Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-25 / 47. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. FEBR. 25. KULTÚRA 5 Szegedért Alapítvány -1993 Gála március 13-án A Szegedi Nemzeti Színházban rendezik meg az idén is a Szegedért Alapítvány díjkiosztó gálaműsorát március 13-án este 7 órától. Mint azt már híreltük, a főés a kuratóriumi díjakon kívül az alapítvány támogatásban is részesítette a három kuratóriuma által kiválasztott - korábban pályázatot benyújtott - személyeket, intézményeket, közösségeket - együttesen 2,1 millió forint értékben. A kedd délutáni döntéshozatal részleteire kíváncsi olvasóink figyelmébe ajánljuk összeállításunkat. A budapesti születésű, most 82 éves Varga Mátyást hat évtized munkássága fűzi Szegedhez. 1930-ban a Szegedi Városi Színházzal kötötte meg első színházi szerződését - akkor mint díszletkészítő. Hat esztendő múltán már a Szegedi Szabadtéri Játékok legfoglalkoztatottabb díszlettervezője. Művészete egybeforrt a város színháztörténetével, s bár egyidejűleg alkot Budapesten és városunkban is, mindig szegedinek mondja magát. A szegedi Dóm tér művészének tartják, hiszen a templom monumentalitása képzeletének szárnyalását csak fokozza. A díszlettervezés persze csak egyik ága művészetének - képzőművészeti alkotómunkája is folyamatos. Otthonos a festészetben, a grafikában, kalandozik a kerámia világában is. Annak, hogy mennyire kötődik a városhoz, talán legerősebb megnyilvánulása, hogy a Bécsi körút 11. szám alatt színháztörténeti alkotóházat hozott létre, s azt Szegednek adományozta. Az alapítvány a fődíj A fődíjas: Varga Mátyás díszlettervező odaítélésével a művészt, a lokálpatriótát, a díszpolgárt becsüli meg Varga Mátyás személyében. Eddig a hivatalos Fotó: Schmidt Andrea indoklás. S most idézzük fel a Délmagyarország egyik hat évvel ezelőtti, 1987. február utolján megjelent számát. Mit írtunk akkor a már csaknem kész, Bécsi körúti házban járván? „Ha éppen nincs a pesti vagy a szegedi Nemzetiben megbeszélése, tervezést előkészítő tárgyalása, délelőttjeit jobbára a Bécsi körúti házban tölti. A kiállítás képeit válogatja, rendezgeti, keretezi - kérésünkre néhányat falra is tesz, hogy felvételekkel adhassunk olvasóinknak egy kis előzetest. A beszélgetéshez egyetlen mozdulattal varázsol meleget az emeleti kiállítótérben - a gázzal fűthető cserépkályhát maga tervezte, csempéit maga formázta - a magyar történelem nagy alakjait örökítve meg -, és saját kezűleg égette ki. A szó igazi értelmében 'kulcsrakész' házat ad át a városnak. S hogy mikor? ... az ünnepi hetekre már biztosan eggyel több lesz Szegeden a látnivaló." A tudós: dr. Simon Miklós A művész: Mentes József A polgár: Nikolényi Gábor orvos 1965 és 1986 között állt a Szegedi Orvostudományi Egyetem Bőrgyógyászati Klinikájámányos és iskolateremtő tevékenységet végezvén. Az immunodermatológiai kutatások területén világviszonylatban elsőként publikált, s más felfedezésének elismeréséül nevével betegséget is jeleznek (Simonféle porphyria), s ezzel, mint ma élő egyedüli magyar orvost is jegyzik. Tudományos munkásságának elismeréséül 14 külföldi szakmai társaság választotta tagjává. Működése során fontos kongresszusi centrummá avatta a várost. A nyugállományba vonulása óta is aktív orvosprofesszort nagyívű szakmai tevékenységén túl azért a hűségért is megbecsüli a Szegedért Alapítvány, amelylyel ellenállt számtalan csábító ajánlatnak, s városunkat gazdaszínész nak élén - kiemelkedő tudo- gította. 1956 augusztusa óta tagja a Szgedi Nemzeti Színháznak közel négy évtizede nincs tehát színiévad Mentes József nélKuratóriumi támogatások Tudományos Kuratórium Pálvölgyi Attila klinikai gyakorlathoz utazási támogatás Szabó Előd vendéghallgatói utazáshoz támogatás Alexy Norbert vendéghallgatói utazáshoz támogatás Dr. Hajdú Ágnes tanulmányúthoz utazási • támogatás Dr. Boros István kongresszusi utazáshoz támogatás Dr. Sívók Béla kongresszusi utazáshoz támogatás Dr. Szalma Elemér kongresszusi utazáshoz támogatás Dolovai Dorottya kutatási támogatás és Sipőcz Katalin Dr. Kiss Enikő továbbképzési támogatás Nemes Zoltán továbbképzési támogatás Dr. Farkas Edina továbbképzési támogatás Bagdi Erika továbbképzési támogatás Dr. Sarungi Emőke továbbképzési támogatás Dr. Soós Edit továbbképzési támogatás Dr. Székely Judit továbbképzési támogatás Varga András szegedi egyházgyűjtemény kutatása Rozgonyiné Deme László munkásságának Dr. Molnár Emma feldolgozása Dr. Marjanucz László szegedi polgárosodás kutatása JATE 11. sz Magyar Grezsa Ferenc emlékkönyv Irodalomtörténeti Tanszék Ferences Hittudományi hallgatói kutatómunka Főiskola támogatása SZOTE Gycmeüdim'kűgyermeksebész kongresszus szervezésének támogatása JATE Bolyai Intézete Szókefalvy-Nagy Béla tiszteletére nemzetközi konferencia támogatása 15 000 10 000 10 000 10000 20 000 15 000 15 000 50000 15 000 15 000 15 000 15 000 30000 15000 15 000 20000 40000 20000 50000 40000 100000 100000 Magyar Irodalomtör- Szeged irodalmi öröksége téneti Társaság konferencia Dr. Bonifen Domonkos- Nemzetközi mentálhigiénés né workshop Társadalmi-Állampolgári Kuratórium Mozgáskorlátozott mozgásfejlesztést szolgáló fiatalok rehabilitációs központ kialakítása és sportcentruma Sanda István Dániel Rókusi Orgonaesték hangversenysorozat támogatása Énelmiség '93 rendezési költséghez támoNyári Egyetem gatás Szegedi Közéleti működési támogatás Kávéház Szeged SC Vízilabda utánpótlás-nevelés Szakosztály támogatása Jákó Csaba sportlövő nemzetközi versenyeken való részvétel Szegedi Csillagvizsgáló működési támogatás Művészeti Kuratórium Balogh Sándor képzőművészeti tevékenység támogatása (3 db alkotás megvásárlása) Tóth Attila Szeged szobrai kötet kiadása Dr. Anderle Ádám Miiller Miklós fotóművészeti kötet kiadása 0 Musica Parlante fesztiválon való részvétel támogatása SzoboszJai Zsolt a JUSS által támogaott „Tükrök, tükröződések" kötet megjelentetése Kocsis Erika tanulmányúthoz útiköltség támogatás Dr. Apróné Dorogi Imre album megjeDr. Laczó Katalin lentetése JGYTF Rajz- jubileumi kiállítás rendezése Művészettörténeti tanszék Papp János marionet opera-bábszínház létrehozása 50000 50000 200 000 50000 150000 50000 150000 50000 50000 60000 100000 50000 100000 100000 30000 100000 50000 100000 kül. Színházlátogató generációk emlékeznek Svejkjére, az Éjjeli menedékhely Lukájára, a Hamlet Poloniusára, vagy a Régi nyár nagy sikerére, amelyben Törőcsik Marinak volt a partnere. A kiugró sikerek mellett ő a kis karakterszerepek nagy színésze, a tisztalelkű, szépen beszélő színpadi ember, aki körül nincsenek látványos hullámverések, akit a kollégák tisztelnek, akit a közönség szeret. Hűség, megbízhatóság, kiegyensúlyozottság és tisztesség jellemzi - mesterségbeli tudása, felkészültsége mellett. Ezért mondhatja mostantól magáénak - az Érdemes Művész, a szegedi színház Örökös Tagja cím mellett - a Szegedért Alapítvány művészeti kuratóriumának díját is.> tanár A 48 éves Nikolényi Gábor tősgyökeres szegedi. Itt szerzett diplomát, itt kezdte pedagógusi pályáját a Rigó utcai nevelőotthonban. Tanított a Felsőfokú Vasútforgalmi Technikumban. majd a Radnóti Gimnáziumban. 