Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-16 / 39. szám

• Néhányan mindig az árnyékban voltak u A kupasiker fedett uszodát ár? • Szamosit fájdalma búcsúra kényszerítette Nem akármilyen fegyvertényt hajtott végre a Hungerit Szentesi SC női vizilabdacsapata a BEK megnyerésével. Ehhez hasonló sikerrel eddig mindössze a Szegedi Építők női tekeegyiittese dicsekedhetett a megyénkben - máris érdemes azonban hozzátenni: reméljük nem is a Kurca-partiaké lesz a legutolsó. Nem akarunk ünneprontók lenni, de elsősorban tőlük várjuk a folytatást... a szavait. Vikit mindig is nagyon őszinte sportembernek ismertem meg. Most sem csalódtam benne, mert a volt társak fényes eredményét eképpen kommentálta: - Életem legnagyobb ballépése az volt, amikor elmentem Németországba. A mai napig nagyon hiányzik Szentes, a leányok. Gyula kinzó edzései és kemény szavai, a barátságos magyar emberek. Ezért is járok haza egyre sűrűbben. meg is egyeztünk a férjemmel, hogy hamarosan visszajövünk. Taián, elkel még egy 31 KEDD, 1993. FEBR. 16. SPORT 9 • Barátságos labdarúgó-mérkőzésen Szeged SC-Uralmas Jekatyerinburg 1-2 Tegnap délután a Postás pályáján újabb előkészületi labdarúgó-mérkőzést játszott a Szeged SC együttese. Ellenfele az orosz első ligás Uralmas Jekatyerinburg volt, az a csapat, amelyből a két szegedi idegenlégiós, Bluzsin és Suslakov is „származik". A meccs előtt arról beszélgettünk Czibere Lászlóval, a szegediek vezetőedzőjével, hogy sajnos eddig csak részben tudta megvalósítani elképzeléseit, mivel a rossz pályaviszonyok nem engedték meg a taktikai és technikai elemek begyakorlását, csupán az erőnléti feladatokat tudták hiánytalanul elvégezni. Elmondta az edző, hogy például szombaton a Csepel ellen olyan pályán játszottak, hogy azt mindennek lehetett nevezni, csak játéktérnek nem. Most azonban elég jól előkészített pálya állt a küzdőfelek rendelkezésére, amit a csapatok igyekeztek is kihasználni. Nagy iramban kezdődött a játék, s már a 10. percben majdnem gól született. Ekkor azonban Andriev hatalmas lövése a kapufán csattant. Nagyon jól kombináltak a hazai csapat tagjai, és ennek a 19. percben meg is lett az eredménye. Ekkor szép akció végén Takács J. mintegy 20 méterről küldött lövést a kapura, s a labda nagy erővel vágódott a léc alá, 1-0. Nem sokáig örülhettek a vezetésnek a hazaiak. A 21. percben ugyanis Szafin kapáslövésébe Ottlakán beleért, s a sarkát érintve hullott a felső sarokba a labda, l-l. Szünet után még csak fokozódott az iram, de sajnos egyre több kemény, durva belemenés is előfordult. Különösen az orosz játékosok futballoztak durván, s ennek következtében Valavogyinka a kiállítás sorsára jutott. De kiállítást érdemelt volna Kacsenka is, aki durván felrúgta a kapura törő Puskást. Már úgy nézett ki, hogy döntetlenül végződik a találkozó, amikor öt perccel a befejezés előtt egy kapu előtti kavarodás után Andriev közelről a kapuba kotorta a labdát, megszerezve ezzel csapata számára (a meg nem érdemelt...) győzelmet. Látszott, hogy az oroszok számára nem a bajnokságra való felkészülés, hanem elsősorban az eredmény volt a fontos... A két együttes a következő összeállításban játszott: Szeged SC: Nagy Zs. Csúcs, Ottlakán. Kovács Takács J. - Barna, Takó, Kiss F., Bluzsin - Suslakov, Takács Z. Játszottak még: Hajdú, Puskás és Váczi. Uralmas: Ledovszkij - Fedotov, Valavogyinka, Galimov, Andriev - Jamlihanov, Nevelov, Hankijev - Havanszkij, Jaskov, Szafin. Játszottak még: Kacsenka, Ratnitaskin, Baharev, Amantov, Dablicsnin. A találkozót Kormányos Gábor vezette. Sándor lózsef 1. Alain Gautier (francia) 5463 mérföld a céltól, 2. Philippe Poupon (francia) 5949, 3. Jean-Luc van den Heede (francia) 6050. 4. Yves Parlier (francia) 7318, 5. Fa Nándor 7402, 6. Jose Luis Ugarte (spanyol) 8037. Még 7402 mérföld Az egyszemélyes vitorláshajók Földkörüli versenyén résztvevő Fa Nándor négy francia vetélytársa mögött változatlanul az ötödik helyen hajózik. Pozíciója megnyugtató, hiszen az előtte álló Yves Parlier előnye nem behozhatatlan, viszont a mögötte haladó spanyol Jose Luis Ugarte lemaradása több mint 500 mérföld. A Vendée Globe állása: • Johannesburgban Nagy ismét dobogós lett A hét végén ötödször is megmérkőztek egymással a január eleje óta Dél-Afrikában vendégszereplő dán, brit, német, osztrák és magyar salakmotorosok, valamint a a legkiválóbb helyi vaspapucsosok. Johannesburgban, közel 2000 néző előtt a hazai pályán motorozó Deon Prinsloo (15) bizonyult a legjobbnak, megelőzve a szegedi Nagy Róbertet (13) és a junior világbajnoki címmel is büszkélkedő Chris Louis-t (13). Óvtak a makóiak A megyei I. osztályú sakkcsapat-bajnokság ötödik fordulóját játszották az elmúlt hét végén. A három helyszín közül, mindössze kettőn fejeződött be az összecsapás, ugyanis a Portál SE II.-Makói SVSE II. találkozót a vendégek - jogosulatlan játékos szerepeltetésére hivatkozva - megóvták. Az ifjúsági együttesek partiján 3:0-ás szegedi győzelem született. A másik két mérkőzés eredménye (zárójelben az ifjúsági mérkőzés): Maróczy SECsongrádi Tisza Bútor SE 6:6 (3:0), Secotex-Szentesi Spartacus II. 11:1 (0:3). Marlene, a csodálatos asszony... ...nyilatkozta nemrégiben a kiváló, jamaicai származású sprinternőről férje, akivel Marlene Ottey mostanság Olaszországban él. A klímaváltozás, azonban egyáltalán nem befolyásolja Otteyt, sőt egyre jobb hatással van rá. A hétvégi észak-franciaországi Lievenben megrendezett fedettpályás atlétikai viadalon bizonyította is ezt a szinesbőrű hölgy. A 200 méteres síkfutás döntőjében ugyanis az ellenfelek csak a hátát örökíthették meg futás közben. Ottey ugyanis 1991-ben felállított világcsúcsát (22.24) túlszárnyalva 21.87-tel éri célba, ami szenzációs eredmény. Ennek ellenére Marlene nem kíván résztvenni az idei fedettpályás világbaj nokságon... Megyénkben a gyengébb nem az erősebbBEK-győzelemben Az elmúlt vasárnapi szentesi uszodai bravúrnak a hullámai, természetesen, még mindig nem csitultak el. Erről beszélnek a sportág hívei és szimpatizánsai. A sikercsapat és vezetőiknek az egészségére koccinttanak az ivoidákban. Ismeretlen emberek szólítják most le az utcán a játékosokat, a klub vezetőit. S azt hiszem méltán lettek a város egyik legnépszerűbb polgárai az aranyos leányok és mestereik. A világért sem akarok senkit sem fárasztani azzal, hogy több nappal ezelőtt megjelent nyilatkozatokból idézzek, de azt hiszem Tóth Noémi azon mondatát ismét elő kell citálni, amit az esélyekkel kapcsolatban mondott: „Szeretnénk azoknak is frappáns választ adni, akik kételkedtek a női vízilabda létjogosultságában." Noémi! Ennél nyomatékosabban nem is lehetett volna ezt megtenni... Számomra megható volt Kiss Ottónak, a Magyar Vízilabda Szövetség ügyvezető igazgatójának a mondatai is, amelyek eképpen szóltak a nagy fegyvertény után: - Kimondhatatlan örömmel tölt el, hogy az első magyar női vízilabda BEK-győzelmet szülővárosom csapata. Szentes szerezte meg. Ha személyeskedhetek még egy kicsit, akkor én is feledhetetlen éveket töltötem a ligeti uszodában. Ez a város is bizonyította: ahol az értékeket a helyükön kezelik, ott a siker sem marad el. A dr. Tóth Gyula edző irányította csapat diadalra tudta vinni az elvégzett munkát. Nem is tudom a nagy vigaszság közben hovatenni a szentesiek volt válogatott vízipólósának, a Németországban élő Justin Viktóriának éves játékos a Hungerit Szentes SC-néi... Ilyen, Európa-hírű, siker után nem volt nehéz nyilatkozókat találni. Mindössze Sóti Lajost kerestük hiába, mint utólag megtudtuk a szakosztályvezetőnek 39,6 fokos láza volt, s csak az események miatt tartott ki a végső győzelemig, aztán pedig ágynak dőltKozák János, a Szentes SC elnökének abban vannak elévülhetetlen érdemei, hogy nem gördített akadályt a női vízilabdacsapat működése elé. A klubvezetés, amennyire erejükből tellett támogatta a gyengébb nem fennmaradását. - Közel tízéves munka gyümölcse ért ma be. Egy sportvezető életében ritkán adódik ilyen csodálatos élmény. Sokan a közelében sem kerülnek ekkora sikernek. Hálás vagyok ezért a lányoknak. Annyira megható volt a pillanat, hogy férfi létemre a könnyeim is kibuggyantak. Erőt kaptam a további munkához, ezért érdemes dolgozni. A BEK-győzelem hírverés volt Szentes számára. A várostól kapott rengeteg segítséget így hálál-' tuk meg. Európa sajtója és a magyar hírközlési eszközök napokon keresztül Szentessel foglalkoztak. Bízom abban, hogy ez mindannyiunk hasznára válik. Azt hiszem, nem haszontalan egy ilyen siker után megszólaltatni egy olyan embert is, aki közel húsz esztendeje ott van a csapat mellett, ő pedig az örökifjú Kiss Ottó technika vezető: - Van egy olyan érzésem, hogy ez a BEK-győzelem a férfiak szereplését is kedvezően befolyásolja. Lélektanilag mindenképpen feldobja őket. Ezt a pillanatot ki kellene használni és erőfeszítéseket tenni a rég áhított fedett uszoda építésére. Erre kérjük a város vezetőit, a képviselőtestületet, hogy segítesenek ebben. Ezt klubszinten nem lehet megvalósítani, összefogásra van szükség. Pénzalapot kellene teremteni, amelyre bárki befizethetné az adományát. Volt tehát egy szentesi női vízilabda BEK-döntő, szentesi sikerrel. Ilyenkor vannak olyan emberek akiket beosztásuk, munkájuk az előtérbe állít. Azonban többen vannak olyanok, akik a háttérben maradnak, de nélkülük megbénulna az esemény. A teljesség igénye nélkül érdemes néhány nevet megemlíteni, akik reggeltől estig ott voltak a „vártán": Takács László, Nagy Mária, Radics Pálné, Marcsó Ferencné, Pengő László, Bocskai István. Sokat segített a fő szponzor, a Hungerit Kft. igazgatója, Magyar József, a honvédség és az Iv (volt Éliker) Kereskedelmi Kft. is. Egy szentesi pólóslány azonban nem tudott felszabadultan ünnepelni, ezt a kiváló sportembert Szamosi Csillának hívják, s az olaszok elleni BEK-győzelmet jelentő találkozó volt az utolsó mérkőzése. Már a döntő megkezdése előtt ünnepélyesen elbúcsúztatták és a szemében megjelenő könnyek jelezték, hogy nagyon nehéz a válás. Csilla most lesz huszonhároméves, ebben a korban nyomós oknak kell lenni ahhoz, hogy valaki abbahagyja a rendszeres sportolást. Erről és a jövőről kérdeztük őt: - Szomorú szívvel, de nagyon komoly ok - hosszantartó vállsérülésem - miatt hagyom abba a vfzilabdázást. Már tavaly ez volt a szándékom, de a BEK-szereplés még enyhítette a fájdalmaimat, s nem álltam le. Megegyeztük, hogy a fináléig a csapattal maradok. Rendkívül boldog vagyok, hogy ilyen csodálatos élménnyel búcsúzhatom. - Szeretném folytatni, de az állandó fájdalmak miatt egyszerűen nem bírom tovább. Kész, vége. Legalább tizenöt orvosnál és természetgyógyásznál jártam már, egyik sem tudott segíteni. A későbbiekben néha lejövök az uszodába - kedvtelésből. Pedagógus vagyok, sok gyereket szeretnék megtanítani úszni, hátha közülük kerülnek majd ki a jövő szentesi női vízilabdázói... Süli Józsaf-Barta László