Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-05 / 30. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. FEBR. 5. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PK.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Köszönet a támogatásért A szegedi gyermekotthon köszönetét fejezi ki az udvari és előkerti növényzet kicserélése során nyújtott azonnali és önzetlen segftségért Nádaskay Gábor úrnak, a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola igazgatójának és munkatársainak. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik az otthonunkat támogatták. Külön is emlftést érdemel a Kereskedelmi és Hitelbank Szegedi Igazgatósága, akik a karácsonyt 30 ezer forint értékú ajándékkal tették emlékezetessé. Ugyanilyen összeggel járult hozzá a karácsonyi ünnepekhez a MOL Rt. Szegedi Igazgatósága is. Egész évben élveztük az Autó Mobil Vegyi Gmk., a Florin Vegyipari Kisszövetkezet, a Szegedi Nemzeti Színház és a Szabadtéri Játékok Igazgatósága támogatását, több vállalkozás, így a Videó Cápák újszegedi boltjának segítőkészségét. Külön jelentetjük meg azok névsorát, akik a Gyermeksors Alapítvány részére küldték el a gyeremekeink tanulását és életkezdését segítő adományaikat. Köszönjük továbbá a Délmagyarország Kft., a Fanfár, a Déli Apró Kft., a szegedi Városi Televízió, a Telin TV és más kommunikációs szervezetek támogatását. Barcsi Antal igazgató Mit ér a nyugdíj? Mit tesz a nyugdíjasokért az Országgyűlés? Sokan hangoztatják, „egy ország névjegye", hogyan bánik a nyugdíjasaival, hogyan gondoskodik róluk. A magyar Nyugdíjas Párt szerint mi ezzel a névjeggyel nem dicsekedhetünk. Nem lehet megengedni, hogy a nyugdíjasok problémáját a temető oldja meg. Ezért nem lehet alku tárgyává tenni a nyugdíjak mechanizmusának hosszú távra érvényesülő reformját vagy emelését. Szomorúan tapasztaljuk, hogy az idősek körében rendkívül nagy az elkeseredettség és a szorongás. Az árak emelkedése miatt a két és fél millió nyugdíjas a létminimum alatti nyugdíjból él. Az ígéretek alapján a sok idős, beteg ember joggal számított békésebb, gondtalanabb nyugdíjas évekre. Több százezer ember helyzetét tették tarthatatlanná, megfosztva őket az emberhez méltó élei alapvető lehetőségétől. Nemcsak a kultúra, az újság, a világítás, a fűtés kifizetése gond, hanem az is, hogy egy tál meleg élteire is jusson a nyugdíjból a rezsiköltségek mellen. A háborút követően kifizettük a háborús kiadásokat, gyárakat és lakótelepeket építettünk. Nemzetünk fiainak lehetőséget adtunk a tanulásra. Azoknak is. akik most ott ülnek a Parlamentben és döntenek sorsunkról. Most „14 százalékos" emelésről beszélnek, március l-jétől 9, szeptember l-jétől 5 százalék formájában. Ez a „bontás" azonban nem adja ki a 14 százalékos nyugdíjemelést. Arról nem is beszélve, hogy az élelem és az energiaforrások ára már január l-jétől érvényesül. Tiltakozunk! Követeljük a kormánytól, hogy vegyen emberszámba bennünket! Kérjük a nyugdíjasokat, hogy keressék fel a Nyugdíjas Párt szegedi szervezetét: a Kossuth Lajos sugárút 53. szám alatti épületben található irodánk, ahol hétfőn, szerdán és pénteken 15 órától fogadóórát tartunk. Össze kell fognunk, hogy szavunkat hallathassuk érdekeink védelmében az országos fórumokon is. Várjuk a fiatalokat is, mert szükség van az ő merészségükre és akaraterejükre. Mi a fiatalokkal együtt szeretnénk még néhány békés évet élni. A Nyugdíjas Párt szegedi szervezete elnökségének tagjai • A Szegedi Operabarátok Egyesületi' 1992. december 18-án tartott hagyományos karácsonyi összejövetelén a megjelentek egyhangúlag elfogadták az Egyesület Elnöksége által a színház igazgatójának fogalmazott levél szövegét és annak továbbítását kérték. A levelet a múlt év december 29-én a címzettnek megküldtük, arra azonban sajnos 30 nap elteltével sem kaptunk választ. Az elnökség ezért január 29-i ülésén úgy határozott, hogy a megválaszolatlanul maradt levelet a nyilvánosság elé tárja. Kormos Tibor igazgató úrnak Szegedi Nemzeti Színház Szeged, 1992. december 18. Tisztelt Igazgató Úr! A Szegedi Operabarátok Egyesületének számos tagja azzal a kéréssel kereste meg az Elnökséget, hogy az 1992/93-as évad első felében észlelhető anomáliák illetőleg Operabarátok észrevételei kedvezőtlen jelenségek ügyében Önnél interveniáljunk. Az általuk említett észrevételek zömével magunk is egyetértünk, ezért kérésüknek eleget teszünk. A felmerült kifogások: 1.) Az elmúlt három és fél hónapban a színre került operák valamint az operaelődások száma, frekvenciája meszsze elmaradt az elmúlt évtizedekben megszokottaktól. A különbén«rendkívül sikeres és színvonalas Mozart: „Figaro házassága" című opera (GRATULÁLUNK!!!) csaknem két hónapig tartó sorozat előadása nem elégíti ki az operakedvelők igényeit, tekintve, hogy zömük jövedelme nem teszi lehetővé egy opera többszöri megtekintését. így az átlag operabarát október közepétől a főidényben összesen egy előadást láthatott- Tisztában vagyunk azzal. hogy a Szegedi Nemzeti Színház nem hasonlítható a budapesti, bécsi Állami Operaházakhoz vagy a New-York-i Metropolitanhez; nem képes hetente két-három alkalommal más-más darabot színre vinni sem (bár ezt már a Szegedi Nemzeti Színház megvalósította a Vaszy korszakban), de két hónapon keresztül csak egy opera ismételt játszása olyan kedvezőtlen jelenség, melyet nem hagyhatunk szó nélkül. 2.) Az Operabarátok nagy része Kodály bérlet tulajdonos. A bérlet az évadban nyolc előadásra szól. A bérlet árának felét megvásárláskor kell kifizetni. Igaz, hogy a bérlő és a színház közötti szerződés feltételei nem mondják ki, hogy a Szegedi Nemzeti Színház a 8 előadást a színházi évad két részletében azonos ritmusban (4—4) szolgáilatja, de a Kodály bérlet tulajdonosai joggal és okkal sérelmezik, hogy az évad 2. bérleti előadására december 22-én kerül sor. Az Elnökség nem kételkedik abban, hogy a Szegedi Nemzeti Színház vállalt kölelezettségeinek az évad végéig eleget tesz. Ennek ellenére úgy hisszük, hogy az előadások impulzusszerű prezentálása nem a legoptimálisabb megoldás. Egyrészt hosszú időn keresztül éhséget, később esetleg túltelítettséget okoz. Nem lenne szokványos, de talán jogilag az sem lenne támadható, ha a nyolc előadás időtartamát figyelembe vevő számítással, az évadzárás előtt a kiszámított időben kezdődne el nyolcopera folyamatos előadása. A jog diadalt ülne, a színház művészei és a hallgatók esetleg nem bírnák ki az attrakciót. De félre a tréfával! Szeged operaszerető közönsége világos és határozott választ vár a felvetett kérdésekre. Tisztelettel: Az Operabarátok Elnöksége (A fenti levél kapcsán szerkesztőségünk is megkereste Kormost Tibort, a Szegedi Nemzeti Színház, igazgatóját, ő azonban lapunk hasábjain sem kívánt válaszolni a benne felvetettekre.) • A január 26rán megjelent cikk, amelyei ő. J aláírással jegyeztek, csupán egyoldalúan az általános iskola igazgatója által elmondottakat hozza az olvasók tudomására. A teljes igazsághoz még az alábbiak tartoznak: 1. A Dugonics András Általános Iskola egyik épületszárnyának alagsori és földszinti részét Szeged Város Tanácsának Végrehajtó Bizottság építtette át zöldségelőkészltő üzemmé, mégpedig olyan céllal, hogy a város 15 000 óvodás és iskolás gyermekének étkeztetéséhez szükséges nyersanyagokat ott konyhakész állapotúra lehessen feldolgozni. Tehát nem valamiféle vállalkozás illetve önös érdek hatására alakult ki a jelenlegi helyzet, hanem a város iskolás és óvodás gyermekeinek érdekét szolgálja, ezért a városi oktatásügy szerves része. 