Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-24 / 46. szám

A DM KFT. ES A DMGK GAZDASAGI MELLEKLETE Árokparttól a garázsig Fotó: Schmidt Andrea Milliméteres pontossággal dolgozó masina. Addig nyújtózkodik A kocsit és a roncsot olykor pár másodperc választja el egymástól. Ha a történteket nem is lehet semmissé tenni, azért léteznek gyógymódok. A figyelmetlenség vagy balszerencse külön beruházás nélkül teremt munkahelyet kárszakértőnek, szállítónak, szerelőnek, karosszériásnak. E biztGS ás folyton újratermelődő megrendelői háttérre épített Kovács József is ámiKor tőzegeden a Szakolcai utcában megnyitotta kis karosszériás műhelyét. A történet ott váltott a szokványosból az egyedibe, amikor eldöntötte, megveszi a karosszériát kalapálás nélkül helyrepofozó svéd húzópadot. Ehhez már társat is kellett keresni, így Lipi Zsolttal tavaly megalakították a Caros Kft-t. Start hitelt vettek föl, s mára elkészült az új műhely, benne a horpadást milliméteres pontossággal eltüntető masina. A Dél-Alföldön Kiskunhalason van legközelebb hasonló. A bemutatón egy előző nap megsérült 92-es VW.Vento modellt nyújtóztattak, míg végül elnyerte eredeti formáját. A formai sajátosságokat "kifejező mérőlapok, mint kotta nem csak Volvóra, Skodára, vagy Ladára is rendelkezésre állnak. A kocsi árokparttól garázsig tartó útja talán eképp is rövidülhet. Pályi nem Sarusi Múlt heti, szerdai 1 százalék mellékletünkben Pályi Zoltán, a vásárhelyi Primex Rt. vezérigazgató-helyettese mosolyog ránk egy fényképről, miközben az aláírás szerint ő Sarusi Kiss József, a vezérigazgató. A dolog úgy történt, hogy a cikkben sokat emlegetett Sarusit túlságosan is megkedvelte a szerkesztő, a fénykép alá önkéntelenül az ő nevét írta. Pályi Zoltán nem haragudott a tévedésért, mint mondta, amúgy is folyton összetévesztik Sarusival. Részünkről azonban, reméljük, ez volt az utolsó eset. F. K. Bár Magyarországon a népesség öregedési folyamata igencsak előrehaladott stádiumban van, a munkaképes korúak létszáma, aránya 2005ig nem csökken - állítja a KSH Népességtudományi Intézetének felmérése. Ennek az az oka, hogy 1952-ben és 1973ban a népességpolitikai intézkedések miatt a születések száma megugrott. Ahogy azonban ezek a generációk idősödnek, nyugdtjkorba lépnek, újra felgyorsul a népesség öregedése. 2015- re változatlan nyugdíjkcrhaiáifa! számolva az idősek száma elérheti a 2,8 milliót, az összes népesség 28 százalékát, újabb 20 év múlva pedig, amikor az 1970-es években szüleA kert Qtzerencsétlenségükre éppen 1983 elején vásároltak kerO tet. Akkor még nem tudták, ha pár hónappal hamarabb teszik, most nem kellene befizetniük vagy hetvenezer forint adót. Az történt ugyanis, hogy nemrég eladták a kertet, és annak a pénznek a fele. amit érte kaptak, munka nélkül szerzett jövedelemként „gazdagítja" az adóalapjukat. Nem értik, miért munka nélkül szerzett jövedelem az, amit már annak idején is fizetésükből - mi másból? - vettek. Ráadásul a föld akkor erdő volt, amikor meg kiszedték a fákat, üres pusztaság. Most, bekerített termő gyümölcsös, villannyal, faházzal. Nem is tudnak visszaemlékezni, hány napot dolgoztak rajta, mennyi pénzt költöttek rá - egy ideje már az adóköteles fizetésükből - nem véletlenül kaptak érte most ötször annyit, mint a tíz évvel ezelőtti vételár. Persze, a kertért kapott pénzből levonhatják mindazokat a költségeket, amit számlával tudnak igazolni. Erre csak azt kérdezik, ki adott és ki kért számlát a nyolcvanas években. Nincs papírjuk a nagyobb tételekről, a kerítésről, a faházról, a betonról, a gyümölcsfákról, legfeljebb néhány apróságról, amit az utóbbi időben vásároltak, amikor már nem akartak beruházni, csak élvezni a kész kertet. M

