Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. FEBR. 18. Olcsóbban élni Szegeden Érdeklődéssel vettem tudomásul a htrt, hogy vannak emberek Szegeden, akik úgy vélik: megtalálták, hogyan lehet olcsóbban élni. Hogyan? A városi távfűtőknél újságolták - barátilag, ezért pontosabb elmet nem Irhatok -, hogy egy 60 lakásos társasházban a Csongrádra vezető úton húszan nem fizetnek a fűtésért évek óta. Ez a módszer. Nem vizsgáltam, mi lehet e „takarékos" szemlélet oka, bizonyára nagyon érthető. emberi okai vannak, de azt mégis meg kell állapítani, hogy az eredmény kétségtelen. Hozzánk is megjön a számla elég pontosan, és ha jól megszámolom: tényleg olcsóbbá lehetne tennünk amúgy sem olcsó életünket, ha mondjuk követnénk ama példát. Megspórolnánk a fútéspénzt. Következetesen minden hónapban. Ugyanott, a SZETÁV-nál azonban elárulták, hogy a spórolásnak van elfogadható útja is. Dániából hoztak olyan készülékeket (hőmennyiségmérő, radiátorszelep, valamint úgynevezett költségmegosztó), amelyek lehetővé teszik a fűtési díj egy részének megtakarítását oly módon, hogy annak kifejezetten jó lesz a vége. Ahol már egy fűtésidényt átvészeltek ilyen berendezkedéssel - két szegedi tízemeletesben - lakásonkénti átlagban az egyik helyen 20, a másikon 40 százaléknál is többet megtakarítottak. Ez is tény, mint az: húsz lakás tulajdonosai rendszerint nem fizetik a fűtési dijat, így próbálnak olcsóbban élni Szegeden, ahol - állítólag majdminden szolgáltatás olcsóbb, mint máshol folyton dráguló országunkban. Igy mondják. S én el is hiszem. Meggyőzött új szomszédom, aki nemrég költözött Szegedre. Háborgok előtte: hová nem emelnék már a vízdíjat! S mondom, mennyi. Csak rámnevet és válaszol: náluk, KUbekházán már tavaly is annyi volt. Hát akkor tényleg országos ez a drágaság. És jelzi, merre tartunk. Kaczúi István Érzéstelenítés nélkül? Az újság hasábjain néhány hónapja megjelent az új oktatási tervezet, ami csupa szépet és jót tartalmazott. Például az idegrendszeri problémákkal rendelkező gyerekek oktatását is támogatják. A gyerekek 10-15 százaléka küszködik valamilyen tanulási nehézséggel vagy magatartással. Ez nem kis szám. Ezek a gyerekek szellemileg épek. Sajnos, a tapasztalatom szerint ezeket a gyerekeket a többiek kiközösítik és ehhez a pedagógus közvetve vagy közvetlenül hozzájárul. Nem mindegyik pedagógus alkalmas arra, hogy az ilyen gyerekekkel foglalkozzon, pedig szükségük lenne rá. Ezért fontosnak tartanám, hogy részükre kis létszámú osztályokat indítsanak. Az oktatási és ifjúsági bizottság tervezi az ilyen osztályok indítását? Sajnos, évek óta vívom a harcomat a gyermekem érdekében, igaz még óvodai szinten. Eddig segítséget kaptam az Ifjúsági Ideggondozótól és a Szél utcában működő tanulási képességet vizsgáló bizottságtól. Ismétlem, nem egyedi esetről van szó. Szeretném tudni az illetékesek álláspontját. Sz. L.-né (Név és cím a szerkesztőségben) Gyáralapító Ausztriában Grazba, a Kaiser Franz Josef Kai folytatása északnak a Körösi Str. és egyik házának falán díszes emléktábla hirdeti annak a Körösi Józsefnek emlékét, aki 1811. június 16án Szeged Felsővárosának Maros utcáján született, majd hosszú és viszontagságos vándorlásai után Grazban gyárat alapított, amely nemzetközi hírnévre tett szert, és ma is jól működik. Körösi József iskoláinak befejeztével inasnak szegődött, majd pár év szegedi munka után, vándorútra indult. Gyalog ment fel Pestre, de ott sem boldogult, így Keletre fordult, és Oroszország európai városaiban is próbálkozott, nem sok sikerrel. Visszajött Pestre, azután Bécsbe ment, majd rövidebb kitérő után a grazi Herzog vállalkozáshoz került. Következő munkahelyéül 1835 végén a Hofrichter láncgyárat választotta, amely a jelenlegi Körösi utcában állt. Társtulajdonosként hamarosan érdekeltséget szerzett a cégben. Később önálló vaskereskedés! nyitott a gyár termékeinek értékesítésére. Nemsokára elnyerte a városi polgári címet. Megnősült, elvette