Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-17 / 40. szám

SZERDA, 1993. FEBR. 17. • Embercsempészet - komoly üzletág u Az alroázsiai országokból az ígéret földjére Harc az illegális népvándorlás ellen BELÜGYEINK 3 (Folytatás az 1. oldalról) Beszámolója szerint 1987től állandóan növekedett a határsértők száma. Ezt adatokkal támasztja alá: 1987-ben 322, 1988-ban 3365, 1989-ben 7868 határsértőt fogtak el az oros-. házi határőrség katonái. Mindez magyarázatra is szorul. Jelesül arra, hogy az 1988-as évben az egyre rosszabbá váló romániai belpolitikai helyzet eredményeképpen mind többen választották a zöld határt, a jelzett számbői 2229 magyar nemzetiségű román állampolgár próbált átjutni a határon. Egy évvel később, amikor tombolt a Ceausescu-terror szomszédunknál, rekord számú menekülőt jegyeztek. Erre az évre jellemző, hogy ekkor jelentek meg az első embercsempészek is. A Romániában lezajlott események után úgy tűnt, hogy nem lesz többé gond a zöld határon. Tévedtünk. Ebben az évben jelentek meg az első afroázsiai menekülők. Bár ebben az évben számszerűleg jóval kevesebb volt az illegálisan próbálkozók száma, ez csak ideiglenesnek bizonyult. Nevezetesen azért, mert 1991-ben már 6813-an kíséreltek meg tiltott határátlépést! Összesen 64 ország állampolgárai próbálkoztak a földi paradicsomot ígérő Nyugatra jutni, közülük a legtöbb (68 százalék) az afroázsiai országokból, míg a forFotó: Gyenes Kálmán radalmi változásokat nem igen értékelő románok is azáp számban (29 százalék) kísérleteztek... Az alezredes úr részletes beszámolójából nem volt nehéz következtetnünk: az embercsempészet ma már komoly üzletág, amelyet kiváltképpen a határ mentén élők űz(het)nek eredményesen. És busás haszonnal. Mert az ismeretek szerint ma már a csaknem hivatásosnak számító embercsempészek olyan meggyőzően űzik ezt a mesterséget, hogy a Nyugatra szándékozó bangladeshi vagy tunéziai szerencsétlen jópolgártól az utolsó centjét is elveszik mielőtt átengedik a román-magyar határon! Azután olyan csempészeket is elfogtak a határszerveink, s az újabban felállított gyorsmozgású akciószázadunk tagjai, akiknél katonai precizitással kidolgozott térképek voltak... Az ilyen csempészek, természetesen megfelelő térítés fejében hajlandók „klienseiket" átjuttatni a magyarosztrák határon is. Nent könnyű az embercsempészek munkája sem az utóbbi időben. Szegényeknek olyan akadályokkal kell megküzdeniük, mint az említett gyorsmozgású, jól kiképzett akciószázad, a mélységi rendőrségi ellenőrzés, vagy a kiválóan együttműködő határ menti polgárok riadóztató jelzése. No, meg nem szabad lebecsülni a szimatoló kutyusok segítségét sem, hiszen nélkülök a határőrök munkája jóval nehezebb lenne. A nagylaki határátkelőhelyre tartva, alig néhány száz méteire a határtól egyik vasúti átjárónál járőröző honvédekre futottunk. Megállt az egész konvoj és a csaknem száz külföldi, meg hazai újságíró, fotós, filmes kollega kivonult „dolgozni". Míg fotóriporterünk hozzáértő módon igyekezett megörökíteni a két határőrt, én a díszes társaság felé mérgesen vicsorgó eb iránt érdeklődtem: - Hány éves a „kutyus"? - Jelentem, hat lesz. Idén... - Hogy szolgál? - Jelentem, nagyon jól. Kiváló határőr! A botjú nagyságú eb mintha megértette volna a gazdi szavát, mert gyorsan hátat fordított nekünk és a határ felé fordulva rettentő