Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-08 / 32. szám

6 HITÉLET DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1993. FEBR. 8. Akik lehova Királyságát hirdetik A Fadrus/. János utca 8. számú ház helye egyelőre üres marad (Fotó: Somogyi Karolyne) Hol lesz a „Királyságterem"? • A Jehova Tanúi megvásárolták a Fadrusz János utca 8. szám alatti ingatlant. Vezetőik - a „vének" - hírül adták a gyülekezetnek, hogy „már csak a pénz hiányzik" a Királyságterem fölépítéséhez, adakozzanak hát a testvérek, tehetségük szerint. Ez a telek azonban kicsinek bizonyult egy imaház fölépítéséhez, ezért nem is Írásom summája a Bibliából vett idézetekre épül fel, mivel a vének is mindig arra hivatkoznak, hogy igazolják önmagukat. Önbölcsek. Sajnos a demokráciával együtt a hirtelen kapott szabadság eredményeként Jehova tanúi szervezetének erkölcsi érzéke nagyon felhígult. Régebben jobban összetartottak, s nagyobb volt a testvéri szeretet közöttük. A kapott szabadság óta olyan dolgokat is megengednek szervezeten belül, amit azelőtt mélyen elítéltek. A szervezetbe befolyt összegeket nem egy Szent ügy érdekében, hanem saját egyéni érdekeikre is felhasználják, kapzsiságból, rút nyerészkedésből, s ehhez párosulva hazudnak a báránykáknak, míg az adakozásra ösztönzik őket, „bővebben adakozzatok testvérek" jelszóval, s a befolyt összegből nagyobb lakást, magánházat, szolgálati autót (Jézus szamárháton és gyalog ment), szolgálati üzemanyagot vásárolnak, még a többcsaládos, kis összekaphatták rá hatósági jóváhagyást. Találtak viszont ugyanabban az utcában egy másik, immár megfelelő nagyságú telket. Be is adták az épftési hatósághoz az újabb engedélykérelmet, ám a tervek hiágű rokkantnyugdíjas is, kik a vének közé tartoznak. Vajon miből telik nekik rá? Míg nekünk a mindennapi kenyér is olykor-olykor gondot jelent. Jó ürügyként szolgál a Királyságterem építése. A legjobb csali a báránykák részére, hiszen régi vágyunk. „Jajj néktek ti képmutató írástudók-, farizeusok, hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhev., melyek kívülről szépeknek tetszenek, belül pedig holtak csontjaival és minden undoksággal tele. Miként kenyosnak bizonyultak. A kiegészítés után persze még fölépíthető a „Királyságterein", viszont újabb nehézség merült föl: még meg kell birkózniuk a szomszédokkal is... A szomszédság ugyanis rülhetitek el az örök megsemmisülést?" Jézus foldönlétekori figyelmeztető szava, mely napjainkra vonatkozik, íme kezd megvalósulni: „Jöjjenek közétek ragadozó farkasok, kik a nyájat szétzüllesztik." Ezek a ragadozó farkasok Jehova tanúi szervezetében a vének közé rejtőztek el. Ha a báránybőrbe bújt farkasoknak nem sikerült „betörni" kezesbáránnyá valakit, kitaszítják maguk közül, s félrevezetően úgy jelentik be a gyülekezet felé, hogy elhagyta Jehovát, mivel nem tudni, mi okból - nem kívánja a Jehova Tanúinak ily mértékű közelségét, és follebheztek az építkezés ellen. Döntés még nincs, az iratok egyelőre a köztársasági megbízott hivatalában várják a pecsétes véleményt. nem sikerült az emberi méltóságától megfosztani, és élő beprogramozott /automatát csinálni belőle. Azt állítják, isten Szelleme nem működik rajtunk, de mi nem feledjük Jézus azon szavát: „Ahol ketten-hároman összejöttök az én nevemben, veletek vagyok." Továbbra is azt tartjuk, amit a Sofóniás 17. verse mond: „Még ha a fügefa nem is virágozna, én akkor is bízom magában Jehovában; Jehova az én erősségem, nem félek, ember mit árthat nekem." A Máté 5:5; „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet". Vajon, akik így bánnak a nyájjal, szelídek? Mit várnak Armageddontól? Egyáltalán hiszik-e, amit tanítanak? mert én ezek után kétségbe vonom. Jehova tanúi minden egyes tagjának megtiltották, hogy szóljanak hozzánk, még a köszönésünket sem fogadhatják el azok sem, akikkel szoros baráti kapcsolatot tartottunk fenn. Féljiek, hogy leleplezzük őket. Á. I. L. (Cím és név a szerkesztőségben) Jehova Tanúi magukat Királyság-hírnököknek is nevezik. Hírnökként működhet minden olyan tagjuk, akit erkölcsileg és felkészültség szempontjából alkalmasnak találnak Jehova Királyságának hirdetésére. 