ost, hogy másik városba költöznek, úgy döntöttek, telek pedig kell. Vettek is egyet, hetvenezerrel kevesebbért, mint amennyit a régiért kaptak - ki kell ugyanis fizetniük valamiből az adót. Az új telken természetesen nincs ház meg villany, kezdik majd előröl az építkezést munka után, hétvégeken. Aztán, ha netán megint elköltöznek és eladják a kertet, majd adóznak a munka nélkül szerzett jövedelem miatt. Persze, nem kell folyton költözködni. \LLCW ^A/R^ULO^ Nyugdíjkorhatár tettek kerülnek idős korba, arányuk akár 33 százalék is lehet. A részletek a KSH Népességtudományi Kutatóintézet Hírlevelében olvashatók, amelyet azzal a céllal bocsátottak útjára, hogy szakszerű információkat nyújtson a népesedési, népesedéspolitikai, gazdaságdemográfiai összefüggésekről. A nyugdíjkorhatár emelését ellenzők egyik hivatkozási alapja a közismerten alacsony magyarországi éiettariaiii. Tény, hogy Magyarország halandósági mutatói rendkívül rosszak. Míg nálunk 100 ezer újszülött fiú közül 60 ezren élik meg a 65. születésnapjukat, addig például Kína falvaiban 71 ezren, Japánban 82 ezren. Ennek ellenére a nyugdíjkorhatárhoz képest az átlagmagyar hosszabb időt tölt nyugállományban, mint a legfejlettebb országokban. Ha folytatódik az a tendencia, ami az utóbbi 2-4 évben a korkedvezményes, korengedményes és rokkantnyugdfjazás területén tapasztalható volt, akkor igen rövid idő alatt 3 millióra emelkedik a nyugellátásban részesülők száma, s lehetetlenné 'válik a mai ellátási színvonal fenntartása is. Sláger a kereskedelem Havonta 1100 cég A gazdasági szervezetek száma továbbra is dinamikusan nő. A KSH adatai szerint az 1990-9l-ben tapasztalt vállalkozási- és cégalapítási kedv az elmúlt évben sem lanyhult. A múlt év végén csaknem 70 ezer jogi személyiségű gazdasági szervezet, valamivel több mint 70 ezer jogi személyiség nélküli gazadasági szervezet, 15 ezer költségvetési és társadalombiztosítási szervezet, csaknem 34 ezer nem nyereségérdekeltségű egyéb szervezet, majdnem 600 ezer egyéni vállalkozás működött az országban. Tavaly havonta átlagosan 1100 céget alapítottak az országban, de az év végén például havonta 2 ezret. Az új szervezetek többsége kisméretű. 20, vagy ennél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató cég. A legtöbb céget a kereskedelemben, a közúti járművek és közszükségleti cikkek javítására alapították, de az ipari vállalkozások száma is gyarapodott. A szövetkezetek átalakulása az új szövetkezeti törvények végrehajtása miatt az év második felében elkezdődött: az elmúlt évben 763 új szövetkezet alakult, ebből 375 már eddig is működő szervezetből vált ki. Megszűnt 302 szövetkezet, ebből 126 véglegesen beszüntette tevékenységét. A statisztika szerint a magyar cégbíróságokhoz az elmúlt évben 2294 jogi személyiségű gazdasági szervezet tett csődbejelentést. Ezek 62,5 százaléka gazdasági társaság, kft., 26,1 százaléka szövetkezet, 11,5 százaléka pedig vállalat volt. A csődeljárás az év folyamán 1041 cég ellen nem fejeződött be. Közülük 627 eredményes egyezségi tárgyalást folytatott hitelezőivel, 377 felszámolás alá került, 37 esetben pedig egyéb módon szűnt meg az eljárás, például a bíróság visszavonta csődeljárási végzését. Felszámolás alatt az elmúlt év végén 2078 cég állt: ezek 50 százaléka szövetkezet, 40 százaléka gazdasági társaság, 10 százaléka pedig vállalat. A felszámolás alatt álló szervezetek 30,6 százaléka a feldolgozóiparban, 26,8 százaléka az építőiparban, 17,2 százaléka a kereskedelemben, valamint a javító szolgáltatásokban