Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-19 / 42. szám

PÉNTEK, 1993. FEBR. 19. HAZAI TÜKÖR 5 • Bérek, jogok, tandíjak Szegény gyerek ne tanuljon? Az ezredfordulóra 8090 százalékkal szeretnék növelni a fclsó'oktatásban tanuló hallgatók létszámát, a tanárokét pedig 30-40 százalékkal mondta tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Kiss Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének országos elnöke, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés alelnöke. Emellett három fontos témára is kitért. Tarthatatlan, hogy az egyetemeken és a főiskolákon dolgozók átlagbére nem éri el a bruttó 30 ezer forintot. Az adjunktusok átlagosan bruttó 26 ezer forintot keresnek, és ilyen anyagiak mellett nem várható el, hogy magasan kvalifikált oktatók képezzék a hallgatókat. A 14. változatban elkészült felsőoktatási törvény tervezetében szerepel, hogy a mindenkori államtitkári illetmény 80 százalékát a professzorok és a tanárok kapják, 70 százalékát a főiskolai és egyetemi docensek, 60 százalékát az adjunktusok. 50 százalékát a tanársegédek. Az idén 1 milliárd forint áll rendelkezésre az oktatói bérek emelésére. A második neuralgikus pont. hogy eddig az. adjunktusok és a tanársegédek határozott idejű szerződést írhattak alá az intézményekkel. Az FDSZ-nek az a javaslata, hogy a közalkalmazotti törvényben foglaltak szerint határozatlan idejű kinevezést kapjanak, és az intézmények döntsék el, hogy milyen feltételeket kell teljesíteni a kinevezéshez. Két napja a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának kezdeményezésére aláírásgyűjtés indult e javaslat támogatására. A harmadik fontos kérdés a hallgatói tandíjakkal foglalkozik. Már az előzetes költségvetési tervezésben arról volt szó, hogy '93 szeptemberétől egységesen havi 2000 forint tandíjat vetnek ki minden hallgatóra. A legújabb információk szerint ez 1995-re átlagosan havi 5000 forintra emelkedne. Az FDSZ a hallgatói képviselettel együttesen ezt nem tudja elfogadni. Tandíjra szükség van. de garanciákat kérnek arra, hogy a tandíj a tanulmányi eredmény függvénye legyen. A kiváló tanulóknak tandíjmentességet vagy kedvezményeket kell biztosítani. De főképpen azt nem tudják elfogadni, hogy egyetlen egy tanuló is azért maradjon ki az egyetemről vagy főiskoláról, mert a szülei nem tudják kifizetni a tandíjat. P. Sz. • Kilenc szobrász terve várható m Jelentkeznek a támogatók Világháborús mementó Több alkalommal szóltunk már arról, hogy a város önkormányzata létrehozta a második világháború szegedi áldozatainak emlékművéért alapítványt, melynek kuratóriuma ez év elején elkezdte munkáját. Nemrégiben kiírta pályázatát a Belvárosi temetőben létrehozandó emlékmű terveinek elkészítésére. Kilenc szegedi képzőművészt hívtak meg arra a beszélgetésre, ahol a kuratórium tagjai és felkért szakértők ismertették a pályázati kiírás tartalmát, lehetőségeit, a technikai megvalósítás esélyeit A megbeszélésen részt vett Belitzay Mária. Bánvölgyi László, Fritz Mihály, Fűz Vera, Kalmár Márton, Kligl Sándor, Lapis András, Popovics Lőrinc és Szathmáry Gyöngyi. A konzultáción és a helyszíni bejáráson a művészek tájékozódtak a pályázati kiírás feltételrendszeréről. Megállapodtak abban, hogy a pályázat terveinek beadási határideje március 3l-e. Ezt követően felkért szakmai zsűri mond véleményt az elképzelésekről, majd a terveket nyilvánosan is bemutatják a város közönségének. Döntés április végére várható. A kuratóriumot az elmúlt hetekben több intézmény szervezet és magánszemély kereste fel, segítséget ajánlva, támogatást (gérve. A kuratórium kéri az érdeklődőket, hogy anyagi felajálásukat az OTP Csongrád Megyei Igazgatóságának 0372 65-9-es számlaszámlára fizessék be. akik az ügy iránt érdeklődnek levélben a Csongrád Megyei Levéltár 6720 szeged. Dóm tér 1-2. Pf. 460. címre juttassák el észrevételeiket. • Szeged művészeti életében unikum: pénteken este a Kamaraszínházban szegedi szerző darabjának ősbemutatja lesz. Baka István: A korinthoszi menyasszony. A költő, a Kincskereső című gyermekirodalmi folyóirat főszerkesztőhelyettese először 1984-ben jelentetett meg prózakötetet, az emlékezetes Szekszárdi mise címűt - amelyben már volt egy dráma is, az 1978-as pályázatra született a Völgy felett lebegő lány. Nem qiutatták be. A Szépirodalminál 1988-ban jelent meg A kisfiú és a vámpírok, benne A korinthoszi menyasszony című szomorújáték. Nem kapkodtak utána a színházak. Két évvel ezelőtt Sándor János rendező azt mondta a költőnek: megrendezné a szegedi színházban a darabját. S láss csodát, színházi Vezérkarváltás és a mifelénk szokásos „egyebek" dacára: pénteken ősbemutató lesz. Nem is egy: ugyanezen az estén ugyancsak Sándor János rendezésében, Pál Tamás vezényletével adják Rózsa Pál művét, a Lázár Ervin azonos című hangjátékából alkotott A hang című minioperát, amelynek főszerepeit Réti Csaba és Andrejcsik István énekli. Minthogy a Baka-játék a szerző szándéka szerint a titok dramaturgiájára épül, nincs szándékunkban a bemutató előtt elmesélni mindazt, ami elmesélhető lenne belőle. Tessék majd megtekinteni. Itt csak a mű érdekes - és a színházi műsorfüzetben a szerző tollából részletesebben taglalt előtörténetéből néhány mondat: mivel Baka István úgy tartja, ihlet a dilettánsnak kell, a profinak erő. írás előtt (sőt közben és után. egyszóval állandóan) olvasni szokott. Miután A kisfiú és a vámpírok megírása körül könyvtárnyi „vámpír-irodalmat" olvasott el, s megnézett jó pár idevágó témájú filmet, rábukkant Phlegon ókori görög szerző rémtörténetére s az ezt felhasználó Goethe-balladára is. Ezek olvastán az jutott eszébe, hogy a mítosz értékű történetet az őt érdeklő korba, azaz a zavaros, erőszakos jelenkorba (és lehet, de nem biztos, hogy Szekszárdra) helyezve - színpadi A titok dramaturgiája Szerelem, szerelem - szomorójátékban és minioperában Baka István költő - „a szerző" szerepében Ősbemutatók a Kamaraszínházban művet kellene írni. Hiszen a téma örök: a halált is legyőző szerelmi vágy. „A vesztes forradalomból menekülő diák és a titokzatos Korintha szerelme az élet- és baldogságmentő hazugságokat igazolja az embertelen 'igazságokkal' szemben, amelyek - rendszerektől függetlenül - világunk jogrendjét alkották szerencsétlen századunkban." - így a szerző. S a szereplók? Korintha (Fazekas Andra mv.) anyját Dobos Kati, a diákot Bicskey Lukács formázza; a bemutató előtt négy nappal beszéltünk. - Valamennyi szereplő hazugságokra kényszerül, mindegyik más-más. de nagyon is érthető okokból - mondja Dobos Kati. - Az Anya roppant érdekes, gazdagon jellemzett nő, úgy érzem, az egész életét ismerem. Annak ellenére, hogy személyes élményeim még nem lehetnek felnőtt és kamasz gyerekekhez való szülői viszonyról, hiszen a gyerekeim még kicsik, valahogyan mégis ismerem a gyermeki hálátlanság, a kamasz-kegyetlenség miatt érzett fájdalmat. Ismerem és értem azt a valódi önzést is, amely nemcsak az Anyára, hanem - szerintem - minden egészséges életösztönű emberre jellemző. Azt tudom mondani, hogy amikor először olvastam a darabot, szinte faltam, i/gultam, mi lesz; mint amikor jól megírt krimit olvas az ember. Később vettem észre a darab költóiségét, ami