Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-26 / 48. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. FEBR. 26. • A „nagylelkű " belgardi hatalom Nem lesz műsorcsökkenés A tévénézők meg az újvidéki stúdió kisebbségi szerkesztőségeinek erélyes tiltakozása nyomán a belgrádi tévé „hatalmasai" úgy döntöttek: március l-jétől nem csökkentenck és nem is szüntetnek meg egyetlen magyar, román, ruszin és szlovák nyelvű műsort sem. Takarékossági és ésszerűsítési okokra hivatkozva helyezték kilátásba ezt, a nemzetiségi jogokat erősen sértő, népszerűtlen lépés, de olyan ellenállásba ütköztek, hogy jobbnak látták, ha elállnak eredeti szándékuktól. Topolyán például a nézők - tiltakozva a rendelet ellen - több ezer aláírást gyűjtöttek, s azt is kilátásba helyezték, ha nem lesz foganatja akciójuknak, megtagadják a tévéelőfizetést. Mindenki számára világos, hogy nem takarékossági okok álltak e szándék mögött, hanem a kisebbségi jogok újabb megnyirbálását kellett selyempapírba csomagolva szalonképessé tenni. A belgrádi tévé ugyanis öt csatornán sugároz szerb nyelvű adást, ezeket nem kellett lecsökkenteni, csak az újvidéki televízió nemzetiségi adásait. Kis-Jugoszláviában a magyaroknak ez az egy csatornájuk van, érthető tehát, hogy ragaszkodnak hozzá. T.T. • Meciar-nyilatkozat Bősről Brüsszel után Vladimír Meciar szlovák kormányfő szerint a bősi erőművel kapcsolatos vitás kérdésekről a legfőbb politika szintjén, Magyarország és Szlovákia miniszterelnökeinek kellene tárgyalni. Meciar ezt Brüsszelből hazatérve mondta a CTK cseh hírügynökségnek. • Úgy vélekedett, hogy miután a Cseh Köztársaság az erőmű jogutódlását teljes mértékben Szlovákiára hagyta, a kérdésnek a hágai nemzetközi bíróság elé terjesztésről azonnal meg lehetne kezdeni a tárgyalásokat Magyarországgal. A szlovák kormányfő ugyanakkor közölte: a szlovák és a magyar álláspont közelítésére vonatkozóan új problémát lát abban, hogy a szlovák állásponthoz közelíteni kezdő magyar minisztereket leváltották. Meciar ugyanakkor megjegyezte: „A magyar lobby az utóbbi négy hónap folyamán az Európa Közösségben igen sok munkát végzett." A szlovák kormányfő a nyilatkozatban elutasította azt az ajánlatot, hogy az erőmű leállításából származó energiaelmaradásért Magyarország hajlandó lenne kártérítést fizetni. Az egyik oldalról Ausztria gyakorol ránk nyomást a Jaslovske Bohunice-i atomerőmű miatt, a másik oldalról Csehország - ahol környezetvédelmi okokból akarják csökkenteni az áramtermelést -, Magyarország pedig a bősi erőmű befejezését akarja leállítani. Ezért aztán arra emlékeztettem az Európai Közösséget, hogy a viaszgyertyákhoz azért mégsem szeretnénk visszatérni közölte Meciar. A szlovák kormányfő elmondta, hogy az EK és Magyarország ajánlása szerint a bősi erőmű csökkentett áramtermeléséből származó veszteségeket az Európai Fejlesztési Bank fedezhetné. ECU-ban számolva évi 10 és 20 millió közti összegről lenne szó, de a szakemberek szerint ez a veszteségeknek csupán a 10-15 százalékát fedezné - jelentette ki Meciar. Hangsúlyozta, hogy Jacques Delors, az EK bizottsági elnöke biztosította: az EK a szlovák-magyar vita miatt egyik féllel szemben sem kíván szankciókat alkalmazni, és semleges álláspontra törekszik. Meciar bejelentette: Jacques Delors-t szlovákiai látogatásra hfvta meg, aki a meghívást elfogadta. Hasonlóképpen elfogadta a Szlovákiába szóló meghívást az EK külgazdasági kapcsolatainak és kereskedelempolitikájának főbiztosa aki március 15-én érkezik, hogy személyesen bírálja el a bősi helyzetet -, hangoztatta végezetül a Brüsszelből hazatért szlovák miniszterelnök. Cosic Bukarestben Románia Szerbia és Montenegró