1992-ben a világon mintegy 4,5 millió, Magyarországon pedig 12 ezer 722 hírnök tevékenykedett. Nyolc-tíz hírnökből áll egy könyvtanulmányozási csoport, melyben a Bibliát tanulmányozzák kiadványaik útmutatása alapján. Több könyvtanulmányozási csoport alkot egy gyülekezetet. A gyülekezetek átlagos taglétszáma 80-100 fő. Vezetésüket a felvigyázók vagy más néven a vének végzik. A gyülekezetek körzeteket, azok pedig kerületeket alkotnak. Elükön a körzetfelvigyázók. illetve a kerületfelvigyázók állnak. A kerületek zónákba szerveződnek, melyek munkáját az úgynevezett fiókhiva.talokban a 3-7 tagból álló fiókbizottságok felügyelik. A zónák fiókhivatalait - és rajtuk keresztül minden egyes gyülekezetet - a New York brooklyni városrészében levőfőhivatal irányltja. Ennek hivatalos neve: Őrtorony Biblia- és Traktátus Társulat. A főhivatal élén álló vezető testület tagja az a hét személy, akik az Őrtorony Társulat igazgatóságát alkotják. Az igazgatóság Jehova Tanúi közösségének legfelsőbb szerve. Jelenlegi elnöke F. VV. Franz. A szervezeti egységek a legkisebbektől a legnagyobbakig jól körülhatárolt alá- és fölérendeltségi viszonyban állnak egymással. Ez a felépítés a külső szemlélőnek merevnek tűnik, azonban gyakorlati téren igen hatékonyan működik. Mivel Jehova Tanúinak nincsenek templomai, ezért ahol erre lehetőségük van, ott a gyülekezetek összejöveteleik . megtartására célszerűen kialakított helyiségeket építenek, amelyeket Királyság-termeknek hívnak. Ezekben a gyülekezeti tagok hetente több programon vesznek részt. Ilyenek: a gyülekezeti könyvtanulmányozás, nyilvános előadás egyik legismertebb kiadványuknak, az Őrtorony című folyóiratnak tanulmányozásával együtt, a tanításra és a missziós munkára való felkéAhhoz, hogy a Jehova Tanúinak szervezeti felépítését és az általuk használt elnevezéseket megértsük, utalnunk kell tanításuk egyik alappillérére. E vallási közösség azt vallja, hogy Jehova az egyetlen isten, s kővetőinek legfontosabb feladata minden ember előtt nyilvánvalóvá tenni Jehova nevét és Királyságának hírét. Jehova Királyságát úgy értelmezik, hogy annak megvalósulása a Bibliában megjövendölt végső idők elkövetkezésekor történik meg. Véleményük szerint a végső idők eseményei 1914ben kezdetüket vették, és Jehova Királysága nagyon hamar eljön. szltés, valamint a szolgálati összejövetel. A gyülekezeti alkalmak szellemi irányítása - csakúgy mint az egész gyülekezeté - a vének feladata. A vének tanítják a gyülekezetet, szervezik és felügyelik a hirdető munkát, amelyben élenjárnak, ügyelnek a gyülekezet tagjainak helyes erkölcsi magatartására. Jehova Tanúi nem ismernek el külön papi rendet, de a vének a gyülekezet pásztorolását is végzik. A vének testületének ülésein az elnöklőfelvigyázó vezetésével döntenek a problémák megoldásáról. A közösség életében fontos szerepe van a kisegítő szolgáknak. Ők főleg gyakorlati tevékenységet végeznek (feljegyzések és nyilvántartások kezelése, számlavezetés stb.), így segítik a vének munkáját. A véneket és a kisegítő szolgákat nem választják, hanem a helyi vének testületének ajánlása alapján a brooklyni főhivatal vezető testülete nevezi ki őket. Ezeket a tisztségeket férfiak tölthetik be, akik tevékenységükért fizetést nem kapnak. Jehova Tanúinak a világon jelenleg csak 70 ezer gyülekezete működik. Hazánkban gyülekezeteik száma 204. Szegeden 7 gyülekezetben körülbelül 600 aktív tag él. Giczi Zsolt Vének, akik „Példaképei a nyájnak" Részletek egy levélből „Legeltessétek az Isten köztetek lévő nyáját, gondot viselve arra. nem kényszerből, hanem