Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-08 / 32. szám

HÉTFŐ, 1993. FEBR. 8. BELÜGYEINK 3 Túlteljesített blokád • Egy óra előtt a német tár­saság. illetve szakszervezet képviselői kilátogattak a rösz­kei határátkelőhelyre. „Leve­gővétel végett" - mondták s benyomásaikat a szervező, Kert András az alábiakban fo­galmazta meg: - Társaink lát­hatták, mit jelent egy „örö­költ", balkáni határátkelőhely, miután Nürnbergtől Szegedig szinte átrobogtak Európán... „Kommunikációs zavar" A német vendégek arra szá­mítottak, hogy számos szegedi és Csongrád megyei tüntető csatlakozik hozzájuk. Csopor­túkban jelen volt egy parla­menti képviselő és egy városi tanácsos. Pacifista módszerei­ket meghazudtolva, talán kom­munikációs zavar következ­tében, nem vettek tudomást a tényről: az engedély csupán a zöldövezeten való szimulált blokádra vonatkozik. "Pomo­zite dezertinima! " - hirdette az egyik tüntető a (estére vont transzparenssel. Magyarán: Segítsétek a katonaszökevé­nyeket! A határövezetben, mindkét oldalon, megnőtt a gépkocsi­sor. Röszke felől érkezve, több belgrádi rendszámú magán­autó, fékeit csikorgatva, visz­szafordult. Szentmihálytelek la­kossága, a környező utcák ér­deklődői az út két oldalát fi­Fotó: Nagy László gyelték a kialakult szópárbajt a rendőrök és a tüntetők között. Lassan oldódott a „kommu­nikációs zavar". A németorszá­gi csoport, úgy tűnt, szeretné túlteljesíteni feladatát. A sür­gölődő tévéoperatőrök és fény­képészek gépei kattogtak, a csoport vezetői ötpercenként nyilatkoztak céljaikról. Ungarísche Betyáren A szegedi Békejobb szerve­zet képviselője lakókocsit húzott a helyszínre, majd ke­resztbeállította az úton. Sokan tapsoltak neki. Hajrá, Sanyi! ­hallatszott, s egy mellettem álló vajdasági elárulta, hogy Szegedi film: folyamatos jogfosztottság Legalábbis részben szegedi a dokumentum­film, amit tegnap a 24. Magyar Filmszemlén, a kis körúti moziban, a S/indbádban mutattak be. A címe: Hontalanul. A Fórum Filrn Alapít­vány és az MTV Szegedi Stódiója készítette, az alkotók: Pákozdy Mar­git, Czák Ferenc, Tanács Antal, Fűzik János, Kiss Róbert. Témája a csehszlová­kiai magyarság három­éi es - 1945-1948 j közöt­ti - jogfosztása csak most kezd igazán a leg­szélesebb értelemben közismertté válni. (Budapesti tudósítónktól) Megszólaltak a dokumen­tummoziban a nagyhalak, Ba­logh Sándor és Vlgh Károly történészek, akik tnaguk is érintettek. Balogh Ipolyságról, Vfgh Losoncról „települt át". Adatokkal, a nagypolitikai hátterek fölvázolásával tá­masztották alá az egyszerű közkitelepftettek történeteit. A kitelepítés két irányban folyt. A főcsapás Magyarország felé tartott, de sok magyart vittek „közmunkára" Csehországba is, a Szudéták vidékére, gaz­dákhoz dolgozni. De akinek nem volt szerencséje, az bá­nyába is kerülhetett. Azóta is harmicezer magyar él még Nyugat-Csehországban, sokan ott vannak eltemetve. A kitelepítésnek is volt per­sze fedőneve, mint akkor és azután sokáig, mindennek. így hívták: lakosságcsere. Tőlünk a szlovákság egy részét vitték el. A legjobbakat, a szlovák értel­miséget, és a kalandorokat. De hogy a csere mennyire volt csere, azt szemléltesse Vígh Károly adata: a szlovákiai ma­gyarok 160 ezer katasztrális ­bocsánat, de idekelleti magát a szóvicc: katasztrofális - holdat hagytak ott, az innen vitt-ment szlovákok pedig tizenötezret itt. A film jó, a közönség meg is tapsolta, s nem akármilyen nézők jöttek össze a filmszem­le alkalmából. Még külföldiek is voltak, nyugatról persze. tífc az a gyanúm, hogy a SLOV­FILM - ha van már ilyen vál­lalat! - nem fogja egyhamar át­venni. Holott ez