komoly szimatolásba kezdett... Kisimre Ferenc • Miközben mind erősebb „vihar" tépázza a közművelődés „sátrát", a bennülök mind szorosabban összekapaszkodnak. Ez jutott eszembe, ez a kép állt össze bennem, miközben Csongrádon, a Művelődési Központban tartott éves közgyűlésen Kruzslicz Pál, a Csongrád Megyei Közművelődési Egyesület elnöke beszámolt arról, hogy a tavalyi évben mit sikerült terveikből valóra váltani, s mit kellene tenni az idén. Első helyre sorolta a művelődési-diplomáciai tevékenység bővítését, vagyis azt, hogy minél több jószándékú embert nyerjenek meg művelődési céljaikhoz. Az egyesület anyagi helyze• Közművelődési közgyűlés Csongrádon Erősebbek, ha összekapaszkodnak téről, a 1992-es év bevételeiről és kiadásairól Szabó Lajos titkár adott számot. Megtudtuk, tavaly 41-en fizettek tagdíjat. (A szimpatizánsok száma ennél jóval több!) Tavaly a szentesi és a makói intézmények, a Csongrád Megyei Közgyűlés, s annak alapítványa összesen 150 ezer forinttal támogatta az egyesületet. Januárban érkezett Vásárhelyről is pénzadomány. Ezekből és a fejenkénti 300 forintos tagdíjakból finanszírozzák a programokat, melyek immár nélkülözhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a közművelődésben dolgozók tapasztalatcserén vegyenek részt, továbbképzésükről önmaguk gondoskodhassanak. Az egyesület közgyűlése elfogadta a beszámolókat, s úgy határoztak, az idén. Somogyországba mennek tapasztalatot és élményt gyűjteni. Kruzslicz Páltól megkérdeztük: milyen kedvezőtlen folyamatokra célzott? Válasza: az intézmények vállalkozásba adására, bár ez megyénkre nem jellemző! Fogy a közművelődésben dolgozók száma, de ne feledjék: „könnyű a szőlőtőkét kivágni és milyen hosszú idő, míg az új vessző termőre fordul." B. GY. GY. ÍJ jmiffiiíéij tykphii f /ajdaság-szerte óriási felháborodást keltett, hogy a l J szocialista párti Szávovity Margitot nevezték ki a tartomány nemzeti kisebbségi titkárának. A miniszter asszony VMDK-ellenes kirohanásairól vált ismertté, no meg arról a kijelentéséről, hogy a Vajdaságban a nemzetiségi jogok a lehető legjobban vannak megoldva, és sehol a világon nem bánnak olyan jól a kisebbségekkel, mint Szerbiában. Szávovity (Kőváry) Margit Békéscsabáról került Szabadkára, ahol szintén alaposan bemutatkozott. Két évvel ezelőtt, amikor a hatalom meg akarta tisztítani a sajtót az ellenzékiektől és a másként gondolkodóktól, a 7 Nap élére Szávovity Margitot nevezte ki, aki egy nap újságírói gyakorlattal sem rendelkezett. Programbeszédében viszont kifejtette, hogy fivére újságíró. (Kőváry E. Péter, a Népszabadság munkatársa.) Szabadkán ekkor viccként mesélték az esetet: „Gyere megoperállak, hiszen a bátyám sebész." Az újságírók tiltakoztak kinevezése ellen, majd sztrájkba léptek. Néhány nap után Szávovity Margit lemondott. IfClost, hogy tartományi miniszter lett, a kisebbségi _)/_] ügyek tartoznak majd hatáskörébe. Ismerve meggyőződéseit és kenyéradó gazdáinak politikai hitvallását, ez a kinevezés egyenesen a vajdasági magyarság kigúnyolását és megalázását jelenti. • „A labda a munkáltató térfelén" SZKV: holnap sztrájk „Megrögzött" SZKVbérletes lévén (föltételezem: több ezer szegedi polgártársammal együtt), eddig is figyelemmel követtem az SZKV és a vállalati munkástanács, illetve a már életképességét bizonyított sztrájkbizottság penge-, avagy vonalváltását. A legújabb hír: február 18-án, 0 órától most már élesben fognak sztrájkolni az SZKV járművezetői. Fedi-e a valóságot a kósza híresztelés? - kérdeztem Kiss Gábortól, az SZKV munkástanácsa elnökétől. - A munkástanács, illetve a sztrájkbizottság a lehető legrosszabb megoldásként kezeli ezt a lehetőséget. Gyakorlatilag azt jelentené, hogy az említett időponttól az SZKV minden járatán egy-egy jármű közlekedne. Vagyis a villamos és troli, valamint a 2-es és 90-es kék busz útvonalán. Abban reménykedünk, hogy a szerdán 13 órakor kezdődő bértárgyalásokon a munkáltatói oldal elmozdul eddigi merev álláspontjáról. A labda az ő térfelükön pattog. Jelenleg, a hétfői tárgyalási forduló után, a felajánlott összegszerűség nem változott, tehát a vállalat nem mozdult el a kiindulási alapról. Mi bármilyen elfogadható kompromisszumba belemennénk. Jelzem: bújócskáznak egy tízmilliós összeg körül. Ugy tűnik, ez a végső alternatíva a vállalat részéről. A munkástanács számára ez nem újdonság, mivel szerepelt már a '92-es decemberi elképzelésekben. Januárban visszaléptek, most mintha előkerült volna ez a pénz. Hangsúlyozom: a csütörtöki „éles sztrájk" csak végső, legrosszabb megoldásként jöhet szóba. Szerdán okosabbak leszünk. • Nemes László, az SZKV igazgatója nem nyilatkozik, nem minősít. Véleménye szerint megállapodás született arról, hogy az érdekképviseletek, illetve a vállalat illetékesei nem szellőztetik a tárgyalásokat esetleg nehezítő tényeket. Ehhez tartja magát. A vállalatvezetőség szerint a szerdai nap éjfélig tart. Addig sok minden történhet... Pataki Sándor Tegnap az esti órákban arról értesültünk, hogy a vállalati szakszervezet (amely főként az irodai dolgozókat tömöríti) elállt a csütörtöki sztrájktól. Kiss Gábor, a Munkástanács elnöke pedig azt erősítette meg, hogy a járművezetőket és -szerelőket megszervező Munkástanács csütörtökön beszünteti a munkát - a részletek fölött azonban csak ma este döntenek. • Elővárosi autóbuszt szemlézett a Volán Hogyan utaznak a kapitalisták? (Folytatás az I. oldalról) leszállásjelző és olvasólámpa teszi teljessé a kényelmet, s a stewart is helyünkbe jön, a jelzőgomb legalábbis ehhez is rendelkezésre áll. Középen, a szélvédő fölött digitális óra mutatja a pontos időt. Mint utas - Algyő felé sétakocsikáztunk, majd a busz a 13 órás vásárhelyi járatot helyettesítette oda-vissza - a helyszűkét említhetem legfontosabb benyomásomként. Két ülés közé éppenhogy bepréselheti magát az ember, térde így is a kőkemény műanyagnak feszül, ülve a békés egymás melleit létezés is nehézkes, legfeljebb vékonyka pólóingben tudjuk megoldani. (Igaz, az ülések sínekre vannak rögzítve, oldalanként egy-egy pár kiszerelésével növelhető a térköz.) - Kiderül, hogy a kapitalisták kényelmetlenebbül utaznak, mint mi, annak idején a kommunizmusban! - jegyezte meg Mező István, a Tisza Volán igazgatóhelyettese, s tovább elégedetlenkedett az utastéri csomagtartókat szemlélve: - Diplomatáknak készült, a deszki vagy domaszéki ember viszont szatyorral, táskával, nagykabátban közlekedik. Erősíteni kellene a vonzáskörzetifunkciókat. A negyedfélszáz Volán-busz átlagéletkora 8 év; a közel 200 helyközi autóbuszt évente legalább 30 új járművel kellene frissíteni. - Ez az üzlet érdekel bennünket, talán vásárolni is fogunk, egyelőre azonban csak körülnézünk a piacon - mondta Szeri