Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-16 / 39. szám

KEDD, 1993. FEBR. 16. KAPCSOLATOK 7 KI li LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGVARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE. SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Elszalasztott lehetőség Nagy érdeklődéssel olvastam a DM január 20-i számában Podmaniczky Szilárd írását a Radnóti 8 osztályos gimnáziumának befejezéséről. E cikkhez kívánok néhány gondolatot hozzáfűzni. Mindenekelőtt meglepőnek és egy kissé sértőnek is tartom dr. Szabó Edit igazgatónő azon kijelentését, hogy „az általános iskolába kihelyezett osztályokban már nem alakulhat ki az a műhelymunka, ami egy 8 osztályos gimnáziumon belül elengedhetetlen". Ezt a nézetet én nem tudom elfogadni. Pedagógus vagyok és gyermekem a Deák gimnázium 6 osztályos tagozatának az általános iskolája kihelyezett osztályába jár. A Deák gimnázium példája azt igazolja, hogy igen is, az általános iskola és a gimnázium szoros együttműködésével nagyon jó műhelymunka alakulhat ki és nem lesz „zökkenő", ha két év múltával a tanulók az általánosból átmennek a gimnáziumba. A jó kapcsolatot és a tanulókkal való törődést mi sem bizonyltja jobban mint az, hogy az első évfolyam befejeztével már javítottak a tanterveken, bevonva a szülkőket is a munkába figyelembe vették javaslataikat, sőt az év végén tudományos szintű felmérést is készítettek az osztály helyzetéről, eredményéről stb., melynek lényegi kivonata Panek József tollából a DM-ben is megjelent. Mindez természetesen nagyobb gonddal és odafigyeléssel jár, - de mi szülők a gyermekeinkkel együtt örülünk ennek a megoldásnak. Tudjuk, hogy e munkában nagyon .fontos személy a pedagógus. Szeretném megnyugtatni dr. SzabcfEditet. hogy az általános iskolában is vannak színvonalasan tanító tanárok nemcsak a gimnáziumban. Ami pedig a tanulók jogi helyzetét illeti, annak megoldására épp a Radnóti gimnázium mutatott nagyszerű példát évekkel ezelőtt, amikor többek közt Mórahalmon, Ásotthalmon, Zsombón megnyitotta a kihelyezett levelező tagozatokat. (S úgy gondolom, a ,jogi helyzethez" a Deák gimnázium is szívesen nyújtott volna útmutatást.) S ezzel függ össze további mondanivalóm is. Ugyancsak a kihelyezett osztályokkal kapcsolatosan ilyen választ is ad az igazgatónő az újságíró kérdésére. hogy „a 8 osztályos gimnázium nyitását nem akarták ráerőszakolni az általános iskolára." Kérdésem: egyáltalán történt ilyen megkeresés illetve „ráerőszakolási" kísérlet? Nem hiszem, hogy ne akadt volna Szegeden iskola, amelyik felkérésére a jónevű Radnótival ne vállalta volna a közös munkát a Deákhoz hasonló módon. (Hacsak nem rettentette el őket a JGYTF gyakorló l-ben indított első osztály évkezdet előtti drasztikus megszüntetése.) Annál is inkább, mert a szegedi általános iskolákban nagyon sok középiskolai végzettségű tanár tanít, akik örömmel vállalták volna a gimnáziumi szintű tanítást. (Sőt. voltak olyan általános iskolák Szegeden is az országos példákhoz hasonlóan ahol gondolkoztak a 8 osztályos gimnázium bevezetésén, megszervezésén.) A kihelyezett osztályok nyitása az általános iskolák tanárai számára is fontos a munkaerőkérdés szempontjából. Nem véletlenül fogalmazódott meg az a követelmény, hogy csak olyan kísérleti munkába szabad kezdeni, amelyik nem befolyásolja hátrányosan az általános iskolát. S ha a Radnóti ezt a megoldást választja, egyben rendkívül hasznos és fontos kísérlet is lett volna a számára - kár, hogy nem ismerték fel -, felmérni a kihelyezett osztályok sorsát, fejlődését, helyzetét az általános iskolában, hatását az általános iskolára, valamint a most felvetett kérdést, hogy miként alakulhat ki a jó műhelymunka és az ideális kapcsolat az anyaiskolával, mi a hatása a pedagógus munkanélküliség problémáira és így tovább és