lenne a békes­ség útja. Es igazán minuo­lózusok voltak az alkotók: megszólalt dr. Ladislav Deák pozsonyi szlovák történész is, és jónéhány bevágást láthat­tunk a korabeli szlovák film­híradóból arról, milyen jó kö­rülmények között utaznak a magyarok. Volt is a moziban röhögés, hogy ne mondjam... Csak hát az, hogy ezekről ­és a hasonló - eseményekről majdnem fél évszázados kése­delemmel készülhet film, az bizony arról beszél, hogy nem csak 45 és 48 közt, s nem csak Szlovákiában volt jogfosztás, hanem évtizedekig, és itt is. Manapság nagyon könnyen antiszemitizmus bűnébe kever­nek valakit, én tényleg nem va­gyok antiszemita, ezért sem tu­dom megkerülni a hasonlatot: olyan ez, mintha a zsidóságnak nem engedélyezték volna, hogy a deportálás kínjaival, a haláltáborok szörnyűségeivel foglalkozzon - a német nép érzékenysége miatt. Itt van hát ez a film is, most már akkor nézzük, hogy mielőbb kigaba­lyodjunk a régi történetekből, s legyen végre erőnk meg időnk mai történeteinkhez. Azok se mindig különbek. kanizsai fiúról van szó, nem is csoda, hogy csatlakozott a tün­tetőkhöz. - Partizánakció ez a javából, csak nehogy böjt le­gyen a vége - az aggodalom is kikívánkozott a „szurkolóból". Megszólalt egy német vendég is: Echte Ungarísche Betyáren! A Békejobb képviseletében fiatal hölgy sós- és édes süte­ménnyel kínálta a blokád részt­vevőit és a nézelődőket. Min­den elfogyott. A szabadkai obsitos A Szeged felől érkező, illetve várakozó járművek élén egy szabadkai rendszámú Zasztava állt. A gépkocsiveze­tő - szikár, munkás kinézetű f^rfi - kiszállt és biztatta a tün­etőket: - Minden hétvégén ki kel­lene a nagyútra állni, nem baj, ha időt vesztünk! Oda voltam én is a háború első szakaszá­ban, hatvan napig a család semmit sem tudott rólam. A szlovéniai csatározásoknál a felderítőkhöz hívtak be, meg­figyelőnek. Négy társam veszett oda: két szerb, egy szlovén és egy siptár. Megse­besültem. Hét csavar és egy platinalemez rögzíti a jobb ke­zemet. Szeretném, ha nem osz­latná fel a rendőrség ezt a blo­kádot. Ha kell, várunk... A szabadkai obsitos óhaja ellenében a rendőrség a törvé­nyek szerint járt el. Amint megjelent Szőke Péter ezredes, Szeged rendőrkapitánya, a vita felgyorsult, s egyértelművé vált, hogy a hivatalosság az engedély szövegét betartatja. A német csoport a tervezett helyre vonult, a magyar részt­vevők szétszéledtek, s a jármű­forgalom elindult. A rendőr­kapitány kijelentette: a közúti forgalom akadályozása és a rendbontás miatt több személy ellen eljárást indítanak... Pataki Sándor •HHHHHBIHH Bombariadó a Charta rendezvényén Bombariadó miatt vasárnap, nem sokkal déli 12 óra előtt félbeszakadt a Demokratikus Charta rendezvénye a budapes­ti Petőfi Csarnokban. Lehel László, az intézmény igazga­tója Bródy János műsorát kö­vetően a színpadra lépve kö­zölte: kéri a jelenlévőket, hogy egy órára hagyják el az épü­letet. A személyzet technikai szünetet kér, s mindenki tudja, hogy ez mit jelent - mondta. Ezután az igazgató az MTI kérdésére elmondta: a rendez­vény megkezdése után - 10 és 12 óra között - egy idős női • Csütörtökön Szeged me­gyei jogú város közgyűlése elé kerül a város idei költ­ségvetésének javaslata. A városatyák, ismerve vitat­kozó kedvüket, nyilván nem fogják néhány óra alatt elfogadni az előterjesztést... - Nem is lehet. Komolyan fontolóra kell venni, hogy mire költjük a pénzt. A keretből kell a város üzemeltetését megol­dani, s a meglévő intézménye-. ket nyilvánvalóan nem lehet leépíteni. Arra gondolok, hogy nem zárhatunk be egy iskolát, óvodát, kórházat sem, tehát ezek működési költségeit elő kell teremtenünk. • A