Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-02 / 27. szám

KEDD, 1993. FEBR. 2. BELÜGYEINK 3 • Az egyiknek telik9 a másiknak nem (I.) Mi kerül a szomszéd asztalára? EGY FORE JUTÓ ELELMISZERKIADAS LEGKISEBB KERESETŰEK = 100% % t E átlagos keresetűek • legnagyobb keresetűek A Statisztikai Hivatal két­évente, 12 ezer véletlenszerűen kiválasztott családot kérdez meg a családi költségvetésről, vásárlásaik nagyságáról, szer­kezetéről. Az 1991. évről most elkészült feldolgozások jelzik a társadalomban az anyagiak alapján kibontakozó erőteljes polarizációt. A magyar embert mindig foglalkoztatta - és ezzel nem állunk egyedül a világban mi kerül a szomszéd asztalára, kinek mire telik jövedelméből. Már az anyagi nivellációt hirdető előző rendszerben is ­különösen annak utolsó évtize­dében - jelentős jövedelmi és vagyoni különbségek alakultak ki társadalmunkban. A rend­szerváltás óta a kereseti skálák felső határainak kiterjesztése, a piacgazdaság, a vállalkozói világ fejlődése az egyik olda­lon, a munkanélküliség gyors emelkedése, az inflációval lépést tartani nem tudó ala­csony jövedelműek leszaka­dása a másik oldalon, az anya­gi helyzet további igen erő­teljes differenciálódását ered­ményezte. A családokat az egy főre ju­tó jövedelmek nagysága alap­ján csoportokra bontva jól látható, milyen lényeges kü­lönbségek vannak a szegények és a gazdagok fogyasztásában, háztartásuk felszereltségében. Az élelmiszerek körében az egészséges táplálkozás szem­pontjából alapvető gyümölcs­fogyasztásban legnagyobb a különbség: egy főre hazai gyü­mölcsből 3,4-szer, déligyü­mölcsből 3,2-szer többet for­dítanak a magas jövedelműek, mint a jövedelmi skála alján helyet foglalók. Pénzkérdés a háziasszonyok tehermente­sítése a konyhai munkától: négyszer annyi telik háztartá­son kívüli étkezésre, és 2,8­szor annyi tartósított kész- és félkész ételek vásárlására a jó­módúaknak. A sajtok, az édes­ség és a friss zöldség egy főre jutó vásárlásában két és félsze­res, a hentesáruk, a nyers hús beszerzésben kétszeres a kü­lönbség. Az úgynevezett népélelme­zési cikkek - a kenyér, tej, liszt, burgonya, cukor - vásár­lása kevésbé függ a jövedel­mektől, ezekből a nagy jöve­delműek sem fogyasztanak lényegesen többet, igaz, ezekre élelmiszerkiadásaik 14, ugyan­akkor a kiskeresetűek 25 szá­zalékát fordítják. (Folytatjuk.) Nonkai László KSH Megmentik a vidrákat a Tisza-ártérben Modell értékű lehet Ma­gyarországon az a vidrakuta­tási program, amelyet a Hód­mezővásárhelyi Állami Tan­gazdaság paléi rizstelepén szándékoznak elindítani. En­nek megvalósítására a közel­jövőben pályázatot nyújtanak be a szakemberek az érintett földművelésügyi és környezet­védelmi tárcákhoz - hangzott el hétfőn Hódmezővásárhelyen azon a konferencián, amelyen a helyi állami tangazdaság agrár- és természetvédelemmel foglalkozó szakemberei, vala­mint más környezetvédők vet­tek részt. A zártkörű tanácsko­zást azért hívták össze, hogy a gazdálkodásban és a ter­mészetvédelemben dolgozók közös megoldást találjanak a Tisza-árterében, a paléi volt rizstelepen élő vidracsaládok életterének megmentésére. A telepen ugyanis - gazdasági megfontolásokból - 2 éve megszüntették a rizstermesz­tést, ezáltal a földek vízelárasz­tását is, s így fenyegeti az ott élő és szaporodó vidracsalá­dokat. Egy lakó Makkosházról Lakossági fórumot hir­dettek tegnap délutánra, s ezen Makkosház városrész fejlesztési terveit kellett volna megbeszélni az ott élő polgárok érdeklődő hánya­dával. Ez a hányad azonban valamely oknál fogva nem mutatta meg magát a Deák gimnázium aulájában, ahol ennél fogva csak a meghí­vott szakmabeliek cserélhet­ték ki gondolataikat a terv­pályázatra beérkezett mun­kák értékeit és jövőjét ille­tően. Azazhogy legyünk ponto­sak: két lakos (lásd: „lakos­sági fórum") mégiscsak el­jött, ám egyikükről véletle­nül tudtam, hogy nem is arrafelé lakik. Maradt tehát egyetlen makkosházi ember. Figyel­mesen végighallgatta a szakmai véleményeket, aztán amikor fölkérték, maga is hozzászólt. Nem önös érdek­ből beszélt - egész lakókör­nyezete érdekeit képviselte, amikor úgy nyilatkozott, hogy „közérzetjavításra" volna szükség. .Ezt úgy ér­tette, hogy kívánatos lenne, ha az ott lakók le tudnának járni az épületek közé, és a sivárságban végre otthon éreznék magukat. Hozzátette még, hogy a biztató terveket részletesen meg kellene is­mertetni a makkosháziakkal. Mármost a lakossági fó­rumot éppen ezért rendez­ték: hogy akit érdekel, el­jöjjön, és jó alaposan meg mondja a magáét, egyene­sen az építészek szemibe. De - tisztelet az egy szem kivé­telnek - a makkosháziak a különösen hidegre fordult hétfői koraestében valamely más elfoglaltságot válasz­tottak maguknak, nem igé­nyelték tehát a megnyilat­kozást. Lehetséges, hogy későn kapták kezükbe az aznapi lapot, és így nem értesültek idejekorán az eseményről (bár a szombati közéleti ro­vatban szerepeltek a legfon­tosabb információk). De az sem kizárt, hogy a fórum kezdete - délután 5 óra ­szerencsétlenül egybeesett a „Megveszem ezt a nőt" című sorozat vetítésével. A brazil fdmalkoltás valószí­nűleg a makkosháziak köré­ben is igen népszerű, ezért lehetséges, hogy bár némi tusakodás után, de a közélet helyett mégis inkább a for­dulatos szerelmi történetet választották Lelkük rajta, Makkosház azért fejlődni fog. Nyilas Péter Itlf ogy el ne sírja magát az ember, szegény román po­J~-l litikusok fölötti mély-mély sajnálatában! Ott van nekik az a Duna, ami még nekünk is itt van, bár ha nekünk nem lesz itt, akkor nekik se fog ott folyni. De most még összeköti őket nem csak velünk, és nem csak kis­Jugoszláviával, hanem a tenger azúrkék országútjain az ősi ukrán öblökkel is. Ha a sós szelek védelmében, a libegő ködök takarásában ezekben az öblökben rakodják be az olajat a jugoszláv-pra­voszláv tartályhajókba, akkor azt - saját bevallása szerint! - a független Ukrajna kománya képtelen ellenőrizni. Ez is roppant sajnálatos. A frissen sült hatalmi apparátus, ame­lyik mindenképpen felügyelni akarná önmagát, de ez se­hogy se jön neki össze. Rossz érzés lehet, nagyon-nagyon. Az ellenőrizhetetlen szerb tankhajók meg csak rakodnak az ukrán felségvizeken. Az ukrán olajos hordókból ukrán szivattyúkkal szívják a kubán búzamezők sürü olaját. Az ukrán vezérek meg a kijevi rada történelmi ablakaiból né­zik bepárásodó szemmel a szörnyű eseményt. De ellenőriz­ni, megakadályozni nem tudják. Ezután következnek a politikai tisztesség bukaresti le­téteményesei. Izzó haraggal olvassák a Dimbovica partján a román Duna-szakaszról érkező telexeket: a szerb olaj­szállítók csak haladnak, rendületlenül, némán és hegyme­netben. Nincs mit tenni, nincs mit tenni! A ceau-barokk palotákból idáig hallom a jajgatást. Azok szegények ott Bucur pásztor városában mindent megtennének, hogy az embergósértőket megállítsák, de teljesen eszköztelenek. Ahogy az óvodában mondják: hiszi a piszi. A történet egyik szereplője se most jött le a vérfoltosra hímzett, ha­zám-hazámos kelet-európai falvédőről! Az oly progresszív Iliescunak két alapvető érdeke van ebben az ügyben: kifelé úgy kell tennie, mint aki mindent megpróbál, hogy ezek a hajók ne menjenek. A Belgrádhoz fűződő érdekei miatt azonban engednie kell, hadd menjenek. A bukaresti hintapolitika régi, családi receptje szerint, hatalmas tenyerekkel kell csapkodni a nyugatra irányított tam-tam dobokat, hogy álljanak meg a hajók! Ott a Dunán azonban semmit nem szabad ennek érdekében tenni. Z Európai Közösség társulási szerződését most aláírt Románia így Nyugaton comme il faut marad. Azt mondhatja az ENSZ-nek: „Mi mindent megtettünk, hogy a tartályhajókat megállítsuk, nem?" Belgrádhoz viszont másként beszélhet: átengedtük a hajóitokat, ugye?" Ez ilyen egyszerű. Nagyüzem a torony alatt • Folyik a vita a költségvetésről A január 15. után vásárolt csehszlovák koronát pénzbizonylat ellenében az Ibusz Banknál továbbra is visszaváltják. Egy biztos: pénzre, sok pénzre van szükség... A tények birtokában mást nem mondhat a krónikás, aki a bizottságok és az Egyeztető Tanács költség­vetési vitáját hallgatja. Jelesül, azt, hogy főhet a feje minden városatyának, ha érdemében részt akar venni az idei költ­ségségvetésről szóló vitában és a döntéshozatalban. Ismertes, hogy idén ke­vesebb pénze lesz a városnak, mint egy évvel korábban volt. A feladatok, a kiadási tételek pedig egyre nagyobbak. A bizottságok elnökei a tegnapi Egyeztető Tanácson beszá­moltak arról, hogy nagyobbára egyetértenek a bevételi oldal tervtételeivel, a kiadási oldallal viszont már kevésbé... S abban is egyöntetűek, hogy kell az általános és a céltartalék, mert év közben szükség lesz az intervenciós kiadásokra. A pénzmaradványt is fel kell osztani, meg kell találni a he­lyét minden fillérnek. Egy­szóval, nem lesz könnyű úgy felsorakoztatni a tételeket, hogy azzal mindenki egyetért­sen, s hogy mindenre fussa... Valamivel több, mint egy hét van még a képviselő-tes­tület tanácskozásáig. Addig még újabb bizottsági és frak­cióülések, valamint Egyeztető Tanács értekezlet lesz. Egy-két tételen még lehet módosítani, változtatni. A küzgyűlés majd eldönti, hogy mire mennyit. • A rend őrei egyrészt a gyorshajtókat, a szabálytalanul kanyarodókat igyekeztek ki­szűrni, másrészt pedig az úgy­nevezett „diszkóbalesetek" megelőzését szorgalmazták. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a hétvégeken a hajnali órákban gyakran akadnak olyanok, akik ittasan ülnek a volán mögé és rodeózásukkal igyekeznek magukra vonni környezetük figyelmét. Nos, őket próbálták fülön csípni. Közel háromezer járműve­zetőt „szondáztak" ,415 eset­ben szabtak ki helyszíni bír­ságot. Az eddigi vizsgálatok is azt mutatják, hogy általában a megállítottak 16-18 százalé­kával van probléma. Összesen 130 ezer forint helyszíni • Ha tütüs a „tütűs" Háromezer autóst „röntgeneztek" bírságot fizettettek be. A sza­bálysértési feljelentések száma 68, az alkoholszonda 8 gép­járművezetőnél mutatott po­zitív eredményt, amely szá­mukra bizony negatív volt. A fokozott közúti ellenőrzés mellett 15 baleset történt a me­gyében, viszont ezek közül csupán egy végződött személyi sérüléssel. A fele a követési távolság be nem tartása miatt következett be, négy esetben az ok a figyelmetlen vezetés volt. A megyei főkapitányság közlekedési osztályának ve­zetője, Kovács Mihály szá­zados elmondta, hogy a bal­esetek gyakoriságát illetően Szeged viszi a prímet, a máso­dik helyen Makó található, vélhetően a külföldi átjáró forgalom miatt. Kérdés, hogy egy-egy ilyen akciónak mekkora a visszatartó ereje. Ha több a rendőr, akkor óvatosabbak-e az autósok? Nem ártana ha a gépjárműve­zetők szeme előtt lebegne: a saját bőrükre is megy a játék, amit közlekedésnek hívnak. Egyébként fokozott közúti ellenőrzés legközelebb a hónap dereka táján, február 19-én, 20-án lesz a megyében. V. Fekete Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents