Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13 / 37. szám

SZOMBAT, 1993. FEBR. 13. BELÜGYEINK 3 • Göncz Árpád köztársasági elnök megnyitójával kezdődött meg tegnap a Magyar-Szlovák Fórum III. találkozója, ame­lyen írók, újságírók és szo­ciológusok két napon át Pár­huzamok a magyar és a szlo­vák közgondolkodásban cím­mel vitatják meg a két nemzet jelenének közös kérdéseit. Az elnöki megnyitót, a délelőtti órákban rendhegyó újságíró találkozó előzte meg. Szlovák és magyar újságírók együtt nézték meg a tavaly ősszel Pozsonyban, a Slovan-Fe­rencváros labdarúgó mérkőzés előtti kommandósakció videó­felvételét, s feladatuk az volt: próbálják egymás szemszö­géből megközelítve rövid kommentárban összefoglalni a látottakat. A Csepeli György és Örkény Antal által vezetett vitán az újságírók közösen elemezték ki a cikkekben elő­fordult tematikai és értelmezési különbségeket. Göncz Árpád beszéde mint­ha folytatása lett volna e rend­kívüli kommunikációs tré­ningnek. A köztársasági elnök bevezetőjében kérte: a fórum tekintse őt egynek a magyar­szlovák kapcsolatokon gon­dolkodó értelmiségiek közül, s némi malíciával reményét fejezte ki, hogy a két nemzet párbeszéde legalább addig fog majd tartani, mint itthon a • Megkezdődött a III. Magyar-Szlovák Fórum • Egy rendhagyó újságírói feladat u Göncz Árpád megnyitója A történelemnek sok arca van magyar-magyar párbeszéd. Göncz Árpád szerint a két nemzet tartozik annyival egy­másnak, hogy feldolgozza és elfogadja azokat a fogalmakat, amelyek a nézetkülönbö­zőségből adódnak; szembe kell nézni a történelmi tényekkel is, szakítva az „ezentúl minden másképp volt"-szemlélettel, s el kell fogadni, hogy a tör­ténelemnek több arca van, és mindegyiknek egyforma igaz­ságtartalma és jogosultsága lehet. A köztársasági elnök utalt arra, hogy tanulságos lehet megismerni a magunk történelmét a másik irodalma és történetírása tükrében, s így el lehet kerülni, hogy a másik értelmezését eleve ellensé­gesnek lássuk. A fórum a nap első nyil­vános találkozója témájául az irodalom és a politika viszo­nyát választotta. A téma annál is inkább heylénvalónak tűnt. hogy a magyar köztársasági elnökön kívül magyar részről (Kiss Gy. Csaba és Annus József országgyűlési képvi­selők) és a szlovák oldalról is (Rudolf Mel budapesti szlovák nagykövet és Wladislav Valek parlamenti képviselő) olyan történészek, írók és irodalom­történészek vettek részt, akik a rendszerváltozás után politikai pályára léptek. Kiss Gy. Csaba vitaindítójában arra hívta fel a figyelmet, hogy a múlté már az a romantikus séma, amely szerint ki-ki saját maga egész nemzetét képviseli. A magya­rok és a szlovákok is sokfélék, a nemzet egy-egy polgára nem beszélhet egész nemzete ne­vében. Ennek tudata az értelmiségiek párbeszédét megkíméli a diplomáciát jel­lemző rugalmatlanságtól, és a beszélgetésben elősegíti, hogy az egy nemzeten belüli külön­böző értékek felszínre jussa­nak. A találkozó ennek jegyében nem politikusok, hanem a politika hatásait is­merő gondolkodók beszélgeté­sévé vált. Az érdeklődők ma délelőtt, a fórum második napján, a Kisebbségek, konfliktusok a közvéleménykutatások tükré­ben témájú beszélgetést hall­hatják a szegedi akadémiai székházban. • Göncz Árpád sajtótájékoztatója A szomszédban barátot keress! A III. Magyar-Szlovák Fórum megnyi­tója után Göncz Árpád köztársasági elnök rövid sajtótájékoztatón fogadta az érdek­lődő újságírókat. Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az ilyenszerű találkozókat személyesen is igen fontosnak tartja a magyar-szlovák kapcsolatok alakulásában. - Köztársasági elnökként nem enged­hetem meg azt a luxust, hogy keserűen gondoljak a közép-európai nemzetek egymás melletti jövőjére. Ez a találkozó egyike azoknak, amelyek a társadalmi barátságot erősítik. Éppen azt, amit a diplomácia esetleg nem tud megérinteni. Embert emberhez, várost városhoz, vál­lalatot vállalathoz kötnek, s a következ­ményük lassan-lassan az lesz, hogy kor­mány kormányhoz, és vízügyi hivatal víz­ügyi hivatalhoz is közel kerül. Én magam a diplomáciai kapcsolatoknál jobban hiszek a társadalmakat összekötő kapcso­latokban. Kérdésünkre, hogy a politikai kapcso­latok esetleges romlása vajon nem rontja-e ezeket a kapcsokat, Göncz Árpád így válaszolt: - Ezt nem szabad megengedni. Az értelmiségnek éppen az a dolga, hogy értelmes legyen. Ugyanazt az ivóvizet isszuk, s ha a Csallóköz kimerül, kimerül mindkét oldalon. Nem ereszthetünk le függönyt a két ország közé. - Kezdettől fogva azt mondtam, - foly­tatta a köztársasági elnök - Bős ügyét csak vízügyi és környezetvédelmi problé­maként szabad értelmezni. Sem presztízs­kérdést, sem nemzeti kérdést nem jelent­het. Ha nem tudjuk megtalálni a jó meg­oldást rá, akkor meg kell keresni a leg­kevésbé rosszat. Arra a kérdésre, hogy nem behozhatat­lan-e a két nemzet között 40 éven át fennmaradt rossz viszony, Göncz Árpád kifejtette: a névleges testvériség zsákutcá­ja ugyan nem tett jót, de a két nemzet elég hosszú ideig tudott egymás mellett béké­sen élni ahhoz, hogy most újra megpró­bálja. - Egyébként is, - fűzte hozzá - okos ember a szomszédok között barátait keresi. Ellenségeit a másik utcában. S. P. S. • Mentálhigiénés képzés Szegeden A lelki betegségek megelőzésére Tegnap ünnepi megnyitóval vette kezdetét a Testnevelési Egyetem kihelyezett tagoza­taként működő posztgraduális mentálhigiénés kurzus. A Ju­hász Gyula Tanárképző Főis­kolán folyó, négy szemeszteres képzésre a dél-magyarországi régió három megyéjéből 60-an jelentkeztek. A hallgatók, akik már egy diplomával ren­delkeznek, munkájuk során számtalan emberi problémával találkoznak. A mentálhigiénés képzés célja éppen az, hogy olyan szakmai alapismeretek­kel, készséggel és szemléletet­tel vértezze fel a résztvevőket, amelyek alapképzettségüknek megfelelő ismereteiket, az emberekkel történő foglalko­zásban. hatékonyabbá teszik. Magyarországon az egészség­ügyi statisztikákban a mentális betegségek a második helyen szerpelnek, ezért e betegségek megelőzése össztársadalmi érdek. A most induló men­tálhigiénés szakemberképzés éppen arra nyújt reményt, hogy az országban mind többen lesznek alkalmasak a bajba ju­tott emberek lelki, kapcsolati, életvezetési problémáinak megoldásására. S ha a kurzu­son részt vevő jogászok, nép­művelők, orvosok, családgon­dozók, pedagógusok mentál­higiénés ismereteik alapján, munkájuk során kezelni tudják az emberek életvezetési prob­lémáit, akkor a pszichés be­tegségek prevenciójáért sokat tesznek. A kurzus hallgatói két éven át, havonta egy alkalom­mal - hétvégeken - vesznek részt az elméleti és gyakorlati oktatáson, amelynek költségét, 4 millió 50 ezer forintot, pá­lyázat útján nyerték a társda­lombiztosítástól. A tegnapi ünnepélyes megnyitót - amit megtisztelt jelenlétével, dr. Grezsa Ferenc országgyűlési képviselő, valamint dr. Szalay István a tanárképző főiskola főigazgatója - az érdemi mun­ka követte dr. Ónody Sarolta pszichiáter főorvos és dr. Balogh Tibor tanszékvezető főiskolai tanár vezetésével. K. K. • Február elsejétől változnak az adóhatóság által elismert üzemanyagárak, amelyek al­kalmazásával a magánsze­mélyek bizonylat nélkül szá­molhatnak el üzemanyag köl­tséget gépkocsihasználatukkal kapcsolatban - tájékoztatta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal illetékese pénteken az MTI-t. Ennek alapján a figye­lembe vehető ár az EN 91 plusz 1 ólommenntes benzin esetében 68 forint, az Euro­super 95-ösnél pedig 70 forint literenként. Ugyancsak 70 • Ismét a benzin APEH-árak forint vehető figyelembe az AB 92-es 0,15-ös ólmozott benzinnél és az AROL-2T mo­torolajnál. Ez utóbbinál ja­nuárban még 71 forinttal le­hetett számolni. Az AB-98-as 0,15-ös ólmozott benzinnél 73 forinttal számolhatnak a ma­gánszemélyek, míg a közepes kéntartalmú A-B gázolajnál 60 forintot lehet elszámolni lite­renként. „Na, elbúcsúzhatunk Andrásfalvytól"- tette rend­szeretetéről ismert fotós kollégám az ex művelődési és közoktatási miniszter portréját a felső fiókból az alsóba. A következő kép, ami a kezébe akadt. Gyulai Endre megyés püspök úré volt, itt szeme sem rebbent, a fotó maradt az aktuális dossziéban. Bod Péter Akos szemináriumvezetőre emlékeztető visszafogott mosolya is elsüthető még, mondjuk a legközelebbi nagyobb forintleértékelésnél. Szabó Iván nem árt, ha kéznél van, no nem azért, mert mennie kell, inkább átmennie. Pedig nehéz róla igazán jó fotókat készíteni. Kupa Mihályt ilyen szempontból sokkal hálásabb alany volt. Őt még nem szabad nagyon mélyre süllyeszteni. Gergátzot, Siklós Csabát kevés kolléga sírja vissza, Keresztes K. Sándor sem igazi címlapfotó, Horváth Balázs azonban meglepő grimaszokat produkált. Az urak most az alsó fiókban nézhetnek farkasszemet egymással és néhány ismert helyi potentáttal, mint Kovács László gimnáziumigazgatóval, Gyimesi Kálmán ex bizottsági elnökkel vagy Szabó József kárpótlási hivatal vezetővel. Lippai úr, rövid ujjú ingben és zakóban, természetesen marad. Torgyán doktor is, bár ő egyszer már volt másfél napot az alsó fiókban. Hankiss is lenézett a közelmúltban, de biztosra vehető, sokáig használható még a róla készült fotó... • Egy villamos bolyong majd a városban? m Szándékos provokáció az önkormányzat részéről? Sztrájk a garázsban Biztos volt már jobb ötle­tem, mint tömegközlekedési eszközzel eljutni egy tömeg­közlekedési sztrájk színhelyé­re. Bár a sűrű ködben nem is igazán vettem észre a mun­kabeszüntetést. Előbb azt hit­tem, nagyon türelmes típus, aki a Bécsi körúti megállóban várakozik a feljutásra a Nagy­állomás felé, de tévedtem, alig pár perc múlva jött a villamos. A Hősök kapuja felőli oldalon néhány nyugdíjas ácsorgott. Ők sem siettek. Higgadtan tárgyalták az eseményeket. - Megírta az újság, hogy késnek a villamosok! - Csúszik minden. (Ez utóbbi megjegyzés talán a földindulásszerű kormányát­alakításra is vonatkozott.) Nos, a villamos a félig üres­nél is kevesebb emberrel zö­työgött a rókusi kisállomás felé. (Félek, egyszer még ki­derítik, egyéb napokon is csak ez a „sztrájkos ritkaság" az indokolt.) Félig tele van viszont a ró­kusi troligarázs. Ezek az em­berek hajnali négyre jöttek, hogy letegyék a munkát. Az a benyomásuk, hogy nem is kapnak pénzt az önkormány­zattól, mert bérkövetelésüket, illetve a figyelmeztető sztráj­kot zsarolásnak veszik a város­házán. A dolgozók kétfordulós tárgyalásokat szeretnének: a város emelje meg ötvenmilló forinttal a vállalat bértömegét; a vállalaton belül közösen állapítsák meg az elosztási arányokat (járművezetők, ga­rázs stb.). - Az önkormányzati költ­ségvetés tervezete elkészült, s ha egy iroda nem tudja meg­védeni az előirányzatait, jobb ha azt