Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27 / 49. szám

SZOMBAT, 1993. FEBR. 27. BELÜGYEINK 3 Gazdaforum Vásárhelyen Újra kell szabni a határt (Folytatás az 1. oldalról.) Elmondta, hogy végre a kormányzat is belátta a vidéki bankhálózat létrehozásának szükségességét, amelynek alapját a takarékszövetkezeti mozgalom jelenti majd. Az előadó szerint azonban nem szabad csodát várni, bár a kormány is szán pénzt erre a célra, mégpedig elég jelentős összeget, de sajnos, semmiképpen sem elegendőt. Gergely Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke az utóbbival kapcsolatban rámutatott arra, hogy ők mindenképpen azt tartanák járható útnak, hogy ezt a pénzt a takarékszövetkezetek kapják meg, és ne kezeljék azt elkülönítetten. Ám amennyire nagy megelégedéssel fogadták a résztvevők a vidéki bankhálózat kialakításának hírét, többségüket legalább annyira megdöbbentette, hogy minderre még fél évet kell várni! Raskó György, az FM államtitkára többek között ki* emelte: a kormány szándékában áll a gazdabank-hálózat megerősödésének támogatása, de semmiképpen sem gondol visszaállamosításra. Sőt, a szaktárca azt szorgalmazza, hogy a mezőgazdasági vállalkozók 50 százalék feletti tulajdonosi hányaddal rendelkezzenek majd ezeknél a helyi bankoknál. Első lépésként azonban a gazdakörökre hárui az a feladat, hogy minden településen szervezzenek gazdaegyleteket, amelyeknek képviselői tárgyalhatnak majd a bankokkal, illetve egyelőre ők adnának egy úgynevezett erkölcsi igazolólapot is - anyagi felelősségvállalás nélkül - a gazdáknak, amely alapján a bank kölcsönt folyósíthatna számukra. Az összefogást egyébként olyannyira komolyan gondolják, hogy - a fejlett országokéhoz hasonlóan - a zöld-lobbyzást is elengedhetetlennek tartják, mert csak így lehet nyomást gyakorolni a jövőben a kormányra, a Parlamentre. Most ugyanis nagyon gyenge hazánkban az agrárvédelem. Bethlen István országgyűlési képviselő az előtte szólókkal csak részben értett egyet, mert például szerinte az állami pénz csak egy központi „ernyőbankba" kerülhetne, nem különkülön, ellenőrizhetetlen helyre. Ezenkívül semmiképpen sem tartja elfogadhatónak, hogy csak hat hónap múlva kezdjék meg működésüket ezek a bankok. Az országos gyűlés - a szakelőadásokat követően fórummal zárult. N. Rács Judit • Dr. Boross Péter Szentesen A közbiztonság társadalmi érdek Szentesen járt dr. Boross Péter belügyminisztert. Ebben picit az is közrejátszott, hogy hosszú évek óta nem járt miniszter a városban. Dr. Rébeli Sz. József polgármester és a megye több vezetője köszöntötte kora délután a városházán, majd találkozott a környező községek polgármestereivel. Ezután dr. Salgó László Csongrád megyei rendőrkapitány kíséretében állománygyűlésen vett részt. Dr. Tűhegyi Sándor szentesi rendőrkapitány röviden vázolta a bűnüldözés helyi és térségi viszonyait. • Nyolc földrendező és hat földkiadó bizottság elnökét, valamint a tagokat hívták meg tegnap délutánra a Független Kisgazdapárt szegedi, Teleki utcai központjába. A vendégelőadót, Tóth László jegyzőt Hatvani Zoltán elnök rövid bevezető után mutatta be megjelenteknek. A bevezetőből megtudhattuk, hogy a bizottsági elnökök és a tagok költségtérítésére egymillió forintot szavazott meg a város, amelyből a számlák benyújtása után fizethetnek. Tóth László szavaiból is az derült ki, hogy a bizottságok eddigi működésükhöz nemigen A lakossági fórumra a polgármesteri hivatal