Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06 / 31. szám

A hét eseménye volt Elég, ha csak a Barcelonára gondolunk, hogy ismételten elmondhassuk, leírhassuk: sportsikerekben - de csak is abban - gazdag volt az elmúlt esztendő. A Magyar Sportújságíró Szervezet vezetősége, felidézve a felejthetetlen diadalt, hétfőn a Budapesti Kongresszusi Központban rendezte meg a Sportcsillagok Gálaestjét, amin átadták a díjakat az elmúlt év legjobb sportolóinak és edzőinek. A baráti, családias hangulatú estet megtisztelte jelenlétével Göncz Árpád köztársasági elnök, Horváth Balázs, a sportot felügyelő tárca nélküli miniszter, Scmitt Pál, a MOB elnöke, Galiov Rezső, az OTSH elnöke, Kupa Mihály pénzügyminiszter, dr. Balsai István igazságügy-miniszter, Demszky Gábor Budapest főpolgármestere, Palotás János, a VOSZ elnöke, országgyűlési képviselő, Bod Péter Ákos, az MNB elnöke, a Magyar Tenisz Szövetség elnöke, és természetesen ott voltak a korábbi olimpiák bajnokai, a Hallhatatlanok Klubjának új tagjai, úgymint Körmöczi Zsuzsa, Hidegkúti Nándor. A történtekről a gálaesten lapunkat képviselő Cs. Gát László és Gyürki Ernő elevenít fel egy-egy mozzanatot Czika László fotóriporter képeinek segítségével. Emlékeztetőül ismételten közöljük, kik voltak 1992 sportemberei. Nők: 1. Egerszegi Krisztina (úszó), 2. Ónodi Henrietta (tornász), 3. Kőbán Rita (kajakozó). Férfiak: 1. Darnyi tamás (úszó), 2. Farkas Péter (birkózó), 3. Szabó Bence (vívó). Csapatok: 1. Női kajak négyes (Kőbán Rita, Mészáros Erika, Dónusz Éva, Czigány Kinga), 2. Férfi párbajtőrcsapat (Hegedűs ferenc, Kolczonay Ernő, Kovács Iván, Kulcsár Krisztián, Totola Gábor), 3. Női párbajtőrcsapat (Horváth Mariann, Nagy Tímea, Szalay Gyöngyi, Szőcs Zsuzsa, Várkonyi Mariana). Edzők: 1. Kiss László (úszás), Széchy Tamás (úszás), Moravetz Ferenc (cselgáncs). SZALTO SZOMBAT, 1993. FEBR. 6. Sportcsillagok gálaestje a kongresszusi központban Gól lövés volt a tudománya Az egykori labdarúgó, a Herminamezei AC, az MTK, a Textiles, a Bp. Bástya, a Bp. Vörös Lobogó, majd ismét az MTK csapatában futballozó, s a világ egyik legjobb csatáraként számon tartott Hidegkúti Nándor is tagja február elsejétől a Halhatatlanok Klubjának. Hátravont középcsatárként vált világszerte elismertté a kivételes képességű játékos, aki - az emlékezetes, 6:3-as angol-magyar mérkőzésen három gólt rúgott 1945 és 1958 között 68szor öltötte magára a válogatott címeres mezét. Az MTK-val háromszor nyert bajnokságot, erőssége volt az 1952-ben olimpiai bajPalotás - a A magyar sportot egyszer már padlóra küldte a parlament, s az sem titok, hogy akkora összeget nem szán az ország vezetése ennek a világszínvonalú tevékenységnek, mint amit megérdemelne. Egy valami biztató azonban már volt azon az estén, ahol a legjobb hazai sportolókat jutalmazták. Megjelentek ugyanis az ország vezető emberei, s ez már jó jel. Palotás János, népszerű nőkként, 1954-ben világbajnoki ezüstérmesként végzett válogatottunknak. Az aktív játék befejezése után az MTK-nál, a Fiorentinánál (az olasz csapattal KEK-et nyert), a Mantovánál, Győrben, Tatabányán, majd ismét az MTK-nál edzősködött. Manapság az MLSZ ellenőreként tevékenykedik, no meg egykori játékostársával, barátjával, Buzánszky Jenővel járja az országot a jó egészségnek örvendő, a góllövés tudományáról beszélgetni bármikor hajlandó 71 éves Hidegkúti Nándor. Szegeden is sűrűn megfordul, legutóbb a karácsonyi kispályás tornán láthattuk az újszegedi Sportcsarnokban. A gálán nem kis meghatottsággal vette át a „halhatatlanságot" jelképező