1979 óta a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium magyar-latin szakos tanára. Felnövekvő nemzedékek sora tanult tőle műveltséget, tisztességet, emberséget. Mára már számtalan tanítványa lett kollégája, s mint mondják, a közvetlen kapcsolatban is ő maradt a tanárpéldakép. Saját bevallása szerint a legtöbbet tanítványaiból meríti. „Talán valami tévedés lehet" - ez volt az első mondata, amikor hivatalosan megtudta a hírt. S noha a társadalmi-állampolgári kuratórium díja személyének szól, üzenet is a város valamennyi, megbecsülésre gydemes pedagógusának. • Ruha István és a Weinet kamarazenekar koncertje Évszakok szin-játéka A kolozsvári hegedűművész Vivaldi Négy évszak versenyciklusát szólaltatta meg, s egyéniségére jellemző, hogy az előadásban nem csak szóló és szólamok, hanem karmester és „karmester" között is lehetett összhangot érezni. Mert a Vivaldi műnek két karmestere volt. Az egyik, Weninger Richárd, a zenekar karnagya, aki jól érzett rá, hogy itt egy másik egyéniségnek is helye van (csak egymást értő zenészek között lehetséges ilyesmi), s Ruha István a másik, aki gyönyörű hegedűjátékához oly szuggesztióval (és tapintattal) igazította előadás közben a szólamokat, hogy mindettől a versenymű az lett, aminek Vivaldi is szánhatta: az évszakok egységes, színes képekkel teli (jó a szó:) színjátéka. A szín, talán az itt a legfontosabb; Ruha István hegedűjén minden hangnak színe volt. Előadásában az a zenei tonalitás, mellyel az évszakok egy-egy darabjának tételeit játszotta, megegyezett azzal a tonalitással, amelyet egy-egy festményben az uralkodó szín ad, s akkor még ott voltak az árnyalatok, a természettől kapott szabadság ajándékai. A nagy művészek mindenekelőtt árnyalni tudnak jobban a többieknél. Ruha István koncert előtt azt mondta, rembrandti színeket lát az Őszben. Látta a hallgaAlig maradt hely üresen hétfőn a Weiner Leó Kamarazenekar Deák gimnáziumbeii koncertjén, és a közönség érdekló'dése ezúttal nem csak a zenekarnak, s a hangversenyen felhangzott két népszerű műnek, hanem az est kiváló szólistájának, Ruha Istvánnak is szóit. tó is. Ez az érzékszervi öszszemosódás, a dolgok megfoghatatlan átúszása egymásba, talán ez a Ruha-hegedűhang titka. A Négy évszak ciklus egészben is szépen hangzott (amenynyire a terem akusztikája megengedte). Legszebben akkor, amikor az első cselló felelt a szólóhegedűre, érezhetően e két szólam muzikalitása talált leginkább egymásra. A tételeken végig a mélyvonósok nyújtották a legegyenletesebb játékot, de az első hegedűről is elmondható egy-két (apró) megingást leszámítva: ráérzett a szólójáték hangzására. A hangverseny második részében felhangzó darab, Scedrin, Bizet Carmen című operájának dallamaira komponált szvitje, több vonatkozásban is érdekes volt. A Weninger Richárd által vezetett Weiner kamarazenekar mellé ekkor belépett a Szegedi Ütőegyüttes és Meszlényi László Musica Parlante kamarazenekara, mely a szegedi konzervatórium növendékeiből áll. Utóbbiakra érdemes felhívni a figyelmet, hiszen igazi „koncert-edzettség" nélkül is jó teljesítményt nyújtottak. Weninger Richárdé az érdem, hogy következetes marad a Weiner kamarazenekar (ugyancsak növendék-zenekarként alakult) eredeti elgondolásához, és a konzervatórium hallgatóit ma is bevonja a városi hangversenyekbe. Bár másként mint az elsó darab, az előadás második része is sikert aratott. Weninger Richárd, s a zenekar bemutatta, hogyan kell a szenvedélyes és büszke tartású zenét lírával át-átszőni. A mű legkényesebb részei sikerültek a legjobban: az ütősök pontos belépéseinek köszönhetően az előadás tartásossá és lendületessé vált, s (kiváltképp) az elsó hegedű és a brácsa szólam szép játéka kifinomította azt. Voltak elkésett belépések is (hegedű szólam), ám furcsa módon inkább a melódiák egyszerűnek tűnő elindításakor. A mű felfogásán azonban érezni lehetett, hogy a Weiner Leó kamarazenekar régi (vagyis kiérlelt) repertoárdarabját halljuk. Panek Sándor