dísztermében került sor, ahol a vendéget külön köszöntötte dr. Papp Lehel György országgyűlési képviselő és Szentes város polgármestere. Dr. Boross Péter beszélt a városi struktúrahálózat hazai felülvizsgálatáról, a megyeszékhelyek fejlesztéséről és a főváros túlsúlyáról. A jövőben megyeszékhelyi funkciókat kell adni az arra alkalmas városoknak, és figyelembe veszik majd a korábbi hagyományokat is. • A finn Kalevala-nap alkalmából gyűltek össze tegnap délután a szegedi Magyar-Finn Baráti Kör tagjai. Pontosan 1835 február 28-án végzett a finn nemzeti eposz összeállításával Elias Lönnrot, s a több ezer verset gyűjtő és egybeszerkesztő emberre emlékezett Alexi János, a kör elnöke Lönnrot egyik hatsoros, elégikus versével. A Király-Königh Péter Zeneiskola fuvolásai muzsikájukkal színesítették a programot, majd a barokk szonáta után következett dr. Simoncsics Péternek, az ELTE tudományos munkatársának előadása. Referátumában a fiatal, körülbelül kétszáz éves tudomány. a finn-ugrisztika törté• Földrendezők és földkiadók Költségtérítés nélkül nem megy kaptak pénzt, munkájukhoz sok feltétel hiányzott. Problémaként merült fel, hogy újra kell dűlőút. mint régen, de az kérdéses, ki fogja azt gondozni. A vitaindításként is felfogható tájékoztató után kérdések, hozzászólások következtek. Többek között felvetették, mibe kerül majd a föld kimérése, kié lesz az az út, ami régen a hivataloké volt. ki fizeti a csőszöket, a polgármester vagy valaki más? Akadt hozzászóló, aki azt nehezményezte, hogy elvitték a földet a tanya mellől, pedig nem lesz jó, ha sógor, koma, jóbarát bundázik. Egy földkiadó bizottsági tag tisztelettel megköszönte a szőregi fogadtatást, ugyanakkor sajnálta, hogy nincs igazi támogatásuk. Tóth László jegyző válaszolt arra amiire tudott, valamint megígérte, hogy amit az Kalevala-nap és finn-ugrisztika netét vázolta, utalva a korok politikai sajátosságaira. A rendkívül sokrétű, történelmi áttekintésekkel megtűzdelt előadás alapgondolata volt, hogy a nyelvészet és a politika egyik fontos összefüggése: aki nyelvészetet tanul az képes civilizált módon viselkedni. A nyelvészet egyfajta iskola az európai együttélési normák kialakításához. Simoncsics Péter szegedi születésű, hosszú ideig testvérvárosunkban. Turkuban magyar lektorként tevékenykedett. egymillió forint előlegen túl kapnak, azt az utolsó forintig eljuttatja a bizottságoknak. Egy hozzászóló jelezte, hogy nehéz lesz neki visszamenőleg számlát produkálni és arra kérte az illetékeseket, ne legyen ilyen feltétele az általuk megelőlegezett költségtérítések kifizetésének. A garancia pedig a becsület lehet. Több megoldási javaslat után úgy tűnt. hogy a későbbiekben esetleg valamiféle átalányként kapják meg pénzüket a bizottsági tagok. K. A. rrt ilyen a hangulat Kelet-, illetve Dél-Európában? Li/J teszik föl immár néhány éve a kérdést nemzetközi közvéleménykutatás keretében a volt szovjet blokk országaiban. A legutóbbi vizsgálat nemrégiben nyilvánosságra hozott adatai legalább olyan érdekesnek bizonyultak, mint az egy évvel korábbiak. Hiszen nem kevesebb derül ki belőlük, hogy térségünkben szinte minden tekintetben az albánok a legoptimistábbak. Hazánk fiai viszont a legkevésbé azok. Az albánok hisznek leginkább abban, hogy néhány éven belül messze jobban fognak élni, mint manapság, ők hisznek leginkább az Európai Közösségek intézményeiben, s abban, hogy jelentős segítséget kaphatnak a fejlett világtól. Nem