fejlesztési igények igen „markánsak". - Az eddigi 15 százalékos fejlesztési tétel a költségvetés­ben 10 százalék alá fog zuhan­ni. Ez rendkívül kellemetlen és kényes dolog, hiszen úgy tű­nik, hogy gyakorlatilag új beruházás indítására nem lesz mód, ami egyszerűen azt je­lenti, hogy az 1992-ben meg­kezdett beruházásokat kell folytatni, illetve azokat lassí­tani, elodázni. • Lesz-e kivétel ez alól? - Igen. Ilyen a Szabadtéri hang telefonált a Petőfi Csar­nokba, és bejelentette, hogy déli 12 órakor négy bomba robban az épületben. Az intéz­mény vezetője azonnal hívta a rendőrséget, valamint a tűz­szerészeket és megkezdődött az épület kiürítése. Déli 12 órakor a zsúfolásig megtelt épületből még folyamatosan távoztak el a résztvevők, bom­ba azonban éz idáig nem rob­bant. Miután a tűzszerészek nem találtak robbanószerkeze­tet az épületben, délután tovább folytatódott a rendez­vény. MB, a mttíi t Zt ugyebár régóta tudjuk, hogy manapság a sztár -i_l nem csak úgy van, vagy lesz, hanem csinálják. Na, most ebben a Magyar Televízióban egyetlen főfoglalkozá­sú sztár van. Akit ráadásul nem csináltak, hanem ő maga csinálta meg magát. A valakiből Valaki lett. A múlt heti Eriderikusz Showban a nagy népi részvét­nél, a túláradó szeretetnél és a megrendelt ajándékoknál még csak a jobb érzésű emberek gyomra háborgott, s egy csatornaváltással elintézhették az egészet. A tévénézés de­mokráciája uralkodik, akinek nem tetszik, nem nézi ­ennyi az egész. A saját műsorában a szerénység és a riporteri alázatos­ság morzsájával sem rendelkező showman akkor csinál önmagából és közönségéből bohócot, amikor akar. Ám a hétvégén már többen rájöhettek, hogy nem menekülhetnek az egyszerű csatornagombnyomogatás módszerével. A valakiből ugyanis Valaki lett. így magától értetődő, hogy a nép szeretett fiát - nézett­ségi adatok és tetszési indexek bizonyítják e kijelentés igazságát - meg kell hívni a rangos verseny zsűrijébe. In­gyen mindjárt zsűrielnök, s ettől a rendezvény is csak ran­gosabb. (A nézettség is ezt bizonyítja.) Innentől azonban könyörtelenül alárendelődik minden­ki a sztárnak. Ugyanis egy műsorban csak egy sztár lehet. A zsűri többi tagja, bár elismert szakember és neves ze­nész, csak mezei tag. A műsorvezető nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy meg ne említse valamivel kapcsolat­ban a sztár nevét. A zenekarok pedig, akik az eredeti sze­reposztás szerint a főszereplők lennének, visszaminősül­nek egyszerű versenyzőkké. Természetesen a zsűrielnök gondosan pontoz, ügyelve arra, hogy a róla kialakult kép ne sérüljön, sőt, még csil­logóbb legyen, lyátszik, hogy igaz, karakán ember, ha va­lami nem tetszik, nyolc pontot mutat, ha valami tetszik, a maximális húsz pontot adja. Semmi vacillálás, hezitálás, óvatoskodás. Az a szakemberek dolga. Odáig, hogy az asztal végén üldögél, elterülve a széké­ben, széles szájmozdulatokkal rágózva, flegmán, mindez még nem jelent semmit. Ám a sztár egyedül nem sztár. Kellenek a rajongók is. Itt van például a zenekar, mely kísérleti zenéjével, vagy inkább zenei kísérletével meglepően sok pontot kap. A frontfiú nem tudja eldönteni, hogy énekeljen vagy reppel­jen, a szöveg nem túl elmés - refrén: Hű de ciki, sej ripi­tyom -, a sztártól mégis megkapják a maximális húsz pon­tot. Az biztos, hogy eredeti volt a produkció, s ami fonto­sabb: a résztvevők maximálisan bohócok. Játszottak is a műsorban. A két - zenei téren teljesen tá­jékozatlan - fiú nagyon megküzdött a „legidétlenebb já­tékos" címért. A koronát, vagy inkább bohócsipkát Ger­gely követelheti, mikor a legendás zenészegyéniség megne­vezésénél