az irodát megszüntetik. Mert akkor sorshúzással is el lehet dönteni, melyik vállalat mennyi támogatást kapjon! ­mondja Kiss Gábor, a mun­kástanács elnöke. Persze itt a garázsban is érzékelik a patthelyzetet: a pénzről a politikusok dönte­nek, a felügyeletet gyakorló hivatali tisztviselők nincsenek alkupozícióban. Mégsem tud­ják mire vélni a torony alatti magatartást. Szándékos provo­káció az önkormányzat részé­ről? Bele akarják hajszolni a dolgozókat egy még nagyobb sztrájkba? - kérdezik. A sztrájk lehetséges mére­teiről a munkástanács elnöke nyilatkozik: - Alkotmány­bírósági határozat van a ke­zünkben, amely a törvény sze­rinti „minimálisan szükséges szolgáltatás" fogalmát értel­mezhetetlennek tartja. A mi­nimumot tehát mi szabjuk meg. Előfordulhat, hogy csütörtöktől egy szál villamos meg troli bolyong majd a városban. Ugyanis nem akarjuk sokáig húzni-halasztani. a sztrájk legyen rövid, de hatékony. A két érdekképviselet, a szakszervezet és a munkás­tanács több mint hatszáz em­bert mozgat, tegnap csak tö­redékük demonstrált jelenlé­tével a végállomásokon és a garázsokban. Fél hétkor oszlani kezdett a köd, és kikapcsolták a lám­pákat. A szemlélőnek mégis az volt az érzése, az előadás csak most kezdődik. Ó. J. • A kérdések napja után Válaszra várnak a Paprikában Az irodaépület lépcsőhá­zában sorakozók a titkársági ajtóból azt választ kapták, hogy nincs jelen nyilatkozásra felhatalmazott vezető. Közben megérkezett John Hardy úr, a cég válságmenedzselésével megbízott tanácsadója, nem kerülhette el a neki szegezett kérdéseket. De erre már a ta­nácsteremben került sor, ahol kezdésként Hardy úr a dol­gozóktól kapott „magyarázatot" arra, hogy miért hasonlít a gyár egy felbolydult méhkasra. - Az ember kikészül a sem­mittevésbe, napok óta nincs munka. A bér minimális, ugyan­akkor bizonyos köröknek ren­dezték a fizetését. Igaz-e a Nem irigyjem azokat, akik olyan munkahelyen dolgoznak, ahol sűrűn tartanak munkásgyűlést. Ez ugyanis a munkakapcsolatok, belső viszonyok tisztá­zatlanságát jelzi. Jelek szerint a Paprika Feldolgozó Vállalat, majd az utód Paprika Rt. ilyen helyszín. Teg­nap, pénteken reggel telefon fogadott a szerkesztőségben, munkások várnak a gyárban. Azért fordulnak a nyilvánossághoz, mert úgy érzik, vezetőiktől nem kap­nak választ az őket érintő, húsbavágó kérdésekre. vezetők ötven-százezre, vála­szoljon már valaki! Miből kap­ják, ha mi nem dolgozunk? Sírással küszködő fiatal­asszonyok vágtak egymás sza­vába. Élőző nap vették fel a fi­zetésüket, s ettől keseredtek el igazán. - Hogy lehet 8-10 ezer fo­rintos fizetésből megélni. A két gyereknek napi 100 forint a napközije. A fűtés is legalább 4 ezer forint, sokunknak ott az ótépé. Folytatni sem érdemes. Ha nem a mi hibánkból állunk, miért nen kapjuk a régi bért? így, ha oda fajul a helyzet, hogy mégis utcára kerülünk, a lecsökkentett fizetésünk után mennyi munkanélküli-segélyre számíthatunk? Hardy úr rövid úton tisztázta magát: ő tanácsadásra szerző­dött, s nem az azt követő vagy mellőző döntések minősítésére. Az meg különösen nem vár­ható el tőle, hogy még a dol­gozóknak is ő adjon tanácsot. Az időközben szóvivővé vált fiatal csoportvezetőket Hardy úr megkérte,, hogy írják le a kérdéseiket. így a most bejelentett hétfői munkásgyű­lésen felkészült választ kaphat­nak, méghozzá a legilletéke­sebb vezetőktől. A munkás­gyűlést előkészítő csonka mun­kásgyűlés kézzel fogható „eredménnyel" is zárult: mivel nem volt munka, tíz órakor hazaengedték a dolgozókat. Tóth Szeles István

Next

/
Thumbnails
Contents