nagyon vonzó számomra. Hogy ez pontosan mit jelent? Nekem azt. hogy nem egysíkú, fekete, vagy fehér figurák vannak benne, hanem jóval-rosszal megál dott-megvert emberek, akik egymással furcsa, bonyolult viszonyban élnek. Ez hangsúlyos, hogy élnek, azt akarom vele mondani, hogy a különös, lebegő, ha akarom, álom-szerű történet a legteljesebb mértékben olyan, mint a valóságunk. • Kicsoda Bicskey Lukács diákja? Forradalmár? Vagy gyáva féreg? Fotó: Nagy László - Persze, gyáva, amennyire mindannyian gyávák vagyunk. Vagy inkább fél. De ki nem fél? Gyenge. Kínozták, nem bírta, köpött. A lányt is elárulja, de nem előre eltervezett árulások ezek. Nem szándékos... Én, illetve a diák akinek egyébként nincs neve. a színlapon úgy jelölik: Vendég - nem akar hazudni sem; újra és újra el akarja mondani / Anyának, hogy kicsoda it valahogy sosincs módja. • Az elhallgatás is hazugság. Miért mentegeti a Vendéget? - Nem mentegetem, szerintem nem is szorul rá. Meg le het érteni. Emberszabású. Mint mindegyik szereplő. • Azt hallottam. Dobos Kati elküldte a próbákról a szerzőt... - Túlzás. Én csak azt mondtam neki. hogy jobban jár. ha nem nézi végig az. esetleg kínos folyamatot, amíg az ő gyerekéből a mi gyerekünk les/ Sulyok • Február: az utazási prospektusok lapozgatásának ideje. Újra ott feszít lelkünkben az elvágyódás, más tájak, más emberek, más világok (de nem a másvilág!) felé. És van miből válogatni... Arra bíztat az egyik bekezdés, hogy - ha még nem láttuk volna - nézzük meg a száztornyú Prágát. Öt nap, nosza gyerünk, lássuk a részletes programot! Első Utazási ajánlat napi ajánlat: találkozás 20.30-kor a Nyugatiban, majd 21.25-kor elutazás. (...) Aztán az ötödik napi program: megérkezés 7.40-kor Budapestre. Mindez nem egészen húsz ezer forintért. Ez így egy kicsit szimplának tűnik, tekintettel az ajánlott öt napra, ami igazából csak három. De fakultatív programok beiktatásával még lehetne javítani a dolgon, és akkor nem éreznénk magunkat annyira átverve. íme: „első nap: a Nyugatiban éjszakázó hajléktalanok megtekintése, közös zaklatásuk a rendőrökkel, majd kiebrudalásuk a szabad ég alá. " Aztán „ utolsó nap: reggeli megérkezés Budapestre, utána bevásárlás a sarki ABC-ben, közben közös fényképezkedés a kapualji valutázókkal." Ezek után biztos, hogy maradandó emlékekkel (a szemünk alatt) térhetnénk haza. Nyilas • Vita Szeged jövőjéről 13. Kis tigris, vagy Miki egér? Az informatikai társadalomban a tudományos-technológiai parkok kapcsolják össze a tudást a gyakorlattal, a gazdasággal. Szeged jövője is nem kis mértékben azon áll, vagy bukik, hogy sikerül-e tudományos erejét a gazdaságban kamatoztatni. Kezd kialakulni az egyetértés: Szegeden is létre kellene hozni egy tudományos-innovációs parkot és minél hamarább annál jobb. Ezt a meggyőződést alátámasztani látszanak különféle nemzetközi szervezetek vizsgálódásai is. Vannak kutatók, akik az Alföldről, mint jövendő szilícium-völgyről szólnak. Bármenny ire józanok és megalapozottak is az érvek, mégis úgy tűnik, hogy tíz-tizenöt év is beletelhet mire egy ilyen park tető alá hozható. • A kézenfekvő nyilván az volna, ha a park mindenekelőtt a biotechnológia, a mezőgazdaság. illetve az élelmiszergazdaság fellendítését célozná. A régió termelési adottságai ezt sugallják. A bökkenő éppen itt van. A XXI. század küszöbén egy valamirevaló park létrehozása tömérdek pénzbe kerül. Normális körülmények között ezeket a költségeket jórészt az állja, aki a feltételezett eredményeknek hasznát látja. Nem ritka, hogy beszállnak a kormányok is, ha a megjelölt fejlesztési területet stratégiai