barátja? Egy katonai beavatkozás csak kiszélesíthetné a délszláv konfliktust: Románia, bár alkalmazza az embargót, sohasem fogja megengedni, hogy belesodorják egy katonai konfliktusba - jelentette ki Ion Iliescu román elnök a Dobrica Cosic jugoszláv államfővel Bukarestben folytatott mintegy négyórás tárgyalás után. A jugoszláv államfő délben érkezett az Otopeni repülőtérre, ahol Iliescu elnök köszöntötte, hangsúlyozva, hogy Románia a politikai megoldás híve a délszláv válságban, és kész a tőle telhető eszközökkel hozzájárulni a helyzet normalizálásához. Az elnökség egyik villájában előbb négyszemközt, rpajd a külügyminiszterek és a két küldöttség bevonásával lezajlott megbeszélések után a két elnök rövid nyilatkozatot adott a sajtónak, Iliescu közölte: tájékoztatta vendégét, hogy Románia betartja az embargót, mivel ENSZ-tagállamként kötelessége. Hozzáfűzte, hogy Románia nem vesz örömmel részt ebben, az embargó nemcsak Szerbia és Montenegro népeit sújtja, de gazdaságilag súlyosan érinti Romániát is, közvetlen és közvetett kára bukaresti becslések szerint eléri a hétmilliárd dollárt. Iliescu kifejtette: vendégével egyet értettek abban, hogy a béke, a két- és többoldalú együttműködés szellemében kell cselekedni a térségben, s a válság megoldása nyomán' együtt kell majd haladniuk az európai integráció felé. Cosic elnök kifejtette, hogy Románia bebizonyította barátságát Szerbia és Montenegro népei iránt, és a jelenlegi helyzetben felelősségteljes magatartást tanúsított. A párbeszéd bebizonyította, hogy hasonlóan gondolkodnak, még ha rendkívül nehezek is a kölcsönös együttműködés feltételei. Ezzel kapcsolatban utalt a Dunán kialakult helyzetekre, amelyek „szétválasztanak testvéri népeket". A jugoszláv küldöttségnek tagja volt a közlekedési miniszterhelyettes is, de nem tudott az újságíróknak részletekkel szolgálni a Dunát az embargó elleni tiltakozásként a találkozó idején is eltorlaszoló szerb uszályok akciójáról, csak annyit mondott, hogy meg fog oldódni a helyzet. • Ez a dilemma természetesen megoldhatatlan, de az, ami Bosznia-Hercegovinában történik, a sajtóbeszámolók, valamint az Amnesty International jelentései szerint túlnő a marcona erőszakosság szokásos határain is. E beszámolók egybehangzó Ítélkezése az, hogy a volt Jugoszláviában a nemi erőszak a háborúnak már nem egyszerű kísérőjelensége, hanem eszköze. Senki sem tudja, hány erőszakosságot követtek el Jugoszlávia felbomlása óta, de az Európai Közösség egy vizsgálóbizottsága húszezerre becsüli a szerbek által megerőszakolt muzulmán asszonyok és lányok számát. A bosnyák kormány 50 ezer erőszakcselekményt emleget. És noha a szerbek követik el a legtöbb ilyen bűncselekményt, az Amnesty International jelentése kiterjed arra, hogy muzulmánok és horvátok is követnek el erőszakosságokat. Ezt a külföldi szakértők az erkölcsi környezet általános romlásával magyarázzák. De megállapítják azt is, hogy ebben a háborúban a városok és a vidék mellett a női test is „hadműveleti területté vált." Az Amnesty International jelentése, Bosznia-Hercegovina: A fegyveres erők által elkövetett erőszakosságok és szexuális visszaélések címmel egyebek között ezt írja: „A rendelkezésre álló bizonyítékok arra vallanak, hogy egyes esetekben a nők megerőszakolását szervezetten és szisztematikusan hajtották végre, szántszándékkal fogtak el nőket, hogy megerőszakolják vagy szexuálisan molesztálják őket." Természetesen mind a szerbek, mind a muzulmánok és a horvátok tagadják az erőszakosságok puszta tényét is, nemhogy azok tömeges elkövetését. Ám az elmúlt év tavasza óta számos panasz érkezett a Nemzetközi Vöröskereszthez és az ENSZ menekültügyi