úgy a magyarok, akik már-már egészségtelennek tűnő szkepszissel szemlélik helyzetüket, jövőjüket s a fejlett világtól várható segítséget. Egészségtelen szkepszis? Az lehet, ha arra gondolunk, hány és hány politikusunk értetlenkedett már a szinte össznépinek mondható letargia és pesszimizmus eredőin töprengve. Hisz - mint mondják - annyi, de annyi eredményt értünk el. Valóban, csakhogy egyelőre az elszegényedéssel, a munkanélküliséggel, a létbizonytalansággal, a jövőképek elveszítésével kell küszködnünk elsősorban. CfJ ülönben a szakemberek nemcsak ezzel magyarázták LLJ a nagy magyar pesszimizmust. És nem is a nép sajátos lelkialkatával. Inkább azzal, hogy az albánok vagy éppen a románok oly mélyről voltak kénytelenek indulni, aminél rosszabbat már nem is lehet elképzelni. Magyarország esete azonban merőben más. Én azt mondanám: szerencsénkre. Még akkor is, ha némelyek ezt roppantul hátrányosnak is tartják. Mondjuk a maguk népszerűsége szempontjából. • Dán, portugál, ír tanácsok Az EK fizeti a felét Pénteken délután sajtótájékoztatón vettek búcsút Csongrád megyétől azok a dán. portugál és ír szakértők, akik egy hétig tanulmányozták a helyi környezetvédelmi, üzleti, munkaügyi, oktatási és mezőgazdasági lehetőségeket. A hattagú delegáció a kilenc hónappal ezelőtt indult ECOS-program keretében járt Magyarországon. A program célja az, hogy segítségével EK-országok képviselői találkozzanak olyan államok szakembereivel, akik később teljes jogú tagok szeretnének lenni. A kölcsönös megbeszélések, tanulmánytervek költségeinek felét az EK, a másik felét pedig a résztvevő államok, ezeken belül is a régiók állják. Csongrád megye kezdeményezésére tavaly a négy ország (Dánia, Portugália, Írország és Magyarország) projektet adott be, s el is nyert 100 ezer ECU-t. Ezt később csökkentették, s a tényleges összeg 52 ezer lett. Mint ahogy azt Ratkai Imrétől, a Csongrád megyei közgyűlés alelnökétől megtudtuk, a cél az volt, hogy olyan államokkal vegyék föl a kapcsolatot, amelyek csak a közelmúltban lettek EK-tagok. Az eltelt kilenc hónap során tavaly októberben Szegeden nemzetközi munkaügyi konferenciára is sor került, s idén júniusban újra egy hasonló rendezvény keretében foglalhatják össze a szakemberek a jellemző teriiletekről származó tapasztalataikat. Ratkai még elmondta: a külföld nem oldja meg a problémáinkat. De a tanácsok jól jöhetnek. F. K. • Für Lajos történészi számvetése Bajaink a XVII. századból A honvédelmi miniszter vállalta a „Sors és történelem" című előadás-sorozat megnyitását a szegedi Helyőrségi Klubban. Tegnap délután Magyarország 1606-1711. közötti viszonyairól értekezett dr. Für Lajos. A hódmezővásárhelyi gazdaköri tanácskozásról érkezvén. gondolatébresztő öszszefüggésekre hívta fel a figyelmet az évszázadnyi áttekintés során, amit beágyazott 1100 éves európai történelmünkbe, nyitva hagyván a mai párhuzamra sarkalló kérdéseket. Az elkerülhetetlen demográfiai adatok taglalásával, az 1592-1606. közötti 15 éves háborúról megállapította: iszonyatos pusztulást hozott az országra. Míg Mohács (1526) előtt több mint 4 millió főt tett ki a lakosság száma, Bocskai István szabadságharcának kezdetére 1,6-1,8 millió országlakó maradt. Megjegyzendő: Mohácsig tartottuk a lépést például Angliával - majd az 1711. évben, a szatmári béke idejében újra körülbelül 4 millió ember élt Magyarországon. Kevés híján 200 év alatt „elértük" a szinten tartást, míg Nyugat, az újkori modern mozgalmaknak köszönhetően, elrobogott mellettünk. A térségre jellemző gazdasági pangás mellett az etnikai összetétel változása gátolt meg bennünket - az egynyelvű nemzetállamok mintájára - a fejlődésben. Mohács előtt - ma már tényként kezelhetjük ezen adatokat - a 80 százaléknyi magyarság mellett 20 százalék más etnikum élt az országban. A kalapos király, II. József korára az arány 40-60 százalékra módosult. Ez volt a török világ legnagyobb pusztítása: a magyarság aránya 80-ról 40 százalékra csökkent. A hadműveletek javarészt az ország központi részén folytak, az országlakók kárára. Á történész dr. Für Lajos szemlélete szerint 1526 (Mohács) - 1711 (Szatmár) - 1920 (Trianon) az elmúlt 450 év fordulópontja, három nagy korszakzáró időpont. 1711-ben például fölszabadult az ország, de nem lett független... Mohács és Trianon a köztudatban a valóságot megközelítő árnyalatokat kapott. Lehet, hogy a jövő század történésze (visszatekintvén az 1910-1989-es időszakra) hasonló mélypontot fog elemezni? A két világháború pusztításából, levert forradalmunk kábulatából van-e olyan felszálló ág, melyben megkapaszkodhatunk? Az önismeret talán ad annyi erőt, amivel megkezdjük a felzárkózást. Pataki Sándor • Mi jó egészséget kívánunk Antall Józsefnek és azt, hogy hosszú éveken át legyen az ellenzék vezére a majdani magyar Parlamentben - mondotta Bauer Tamás tegnapi szegedi sajtótájékoztatóján arra a kérdésre válaszolva, hogy a miniszterelnök egészségi állapota foglalkoztatja-e úgy az SZDSZ-t, mint az országot. A párt Program Titkárságának vezetője, egyetemi tanár különben az SZDSZ megyei szervezetének vendégeként tartózkodott Szegeden. A sajtótájékoztatón a legtöbb kérdés természetesen a Fidesz-SZDSZ választási megállapodásának illetve az SZDSZ által választásokig hátralévő 15 hónapra nemrégiben nyilvánosságra hozott 15 pontos javaslat hátterét firtatta. Bauer Tamás szerint az SZDSZ mindig is természetes szövetségesének tekintette a Fideszt. Tanúsítja ezt az is, hogy eddig is számos alkalommal együttműködtek. Például az önkormányzati választásokon. Ma sincs ez másként. A választási megállapodás létrejötte annak bizonyítéka, hogy a Fidesz változtatott azon álláspontján, • Bauer Tamás és a kormányzati alternatíva SZDSZ-esélyek miszerint minden más pártot vetélytársának tekint. A gyakorlatban mindez azt fogja jelenteni, hogy a két párt ezután folyamatosan egyezteti helyzetértékeléseit és akcióit. Hogy az SZDSZ 15 pontja mennyit ér? Bauer Tamás szerint nemcsak annyit, amennyi esetleg megvalósulhat belőle, hanem legalább az ország láthatja, hogy másként is lehetne kormányozni. A megvalósulás esélyeiről szólva annyit mondott, hogy amíg a menesztett Kupa Mihály sok szempontból támogatóan, utóda, Szabó Iván viszont elítélően nyilatkozott 15 pontjukról. Az is jelzésértékű lehet, hogy azon javaslatukat (1. pont), amely szerint az Országgyűlés kérjen föl független gazdaságkutató intézeteket elfogulatlan, tárgyilagos gazdasági helyzetkép és prognózis elkészítésére, a Parlamentben máris elutasította a kormánykoalíció. A választások utáni lehetséges koalícióra vonatkozó találgatásokat illető kérdésekre magánvéleményként annyit mondott: bármilyen, az európai (iemokrácia alapelveit tiszteletben tartó s közös program elfogadására alkalmas pártot el tud képzelni koalíciós partnernek, de a konkrét koalíciós fölállás csak a választási eredmények alapján alakulhat ki. Sz. I.