Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-01 / 26. szám

f I f Magyarország a tornagyöztes Szép hazai sikerrel fejeződött be a Magyar Nemzet Kupáért kiírt nemzetközi junior jégkorong torna. Kereső Árpád fiataljai az utolsó játéknapon Románia együttesét is magabiztosan győzték le, fgy minden mérkőzésüket megnyerve lettek elsők. A tornagyőzelem önbizalmat adhat a junioroknak a márciusban sorra kerülő korosztályos B-csoportos Európa-bajnokságra, ahol Kereső Árpád szerint a magyar együttes akár az első helyet is megszerezheti. A zárónapon: Magyarország-Románia 11:2 (2:0, 3:1, 6:1). SPORTlIA szegediek csak nagy nehezen lőttek gólt azt is megállapít­hattam, hogy nem véd rosszul Tyetyák kapus sem, ám ehhez szükségeltetett a pickesek gyenge átlövő teljesítménye. A 25. perctói kezdve, azonban egyre jobban magára talált a Pick, amihez hozzájárult Fe­kete feljavulása, valamint a hazai támadások hatékonysága. Igaz még ekkor is becsúszott néhány baki, mint például az emberelőnyös helyzetek elpus­kázása. Hiába vezetett a Sze­ged három góllal a félidő le­fújása előtt két perccel, mégis az volt az érzésem ez sem meggyőző, hiszen a második játékrész általában pickes rö­vidzárlattal szokott kezdődni. Mint azt a 40. percben meg­állapíthattam, nem volt hiá­bavaló az aggodalom, ugyanis Kézilabda NB I. Férfiak a Szeged a második félidő első harmadában nem dobott gólt! Hiába fogott hetest Fekete, hiá­ba cserélgetett Kővári Árpád, semmi sem segített, s a Békés­csaba elhúzott három góllal (14-17). Majd négy szegedi villanás elég volt ahhoz, hogy tombolhasson a közönség, s három perc alatt fordított a (Folytatás a 2. oldalon.) A jók között a legjobb A jók között mindig vannak jobbak is. Amit ezen az utolsó januári napon produkált három ESK-s kézilabdás, az sokáig emlékezetes marad a szépszámú szurkolóseregnek is. Ami talán már sok nézőnek feltűnt, Virincsik Anasztázia az idén szinte mérkőzésről mérkőzésre egyre ellenálhatatlanabbul játszik. Az „okát" a következőkben látja: - Érzem a ritmust, s amellett nagyon jó erőben vagyok. Mindez azonban semmit nem érne, ha a többiekkel nem érteném meg magam, ha ők nem segítenék a játékomat. Azt hiszem, hogy a teljesítményemet a csapat egészével kell mérni, mert nélkülük talán én sem tudnék így játszani... Papíron SC-Dukla Liberec 3:1 (4,-7, 8,12) Az első szettben látottak azok optimizmusát igazolták, akik sima szegedi győzelemre tippeltek. Az elején ugyan még együtt voltak a csapatok (1:0, 2:1, 4:3), a későbbiekben azon­ban, több forgást követően, a szegediek megrázták magukat. Polgár többször is jól sáncolt, leütései is „ültek", Hulmann bombái védhetetlenül vágódtak az ellenfél térfelére. Vámos ászt nyitott, így igencsak el­húzott a hazai csapat (9:3). A továbbiakban Lapsin bizonyí­totta: nemcsak mesterien ad fel, ha a helyzet úgy hozza, a támadást képes leütéssel is befejezni. A szegedieken lát­szott, érzik és élvezik a játékot, szinte minden akaratuk szerint történt. A második szettben már közel sem volt olyan magabiz­tos a Papíron, mint az előző­ben. Játékosai sorozatban ron­tották el a nyitásokat, a hálónál is határozatlanok voltak, csu­pán azt tudták elérni, hogy forgás forgást érjen (1:0, 2:2, 4:4). A túlságosan biztosan nyert első játszma után Vo­ronkovék magukra hozták el­lenfelüket, amely élt is a lehe­tőséggel. Ebben az időszakban különösen Kolár villogott, de társa, a szemüveges Pese sem maradt el tőle, vezérletükkel csapatuk egyre-másra győjtö­gette a pontokat (4:5, 4:9). Nyári Sándor időt kérve, igen­csak paprikás hangulatban próbálta felrázni „bénázó" csapatát, ám dörgedelmei ezút­tal nem sokat értek, ez a szett „elúszott". A harmadik játszma kezdése előtt a szegediek mestere át­szervezte együttesét, a halvá­nyabban játszó Polgárt Petheő váltotta fel, de nem ő, hanem a változatlanul jó formában levő Voronkov centerezett. Izgal­mas csata alakult ki, az ered­Karambol - Képzeld, karambo­loztam! - köszöntött rám az újszegedi Sportcsarnok lelátóján, a női kosár­meccsen Zsenya, azaz Lapsin, a Papíron SC játékmestere. Meglepetésemben szól­ni sem tudtam, tekin­tetemmel pásztáztam, va­jon megsérült-e, eltört-e valamilyen testrésze, tud­e egyáltalán játszani? - Na ne ijedj meg, semmi bajom, csak a ko­csim tört össze - nyugta­tott meg kedélyesen. ­Biztos vagyok abban, hogy ennek ellenére jól játszom, mint abban is, hogy nyerünk! Mit szól­nál, mondjuk egy 3:2-es meccshez? - Tudod, most nem bánnám, gondolom a szur­kolók sem, ha eltekinte­nétek attól a bizonyos rövidítéstől, a közönség ilyetén szórakoztatásától, és simábban hoznátok a két pontot... - Egye fene, akkor legyen 3:1 az eredmény, természetesen a javunkra - mosolygott fülig érő szájjal. mény nem, vagy csak nagyon nehezen akart „mozdulni" (0:1, 2:1, 3:2). A vendégek a bírói döntésekkel nem mindig ér­tettek egyet, vitatkoztak, rek­(Folytatás a 2. oldalon.) fi szokottnál szürkébben, de ónnál nagyobb lelkesedéssel Befagyott a debreceni Lokomotív fi szegedi női csapatot felállva ünnepelték Ez az átemelés is sikeres volt... Azt hittem eltévesztettem a kezdési időpontot, mert telthá­zat eddig csak férfimérkőzésen láttam az újszegedi Sportcsar­nokban. Tavalyelőtt még a Szegedi ESK IHF Kupa-mér­kőzésére sem voltak ennyien kíváncsiak. Száz szónak is egy a vége: egy gombostűt sem lehetett leejteni - már a szegedi kézilabda-délután első mérkőzésén sem. Mint utóbb kiderült: most is jól működött a nézőközönség szeizmográfja... Még egy meglepő momen­tumra is felfigyelhettünk: a szegedi kézilabdások arcán az elszántság jól kirajzolódott. A Debreceni VSC „ászai" ugyan­akkor nagy lezseren készültek, hiszen nekik már csak egyetlen kérdés maradt a csoport­mérkőzések befejező forduló­jára, sikerül-e megtartani veze­tő helyüket. A hazaiaknak pedig most dőlt el, hogy egyál­talán a felsőházban, vagy az alsóban folytatják az NB l-es küzdelmet. Szamozvanova adta meg a hazai játékosoknak az alaphan­got, amikor a 2. percben Szán­tó hétméteresét nagy nyuga­lommal kivédte. Utasi vette át legelőször a „g-hangot", mert a jobb kettes helyéről nagy bom­bát küldött Marincsakova ka­pujába. Percekig nagy küzde­lem, amit inkább erőfelmérés­nek is betudhatunk, alakult ki a kapusok főszereplésével. A 9. percben aztán sikerült egyen­líteni a vasutasnak. Virincsik azonban nem úgy gondolta, hogy az iksz nekik jó, mert Ahogy Kővári Árpád mondta: Szegedi ESK-DVSC 24-16 Bedarált két pont Pick Szeged-Békéscsaba 26-24 (14-12) Szamozvanova több hétméterest is hárított. (Fotó: Gyenes Kálmán) lövése a jobb felső sarokba vágódott. A Loki csak küsz­ködött, amit a kissé durva já­belül társat is kapott. Ekkor még egyenlítettek a vendégek. Ami ezután kezdődött, arra a esik, majd Kálmánná már két gólra növelte a Tisza-parti előnyt, amit a 17. percben Dör­tékuk is bizonyít. Szántó így a kiállítás sorsára jutott, de Vi­rincsik személyében rövid időn legoptimistább szegedi szurko­lók sem számítottak: beindult az Egységes gépezete. Virin­nerné még eggyel csökkentett. Szántó, a válogatott „ásza"csak (Folytatás a 2. oldalon.) A hangulatot megteremtette az „előmérkőzés", melyen a Szegedi ESK női csapata a Debrecen kiütésével biztosí­totta helyét a felsóházban. A Pick Szeged gárdájának azért már nem kellett izgulni, hogy nem jut a legjobb nyolcba, hiszen a férfiak már előrébb tartanak a bajnokságban. A hazaiak részéről inkább az volt a tét, hogy az Elektromos el­leni hétközi csúnya vereség után sikerül-e talpra állni a Bé­késcsaba ellen, melyet Kővári edző a mérkőzés előtt kelle­metlen ellenfélnek titulált. Ami azt illeti, tényleg nem udvariasan köszöntötték a Sportcsarnok ablakpárkányain is álló embereket a vendégek, hisszen, miután Sándor és Bartók is lövéseket hibázott, Arató, valamint Mohácsi be­vette Fekete kapuját. Nem kezdődött tehát valami fénye­sen a találkozó a hazaiak szem­pontjából. Már az első időszak­ban rengeteg szabálytalanság­gal tarkult a mérkőzés, s a kö­zönség idegeit nemcsak az borzolta, hogy 6-7-nél Avar és Sándor hétméterest hibázott, hanem a játékvezetők bírásko­dása is. A bírók ugyanis néha úgy összekuszálták magukban a szabályokat, hogy talán a mai napig bogozzák. Ebből aztán néha anarchia kerekedett, s mindkét fél jogosan adott han­got a játékvezetői működés­nek. Azért a mérkőzés ment to­vább a maga módján, s a 18. percben, 7-9-nél, amikor a Avar ejtése ugyan gólt eredményezett, de a mérkőzésen nem mindig jöttek be a hasonló trükkök, ami majdnem bajt okozott

Next

/
Thumbnails
Contents