tevékenykedik, 14,4 százaléka pedig az ingatlanügyleteket, bérbeadást bonyolítja. Az egyéni vállalkozásokról november végi adatok állnak rendelkezésre, eszerint 595 ezer 976 egyéni vállalkozás működött ekkor az országban, 11,8 százalékkal több, mint az év első negyedében. Az egyéni vállalkozók 46 százaléka főfoglalkozásban, 42 százaléka mellékfoglalkozásban, 12 százaléka nyugdíjasként folytatta tevékenységét. Foglalkozásukat tekintve 39,3 százalékuk kisiparos, 32,6 kiskereskedő, és 27,5 százalékuk szellemi szabadfoglalkozású. A mezőgazdasági önállók száma elenyésző, arányuk az összes vállalkozáshoz képest mindössze 0,6 százalékot tett ki az elmúlt év végén. Bevásárlóközpont parkolópályán Várjunk, s közben gazdagodjunk Fotó: Gyenes Kálmán Gazdaságosan működtethető bevásárlóközpont. Kitáblázva Nagyjából négy éve kezdtek érdeklődni külföldi cégek a Szeged határában lévő irdatlan telek iránt. Úgy tűnt, hogy az E5-ös nemzetközi főút egykori szovjet laktanya melletti szabad területe kifejezetten alkalmas lenne egy bevásárlóközpont építésére. Ajánlkoztak izraeliek, szemrevételezték osztrákok. Végül német cég írta alá a várossal azt a szerződést, amelynek alapján reménykedhettek a szegediek. De hiába tűnt komolynak a közös hasznosítás terve, az építésig márkában fizetendő bérleti díj, máig bizonytalan az építkezés sorsa. Pedig a német fél szakemberei végigjárták a jelentősebb magyar városokat, s hat(!) helyen tettek szándéknyilatkozatot áruházlánc létrehozására. Mindhiába. Építés máig nem indult egyetlen városban sem. Az érintettekkel kötött szerződésben szerepel ugyan, hogy az építkezés kezdetétől számított 15 hónapon belül elkészülnek a központok, csak épp ez a bizonyos kezdés nem volt határidőhöz kötve. Ki gondolt akkor erre? A halogatás első jelét az mutatta, hogy a németek elkezdtek hivatkozni déli szomszédunk háborújára. Akkor még azt hihettük Szegeden, hogy számukra - onnan nézvést - túl közeli a fegyveres konfliktus. Az mindenesetre érdekes volt, hogy a hivatkozott háború ellenére pont ott, a lövöldözésektől nem túl messze szállodákat vásároltak. Aztán, hosszas unszolás után, elkészültek az építési tervek. Sőt, Szegeden tavaly decemberre a területet közművesftették. Nem hátráltatta a munkát az sem, hogy a közművek kiváltását a német partner pénzén kellett elvégezni, ám azoknak a telekhatárig vezető része állami tulajdonba került. S közben persze az eltelt idővel arányosan fizetni kellett a bérleti díjat - márkattzezrekben. Mi az oka tehát, hogy most áll az építkezés, embert és gépet egy időre (?) visszavontak a németek? Erre a kérdésre csupán a tudósító szubjektív benyomása lehet a válasz, hisz a partnerek soha semmi konkrétumot nem nyilatkoznak - ha egyáltalán eljönnek Szegedre, körülbelül minden harmadik meghívásra. Szerintem tehát az ok, hogy Magyarország elszegényedett. No nem a felső tízezerről van szó, hisz a komplexum nem főként értük épülne. Sokkal inkább azt a középréteget várták (volna) ide, akik megengedhetik maguknak kijárni a város szélére egy elegáns üzletsorba. Márpedig ez a réteg még nem alakult ki. Azaz, ahogy szegényedett Magyarország, s benne Szeged lakossága, úgy vált vele párhuzamosan irreálissá a gazdaságosan működtethető bevásárlóközpont terve. És köztudott, hogy néhány száz pénzes polgár számára nem túl jó üzlet egy drágán üzemelő centrum működtetése. Azóta ott áll az E5-ös út mellett, a város határában egy 14 hektáros közművesftett telek. Befektetésnek sem rossz. Építeni viszont egyelőre nemigen fognak. Mit tehetünk tehát kedves polgártársak? Várjunk. S közben gazdagodjunk. Vass István Péter