a hosszas hát után visszakérdezett: „Ismert sze­mélyiség? Igen, akkor csak Friderikusz Sándor lehet.'". S büszkén ragyogott, a közönség örült és nevetett. Pedig a srác nem tréfált, az ismeretei fehér foltját ütötte el a hülye­séggel. így már hasonlíthat egy kicsit a sztárhoz. Iött természetesen a gálaműsor, ahol a meghívott sztá­LJ rok léptek fel. Gondolták ők magukról, hogy sztárok, amíg oda nem szólt a zsűrielnök: öcsi, te mellé énekelsz a playback-nek. Sztárból ugyanis csak egy lehet. S nem csak egy műsorban. yju* Ockl D Péntek éjszaka egy amerikai kórházban meghalt az a férfi, akinek szervezetébe még janu­ár elején egy majom máját ül­tették be. A 62 éves férfi volt a világon a második, akin ilyen műtétet hajtottak végre. (Az első majommáj-átültetésre ta­valy került sor, de időközben Mire jut és mire nem? Interjú dr. Lippai Pál polgármesterrel Játékok nézőtere, amellyel kapcsolatban a képviselő-tes­tület állást foglalt: a beruházást el kell kezdeni. Erre egyébként címzett támogatást is kértünk. Ebben az ügyben teljes mér­tékben összecsengnek a köz­gyűlési határozatokban kifeje­zettek és a polgárok részéről megnyilvánuló elvárások, hogy a Szabadtéri nézőterét minél hamarabb cseréljük ki. Mivel azonban az alapköltségvetés nem teszi lehetővé, hogy saját erőből ezt a beruházást megva­lósítsuk, a közgyűlés úgy fog­lalt állást korábban, hogy valamikor márciusban, amikor pontosan látni fogjuk a pénz­maradvány nagyságát, tehát akkor fog kiderülni, hogy van­e esetleges többlet bevétel, ak­kor a beruházások között elsőbbséget élvez a nézőtér. • Összegszerűen mekkora kiadásra lenne szükség a szegedi beruházások és fel­újítások pénzelésére? - Az igények meghaladják a 3 milliárd forintot. Ezeket, a fentiekből is kitűnik, nem tud­juk kielégíteni. Pedig rengeteg olyan felújítási terv, mitöbb indokolt, szükséges javítás, festés, padozat felújítás szere­pel az igények között, amit pénzforrás hiányában nem tu­dunk elvégezni. • A fentieken kívül lesz még néhány komoly vitát kiváltó és állásfoglalást igénylő téma. - Igen, ezek közül kiemelném az önkormányzati tulajdonú bérlakások elide­genítési szempontrendszerének a vizsgálatát, nevezetesen, hogy melyek legyenek azok az ismérvek, amelyek alapján az eladás folytatódjék: legyen-e tiltó lista, melyek legyenek ennek az alapvető szempontjai, feltételei. Ezzel kapcsolatban kell a közgyűlésnek egy előzetes állásfoglalást kialakí­tani, hogy azután annak kidől­Nem segített a majom mája az a páciens is életét vesztette.) A január lü-én elvégzett műtét óta az illető egyszer sem tért teljesen magához; szerveze­tében súlyos fertőzés lépett fel. gozásaként a részletes rende­letet. amit még annakidején a tanács megalkotott, módosít­hassuk.. Ennek elkészültével folytatódhat csak a sokakat érdeklő és érintő téma. • Egy új alapítvány létre­hozása is szerepel a na­pirenden... - A Szeged Város Sport­alapítványa mindenképpen ko­moly kérdés az élsport további finanszírozása szempontjából. Ennek az ügye is napirenden lesz a 11-i tanácskozáson. Az elsődleges támogatáson felül, ami mintegy 70 milliót tesz ki, javasoljuk a közgyűlésnak, hogy hozzon létre egy alapít­ványt, amely a városé lenne és arra buzdítjuk, kéljük a vállal­kozókat, magánembereket, hogy az alapítványt befizeté­sekkel támogassák. Mert ezzel egyidejűleg a szegedi sport ügyét is támogatnák. Néhány kérdés, ugyanennyi válasz. Kizárólag a csütörtöki torony alatti tanácskozást meg­világítandó. Az első félévre vonatkozó munkatervről, hely hiányában, egy másik alkalom­mal. Kisimre Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents