Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-16 / 39. szám

KEDD, 1993. FEBR. 16. Egy rendhagyó karrier Madeleine Coigny: Szilfai Márta HAZAI TÜKÖR 5 Giordáno operáját, az André Chénier-t 17 éve nem játszották magyar operaszínpadon, talán ezért előzte meg nagy várakozás a február ele­ji szegedi premiert. Gal­gőczy Judit neves vendé­gekkel, kettős szereposz­tással állította színpadra a zenedrámát. A bemu­tatón a női főszerepet, Madeleine Coigny-t Szil­fai Márta, az Operaház nemrég szerződtetett szopránénekesnője ala­kította bravózással kí­sért tapsvihart arátva. Neve ismerősen cseng Szegeden is, az utóbbi évek legnagyobb rend­hagyó énekesi karrierje az övé. - Hátulgombolós korom óta énekes akartam lenni, a kon­zervatórium zongora szakát is azért végeztem el, hogy ne le­gyek képzetlen muzsikus. Mindig kitartóan készültem erre a pályára, a gyerekeim mellett is folyamatosan ta­nultam. Tizenegy-két évet töl­töttem a rádió kórusában, sok szólófeladatom is volt, s mint kórustagot vendégszereplésre hívott az Operaház a Paraszt­becsületre. Ezután Szegedre is hívtak Santuzzának, majd az előző évadban nagy örömömre ugyanitt a Toscát is elénekel­hettem. • Kitől tanult énekelni? - Hoor Tempis Erzsébetnél kezdtem tanulni, majd halála után dr. Sipos Jenőnél folytat­tam. Közben született két gyer­mekem, majd utána kerültem a rádió kórusába, és azóta Rőth. Mártánál, a kórus énektanárá­nál tanulok. Ő 25 évig német nyelvterületen ugyanezeket a szerepeket énekelte, amelyeket most én, így nagyon sokat tudtam tőle tanulni. • A fiatal énekesek félnek kórusban kezdeni, mert ha­talmas akaraterő és kitartás kell a kiemelkedéshez... - Biztosan nehéz kikerülni a kórusból, de szerintem minden szólistának el kellene ott töl­teni, ha nem is tizenéveket, de jó pár évet. Meg kell tanulni alkalmazkodni egymáshoz, hangszínt keverni, a capella énekelni. Én csak jót mond­hatok a kóruséletemről, na­gyon szép évek voltak. • Azért biztosan voltak már akkor is szerepálmai. - Egyetlen szerepálmom a Tosca volt, amit Szeged után tavaly októberben az Opera­házban is elénekelhettem, hál' istennek nagy sikerem volt. Bármit szívesen elénekelek, a pesti Tosca-premierem után egy héttel Giocondaként is be­mutatkozhattam. Erre is gyö­nyörű kritikákat kaptam, most pedig néhány hete a Fidelióba is beálltam. • Tavaly egy szép díjat is kapott... - Az év énekese kitüntető címet kaptam meg a rádióban. Számomra azért volt ez bor­zasztó nagy elismerés, mert ak­kor már tudták a kórusban, hogy szerződtetett az Opera­ház, és elmegyek, de titkos szavazás során mégis nekem ítélték. • Az André Chénier-t gyakran összehasonlítják a Toscával, a két női fő­szerepben milyen hasonló­ságot lát? - A Tosca „kottafejileg" ta­lán nagyobb szerep, de Made­leine Coigny figurája össze­tettebb. A francia forradalom kora is zaklatottabb, szélsősé­gesebb, mint a néhány évvel későbbi napóleoni időszak. Giordano remekül megírta a szerepet, Madeleine szinte ki­növi magát a darab végére. A megjelenítéséhez borzasztó nagy érzelmi feltöltöttség kell, ebben nagyon nagy segítség a zene. Fokról-fokra kell felépí­teni a figurát, meg kell mutat­ni, hogyan jut addig, hogy a halálba megy a szerelmesével, és együtt énekli vele: „Viva la morte!" • Milyen feladatai lesznek a továbbiakban? - A következő évadra gyönyörű szerepeket kaptam. A Don Carlos Érzsébetét, Ai­dát, Silvanát A lángból, a Tannhauser Erzsébetét, Vé­nuszát, és A végzet hatalma Leonóráját énekelem majd az Operaházban. Szegedre is szí­vesen jönnék, mert sokkal ben­sőségesebb, családiasabb a hangulat, mint a már-már nagyüzemnek számító pesti társulatnál. • Ha egy mondatban kel­lene összegeznie, mit szeret­ne elérni az énekesi pá­lyán? - Csak annyit szeretnék, hogy minden estén amikor fel­lépek, a magam által felállított száz százalékot tudjam teljesí­teni. Hollósi Zsolt Az André Chénier követke­ző előadása ma este 19 órakor kezdődik a Nemzeti Színház­ban. • A Hacsaturján Hegedű­verseny-előadás után volt aki Ruha István és Ágoston András mellett említette a neved. Mindketten a ko­lozsvári hegedűsiskolához tartoznak, de egyik „isten­adta " öszíönösségéről, má­sik rendkívüli technikai pontosságáról nevezetes. Te hogyan oszlottad el magad­ban e két vonást? - Nagyon megtisztel, hogy e két hegedűművésszel hallom magam egy sorban. Istenad­taság? Igen, azt hiszem. Isten valóban tehetséggel áldott meg, de ezt megpróbálom tu­datosan irányítani, hogy a koncerten, akkor és ott, mi hasson a szívemre. Szeretnék valahol az intuíció és a kot­takövető szigorúság között megmaradni. Ér&zni, ahogy mondtad, istenadta zenészként kell. Az előadás nem nélkü­lözheti a teremtő indulatot, hiszen maga a zenemű is ebből született. De ha ez már meg­van, s az ember előtt ott a partitúra, azt követni kell. Van a zenei előadásban egy szem­lélet, főként a huszadik századi német iskolára jellemző, miszerint a kottakép szent, és azt metronóm-pontossággal kell követni, hiszen a ze­neszerző már mindent leírt. A huszadik században ez talán igaz, de a romantikusoknál még távolról sem. Annak ide­jén a művészek saját kaden­ciákat játszhattak, s valahogy az egyes előadások értelme­zése is különbözhetett. Én úgy érzem, ma egy jó koncertből egyik felfogás sem hiányozhat. A közönségnek éreznie kell az előadó szubjektumát, s ugyan­akkor érzékelnie a művet pontosan visszaadó technikát. • A Hacsaturján hegedű­verseny alatt előfordult-e veled, hogy „saját" zenédet játszottad? - Igen, volt ilyen pont. Úgy érzem, a szívemhez közel álló mű saját zeném is lesz. Ilyen­kor a szív a szűrő, nem az agy. A művészetben ez a jó szűrő. De az előadás alatt nagy gya­korlat kell ahhoz, hogy az em­ber határt szabjon, hogy ugyanakkor „ébren" is legyen. A hegedűverseny harmadik tételében például előfordult néha, hogy nekiszaladtam, s a ritmusban egymást kergettük a zenekarral. Látod, ez jelenti azt, hogy élő zene. Pilla­Szeged hegedűsegyéniséget ünnepelt A sziv a szűrő, mondja Koszténdi Istvén • Sikeres koncert után, ugye, meg szabad kérdezni: volt-e már igazi bukásod? - Ha arra gondolsz, hogy megdobáltak-e már, hát nem, szerencsére ilyen bukásban még nem volt részem. Viszont majdnem minden koncert után elmondhatom, hogy elégedet­len vagyok magammal. Ez talán azért van, mert amióta elvégeztem a zeneakadémiát, szinte mindent a magam feje után végzek, s nem mindig tudom, jó-e az az irány, amerre haladok. így aztán nagy szük­ségem van a kemény kritikára. • A sajtóból, például? - No nem