István. A szegedi igazgató sokallotta a Scania-alvázért a 7,5 milliót, hozzátette, kaptak ajánlatot belga cégtől is, a választásnál döntő szempont lehet az ár. A bemutatott magyar áru mellett szól az alkatrész- és szervizbázis, a hagyományos Ikaroszok mellett pedig 6-7 millió forintos vételárok. fel. (Budapesti tudósítónktól) • A KDNP gazdasági szakértője azt mondta el, hogy a mezőgazdasági privatizációt azoknak az elveknek megfelelően kell végrehajtani, amiket a pártjuk már három évvel ezelőtt megfogalmazott, tavaly áprilisban a gödöllői kongresszusán pedig megerősített. Szélei körű társadalmi egyetértés szükséges, mert a nemzet jövőjéről és vagyonáról van szó, minél több belföldi és minél kevesebb külföldi tőkét kell bevonni, hogy a társadalom legszélesebb rétegei váljanak tulajdonossá. A magyar szőlősgazdák például alkalmasak lennének rá, hogy privatizálják a hazai boripart. A privatizációban nem lehet szempont a készpénzszerzés! Minél több hitelkonstrukciót, bérletés lízingtechnikát kell kidolgozni ebben az ügyben, hogy ha befejeződni '94-ig már nem is tud a privatizáció, de legalább meginduljon. Szükségesnek tartja a KDNP, hogy az eddig történteket a nyilvánosság előtt tekintsék át. Nem elegendő, ha csak a Parlament, és csak az Állami Számvevőszék ellenőriz. Tovább gazdagodnak a milliomosok? 0 00 Perlik az AVU-t Nem tekintheti spontán piaci folyamatnak az állam a mezőgazdaság privatizációját, hívta fel a figyelmet dr. Hasznos Miklós képviselő a Kereszténydemokrata Néppárt tegnapi sajtótájékoztatóján, amit a KDNP budai székházában tartottak. A társadalom számára úgy látszik, hogy a mezőgazdasági privatizáció titkos umhuldaként folyik. Úgy érzi a lakosság, hogy ebben az ügyben teljesen esélytelen, s a korábbi milliomos réteg jut további előnyökhöz. Érdekes tényeket hozott a sajtótájékoztatóra Varga István, a Mentor Kft. elnöke, többek között az étolaj árváltozásairól. .Amikor ilyen drasztikus árváltozások történnek mondta Varga - az nem piaci mechanizmus! " A mag ára, amiből az olajat préselik, csökkent. A feldolgozás sem lett drágább. Évi tizenöt százalékkal csökken a növényolajipar dolgozóinak létszáma, tehát a feldolgozásért kifizetett bér sem nőtt. Az étolaj ára azonban mégis nagyobb lett. Hol van a vásárlóktól beszedett többlet? Varga István elmondta, hogy a termelők, mintegy öthatszáz felperes, nevében pert indítottak az ÁVÜ ellen. Az ÁVÜ sem áll a magyar polgári jog fölött. Varga szerint a bíróság vagy azt fogja kimutatni, hogy manipulatív volt a növényolajipar privatizációs eljársa, vagy semmissé teszik a privatizációs eljárást magát. Titokban folyik a tejipar és a gabonaipar privatizációja. Az utóbbit decentralizáció címén centralizálják, s a teljes magyar gabonaipar öt-hét nagyvállalat kezébe fog kerülni, ha időben nem tesznek ez ellen. Varga nem tud példát arra, hogy a termelőket bárki megkérdezte volna arról, hogyan kellene szerintük véghez vinni a gabonaipari privatizációt. A tejipar ügyében a Fejér megyei példát hozta Varga István a KDNP sajtótájékoztatójára. Ahol szerinte nem a tejipart privatizálták, hanem piacot adtak el fillérekért egy olasz cégnek. A tejipar privatizációja azonban még nem fejeződött be. A továbbiaknak a teljes nyilvánosság előtt kell folyniuk, s tejügyben szintén számon kell kérni a nyilvánosság előtt, hogy eddig mi történt.