fontosságúnak ítélik. Régiónk mezőgazdaságának és élelmiszergazdaságának nyilván égető szüksége volna például szárazságtűrő, műtrágyázás nélkül is jól termelhető és értékesíthető növényi kultúrákra és tartósító eljárásokra. A fejlesztést azonban finanszírozni nem tudják. Nyugati támogatási ígéretekben nincsen hiány, ám ezek az ígéretek eddig nemigen léptek túl a tanulmányokon és a bíztatáson. Ami ugyan elkel, de a semminél nemigen több. Szemmel látható, hogy a nyugati kutatóintézetek nemigen érdekeltek abban, hogy nekünk megbízásokat adjanak. Sokkal olcsóbb és biztonságosabb az agyelszívás, a jó magyar kutatók elcsábítása. Ami pedig a külföldi érdekeltségű cégeket illeti, ők nyilván készen behozzák a már kifejlesztett eljárásokat és nemigen törekednek arra, hogy a magyar kutatókat megbízásokkal árasszák el. E baljós előjelek ellenére sem mondhatunk le azonban a szegedi tudományos-technológiai parkról. Innováció nélkül ugyanis ez az ország nem hogy „kis tigris" nem lesz soha, de még Miki egér sem nagyon, a következő évezredben. Szeged földrajzi fekvése és adottságai - elvben ideálisak. Van (majdnem van) repülőtere, van (mindjárt lesz) autópályája és alkalmas területe is mindezek közvetlen közelében. És azután itt vannak az egyetemek, kutatóintézetek... A városrendezőt azonban az is érdekli, hogy mekkora területet célszerű ilyen célra fönntartani? Ma még csak találgatni lehet. Annál is inkább, mert az óriási költségek azt sugallják, hogy a szegedi parknak talán az egész magyar élelmiszergazdaság kellene a hátterét képezze. Vagy egész Dél-Magyarország és hozzá a Bácska meg a Bánát is. Példaképpen álljon itt a közelmúltban elkészült Szent Kristóf Park Párizs közelében. Megjegyzendő, ez a park sem a semmiből ugrott elő. Az előzmény az az öt központ, amit itt vontak össze. A tervezők az észak-amerikai előképeket követték. A műszaki infrastruktúráról csak annyit, hogy a 250 kilométernyi kábelhálózat tízezer telefont és személyi számítógépet kapcsol össze. Ezenkívül működik egy külön számítógépes hálózat is, amely hozzáférhetővé teszi a területen kívül működő több mint száz nagy számítógépet. Mindehhez három telefonközpontot kellett építeni. Egyébként az egész létesítmény irányítása és ellenőrzése automatikus. A Szent Kristóf Park mintegy 50 hektáron fekszik és 3500 munkahelyet nyújt. Valódi jelentősége azonban ennél sokkal nagyobb. Ezért éri meg azt a több mint 760 millió francia frankot, amibe került. Kiszámítható, hogy egy munkahely több mint 35 millió forintot kóstál. Mintegy 110 ezer négyzetméter épületet kellett fölépíteni... Pesten ezt úgy mondanák „nem semmi". A kevesebb viszont nem volna elég. Sőt! London közelében, Heathrow mellett folyamatban van egy park építése, mely az. energia takarékosság kérdéseit lesz hivatva tanulmányozni. Itt 2000 munkahellyel számolnak, ám a teljes terület meghaladja a 120 hektárt. Körülbelül annyi területet kívánnak közparkként kialakítani, mint amennyi a beépíthető terület. De épülnek itt igen jó minőségű lakások és középületek, szolgáltató- és kereskedelmi létesítmények is. A külföldi példák azt mutatják, hogy a „kis pénz, kis futball" elve csak egy bizonyos pontig alkalmazható. Azon alul már nem érdemes tudományos parkot létesíteni. Sem a szellemi erő nem elég, sem az infrastruktúrát nem lehet kellően kihasználni. Ámbár a szegedi parkra várni kell még egy darabig, gondolkodni és szerveznivaló jócskán akad máris. Például ki kell képezni néhány ezer, nyelveket jól beszélő, informatikában kellően jártas szakembert, hogy egyébről itt most szó se essék. Borvendég Béla