Regina Wirthet, és felesége hozományát is beolvasztva, teljesen megvásárolta a láncgyárat. Termékei olyan megbízhatónak bizonyultak, hogy jogot nyert a Habsburg birdalom minden városába történő szállításra. Sikerei nyomán fémárukat, gépalkatrészeket és gépeket előállító nagyobb gyár létesítését határozta el. 1852ben megvásárolta a Graz melletti Andritz. faluban a Mura folyónál fekvő malmot és fűrésztelepet, nagy földterülettel együtt, és itt építkezésbe kezdett. Körösi az új gyárat gyors ütemben fejlesztette. Az. 1860as években kiadott prospektusából kitűnik, hogy a gyár különböző kézi hajtású darálókat, zúzó- és aprítógépeket, préseket, szívó-nyomó kutakat, csörlőket, álló és sínen mozgó OLVASÓSZOLGÁLAT KI LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Országúti kézcsők darukat, gőzlokomobilókat is gyártott, hagyományos termékei (szögek, kilincsek, láncok, stb.) mellett. De gyártottak, valamint exportáltak öntött és hőkezelt vasúti kerekeket, továbbá Körösi szabadalma alapján szivarkészítő gépet és légfűtő berendezéseket is. Körösi vállalkozását műszakilag egyik szegedi rokona, Ortner János irányította. Körösi csúcsidejében 600 embert foglalkoztatott, és igen magas szociális körülményeket biztosított. Munkásai számára lakóházakat építtetett! Már 1857-ben nyugdíjalapot létesített! Ének- és zenekart alapított, s ezt hangszerekkel látta el. A helybeli iskolát bővítette, könyvekkel és taneszközökkel látta el. A szépen haladó gyárat 1867 szeptemberében tűz pusztította, és a védelmi munkálatoknál Körösi is megsérült, sok füstöt nyelt. A következő év januárjában meghűlt, és andritzi szobájában, 1868. január 31-én, 125 éve hirtelen meghalt. Graz nagy tekintélyű polgárát a város méltóképpen temette el, és fehérmárvány síremléket állítottak tiszteletére. A gépgyár megfestette portréját, amely jelenleg is a vállalat igazgatótanácsának dísztermében áll. Fogadott fia, Győző Körösi vette át az apai örökséget, amivel azonban nem bírt, és több lépcsőt követően részvénytársasági tulajdonba került. Körösi József végrendeletében hagyományozott unokaöccseire és unokahúgaira, a Szegeden élt rokonára, Czimeg Jánosra is, aki 1873-ban elsőnek rendezte a Széchenyi teret. De gondolt örökbefogadott fia édesanyjára, sőt a szegedi 46. honvédgyalogezredre is hagyott 5000 forintot. A szegedi gyáralapító műve ma is jelentős szerepet játszik termékeivel nemcsak Ausztriában. hanem világszerte is. Bátyai leno Meglehetősen furcsa esetnek voltam áldozata a napokban. Munkám miatt rendszeresen járom az országutakat, és számomra mindeddig teljesen természetes volt, hogy ha valaki segítséget kért, én szívesem megálltam, segítettem. De történt a következő eset: Kora délután jövök Szegedre az E5-ösön és látom, hogy velem azonos irányban áll egy személyautó az út szélén. A (vélt) vezető karlengetésekkel próbálta leállítani az előttem haladót. Nem állt meg, én megsajnáltam, megálltam, kinyitottam a jobb oldali ajtót: az integető férfi behasal a mellettem levő ülésre, és minden nyelvtudás nélkül rájövök, a kollégának nincs benzinje. Mondom, nekem sincs, mert dízel üzemű a gépkocsim. Erre elővesz egy pecsétgyűrűt, mondogatjg, biztos arany, A Vértó és környéke A hajdanán záportározónak és csónakázó tónak indult műtárgy mellé lassan ki lehet tenni a „nyitott szennyvízgödör" címet. Az északi, Ipoly sori vfzbefolyónál már most bűz van, mire számíthatunk a nyári, aszályos kánikulában? Ugyanis ezen a befolyón zavartalanul eregetnek tejfehér, bűzös szennyvizet legalább két éve felelőtlen emberek; vagy műszaki meghibásodás a kiváltó ok? A befolyótól 20 méterre lakóházak, 100 méterre az óvoda kénytelen elviselni a bűzműszaki tervek, eszközök alapján feltárható lenne a szennyforrás felderítése, az okozók költségére - mert mégsem lehet többszáz családra ráerőszakolni, hogy egy nyitott pöcegödör mellett éljen. A környezetükért aggódó Vértó környéki lakók nevében, tisztelettel: F. Z. (Név és cím a szerkesztőségben) Ki számít szegénynek? nyomkodja a tenyerembe, vegyem meg. Mondom én, nem kell, erre elővesz még kettőt és erőszakosan mind a hármat rám szeretné sózni. Alkalmi ismerősöm szándéka meglepett, ő viszont éber volt, és meglátta, hogy a két ülés közti kardánboxban van pénz, amit magához vett. majd csókolgatta a kezemet, keresztett vetett, az égre nézett, hálálkodva. Gondoltam, ennek fele sem tréfa, visszaköveteltem a pénzem, ő látva elhatározásomat (!) 