Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-15 / 38. szám

Polgár Judit csodálatos bravúrja Tegnap a késő esti órákban befejeződött a Polgár Judit-Borisz Szpaszkij páros sakkmérkőzés, amely a 16 éves magyar kislány csodálatos bravúrjával végző­dött. Az utolsó játszmában döntetlenben egyeztek njeg, így végeredményben Judit 5,5-3,5-re legyőzte a volt vi­lágbajnokot. SPORTJA A DÉLMAGYARORSZÁG KFT. MELLÉKLETE Gyimesiné nemcsak a védekezésben jeleskedett. (Fotó: Gyenes Kálmán) A szegediek ismét megsze­rették a kézilabdát, ez a kije­lentés abból fakad, hogy a Sze­gedi ESK NB l-es női kézi­labdacsapatának szombati baj­noki mérkőzésén, annak elle­nére, hogy a Békéscsaba és az Építők ellen gyengébben ment a játék, ismét szépszámú néző­sereg gyűlt össze. Akik pedig bíztak az Egységes talpra állá­sában most nem csalódtak, mert a Tisza-parti együttes Kézilabda NB I. még a Spartacus elleni találko­zón is kétszer tudott meg­újulni... Az első percek puhatolódzó játékából 2-2-es eredménnyel jöttek ki a csapatok. Aztán ritmust váltottak a fővárosiak, s egymás után vették be Sza­mozvanova kapuját, a haziak „portásának" csak a hálóból kellett a labdákat kiszedni. A hazaiak egyszerűen nem talál­ták helyüket a pályán, s így a szövetkezetiek a 10. percben 8-3-ra elhúztak. Farkas edző nem nézte tovább tétlenül játékosai kinlódását, s több cserét határozott el. A kapuba Bödört állította, a bal szélre Kocsist küldte, aki két hónapos kihagyás után lépett ismét pá­lyára, az igyekezetében nagyon sok hibát vétő Virincsiket pe­dig Asztalos váltotta fel. A „vérfrissítés" jót tett a hazai­aknak, mert összeszedett játék­kal, s nagy fegyelemmel, a 23. percre sikerült a pestiek elő­nyét egalizálni. A kitűnő for­mában játszó Gyimesiné - két gólt lőtt öt perc alatt - vezér­letével aztán a félidőre, nyug­tatóként is használható, két gólos előnyt könyvelhettek el a szegediek. Kocsis ziccerhelyzetben hi­bázott rögtön a második játék­rész első percében. A másik ol­dalon Mankova már nem köve­tte el ezt a „könnyelműséget", s egy gólra csökkentette a ha­zaiak előnyét. Sőt kis idő múl­va Bíró az egyenlítő találatot is megszerezte. Ez az időszak már vészesen hasonlított az el­ső félidő elejéhez. Sajnos tfz percig Utasiék érintetlenül hagyták Farkas A. hálóját. Többen ismét Farkas József edzőtől vártak fordulatot, azonban most a hazaiak mes­tere kitartott játékosai mellett ­neki lett igaza. A szövetkeze­tiek nyugodt játékkal, „apró" gólokkal próbáltak „megszök­ni". Szerencsére Virincsik 42 perces „góliszonya" a legjobb pillanatban szűnt meg, mert úgy vágta Farkas A. kapujába a labdát, hogy az majdnem ki­szakította a hálót. Majd ismét a mezőny legjobbja Gyimesiné következett a góllövők listáján, s ezzel ismét egál lett az ered­mény. A 44. percben a kapu­jából kifutó és szabálytalan­kodó Szamozvanova került a kiállítottak közé, de a helyettes Bodor jól állta a sarat. A 45. percben így még mindig ikszre (14-14) állt a találkozó. Végre feloldódott ismét a haziak gör­cse, s ezután már biztosan tar­tották egy-két gólos előnyüket, miközben többször is bebizo­nyosodott, hogy ezen a február 13-diki koraestén Gyimesinét egyszerűen nem lehet feltartóz­tatni. Azonban nem lennénk őszinték, ha elhallgatnánk, hogy közben a társak is igye­keztek. Például a védekezés­ben kiválót alakító Gajdácsi a számtalan kihagyott helyzet után az 59. percben nagyon fontos, úgynevezett „idegcsil­lapítós" gólt lőtt, majd a „ke­gyelemdöfést" Virincsik fela­dásából Utasi szerezte, úgy­nevezett kínaiból. (Folytatás a 2. oldalon.) A BEK-győztes szentesi női vízilabdacsapat. (Fotó: Gyenes Kálmán) Gyimesiné a hátára vette társait és a pályát Szegedi ESK-Bp. Spartacus 21-17 fi szövetkezésnél erösebb volt az egység dőlt az aranyérem sorsa is, azon­ban Vinci még egyszer meg­mutatta oroszlánkörmeit, de ez csak a szépítésre volt elegendő. Ami ezután történt igen ne­héz lenne élethűen visszaadni. Elégedjünk meg azzal, hogy először dr. Tóth Gyula, majd Fülöp Tibor ugrott a medencé­be, hogy „frissiben" gratulál­jon a csapat tagjainak. Szentes-Orizzonte 6-5 (0-1, 2-0, 2-1, 2-2) Szentes, 1200 néző. Vezette: Baienaru (román), Stavropoulos (görög). Szentes: HUFF - TÓTH G„ TÓTH N„ STIEBER 3, VIN­CZE 1. RAFAEL 1. RÓNA­SZÉKI 1, SZAMOSI, Sipos E„ Sipos A., Sipos I., Erdőháti. Debreceni. Edző: dr. Tóth Gyula, Fülöp Tibor. Orizzonte: Couti - VINCI 1, Picciono, Moiro, Vaillant, Delvoca, Da Campo 1, Maza­to, Conso, Virri, Vrzi. Edző: Maugeri Maro. Gól-emberelőnyből: 4/1, ill. 7/2. 4 m-esből: 1 ill. 1. A döntő utáni nyilatkozatok: Dr. Tóth Gyula vezetőedző: - Csak a győzelem volt elfo­gadható számunkra. Tudom, hogy nem volt egy szépségdíjas mérkőzés, mert óriási csata folyt a medencében. Végig biztos vol­tam a győzelmükben, egy pilla­natig sem kételkedtem benne. A lányok végrehajtották a taktikai utasításaimat, és nagyon jól küz­döttek. Mindenkinek, akinek va­lamilyen része van ebben a siker­ben, köszönetemet fejezem ki. Dr. Rébeli Sz. József, pol­gármester: - Gratulálok a játé­kosoknak és vezetőiknek a világraszóló sikerért, köszönöm a szentesi polgárok nevében is. Remélem, hogy a folytatás sem marad el, amihez szeretnénk mi is segítséget nyújtani. Cseuz László, testnevelő ta­nár, a városi képviselő-testület tagja: A legutóbbi testületi ülésen külön felszólalásban kértem képviselőtársaimat, hogy szavazzunk meg rendkívüli támogatást a BEK-selejtezőre, amit egyhangúlag meg is tet­tünk. A lányok ezt ügy hálálták meg, hogy megnyerték a bajnok­csapatok Európa Kupáját. Cso­dálatos fegyvertény! Azt szeret­ném, ha a pénteki ülésünkön közösen köszöntenénk a csapa­tot. Biztos vagyok abban, hogy ennek nem lesz semmi akadálya, mindenki egyetért velem. Kőnigh György, a női válogatott edzője: Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szép szentesi siker született. Ennyi sportszerető, lelkes ember kevés helyen található. Remélem, hogy ez a páratlan győzelem tovább erősíti a női vízilabdázás tekintélyét. SÜLI JÓZSEF BARTA LÁSZLÓ Ezerkétszázán tomboltak a sátor alatt Síppal, dobbal, nádi hegedűvel „kísért" a publikum Leszerepeltek a sztárcsapatok Európa tetején a Hangerit Szentes SC Az edzők és a csapatkapitány a trófeával Még mondja valaki azt, hogy nem csodálatos ez a sport. Hányszor, de hányszor ragadta magával egy-egy ese­mény a nézősereget. Hányszor, de hányszor rúgták fel a sportolók, a csapatok a papír­formát. Ezt bizonyították az elmúlt hét végén Szentesen is, a női vízilabda BEK-döntőn. Annyi nézőt még soha nem látott a Kurca-partri város sá­tortetős uszodája, mint tegnap a fináléban. Annyira nem húz­ták át a számításokat, mint tet­ték az elmúlt szombaton a csa­patok. Az történt ugyanis, hogy a továbbjutott négy együttes találkozóján nem a várt eredmény született. Nacsa Imre, megyei sportigazgató meg is jegyezte, hogy az erő­sebbnek vélt csoport sztárcsa­patai elvéreztek, s a névtelenek - Hungerit Szentes SC és az Orizzonte - futottak be. Szentesi Hungerit SC­Uraiocska 10-9 (1-5, 5-1, 2-1, 2-2). Góllövők: Stieber 2, Vincze 3, Rafael 2, Rónaszéki 3. Emberelőny 9/4, ill. 5/3. Négyméter: 1, ill. 1. Már a 4, percben 3-0-ra ve­zettek az oroszok. A hazaiak rendkívül idegesen, bátorta­lanul játszottak. A vendégek többször is megúsztak, rendre gólhelyzetet teremtve ezzel. 