Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-25 / 47. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. FEBR. 25. ' BELÜGYEINK 3 • Újszülöttek tranzitvárosa m Egy bejegyzetten alapítvány gyermekszerzeményei Az amerikai álom csapdái (Folytatás az l. oldalról.) A védőnők - akiknek kö­telességük tanulmányozni az újszülöttett fogadó környezetet - jelzése nyomán a kórház és a klinika egy ideig hadakozott a „hazabocsátások" ellen, végül az anyák felelősségére mégis megtették. A gyógyítóintézmények ve­zetői azonban nem tehettek egyebet, minthogy, még az elsó esetek után jelentették a történéseket. A tisztilóorvos az ügyészséghez lordul A klinika és kórház vezetője jelezte a gyanús eseteket a Csongrád megyei tisztifőorvos asszonynak, aki e bejelentést megelőzően már tudomást szerzett arról, hogy szűrővizs­gálatra küldtek be olyan új­szülöttek székletmintáját, akik­nek adatlapján a lakcím nem szerepelt. A gyermekeket' ak­kor gondozó körzeti gyermek­orvos útján jutottak el egy ala­pítványhoz, illetve annak sze­gedi megbízottjához, Pördi Zoltánhoz, aki az alapítvány jogszerűségét nem tudta iga­zolni. Ezek után dr. Zimányi Má­ria tisztifőorvos levelét megírta a Csongrád megyei fő­ügyésznek. A többi között ezt: „ Intézményünk tudomására jutott, hogy Szegeden olyan alapítvány működik, amelynek 'célja román állampolgárságú gyermekek Amerikai Egyesült Államokba történő örökbeadá­sa." ...Felmerült az alapítvány tevékenysége jogellenességé­nek gyanúja, s ezért kérem, hogy az alapítvány működését szíveskedjenek felülvizsgálni!" A főorvosnő eleddig, három hónap után, mindössze azt a választ kapta, hogy levelét a főügyészséghez továbbították. A cégbiréségon nincs bejegyezve Időközben születtek-szü­letnek a román gyerekek, aki­ket egy, Magyarországon be­jegyzetlen - s így ellenőrizhe­tetlen - alapítvány vesz szár­nyai alá, acélból, hogy majd továbbítsa őket valahová. Természetesen szerettünk volna szót váltani Pördi Zoltán úrral, az Adam Children'S Fund alapítvány szegedi kép­viselőjével, mondaná el, mi­képpen lehet, hogy idejárnak szülni román asszonyok, s mi­képpen az, hogy lemondanak itt gyermekükről, de legfőképp azt kérdeztük volna, mi lészen a gyermekek további sorsa és miért ily fű alatt végzik humá­nusnak feltűntetett tevékenysé­güket. Pördi úr helyett a fele­sége közölte, hogy a félje nem nyilatkozik, csak a főnöke te­heti ezt meg. A feleség által megadott főnöki telefonszá­mon azonban angolnyelvű üze­netrögzítő fogadta egész dél­után a hívásunkat. Egy szebb világ reményében De mi is történik a Csong­rádi sugárúti lakásban? Információink szerint, 1992. őszétől járnak Szegedre szülni Romániából, közelebbről Hargita megyéből román ál­lampolgárságú várandós nők, akik között nem egy analfa­béta. Bevárják itt a szülési fáj­dalmakat, aztán mennek a kli­nikára vagy a kórház szülészeti osztályára - ahol azt állítják, hogy bevásárló körúton vannak éppen Szegeden - világrahozni magzatukat. A szülés után, a többségük­ben szellemi fogyatékos cse­csemők maradnak, az anyák távoznak Romániába, miután némi anyagi ellenszolgáltatás fejében magyar közjegyző előtt Tükör - magunkról, magunknak • Új cipők, új szelek Mary esete az olaszokkal JMÍ ooo j / akótelepi mellékutca. Kora délelőtt. Három férfi L—I lapátolja a járdáról a havat. Komótos mozdulatokkal dolgoznak. Fél utcahossznyit lehet már hótalan és sótalan lábbal menni a nyomukban. Tehát nem három szomszédos ház járdájának lakók által „kötelező" tisztítói. S nem lehetnek fizetett hómunkások