2. Az ÁNTSZ vizsgálata és az azt tanúsító ellenőrzési naplóbejegyzés egyértelműen Franciaórára jött a patkány kimondja, hogy a zöldségeiőkészítő üzemben rágcsáló (egér. patkány) jelenlétére utaió nyomok nincsenek, rendetlenség, lomraktár ahol ezek a kártevők megbújhatnának területünkön nincs. Továbbá az ilyen kártételek elkerülésére és kötelező higiéniai előírás hatására az Iskolai Napköziotthonos Központi Konyha több éve szerződéses jogviszonyban áll a debreceni Hortobágy Kft.vel, akik a rovar- és rágcsálóirtást negyedéves gyakorisággal rendszeresen és lelkiismeretesen elvégzik. Ennek köszönhetően Szeged város 11 pontján - szintén oktatási intézményekben - elhelyezkedő létesítményeinkben rovat illetve rágcsáló nincs. 3. A második lépcsőház lezárása illetve újbóli kinyitása, továbbá udvari lépcső nyitása intézményünk tudta nélkül, vagyis tőlünk teljesen függetlenül történt. A zöldségelőkészítő üzem lépcsőházi részét, mint üzemi területet dróthálós ajtó védi. A tűzvédelmi előírásoknak megfelelően egyébként az iskola igazgatóságára lezárt borítékban elhelyeztük a tűzvédelmi kulcsokat. Az általános iskolával a kényszerű együttélés számunkra sem kellemes, azonban a jelenlegi viszonyok kialakítása mindkét intézmény vezetőjétől függetlenül történt és úgy érzem, a jelenlegi önkormányzati vezetés is csak a meglévő kialakult helyzetet vehette tudomásul. A tavalyi évben felmerült a két intézmény különválasztása, azonban az üzem áttelepítése több tízmillió forintot igényelne, miután igen speciális közmű és statikai igényekkel jár. (Például jelenleg gumiba ágyazott födém, nagy elektromos kapacitás, összetett szennyvíztisztító rendszer, stb.) Mindezek alapján az említett zöldségelőkészítő üzem nem az iskolás gyerekek karára üzemel az iskola épületében, hanem éppen a gyermekek ellátásáért dolgozik. A kényszerűen kialakult helyzet megváltoztatásához pedig jelenlegi lehetőségeinket meghaladó anyagi fedezetre lenne szükség Ebben a szükséghelyzetben viszont minden lehetőt elkövetünk azért, hogy minél kevesebbet zavarjuk egymás tevékenységét, és ez vonatkozik a cikkben említett rágcsáló fertőzésre is. Véleményem szerint az általam leírtak alapvetően hozzátartoznak a nevezett cikkben említett témakörhöz. Károlyi Tamás igazgató • Néhány hónappal e/.előlt felháborodott önkormányzati képviselő adta tudomásul a választókörzetének, hogy a felvetett problémáról csak az újságból értesült. Kérdés, hogy a választáskor tudta-e, melyik lakóközösség választotta meg? Ha nem, akkor igaza van. Egy kis helyzetkép az aggályunkról: Alsóvároson a Boszorkánysziget utcában végzett csatornázási munkák elvégzéséhez a Harmat utcát nevezték ki többek között felvonulási útvonalnak, aminek az lett a következménye, hogy az esős időben járhatatlan. a száraz időben pedig a kikátyúsított útszakaszok igen nagy rutint és jól manőverezőkészséget igényelnek, hogy le lehessen sikeresen győzni a nem természetes akadályokat. Esős időben a szembeni szomszéd megközelíthetetlen, így még fokozottabbá válik az ember egymástól való elidegenedése. Ha ez a cél, akkor győztek! Mentő és tűzoltó csak együtt tudnak közlekedni, ha ez bekövetkezne... Képviselőnk nyugalomra intett bennünket, mondván, hogy július 30-ig a vállalkozók és alvállalkozók hada visszaállítja az utat az eredeti állapotára, amit hosszú éveken át a lakók tartottak karban, mivel földes útról van szó. Ezt a kárt már nem vaA nagyra (ön)becsült önkormányzat röplabdázóinak gyünk képesek helyrehozni. Természetesen a mai napig nem történt semmi e téren. A beállt esőzés ismételten létrehozta az áldatlan állapotokat. Erre én október közepén bátorkodtam telefonon felkeresni az általunk igen tisztelt képviselő urat, dr. Tichy-Rács Csabát. Megemlítettem, illetve felelevenítettem a május végén kettőnk között lezajló beszélgetésünket, miszerint ő figyelemmel kíséri az út eredeti állapotára való visszaállítását, illetve kapcsolatban marad a vállalkozókkal. A reakció: miért nem figyelmeztettem a Tisztelt Képviselő urat arra, amire ígéretet tett? Erre én kissé felemeltem a hangom - persze nem sértve személyiségét megkérdőjeleztem felelősségérzetét a közösséggel szemben. (És ha még egyszer előfordulna, hogy telefonon beszélne a választópolgárok egyikével, úgy ne ő tegye le a telefont először!) Most a nyilvánosság előtt kérek bocsánatot, ha mégis valamely módon megsértettem volna. Ám remélem, ő is levonja a megfelelő konzekvenciát. Igaz, ettől még nekünk nem lesz járható úttestünk, sőt annál inkább sem. Tisztelettel: Bánfi Gyula Harmat u. 15/A Megjegyzem, hogy október végén a velünk párhuzamos Világos utca egyik oldalát teljes hosszában árokásógéppel végig felbontották, valamint, hogy teljes legyen az öröm, a harmadik párhuzamos úttest közepét is teljes hosszában bontották fel. Az állampolgárnak ehhez már nem is lehel szava? A levelében leírtakat a helyszínen járt képviselőnk is tapasztalta, megerősítette azokat. Egyetértünk azzal, hogy az utca meglehetősen felszabdalt, rendbetétele szükséges. Szíves tájékoztatására elmondjuk azonban azt is, hogy a lakóterületek utcáinak, tereinek stb. gondozása, vagy alapellátást jelentő kiépítése - a levelében jelzett kohósalakos útépítés is - az ún. városrészi, valamint magánerős útépítési alapösszegben szerepel. Ezt évenként az illetékes - az Önök esetében dr. Tichy-Rács Csaba - képviselővel egyeztetett módon lehet jélhasználni. A fentiek alapján kérjük, szíveskedjenek kérésükkel dr. Tichy-Rács Csaba képviselő urat felkeresni. Nagypál Miklós irodavezető Szeged Mj. Városi Polgármesteri Hivatal Dr. Tichy-Rács Csaba az alábbiakat fűzte a levelekhez: - A műszaki osztálynak illene tudnia, hogy csatornázatlan utcában nem lehet sem kohósalakos, sem betonutat építeni. Alsóvároson több utcában is szerveződik a csatornaépítés (Paprika, Kisfaludy, Daru, Boszorkánysziget stb.). A városrész csatornázási terveit még tavaly elkészíttettem. A Harmat utcát is csatornázni fogjuk, ezután - lakossági összefogással - az útépítés is elképzelhető. Addig azonban csak a földút helyreállítása - törmelékkel való feltöltése - jöhet szóba. Végezetül annyit, ha valaki fenyegetőzik, képviselőként is, magánemberként is elsőként fogom letenni a telefonkagylót. Még mindig a Virágról... Január 26-án meglepődve olvastam annak a levélnek a részletét, amelyet í 990. február 22-én központunk üzemeltetési osztályára írtam, személy szerint Wolf Aranka részérc. Ez a munkánkkal kapcsolatos pozitív és negatív véleményt tartalmazta egy olyan anyaghoz, amelyet a cukrászdák színvonalasabb üzemeltetéséhez kívántak felhasználni. Én az 1990. februári állapotról írtam. Célomat elértem, mert a Nagy Virágba új süteményes vitrint, függönyöket kaptunk. A Kis Virágban átszerelték a fagylaltpultot, hűtésével gond nem volt. Ebben az évben készítették el a burkolatot a teraszon, új ernyőket, kerítést és székeket kaptunk. Nem sokkal később felmerült a privatizálás gondolata. Ezt követően - érthető módon - beruházás nem volt. Ennyit az előzményekről! Visszatérve a cikkre, kijelentem a következőket: a levelem névre szólt, vállalati, illetve üzleti érdekeket szolgált. Másolatát senkinek a rendelkezésére nem bocsátottam, és közlésére engedélyt tőlem nem kértek, így tehát nem is adhattam. Hogyanjutott mégis Szervánszky Zoltán a másolathoz. nem tudom. Azt sem, hogy a Tisztiorvosi Szolgálat és a Szervánszky testvérek harcában ennek milyen szerepe van? (Ugyanis az első cikk erről szólt.) Nem ez a megoldás a rendezésre. Jómagam közel 25 évet dolgoztam a vállalatnál, ebből 12 évig voltam a Virág cukrászda vezetője. Mindig meg kellett vívnunk harcunkat a továbbhaladásért, vagy legalább a szinten maradásért, mert az egyre szúkülő anyagi keretek felhasználásáról Budapesten döntöttek. Mégis elmondhatom: hogy a cukrászda hímevét megőriztük, azt bizonyítja, hogy 1982. óta a védnöki láblát jogosan őriztük. A szerény föltételek mellett ezt nyilván nehezebb volt elérni. Mégis a legtöbb szegedi büszke volt a Virág cukrászdára. Remélem, hogy a jelenlegi tulajdonosának anyagi lehetőségei mellett nem lesz probléma a védnöki táblát továbbra is megtartani. Donionkos Istvánná a Virág cukrászda volt vezetője, jelenleg munkanélküli