főbizottságához tömeges erőErőszakos katonák Amíg az. akció tart, pihennek a fegyverek Elkerülhetetlen kísérője-e a nemi erőszak a háborúnak? - röviden ezt a kérdést vetik fel a délszláv háborúk eddigi tapasztalatai. Történelmileg a kérdésre sajnos egyértelmű igennel kell válaszolni, mert az emberölés és az erőszak szabadsága a háború természetéből következett, s ma is elsősorban azt a lehetetlen dilemmát kellene megoldani a probléma napirendről való levételéhez, hogy miként lehet alkalmazni a civilizáció valamiféle szabályait a politika által támogatott gyilkos erőszak tombolása közepette. szakcselekményekről. Horvátországba menekült, vagy még Boszniában tartózkodó nők arról számoltak be, hogy szerb csapatok erőszakkal elhurcolták őket szállodákba, iskolákba, városházára vagy éppen éttermekbe, ahol szerb katonák sorozatban követtek el erőszakot rajtuk, majd elengedték, vagy koncentrációs táborba küldték őket. Más nőket szerb katonák otthonaikban becstelenftettek meg, s néhányat közülük az erőszaktétel után meggyilkoltak. Az áldozatok egy része teherbe esett és most horvát kórházakban várja, hogy megszülessen nem-gyermeke. Másokat a szerbek fogva tartanak egészen addig, amíg meg nem szülik a gyereket. Az Európai Közösség egy magas rangú tisztviselője szerint hasonló tömeges erőszakcselekményeket a horvátok és a muzulmánok is követtek el, legfeljebb ezek kevésbé hitelesen dokumentálhatók. A decemberi EK csúcson, majd később az ENSZ Biztonsági Tanácsában ezeket a brutális bűncselekményeket több ízben elítélték, s egy „expanzionista stratégia" részének minősítették. E politikai felhangok abból erednek, hogy a Balkánon az etnikai tisztaság a maga primitív módján mindent felülmúló értéknek számít. A boszniai muzulmánoknak az a véleménye, hogy a tömeges erőszakosságok célja nemzeti, kulturális és etnikai identitásuknak a megtörése lehet. A szerbek az erőszakossággal és az erőszakos teherbeejtéssel a bosszú és a megalázás egy formáját valósítják meg. Etnikai tisztogatás egy etnikum beszennyezése útján! Az erőszak következtében született gyerekekkel a szerbek nem törődnek. Ezek nem szerbek, hanem kevert vérűek, s mint ilyenek, a másik nép genetikai egységét rontják. A háborús erőszakcselekmények szakértői hét különböző csoportba osztják a világ hadseregeit abból a szempontból, hogy miként viszonyul a nemi erőszakhoz. A skála igen széles. Ott kezdődik, ahol a hadsereg kifejezetten parancsot kap erőszakoskodásra és ott végződik, ahol a szolgálati szabályzat háború idején is kifejezetten tiltja a nemi erőszak elkövetését és súlyos büntetést helyez kilátásba ilyen cselekmény elkövetése esetén. A valóságban még a nyolcadik kategóriába tartozó hadseregek katonái is követnek el erőszakos nemi közösülést, amint azt az amerikai csapatok tették Vietnamban, azzal mentegetve magukat, hogy a vietnami nők részt vettek a harci cselekményekben ellenük. Bosznia esetében az erőszakoskodás a nőkkel a hadviselés részévé vált, s ez az, amit a nemzetközi szervezetek megpróbálnak felhasználni a gyalázatoságok megfékezésére. Tényfeltáró jelentésekkel és publikációkkal igyekeznek olyan morális környezetet teremteni a Balkán körül, amelyben megmutatkozhat, hogy a nemi erőszak éppúgy nemzetközileg tiltandó hadviselési eszköz, mint a vegyi vagy a biológiai hadviselés. Ezek az erőfeszítések persze egyelőre teljesen hatástalanok ott, ahol a legnagyobb szükség lenne hatásukra: a boszniai háborúban. Kubai választások „A szocializmus elsöprő győzelme 99 Az a tény, hogy a szocialista szövetségesek elvesztése után, s az Egyesült Államok gazdasági embargója közepette a kubai rendszer továbbra is fennáll, a forradalom politikai szilárdságát, a vezetés és a nép közötti szoros kapcsolatot, a lakosság bizalmát, önfeláldozását példázza - jelentette ki Castro. Az egészségügy, az oktatás terén elért eredményeket és a gyermekhalandóság viszszaszorítását említve kijelentette: az egyenlőség és a társadalmi igazságosság elvein alapuló kubai szocializmus a jelenlegi gazdasági nehézségek ellenére is bizonyította a kapitalizmussal szembeni felsőbbrendűségét, s hitet tett amellett, hogy a kapitalizmusnak, mint idejétmúlt történelmi jelenségnek előbb vagy utóbb meg kell szűnnie szerte a világon. A rendszerrel szemben állók véleményének kifejezési lehetőségeiről érdeklődő kérdésre válaszolva Castro a szándékosan érvénytelenül, illetve a jelöltek ellen szavazókat a forradalom ellenségeinek nevezte, akik az imperializmus utasításait követik. Utalt arra, hogy az Egyesült Államokból Kubába sugárzó rádióadók távolmaradásra, illetve üres szavazólappal voksolásra szólították a lakosságot (a választási törvény szerint a listákon szereplők mindegyikét elutasító szavazat nem lehetséges, mert aki semelyik nevet nem jelöli meg a lapon, annak szavazata érvénytelennek számít). Mint mondotta, jelentéktelen kisebbségről van szó, hozzátéve: a decemberi helyhatósági választásokon - a külföldi sajtóban megjelent 30 százalék körüli becsléssel szemben - csupán mintegy 10 százalék szavazott érvénytelenül. Szükségszerűnek nevezte a Fidel Castro a kubai szocializmus elsöprő győzelmeként értékelte a szerdai parlamenti és megyei képviselőtestületi választásokat, amelynek során az első összesítő adatok szerint a választópolgárok 97,7 százaléka vett részt, s az egyes szavazókörökből vett minták azt mutatják, hogy a jelölteket nagy többséggel képviselővé választották. A kubai állani- és kormányfő szerdán éjszaka Santiago de Cubában nemzetközi sajtótájékoztatón válaszolt a tudósítók kérdéseire. szigetország nyitását a külföldi tőkebefektetések felé, s a folyamat lassúságát a tapasztalatlanság mellett elsősorban az amerikai embargó-politika káros hatásával indokolta. A lehetséges további változásokról, a kínai szocialista piacgazdasági modell alkalmazhatóságáról érdeklődő kérdésre ugyanakkor azt válaszolta, hogy Kuba nem ment olyan messzire, mint Kína, de figyelmesen tanulmányozzák az ottani eredményeket. A két ország fejlődési körülményei azonban merőben eltérőek - fűzte hozzá. A 65 éves Fidel Castro a két és fél órás sajtóértekezleten személyes szerepéről szólva azt hangsúlyozta, hogy soha nem saját sorsa, hanem a forradalom eszméinek védelme érdekelte, s az országban a kollektív vezetés elvét érvényesítve olyan fiatal vezetőgárda alakult ki, amelynek tagjai adott esetben képesek átvenni tőle az irányító szerepet. Módosul az orosz katonai doktrína Oroszország új, hamarosan elfogadásra kerülő katonai doktrínájában tartani fogja magát ahhoz az elvhez, hogy elsőként nem vet be atomfegyvert, de csak akkor, ha más atomhatalmak is kinyilvánítják ugyanezt - közölte egy magas rangú orosz katonai vezető Tokióban. A Japan Times című lap az orosz katonapolitika változásának jeleként értékeli a megfogalmazást, amely Andrej Nyikolajcvtól, az orosz fegyveres erők vezérkari főnökének helyettesétől származik. A lap emlékeztet rá, hogy Moszkva eddig nem kötötte más országok álláspontjához az atomfegyverek elsőkénti bevetésétől való tartózkodást. Japán és orosz katonai vezetők részvételével folyik Japánban a szeminárium, amelyen Nyikolajev arról is beszélt, hogy az új orosz doktrínában az atomfegyverek kiegyenlített csökkentése, a bizalomerősítő intézkedések aláírása, továbbá a tömegpusztító fegyverek kiviteli korlátozása fogalmazódik meg célként.