100 forintot megtarott, a többit visszaadta. Utólag örülök, hogy ennyivel megúsztam. Volt időm Szegedig elgondolkodni, és úgy döntöttem, én is azok táborába fogok tartozni, akik nem törődnek mások bajaival. K. I. (Név és cím a szerkesztőségben) Életbe lépett a szociális törvény. Az alanyi vagy szociális rászorultságot más és más szempontból veszik figyelembe. Munkanélküliek jövedelempótló támogatása nem lehet több (egy fő) 4800 forintnál. Rendszeres szociális segélyt is az kaphat, akinek 5800 forintnál (fő) nincs több jövedelme. Kérdem én önöket hogy lehet ebből megélni. Jómagam rokkantnyugdíjas vagyok 7100 forinttal, 17 éves gyermekem pályakezdő fiatal, így havonta 5264 forintot kap kézhez. Kettőnk jövedelme 12 ezer 364 forint, ebből lejön havonta a gáz, a vfz, a villany, a biztosítás, ez kb. 6000 forint, maradt tehát 6364 forint. Ebből kell megvenni a kenyeret, a tejet, a lisztet, a mosóport, a húst vagy a ruhaneműt. Nem tudom, akik eldöntötték, hogy 4800 forint vagy 5800 forint elég a megélhetéshez, kipróbálták talán? Szeretném, ha kipróbálnák és csak utána szavazhatnának meg egy összeget. Kíváncsi lennék rá, mire jutna önöknek ebből az összegből? A nyugdíjakat sem emelték, de az árakat igen drasztikusan. Vitatkoznak, mennyi legyen a nyugdíjemelés, de az önök fizetésén nem vitatkoznak heteken keresztül, sem az áremelésen. Úgy gondolom, hogy önöket a szociális törvénv nem érinti, mert önök jóval magasabb fizetésből élnek. Lehet segélyt kérni (egyszerit), akkor egy hónapig talán többet eszünk, vagy ruhát veszünk belőle. Vagy beosztjuk hónapokra, akkor viszont csepp lesz a tengerben. Önök még nem élték át azt a pillanatot, amikor segélyt kell kérni, ez oly megalázó, és ráadásul hány ember tudja meg kérésünket, mire egyszeri segélyt kiutalnak. S talán másodszorra elutasítanak. Igazuk van, annak jár rendszeres nevelési segély, ahol az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a 18 ezer forintot, de nekünk nem jár, mert mi felnőttek vagyunk és nekünk elég a havi 5800 forint is. Van szociális törvény, de nem a rászorulóknak. Viszont nagyon sok szegény él, aki hiába dolgozik, alacsony a bére, vagy aki dolgozna, de nincs munkája, vagy a nyugdíjasok (rokkantak is), akik betegek^ vagy akik évtizedeket dolgoztak és csak annyi jövedelmük van, hogy éppen csak be tudják osztani „Kérdem tehát, ki a szegény? Az, akinek jelentős jövedelme van, és abból el, vagy akinek nincs mit beosztania? Kgy rokkantnyugdíjas anyuka (Név és cím a szerkesztőségben) 1 Mi lesz belőled, emberke? bombát, nyaranta a teljes környék élvezi az „illatfelhőt", a meder teljes elszennyeződését nem is említve. Az elmúlt télen az önkormányzat több millió forintos ráfordítással (a városlakók közös pénzéből) elvégezte a felületi kezelést: lecsapoltatta a vizet, kikotorták a medret, a kiváltó okot, a szennyvízbefolyást azonban nem tárták fel, nem szüntették meg. Egy év elég volt a szennyvízgödörállapot újbóli kialakulásához. A rendelkezésre álló Állami gondozott voltai már nem „gondoz" senki. Éhes vagy, nincs hol aludnod. Hmm. Pedig betöltötted a tizennyolcat. Akcióba lépek. Hallottad a telefont - kicsengett. De tizennyolc után nem veszik a hívást. Hol a pártfogód? Húszig fogták a kezed hivatalból - néha emberségből is. Hogy most kirúgtak az utolsó intézetből is? Önvédelem volt. „De a takarékbetétkönyvem...?" „Menj vissza, biztos utánad vágták. Te tudtad, hogy ha tizennyolcba lépsz, becsuknak a kapuk?" Kint szakad az eső. Az utolsó hely is kilőve. Medöbbennél, ha tudnád az mi volt! „Tartsál ki holnapig, meg ne fagyj! Imádkozom érted. Nem alszom, úgy nem lehet. És akiket felhívtam azok alszanak?" A pénzt huszadik születésnapodra kaptam tőled. Csak nem bírtam kinyögni: „Boldog születésnapot!" Találtál nyugis lépcsőházat? Vigyázz, fehér folt vagy. Ugye most jól jönne egy priccs? Az sincs. Ahhoz csinálni kell valamit. Tartsál ki kisrabló, építek neked álomvárat. Veszem a kalapom, mindenkitől kérek hét krajcárt. Menhelyre gyűjtök a többi „nagykorúnak" is. A városháza elé teszem a kalapom. A többi egyszerű. • Felhívás! Minden megye, minden lakosa, csak hét krajcárt kérek!... És jönnek az emberek. Veszünk egy tanyát, ami csak a tiéd. Nem akármilyet, hanem amilyenre vágysz. De ne hagyd el a tanyát! Az állami nevelésből tizennyolcévesen kikerülnek a fiatalok az intézet védőszárnya alól. Család nélkül, munka nélkül, fedél nélkül. Olyan helyzetben, amikor még a börtönbe kerülés is valamiféle megoldást jelenthet. Életkezdés... Szabó Olga • Az egyik jegyzetemben Kun Erzsébet írását méltattam, s örvendezésemet fejeztem ki, amiért két lényeges gondolatkört vont össze. Az egyik: Tiszteld apádat és anyádat! Napjainkban egyre sűrűbben élünk a hangoztatásával és mégis.... hiú ábránd marad a régi időkbe veszett erkölcsiségünk visszasiratása. A másik: Tiszteld a gyermekedet is! Ez utóbbi pedig a tehetetlenségünkből kitörő zokszó. A két óhaj vagy kérés nem választható el egymástól, legalábbis nem lenne megengedhető, elfogadható, hogy külön éljük meg. Bizonyára vannak gyerekek, akik felkapják a fejüket, ha őket a vonatkozó parancsolat betartására kérjük. Mily szörnyű tudomásul venni, hogy bizonyos mértékben igazuk van. Hogyan és egyáltalán miért tiszteljék szüleiket, ha... A nyelvtanban alkalmazott egyik kötőszavunk, a ha, sok mindent kifejéz. Kifejezhet feltételezést azokra az esetek• Pedagógiai jegyzetek Tiszteld atyádat és anyádat! re, hogy... ha a kételkesésiinket. az elégedetlenségünket érzékeltetjük, ha a szerény magatartásunkat palástoljuk, ha fogadkozunk, ha megszorító, kirekesztő értelmezéssel indokolunk, megokolunk, ha érzelmileg színezetten szólunk, ha óhajtunk valamit, ha a mondanivalót nyomósttjuk, ha az ellenvetést tartalmaz. El kell fogadnunk gyermekeink esetenkénti ellenvéleményét. mert miért is tiszteljék szüleiket, ha ér\'ekkel nyomatékosithatnak saját igazuk mellett. Nyomós kifejezésük valóban nyomasztja közérzetünket. megalapozza lehangoltságirnkal, és megpróbálunk kitörni, de csak addig sikerül, hogy: miért? Hát azért lenne jó úgy élnünk, tenni dolgainkat, hogy ránk is vonatkozzék, s ne legyen hiábavaló az utalás: Tiszteld atyádat és anyádat. A vallásos emberek elvárják, hogy úgy is kifejezzem ezt, ahogyan a Biblia legfőbb erkölcsi és vallási törvénye, a tlz igéből álló tízparancsolat egyike: ,. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszá ideig élj azon a földön, a melyet az Ur, a te Istened ád te néked." (A Szent Bibliából Károli Gáspár fordításában.) Hiszem, hogy nem hiba. ha az egyetemes értékekre, régi példákra hivatkozom. A Nemzetközi Pszichogeriatriai Társaság (az öregkorban előforduló lelkibeteg.ségekkel foglalkozó tudományág képviselői) az 1988. évi kongresszusát Budapesten tartotta. A neves szakemberek alapvető végkövetkeztelése, üzenete volt az országoknak. társadalmaknak címezve: „ Tiszteld atyádat és anyádat... " Van-e az ember életének utolsó szakaszában megnyugtatóbb beteljesülés mint az, hogy jó lenne úgy megöregednünk, hogy a környezetünk szeretettel fogadjon el bennünket? Lehet-e ezt kiérdemelni? Sűrűn belelapozok egy könyvbe - Édesapámnak szeretettel melyet az egyik szülelésnapomra kaptam gyermekeimtől. Abból (a Sírók fiának könyvéből - a Jeruzsálemi Biblia alapján) egy csodálatosan szép és igaz részletet idézek: „Aki tiszteli apját, levezekli bűneit, aki becsüli anyját, kincset gyűjt magának. " Pleskó András