kupát, amit többször is megcirógatott. - Életem egyik, hanem a legboldogabb eseménye ez a mai gála, az, hogy én is a Halhatatlanok Klubjába tartozhatom... - mondta elcsukló hangon. - Végtelenül örülök ennek a kitüntetésnek, ami számomra kifejezhetetlenül sokat jelent... mi táncunk országgyűlési képviselő hazafelé menet például megjegyezte: - A magyar sportot nem szabad letörölni a színtérről, napirenden kell tartani életben tartásának lehetőségét. Biztos vagyok benne, hogy többféle út is létezik. Csak meg kell találni a helyes és járható irányt. Palotásban sokan bíznak! S, ha ő egyszer a magyar sportért is „palotásba" kezdene...!? A

hol megjelenik, felforrósodik körülötte a levegő. Utánozhatatlan mosolyával, bájos kedvességével azonnal magával ragadja környezetét, egyszerűen nem lehet nem észre venni. Kőbán Rita ugyanis mindig és mindenütt jelenség! A díjak átadása után vacsoráját csak részletekben fogyaszthatta, mert az ismerős és ismeretlen gratulálok valósággal gyűrűt vontak a rendkívül csinos, elegáns olimpiai bajnoknő köré. Egy óvatlan pillanatban, amikor langyhult a bókokkal ostromló hódolók rohama, sikerült pár pecre elragadnom asztalától. - Jé, még Szegedről is vannak vendégek! - csodálkozott kezeit összecsapva, igazi „kőbános" kacajjal. - Isteni ez az est, remek a hangulat, annyi széppel és jóval halmoztak el bennünket - mutatott az ajándékokra. Miután nyugtáztam az elismerés eme gesztusát, rögvest felidéztem egy korábbi, szegedi beszélgetésünket. - Emlékszel mit mondtál májusban a Maty-éren, a Dunapack Kupán? - szakítottam félbe önfeledt lelkendezését. A hercegnő, mint követ Nem, nem! A hölgy (Van, aki nem ismeri? Szégyelje magát!) ném menyasszony. Bár, a csokor a kezében ezt is jelképezhetné, azonban szó sincs még férjhez menetelről. Ezt a világ második legjobb sportolónője állította azon az estén, amikor megláttam nála azt a csokrot. Hódolói ugyan egyre többen vannak (nem csoda), s lassan a mama, a papa és az edző sem szólhat bele a nagylány magánéletébe, hiszen elmúlt tizennyolc éves (Bocsánat hölgyem, hogy kiadtam életkorát, de talán ez még nem bűn...). Ennek ellenére lovagok nem zsongták körül a gálaesten, de azt hiszem nem is lett volna idejük. Az úszás hercegnője ugyanis nagyon elfoglalt volt. Egyrészt nem győzte fogadni a gratulációkat, másrészt nagyon rutinosan, profi módjára, körbejárta edzőjével azokat a „fejeket" (mondhatnám stratégiai pontokat), akiknek ha most nem, akkor soha nem lágyul meg a szívük, s ha nem most, akkor soha nem veszik észre, hogy létezik Magyarországon olyan sport, ami még Amerika legeldugodtabb vidékeire is elszállítja országunk hírét. Igen kérem, az olimpia alatt Egerszegi Krisztinát és teljesítményét dalba, valamint videóklippbe foglalták még a tengerentúlon is... Emlékidéző - Ugyan mit ígérhettem? - nézett tágra nyílt szemekkel. - Aranyat... Azt mondtad, ugyan ott lebeg felettetek Damoklesz kardja, ám ha együtt hagyják az általad „megálmodott" négyest, s képesek lesztek hozni az egyesben mutatott formát, veletek nem lesz, nem lehet gond Barcelonában. Azt is hozzá tetted, egyesben és kettesben is szeretnél indulni, de a négyes sikere mindenért kárpótolna. Óhajod teljesült... - Most, hogy felelevenítetted azt a beszélgetést, minden előttem van. A parton álltunk, eredményhirdetésre vártam... Tényleg ezt mondtam, s nagyon jó érzés megint feleleveníteni azokat a gondolatokat, amik egyértelműen igazolják, mennyire komolyan vettük amit mondtam, valójában mit is jelentett nekünk, annak a négyesnek, hogy együtt evezhettünk...