éppen... Bár a saj­tóban még nem kaptam igazi rossz bírálatot. Csak a fele­ségemtől. Ő az eddigi legke­ményebb kritikusom. • A Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertmestere vagy, s erről a zenekarról hol jót hallani, hol rosszat. Szerinted alkalmas-e arra, hogy folyamatos és kiemel­kedően jó teljesítményi nyújtson? - Igen, természetesen alkalmas. A zenekar, igaz, most egy kisebb szemlélet­váltáson esik át, bár ez sze­rintem nem befolyásolja a já­tékát. Néhány éve még túlnyo­móan az opera volt a fő elfoglaltsága, és évente mind­össze 6-7 szimfonikus kon­certet produkált. Most ez az arány kezd megfordulni, a repertoárbővítés időszaka van. És az sem mindegy, hogy a zenészek a zenekari árok „fedezékében" vagy a nézők színe előtt játszanak. A nyílt színnek - varázsa mellett ­feszültsége is van. Biztos persze, hogy nem sikerül minden koncert egyformán és kitűnőre. De ezzel minden zenekar így van. Amit egy hangversenyen játszani lehet, az élő zene, a maga saját­ságaival és hibáival. Ezt nem a lemezfelvételekkel kell össze­hasonlítani, mint ahogy a próba- és koncertfeltételeinket sem lehet összevetni a stúdió­körülményekkel. Panek Sándor Fotó: Schmidt Andrea Kosztándi István 29 éves, hegedűművész, a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertmestere. A Kolozsvári Ze­neakadémián szerzett diplomát 1986-ban. Öt évig a nagyváradi szimfonikusoknál játszott Acél Ervin keze alatt, majd a Szegedre költözött karmester hívására 1991-ben maga is a városba jött. Nemrég emlékezetes koncerten játszotta Aram Hacsaturján Hegedűverse­nyének szólóját, s a hangverseny után senki nem kételke­dett: Szeged űj hegedűs-egyéniséget ünnepelhet. natonként változik, egyre igazodni kell. A zenekar tagjai is művészek, a játékukkal ők is sugallnak valamit. Ha ezt az egészet sikerül jól össze­hangolni, akkor lesz jó a kon­cert. • Gyakran megesik veled, hogy ráadást kér a közön­ség? - Nem panaszkodhatom, bár ez a múlt heti, ez talán életem legszebb előadása volt. Azért merem ezt mondani, mert a ze­nekar tagjai is gartuláltak. Rá­adást pedig általában nem szoktam adni, mert egy-egy koncert után úgy érzem, mindent kiadok magamból, s egy újabb mű már nem menne jól. Különös, de most jólesett a hegedűverseny után Bach­zenét játszani. Megnyugtatott. Most kezdem igazán megsze­retni a Bach-muzsikát. Régeb­ben nem tudtam a mélyére hatolni, mert nem értettem, miért ez a sok akkord benne, hogy miért oly nehéz. Azt hiszem, hosszú évekre van szükség, amíg ez teljesen beérik bennem. • Műsorán: Bach, Chopin és Liszt művei Itthon koncertezik Baranyay László Azután jöttek a különböző nemzetközi zenei versenyek díjai, valamint egyre sűrűbben az itthoni és külföldi kon­certek. A rendszeres hangver­senyezés mellett közel 20 éve tanít a Zeneművészeti Főisko­lán is. A Filharmónia „A " jelű kamarasorozatának keretében a Deák gimnáziumban fél 8-kor sorra kerülő hangversenyét Bach Olasz koncertjével kezdi Baranyay László. Ez a mű is egyike a barokk mester zenei reformjainak. Versenyművet komponált zenekar nélkül. A csembalón eredetileg talán könnyebb is volt éreztetni a hangszer faktúráinak különb­ségeivel egy szólóhangszer és kísérőegyüttesének szembe­állítását a három tételes alko­tásban. Négy