5-1-re végződött a negyed, ilyen rossz szentesi kezdésre eddig nem volt példa! A má­sodik játékrészben gyökeres változás következett be. Róna­széki szinte világklasszis mód­jára játszott, és a többiek is fel­nőttek hozzá. Hihetetlen, de a negyed végére 6-6 lett az állás. Tizenegy percnek kellett eltel­ni ahhoz, hogy ismét gólt lője­nek az oroszok. Az utolsó já­tékrész elején Vincze szelle­mes góljának örült a nagyszá­mú közönség. Nagy küzdelem­ben, csodálatos akaraterővel győzött a Szentes és verekedte be magát a vasárnapi döntőbe. Donk-Orizzonte 7-8 (2-3, 2-3, l-l, 2-1). Mindenki hol­land győzelmet várt, de általános meglepetésre ez nem következett be. A mérkőzés elején még ők vezettek, de fokozatosan feljöt­tek az olaszok. Okos, taktikus játékkal fokozatosan felülkere­kedtek ellenfelükön. Az olaszok zónája ellen tehetetlenek voltak a holland lányok. Az utolsó ne­gyedben hatalmas küzdelem alakult ki, de az itáliaiak meg­őrizték előnyüket. A bronzos csatára még csak félig telt meg a létesítmény, hiszen a legtöbb szentesi csak azért ment ki hamarább, hogy jobb helyet kapjon. A két nagy vesztes találkozója egyébként csak a 35 lelkes holland szurko­lót elégíthette ki, ugyanis leg­alább a dobogó harmadik fokára így felkapaszkodtak kedvenceik. Az orosz Uralocska, holland Donk összecsapáson csak az első negyedben volt igazi csata, aztán a „fapapucsosok" egyre jobban elhúztak. Az utolsó hét percre feljöttek az oroszok, azonban csak szépségtapasz lett akár a hollandok elleni, vagy az egész szentesi szereplésükre. Donk-Uralocska 13-10 (4-3, 5-3, 2-0, 2-4). A dön­tőre még a kandelábereken is csüngtek a nézők, s nem túl­zás: még egy tűt sem lehetett volna leejteni. Jómagam egy könyökkel az oldalamban pró­báltam lejegyezni a fontosabb eseményeket. Hazai szempontból nagyon rosszul kezdődött a döntő: Tóth N. megmozdulását 4 mé­teresnek ítélte a görög játék­vezető, s azt Vinci könyörtele­nül értékesítette. (Ezzel nem­csak az elfogultak nem értettek egyet, hanem a pártatlan szak­emberek sem.) A hungeritesek egyszerűen nem találták a fegyelmezett olasz zónavéde­kezésnek az ellenszerét. Tolo­gatták a labdát, megbénultak a kapu előterében. Az 5. percben már az 5. hazai támadás végző­dött eredménytelenül. A máso­dik negyed 50. másodpercében Stieber annyira pontosan cél­zott, hogy bombája kiütötte a jobb felső sarokból a vízipókot is. A másik oldalon a mindig veszélyt jelentő Vinci ejtése a kapufáról hullott Huff „ölébe". Az ötödik percben ismét Stie­ber bombázott távolról, s most sem hibázott. A harmadik hét perc elején mindkét csapat te­hetetlenségről adott tanúbi­zonyságot, amit elsőkéntt az azzuriak szakítottak meg, mert Vinci ismét kihasználta a hazai védelem megingását. Róna­széki még ugyanebben a perc­ben visszavette a vezetést, mégpedig egy visszahúzásos lövéssel. Végül Tóth N. vízalá­nyomásáért kapott négyméte­resből Rafael állította be a ne­gyed végeredményét (2-1-re nyert a Szentes, s ezzel 4-2-re vezetett). Hét perc távolságra kerültek a Kurca-parti leányok a BEK-győzelemtől, de a ne­heze még hátra volt. Az utolsó etapban Da Compo nem úgy gondolta, hogy ez a mérkőzés már lefutott, sőt nem sokkal később az olaszok legjobbja Vinci egyenlített is. Három és fél perc volt hátra, amikor Stie­ber távoli lövése ismét a kapu­ban kötött ki. Két perc volt hát­ra, amikor Vincze keze a leg­jobbkor „sült el", s ezzel már el-

Next

/
Thumbnails
Contents