sem, mert nem támasz­kodnak folyamatosan a szerszámnyélre. Gyanús! Egyiküket ismerem. Munkanélküli villanyszerelő. Mi­kor hozzájuk érek szót váltunk. Bemutatja alkalmi hó­munkás társait. Egy állástalan tanárt. És egy munkahelyét veszített könyvelőt. Akik hónapok óta hiába keresnek munkát maguknak. Szerdán reggel találtak. Lapátolják pár óráig a havat. A tarjáni utcákra úgysem jut fizetett hóeltakarító évek óta. Nekik meg - mondják - kis mozgási lehetőség a lapátolás. „Gyógyszer" a tétlen várakozásra ítéltettek feszültségei és a „panelketrec szindróma" ellen. Ingyen gyógyszer - ingyenmunkásoknak. Térítés és tb­járulék nélkül juttatják magukat hangulatjavító (mun­kajorvossághoz. A várost ingyen munkaerőhöz, a lakó­telkeket járható úthoz... '-' leelődünk ezen egy sort. Mikor továbbindulok a •—I tisztítatlan útszakaszon csúszkálva, hógolyó puffan a hátamon. Visszanézek. Nevetve integetnek, s újabb hó­golyókat nyomkodnak. Míg dobótávolon kívülre kotródok, azon tűnődöm, mit képes még hozni nekünk a mun­kanélküliség... Munkanélküli-ellátás Dánia nem Magyarország (Folytatás az 1. oldalról.) A Délmagyarországon mint elsó számú hírforráson kívül sokan (a megkérdezettek 78 százaléka) hallgatják a Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdió­ját, s minden harmadik polgár nézi a Városi Televízió műso­rát. (A megkérdezettek felének lakásában lehet fogni valame­lyik helyi kábeltévé adását.) A Délmagyarország olvasói­nak legszélesebb rétege (49 százaléka) közepesnek ítélte a lap színvonalát. Ám mintegy kétszer annyian vannak azok. akik a közepesnél jobbnak tart­ják. mint ahányan rosszabbnak. A város fiatal, magas társadal­mi státusú lakói hajlanak fő­ként arra, hogy rossznak, s az idősebb, alacsony státusú tag­jai arra, hogy jónak ítéljék a lapot. Elsősorban a legfiata­labb és a legidősebb korosz­tályhoz tartozó, alacsonyan is­kolázott nőkről mondható el, hogy ritkán tartoznak a Délma­gyarország olvasói közé. A megkérdezettek 44 száza­léka szokott valamilyen Szege­den megjelenő helyi újságot olvasni. Elsősorban a 31-44 éves korosztályra, közülük is a középiskolát végzettekre jel­lemző ez. Számosan forgatják az ingyenes hirdetőújságokat. A Délvilágot, a megyei lapot a szegediek 16 százaléka kíséri figyelemmel, de fele részük csak alkalmanként. 0.1. A Faro nevű konzorcium, amely Olaszország néhány ci­pógyárát tömöríti, tavaly júni­usban vásárolta meg 130 millió forintért az akkor gazdasági problémákkal küszködő Mary Rt. részvényeinek 93 száza­lékát. A tulajdonos, Luciano Barachini akkor beruházást, a termelés megújítását és piacot igért - no és a hatalmas admi­nisztráció csökkentését. - Mennyi valósult meg ed­dig a tervekből? - fordultunk volna az Rt. vezetőihez. Ám kiderült, az olasz tulajdonos december elsején megköszönte a cipőgyár három igazgató­jának addigi munkáját. Jelen­leg a tulajdonos a gyár ügyve­zető igazgatója, megbízott köz­gazdász képviselője tartja kéz­ben a pénzügyeket, a műszaki­akat pedig a termelési osztály vezetője és olasz technoló­gusok felügyelik. A gyár profilja jelentősen át­Tühegyi József alpol­gármester - utalva az elmúlt napok SZKV-sztrájkjára - az önkormányzati tulajdonú vál­lalatok fenntartásának és mű­ködtetésének problémáiról beszélt. Az alpolgármester sze­rint az „SZKV-ügy" világosan megmutatta azokat a neural­gikus pontokat, amelyeket a városi költségvetés a maga ere­jéből már nem tud orvosolni. „Nincs tőke a közszolgáltató vállalatok fejlesztésére - az önkormányzati kassza pén­zének erre