Chopin-ballada következik ezután. Az egyetlen izzó lendületű g-moll, a de­rűből a panaszba hajló F-dur, a A hajdani dorozsmai legényke, a most már Liszt-díjas pianista ad szólóestet ma szülővá­rosában. A szegedi zene­iskolás és szakközép­iskolás évek után sima volt útja a zeneakadé­miai diplomáig az 1946­ban születeti művész­nek, majd három évet tanulhatott még Moszk­vában a Csajkovszkij Konzervatóriumban. hol líraian. hol markánsan tán­.cos Ász-dur. valamint a finom és szomorú keringőt idéző f­moll. Ravelt a korabeli kritika száraznak és pedánsnak mond­ta. Szonatinájának drámai tökéletessége csakugyan az arányok hajszálpontos meg­tervezésére vall. Ám hangulata őszintén megmutatkozó líra. A zongora pasztelszínei gazdag­ságban pedig vetekszenek egy kamarazenekaréval. Az ugyan­csak Szegedről indult zene­szerző, Durkó Zsolt ciklusa a Gömb története mintegy hat­van kis darabból áll. Ahogy a gömb héja elhajlik, úgy alakul át fokozatosan a zenei szer­kezet. Ebből csendülnek fel részletek, majd két Liszt­alkotás zárja Baranyay László szegedi koncertjét, a lágyan éneklő, melankolikus témájú ász-dur Petrarca-szonett és a kor közismert, népies zenéit is feldolgozó sorozatának egyik leghatásosabb, legcsillogóbb darabja a Xll. magyar rapszó­dia. Kutas lános • Szépség '93 címmel fod­rászati és kozmetikai szakmai napok színhelye lesz Szeged március 5-én és 6-án. A Talent Kft. újszegedi központjában máris számos cég jelentkezett, hogy részt kíván venni ezen a rendezvényen. Elhozza termé­keit - és szaktanácsot ad a csi­nosodni vágyóknak - egyebek között az Avon, a Heitland & Detre, a Wahl. a Royal San­ders, a Hélia D, az Ippon, az Entré, a Kimex Trade bt., a Gi­gi, az Anaconda, az Ahava, az Aroma Trade, a Caola, a Florin és a Laser & Vákuum. Lesz ott minden, ami nőt és férfit von­zóvá, elegánssá tehet: sminkek, parfümök, fodrászati kellékek, parókák, kozmetikumok, akár tengeri algából készültek is. A kiállításon a folyamatos koz­metika, fodrászati és divatbe­mutatók mellett szakmai előT adások és tájékoztatók is el­hangzanak, aki pedig vásárolni akar, azt is megteheti. A szép autók szerelmeseire is gon­Szépek és szépítészek találkozója Díszvendég: „az év arca" és a mama a Família Kft.-ből doltak a rendezők: a SAAB legújabb típusaival gördül be a kiállítás területére. A nagysza­bású bemutatót Palotás János nyitja meg, akivel egy beszél­getést is terveznek „A szépség, a harmónia és az Országgyű­lés" címmel. Díszvendég lesz Király Éva, az 1992-es „év arca", és egy Szép família szép mamája, Esztergályos Cecília. Az eleganciára törekvő höl­gyek és urak jó közérzetéhez hivatottak hozzájárulni az árverésre kerülő cukrászati re­mekek és a tombolán nyerhető ajándékok. S ha már az a tavasz eleji hétvége a szépség jegyében telik majd el, úgy dukál, hogy megneveztessenek a legeslegszebbek: a résztve­vők szavazata alapján végül megválasztják a rendezvény szépségkirálynójét és -királyát. Szakmabelieknek és a kívül­álló, szépülni vágyóknak egya­ránt hasznos, kellemes és szó­rakoztató programnak ígérke­zik a dr. Ványai Éva. Ördögné Kotogán Ilona, Palotás János és Király Zoltán fővédnöksé­gével megrendezendő találko­zó. Ch. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents