehenészeti telepet 143 ember 135 milliót érő üzletrészével váltották meg. Amíg a hiányzó 80 milliót le nem teszik, addig bérleti díjat kell fizetniük. A vásárláshoz szükséges összeget reorganizációs hitelből fedezik. Az új termésig megvan a takarmány is. Saját és bérelt földön termelik majd meg a silót és a lucernát. A költségek közül mostmár a bérleti díjakat sem szabad kifelejteni. Ugyanígy a tejtermelés folyamatossága érdekében nevelt növendék marhák költségeit is a tejből kellene kiárulni. Ez a literenként 3-5 forint körüli összeg, no meg az elvárható, legalább 5 százalék tiszta hozadék csak 24-25 forint körüli átvételi árral állna egyensúlyban. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, az egyész országban tovább csökken a tehénállomány, s előbb-utóbb „kifut" a tej. Elek Sándor, a megyei tejtanács elnöke, aki több mint húsz évet töltött eddig a szakmában, messzemenően osztja a kopáncsiak álláspontját. Amikor a véleményét kértem, azzal kezdte, hogy véletlenül se a tejipart tegyük meg bűnbaknak. A költségek növekedését felvásárlási áraival csak akkor tudná követni, ha a kereskedelemnek is drágábban adná a portékát. A feldolgozó haszna is igen mérsékelt. A helyzet a lassacskán megszüntetett támogatások viszszaállítása nélkül nem normalizálódhat. Az agrárpiaci rendtartást kellene mielőbb működésbe hozni, s ezen belül a termelő számára elfogadható garantált árat elfogadtatni. Ha a fogyasztók ezt nem képesek megfizetni, az állam is megteheti helyettük, mint az a fejlett, s nekünk példaképnek állított világban szokás. A megyei Agrárkamara szintén elkészítette ezzel kapcsolatos javaslatát, melyet minden elképzelhető fórumon kifejt. Eszerint az extra tejre 25 forint lenne az elfogadható garantált ár, míg a fizikai tisztaságra átvett I. osztályúra 20-21 forint. Ebből literenként 3 forint lehetne a fogyasztás bővítését, illetve a fogyasztó áremelkedés mérséklését célzó termelői árkiegészítés. A gondolat ma még eretneknek tűnhet, de nem árt vele barátkozni. Tóth Szeles István • Sorokban Rúzsai lap A környező települések példáját követve megjelent Rúzsa község önkormányzatának lapja is. Felelős kiadója az önkormányzat, de ez nem jelenti a szolgáltatási, közéleti híradó törekvések hiányát. Mint a beköszöntő első szám címlapján olvasható a mindenkor fontos kérdésekről időben hírt adni. Beleértve a vállalkozási, mezőgazdasági hitelekkel kapcsolatos tanácsokon, a helyi és a környező települések felvásárlási árain át a leginkább prózainak mondott dolgokig. " A februári beköszöntő szám példaként a földkiadó bizottságról ad fontos és hasznos információkat, eseménynaptárt közöl március végéig bezárólag, s mindeközben az influenzajárváy idején követendő higiénés követelményekről, jótanácsokról szólal. A helyi újságot a rúzsai nyomdában állítják elő. A kisteleki városi önkormányzat gazdasági bizottsága javaslatára áttekintették a kisvárosban a kerékpárút létesítésének lehetőségeit. A Rákóczi utcában tervezett kerékpárút építéssel szándékozik az önkormányzat a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak az útalapról szóló törvény végrehajtási utasításában rejlő pályázati lehetőséggel élni. Ezáltal, sikeres pályázat esetén a kerékpárút kiépülne a Rákóczi utca és Kossuth utca kereszteződésétől a MÁVállomásig, a Rákóczi utcai általános iskolához történő becsatlakozással. A bicikliút hosssza 1200 méter, netttó költsége mintegy 4 millió 800 ezer forint. A pályázati feltétel a bekerülési költség hatvan százalékának önkormányzati biztosítása. B. P. • A szociális támogatások különböző formáival - segélyekkel, gondozással, étkeztetéssel, lakásépítési támogatással stb. - igyekeznek a rászorulókon segíteni. Az idősek gondjainak megoldását jól segíti a helyi gondozási központ, ám lassan „kinövik", kevés a hely. Sok öreg embernek a gondoskodást - s vele a létfenntartást - a napi ebéd biztosítása jelenti, ez azonban növekvő terheket jelent, mert évente átlagban 30 százalékkal emelkednek a nyersanyagköltségek. A munkaképtelen és anyagilag ellátatlan idősek rendszeres szociális segélyt kapnak, összege nem éri el, sajnos, a létminimumét. Jelentősen nőtt a gyermekneveléshez nyújtott támogatás: nevelési segély, illetve az iskolai étkezési díjtérítés önkormányzati átvállalása formájában, illetve alkalmankénti akciókkal (pl. tanszer- és tankönyvvásárlás). Más próbálkozások, amikkel a családok terhein igyekezett volna könnyíteni a polgármesteri hivatal (sajnos, s eléggé érthetetlen módon) nem jártak sikerrel: a gyermekruha-gyűjtési, -adási akció érdektelenségbe fulladt, a 10 kilós házi jellegű mosóSándorfalva képviselő-testülete legutóbbi ülésén foglalkozott a község lakóinak szociális helyzetével és az ellátás nehézségeivel. Megállapították, hogy az önkormányzatnak egyre növekvő kiadást jelent a rászorulók segítése. Szociális kiadásokra 1991ben 8 millió 826 ezer forintot költöttek, 1992ben már 13 millió 13 ezret, idénre pedig legkevesebb 14 millió 152 ezer kellene. A legroszszabb helyzetben az idős egyedülállók és a nagycsaládosok, illetve a gyermekeiket egyedül nevelők vannak. poradományt nem mindenki fogadta el, s a gyermeküket egyedül nevelők között is akadt olyan, akinek nem tetszett az élelmiszer vegyes csomag. Kedvelt támogatási forma viszont a tűzifa- és szénvásárlási lehetőség, illetve az 1500-tól 2500 forintig terjedő élelmiszervásárlási „utalvány". Újabb gondként jelentkezett, a szociális támogatást kérők körét növelte a községben is egyre több munkanélküli (tavaly decemberben már 465 fő), illetve az, hogy növekszik azoknak a száma, akik kikerülnek hamarosan a munkanélküli-segélyezésből. A rászorulók támogatásában önzetben, körültekintő munkát végző Szociális Tanácsadó Testületnek a jövőben Sándorfalván sajnos az eddiginél is nehezebb lesz a feladata; az önkormányzatnak pedig szűkös a kerete a szociális támogatásokra. Szabó Magdolna