tovább. Ez bizony országos szempontból is értékes téma lett volna, hisz ennek sokoldalú felmérésével tudomásom szerint még senki sem foglalkozott. Az igazgatónő megemlíti, hogy amikor átvette a gimnáziumot, kész helyzet előtt állt, mert már be volt iskolázva a 8 osztályos. Én úgy érzem, hogy a probléma inkább az, hogy nem tudott élni a lehetőséggel. Másként: valószínű nem figyelt oda s csak a harmadszori beiskolázásnál döbbent rá, - vagy döbbentették rá -, hogy ha nem figyel, nem férnek el a gyerekek nyolc év múlva a Radnótiban. Ugyanis - végignézve az adatokat -, ha a második biskolázás után felfigyel erre s a harmadiknál az iskolai osztály helyett kihelyezett általános iskolai tagozatot nyit és ugyanakkor csökkenti a demográfiai hullám miatt felszaporodott általános tagozatú osztályok számát -, akkor az önkormányzat által beígért új gimnáziumok nyitásáig - jutott volna hely úgy érzem gimnáziumi 8 osztályos számára. Kár, hogy így történt, mert gondolom, nem kis munkába és fáradságba került az országban másodikként megszervezni és segítséget nyújtani általa az országban induló nyolcosztályosoknak, ami egyben a kísérleti gimnázium meghatározott feladata. S egy színfolttal Szeged iskolaügye is szegényebb lett. Radomi Nagy Béla Szeged • Valamivel több mint egy évvel ezelőtt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola adott otthont a természetvédők országos találkozójának Szegeden. A szekcióülések után került sor a plenáris ülésre, amelyen különböző minisztériumok képviselői válaszoltak a föltett kérdésekre. A legelső kérdés fgy hangzott: Mennyi pénz áll rendelkezésre a környezetvédelem céljaira? A kérdés az illetékes tárca képviselőjének szólt, nekem nem volt felhatalmazásom kérdésekre válaszolni. A szekcióüléseken sem voltam jelen, mégis gyanítom, hogy egy fontos dolog elkerülte a természetvédők figyelmét. Nevezetesen: A környezetvédelem az a ritka emberi tevékenység, amelyhez nem csak pénzre van szükség, hanem pénzt lehet megtakarítani. Szeged, sok más nagyvároshoz hasonlóan, rengeteg vandál pusztításnak tanúja. A parkpkban összetört padok, az utcákon sörös- vagy pezsgősüvegek szilánkjai, egyegy „nevezetes nap" (szilveszter, nemzetközi labdarúgómérkőzés) után újságárus bódék felborítva, kirakatok betörve, telefonfülkék megrongálva. Mindennapos a vasúti kocsik, villamosok, autóbuszok üléshuzatainak Környezetvédelem itthon és a nagyvilágban felhasítása. Megértem azokat a fiatalokat, akik bizonyítani akarnak, ha mással nem, akkor vagánykodással. Ez minden egészséges fiatalemberben megvan. A kérdés csak az, hogy miként lehet kordában tartani ezt a bizonyítani akarást. Londonban számos gyönyörű park van. ezek egyike a Saint James park. Ennek bejáratánál jókora táblán szembetűnő felirat hirdeti: „Aki itt szemetel, 200 Font büntetést fizet!" Érdemes átszámítani ezt az összeget magyar forintra. Nincs is szemét sehol, még az utcákon sem. Úgy tűnik, a hinduk is tanultak az angoloktól, mert Indiában is vannak parkok, amelyekben a szemetelésért egy kezdő mérnök havi fizetésének megfelelő összeg a büntetés. Természetesen a védett parkokban és rezervátumokban mindenütt parkőrök ügyelnek a tisztaságra, akiknek hasonló a feladatuk és felhatalmazásuk, mint nálunk a jegyei lenőröknek a vonaton, villamoson vagy autóbuszon. A városatyák a megmondhatói, hogy mennyi pénzébe kerül az önkormányzatnak és az adófizető polgároknak a féktelen vandalizmus. Szigorú pénzbüntetés bevezetésével jelentősen megváltozna a helyzet ezen a téren, ráadásul a város is szépülne. A bonni parlament mellett működik az Enquete Bizottság, amelynek beleszólása van a szövetségi törvényhozásba, és képviseli a környezetvédelem érdekeit. Ennek a bizottságnak egyik oszlopos tagja, W. Bach professzor mondta, hogy az NSZK-ban 20 százalékkal több energiát termelnek, mint amennyire az országnak szüksége van. A kérdésemre, hogy ezt a többletet exportálják-e, azt felelte, nem, elpazarolják. Ennyi energiamegtakarítás megközelítően elegendő lenne arra, hogy a torontói konferencián előírt 20 százalékkal csökkentsék a szén-dioxid kibocsátást a légkörbe. Nálunk az energiapocsékolás jóval több, mint az NSZK-ban. Legalábbis arányaiban. De, ha csak 20 százalékkal csökkentenénk az energiafogyasztást, ami könnyen elérhető volna, ha ragyogó napsütésben eloltanánk a villanyt, akkor, nos akkor évente mintegy 35 milliárd forintot takaríthatnánk meg. Ebből bőségesen jutna a környezetvédelem egyéb területeire, esetleg a közforgalomban levő járművek környezetkímélő átalakítására, energiatakarékos technológiák bevezetésére. És minden megtakarítás újabb összegeket szabadítana fel további környezetvédelemre. Ha valakit figyelmeztetünk munkahelyünkön, hogy fölöslegesen égnek a villanyégők, a válasz legtöbbször az: nem mi fizetjük a számlát. Hát kicsoda? - kérdezem én. Sem a vízcsapból folyó víz, sem a villanyáram nem ingyen ajándéka a természetnek, mindegyik pénzbe kerül, még a középületekben is. Ezt mindannyian fizetjük, az egész társadalom. A sokat irigyelt gazdag országok, mint Svájc vagy Svédország, nem utolsó sorban annak köszönheti az általános jólétet, mert polgárai rendkívül gondosan vigyáznak arra. ami országukban érték. Dr. Koppány György A látogatók Nagyszerű hírt hallottam reggel a Nap Tévében Katona Tamás úrtól. (Ő az, aki az ország értelmisége számára ehetővé próbálja magyarázni pártja és kormánya „nagy embereinek" a sajtóban, televízióban leírt, mondott furcsa megnyilatkozásait.) Megtudtam tőle, hogy hamarosan látogatókat kapunk. Az MDF vezetői elindulnak és bekopognak hozzánk otthonainkba. Mert politikát (most jöttek rá?) csak úgy lehet csinálni, ha közvetlen kapcsolatba kerülnek az emberekkel. A példa Kossuth Lajos, aki úgy ért el sikert a reformkorban, hogy „... személyesen bekopogott minden jobbágyporta ajtaján, hogy tudja, hogyan élnek az emberek..." Hát igen. Ezt jó lenne lassan megtudni. Igaz, vannak akik már régen tudják és mondják. Azok a magukat tudósnak gondoló politológusok meg szociológusok. Meg a mindenféle Szonda Ipsosok. Nehogy már ők mondják meg, mikor hova menjünk. Tudjuk mi azt! Mostmegyünk! A választások előtt. Excellenciás uraimék! Mint hűséges jó zsoldosuk (bár a zsold igazán nyomorúságos) kérem önöket, hogy ide a lakótelepre ne a reggeli órákban jöjjenek, amikor sorban állunk az olcsóbb tejért és kenyérért (csak ekkor van). Ilyenkor a jobbágyok nagyon dühösek. Mindenféléket mondanak önökre. Ha lehet, álruhában jöjjenek, az Audikat hagyják biztos helyen. (Képzeljék, még a kerékpáromat is ellopták.) Ha durranásokat hallanak, ne féljenek, még csak petárda. Mindenesetre a biztonság kedvéért hozzák a kockacukrot és a korbácsot. Élnek itt mindenféle mikiegerek is. Aggódó tisztelettel: Mészáros Csaba • Mire jók az új KRESZ-szabályok? Ötvenessel kocogva... A Délmagyarország december 28-i számában feltették a kérdést (?) az olvasónak: Mire jók az új Kresz-szabályok? Több ismerősömmel megtárgyalva, tényleg úgy néz ki a téma, hogy a szabálytisztelő autósok újabb zaklatásáról van szó! Mégpedig a lakott területen belüli sebességkorlátozást illetően. Ellenérveinket szeretném ezúton a nyilvánosság elé tárni abban a reményben, hogy az illetékesek és esetleg dr. Holló Péter úr is elolvassa. Mi magyarok, itt Európa közepén állandóan majmolunk valakiket! Most éppen megint a nyugatot. Ott statisztikai adatokkal bizonyították, hogy a kisebb sebesség kevesebb blesetet eredményez. Ez igaz! (Sőt a 0 sebesség még annyit sem.) Nyilvánvaló, hogy az angliai autósok sokkal fegyelmezettebbek! Mi> és az itt közlekedő vendégek nagy része még alkalmatlanok vagyunk a jelenlegi szabályok betartására is! A mostani 60 kilométer/órás sebességkorlátozást sem tartják be, főleg a nagyteljesítményű motorokkal ellátott kocsik vezetői. Szerintem ezek a fegyelmezetlen vezetők, tehát emberi tényezők emelték meg a balesetek százalékos arányát! A szabályok annyit érnek, amennyit abból betartanak, betartatnak. Tapasztalataink szerint a jelenlegi szabályokat is képtelen a rendőrség betartatni, miből gondolják a szabálytervezet összeállítói, hogy az 50-es korlátozást meg lehet valósítani? Akik ma büntetlenül 20-30 kilométer/órával lépik túl a megengedett sebességhatárt, ezentúl 30-40-nel fogják ugyanezt tenni! Az egyéb súlyos szabálysértésekre most nem térek ki, csupán megjegyzem, hogy azokat is sokan és sokszor követik el minden hátrányos következmény nélkül! A közölt és említett baleseti statisztikából érdemes lenne kiemelni a külföldi elkövetőket. Kíváncsi vagyok, menynyi marad a hazai autósoknak, motorosoknak? Tételezzük fel azt a képtelenséget, hogy márciustól kezdve minden gépjárjnű 50 kilométer/óra sebességgel kocog, még az egyébként szabad és hosszú útszakaszokon is. Ennél a sebességnél a legtöbb kocsi 4. sebességi fokozatban már nem képes haladni, mert rángat a motor. Marad a harmadik fokozat, melynél jóval nagyobb fordulatszámon pörög a motor. E tényből egyenesen következik a jóval nagyobb üzemanyagfogyasztás! (Nesze neked autós, pusztíts többet feleslegesen a drágább üzemanyagból!) Vele együtt arányosan növekszik a légszennyezés! Kedves Zöldek! Mi a véleményük erről? Vagy csak én látom ilyen sötétnek ti többletkipufogógázt? A jelenlegi állapotokra alapozva kérdezem: a Kresz módosítás, illetve tervezet ezen része kinek, sőt továbbgondolva, melyik élőlénynek lesz jó? Mert ilyen közlekedési morál mellett nem valószínű, hogy csökkeni fog a balesetek száma. B. T. (Név és cím a szerkesztőségben) Eredménytelen küzdelem Köszönet Tisztelt Főszerkesztő úr! Legmélyebb hálámat és köszönetemet fejezem ki önnek és lapjának, amiért kérésemel teljesítették: tavaly december 31-én közölték Levél Munkácsról című írásomat. Ezáltal sikerült felvennem a kapcsolatot a volt főnököm két fiával, amit nem tudtam elérni cirka ötven éve. Köszönöm Szeged város rendőrkapitányának, dr. Szőke Péter úrnak, hogy levelemet eljuttatta önökhöz. Kérem a jó Istent, adjon az ilyen embereknek jó egészséget sok-sok évig, és minél több olyan ember legyen, aki kész segíteni másoknak. Még egyszer tisztelettel és köszönettel, a jó Isten áldja meg magukat: Halada István Kárpátukrajna Már az 1984. március 23-i DM-ben Autósok, motorosok , majd az 1988. december 30-i számban Mikor épült? cfmű cikkben olvashattunk egy csodálatos építkezésről. Az épületen levó felirat szerint a sarokház Tisza Lajos körút felőli oldalán Anno 19001901, tehát két évig, mfg a Kálvin tér 7. szám felőli részét Anno 190-190, vagyis egy évig építették. Az épületet 1970 körül felújították. Az arra járó figyelmes járókelők még mindig azon töprengenek az Anno 190-190 felirat láttán, hogy az épületnek ezt az oldalát a Krisztus előtti 190-ben, vagy a Krisztus utáni 190-ben építették? Az 1988. december 30-i lapban megjelentek szerint az újságot rendszeresen olvasó két nyugdíjas vasutas ott a helyszínen azon tanakodott, hogy a 0 és az 1 pótlására négy év sem volt elég. De mennyire lesz még szükség, kérdezték egymástól? Azóta is eltelt már újabb négy év, de még mindig hiányzik a két számjegy. Az újságokon kívül a Hági Közéleti kávéházában a városunkat érintő előadások hozzászólásaiban többször kértem a hiányok pótlását, minden esetben eredménytelenül, annak ellenére, hogy az elhangzottakat magnóra is felvettem. A DM 1993. január 19-i számában (12. oldal) P. Sz. aláfrású Mi száll el cikkben megjelenteket is figyelembe véve talán nem lesz szükség a két szám pótlásához újabb négy évre. Rigó Balázs