fordítható 10 száza­léka kevés! Ezek vállalatok föl­élték önmagukat, és nem tud­nak megfelelni az igényeknek. Ezt kötelessége minden kép­lemondanak gyermekükről. Abban a hitben és reményben — mert ezt ígérik nekik -, hogy gyermekük egy jobb világba, gazdag amerikai családba kerül. Ehelyett itt maradnak, s Pör­di úr szétosztja őket magyar nevelőszülők között, ugyan­úgy, mint azt a 17, korábban Romániából áthozott gyer­meket, akiket árvaházakból vettek ki. Valamennyien itt vannak még, mert egyelőre nem ad­hatták őket tovább, az ország­ból még nem vihettek ki egyet­len gyermeket sem, hiszen mindannyian román állampol­gárok. Csak a saját anyaor­száguk bocsájthatja el őket állampolgári kötelékéből, nem pedig egy más ország jog­szerűtlenül működő alapít­ványa adhatja külföldre őket. Az ilyen gyermekmentő­akciók, külföldre-örökbeadá­sok csak szigorú törvényességi felügyelet mellett történhet­(né)nek, merthogy a jog kapui­nak megkerülése egyben azt is jelenti, hogy nem kísérhető figyelemmel, nem tudható hová, milyen célból, mire - s itt szörnyű gondolatok is felöt-' lenek! - óhajtják továbbítani e csecsemőket, kisgyermekeket. Hírlik már, hogy más or­szágokból is érkeznek az ame­rikai álommal kecsegtetett, némi jutalommai megajándé­kozandó állapotos asszonyok. S ha a törvény felelős őrei nem lépnek - márpedig eddig nem léptek -, akkor hamarosan az idegen újszülöttek tranzit­városa leszünk. Kalocsai Katalin alakult. A Mary-ben gyártott ele­gáns Fiordiluna és a sportosabb Claruss modelleket azután a Faro értékesíti bejáratott piacain. A „Made in Italy" minőség elérése érdekében az új tulaj­donos 15 és fél millió forintot fordított gépek beszerzésére. Az adminisztrációt valóban le­építette, a termelést pedig fel­duzzasztottá, jelenleg is tart a dolgozók felvétele. Hogy a Faro a gyártást tartja elsődlegesnek, a bérrendezésből is látszik; első­sorban a termeléstjen dolgozók fizetését emelték meg. A Mary tehát elégedett lehet abban a tekintetben, hogy munka és piac van. Nehézsé­geket okoz viszont a távolság ­az alapanyagok nem érkeznek meg mindig időben. Ráadásul a Faro szezonálisan termel, a téli időszakról a nyárira való át- majd visszaállás pedig nem mindig zökkenőmentes. Keezer viselőnek alaposan átgondol­ni! " - mondta Tűhegyi József. A vízmű sincs jobb helyzetben az SZKV-nál; lassan már a működtetés is veszélybe kerül. Nem véletlen, hogy nyugati cé­gek sorban érdeklődnek a köz­szolgáltató vállalatok iránt. Je­lenleg is folyik a Szegedi Táv­hőszolgáltató Vállalat francia „átvilágítása": a korszerűsítés lehetőségeinek földerítése után A kilenc hónappal ezelőtt indult ECOS-program kereté­ben a héten hat EK-szakértő tartózkodik a megyében. A dán, portugál és ír vendégek azt vizsgálják, lehetséges-e a regionális együttműködés fej­lesztése a munkaügy, a környe­zetvédelem, a mezőgazdaság, az oktatás, az élelmiszeripar és a vállalkozásfejlesztés terü­letén. A küldöttség dán foglal­koztatáspolitikai szakértője, Niels Peter Jensen tegnap a Munkaügyi Központban be­számolt arról, melyek lesznek a júniusig közösen kidol­gozandó fejlesztési koncepció fó témái. Foglalkozni kívánnak azzal, hogyan lehet anyagi erőforrásokat juttatni a munkaerőpiacra, hogyan lehet elkerülni a problémákat a központ és a decentralizált intézmények között, milyen eszközökkel lehet figyelemmel kísérni és értékelni a munkaerőpiaci folyamatokat, hogyan tudnak együttműködni a munkaügyi központok a magáncégekkel, és hogyan lehet az oktatást a fog­lalkoztatáspolitika szolgála­tába állítani. Az együttműkö­dés keretében a magyar szak­vázolható föl az átalakítás módja. A Krüger-CGE tanulmányá­nak elkészítésében szegediek is részt vettek: önkormányzati képviselők, a vízmű és az ille­tékes szakhatóság vezetői együtt dolgoztak a nyu­gatiakkal abból a célból, hogy a „magyar érdekek" is megje­lenjenek a programban. Szabó Ferenc képviselő, a emberek márciusban Dániába látogatnak, júniusban pedig Szegeden rendeznek konfe­renciát. - A dán rendszer természe­tesen nem ültethető át Magyar­országra. mert az ottani mun­kaügyi ellátás különbözik az ittenitől - mondta. Dániában ugyanis hét évig kap járadékot a munkanélküli, két és fél év után azonban közhasznú mun­kát kell neki felajánlani, és azt legalább hét hónapig el is kell végeznie az ellátásban részesü­lőnek. A harmadik ilyen ciklus után a munkanélküli átkerül a szociális ellátás rendszerébe. A legalacsonyabb járadék a fizikai dolgozók átlagbérével egyenlő, de semmiképpen sem lehet több a munkanélküli egykori fizetésének 90 száza­lékánál. A két ország hivatalos munkanélküliségi rátája közel azonos - nálunk 12,9, náluk 11,8 százalék - ám a számítás módja különböző. Dániában ugyanis nem a teljes, hanem az optimális foglalkoztatottságot veszik alapul, és a munka­nélküliségre fordított összeg alapján számolják ki a rátát. K. G. VGV igazgatója - maga is közreműködött a Krüger-CGE anyag elkészítésében - két adattal illusztrálta a jelenlegi helyzetet (amelynek megítélé­sében valószínűleg nincs is vita): évenkét 8 kilométernyi vízműhálózatot kellene felújí­tani, viszont csak 1-1.5 kilo­méterre futja. Ennek következ­tében az ivóvízveszteség már elérte a 20-25 százalékot, va­gyis 100 liter ivóvízből 20-25 liter elszivárog az elhaszná­lódott vezetékek résein. A most átvett dokumentum az önkormányzat tanácsadó bizottsága elé kerül, s újabb három hónapig „finomítják" a benne foglaltakat. A városi közgyűlés májusban kapja meg a feladatot, és egy hónap gon­dolkodási idő után, júniusban kell döntenie arról, elfogadja-e a beruházási tervet, vagy sem. Ny. P. • Viteldíjak 93 Mennyiért utazunk az idén? Most, hogy sikerült stnre tenni a szegedi tömegközle­kedést, ideje megismerkednünk az idei tarifarendszerrel is. Az alábbi táblázat adatait közös sajtótájékoztatón ismer­tették a Volán és az SZKV illetékesei. Vonaljegy Napijegy Hetijegy (június 1.- augusztus 31.) Villamos-trolibusz havibérlet Félhavi Havibérlet tanulók, nyugdíjasok részére Autóbuszbérlet (SZKV-autőhuszokra is érvényes) Félhavi Havibérlet tanulók, nyugdíjasok részére Kombinált (összvonalas) bérlet Félhavi Havibérlet tanulók, nyugdíjasok részére (Az árak az áfát is tartalmazzák) A fenti viteldíjak március l-jétől érvényesek. Drágább lesz a bliccelés, a pótdíj összege 500 forint, 700 forint kése­delmi díjat fizet, aki tartozását 30 napon belül nem egyenlíti ki. Az otthon felejtett bérletek későbbi bemutatásának „ille­téke" 50 forint. A régi, január l-jétől érvényes menetjegyek március 15-ig használhatók fel, az átváltásra pedig június 30-ig van lehetőség a bérletpénztáraknál. 24 Ft 80 Ft 250 Ft 560 Ft 370 Ft 140 Ft 600 Ft 400 Ft 150 Ft 840 Ft 560 Ft 210 Ft • Döntés júniusban Tanulmány a szennyvíztisztítóról A három hónapos határidő lejártával, szinte percnyi pontossággal meghozták Szegedre azt a dokumentumot, amely a dán Kriiger, és a francia CGE (Compagne Ge­nerale des Eaux) cégek előkészítő tanulmányát tartal­mazza városba tervezett szennyvízelvezető hálózat és tiszitómű megépítéséről.

Next

/
Thumbnails
Contents