örömmel, sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem, mint példaképei a nyájnak." (I. Pét. 5:2,3) „Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, ki-ki az ő felebarátjával." (Efézus 4:25/a.) Nyilvánosan kijelentik, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel megtagadják Ot. Mivelhogy utálatosak és hitetlenek; és minden jó cselekedetre méltatlanok. (Titus 1:16,17) Szenvedéstörténet A fiatal, jól öltözött férfit nehéz volt szóra bírni. Amikor először találkoztam vele, úgy éreztem, mintha titkokhói kovácsolt védőpajzzsal igyekezne távol tartani magától a kíváncsi külvilágot. Tekintetében valami mély, nagy szomorúságot sejtettem. • Egyszer aztán, mintegy véletlenül, fény derült a rejtélyre. Irattárcájából fényképet vett elő: éjfekete szemű, modellszépségű ifjú hölgy nézett rám a fotóról. - A lányom - mondta. - Azt hiszem, elvesztettük... Döbbenetet láthatott az arcomon, hiszen hasonló korú lány anyja aligha hallhat effélét az együttérzés fájdalma nélkül. - Na, ne gondoljon a legrosszabbra: úgy hiszem, számunkra veszett el, és ami a nagyobb baj, önmaga és a társadalom számára is. A jehovisták megbabonázták... A könnyeivel küszködő férfi ezután hosszú történetbe kezdett. Eszter - nevezzük (gy a kislányt - tizenhat évesen még aktív, tervekkel teli diáklányként habzsolta az életet. Jól tanult, tornázott, aerobikra és színjátszókörbe járt. Kiegyensúlyozott kapcsolata alakult ki egy rendes fiúval és komolyan foglalkoztatta a jövője: gondolt arra, hogy a főiskola pszichológia szakára jelentkezik, vagy az iparművészeti főiskolára, és majd divattervező lesz. A család számára ez az időszak volt a paradicsomi állapot. Egyik nap azonban az édesanya meglepetten fedezte föl az akkor tizenhét éves kislány szobájában a Biblia mellett a Jehova tanúinak kiadványait. „Osztálytársaimtól kaptam" - hangzott az érdeklődésre a válasz, amelyet aztán némi családi vita követett. Később derült ki, hogy a papa húga éppen válságos élethelyzetében - válás utáni elkeseredettségében - szintén e szekta befolyása alá került. Egymásra talált hát két rokon. Egyetértettek abban: gonosz ez a világ, rengeteg a bűn körülöttünk, sehonnan se várhat szeretetet az ember, csak az isteni gondoskodás segíthet rajtunk. Az elméletet igazolta a nagynéni, amikor a gyülekezetben hittestvérekre, s mi több: új férjre is talált. Innen már csak egy lépés volt, hogy a gimnazista iány is megismerkedjék a közösség erejével - a szülők tudta nélkül. - Az érettségi évében tudomásul vettük, hogy Eszterke hosszú órákon át bezárkózik a szobájába, gondoltuk, tanul. Nem zavartuk, még a vacsorát is beadtuk neki az ajtón. Később derült ki, hogy az érettségi tételek helyett inkább a hittételeket tanulmányozta. Egyik nap - emlékezett vissza a megtört férfi - nem érkezett haza a kislány a várt időben. Pánikban volt a család, mígnem este megjelent Eszterke. A holléte felől érdeklődő szülők azonban nem kaptak választ, ellenben gyermekük összecsomagolt és elköltözött a nagymamához. - Rettegtem, hogy az 50 évi boldog házasság után özvegyen maradt nagyi is jehovista lesz - panaszolta a férfi -, de becsületére legyen mondva, ő ellenállt. A szülők minden magyarázata, rimánkodása azonban hiábavaló volt: egyedül azt tudták elérni, hogy leányuk egyáltalán nekivágjon az érettséginek. A különórákat abbahagyta, se tévé, se rádió azóta se érdekli, újságot, könyvet nem vesz a kezébe, egyedül a Bibliát tanulmányozza és jegyzeteket készít önként vállalt hittérítő munkájához. A világ végét várva föladta minden eddigi életcélját, megszakította kapcsolatát udvarlójával. Keresett magának egy hatórás állást, minimális fizetésért, mondván: arra a hátralévő kevés időre elegendő ez a szerény jövedelem is. Az igaz jehovisták hamarosan úgyis paradicsomi körülmények között élnek, a többiek pedig halálnak halálával pusztulnak el. Szegény, nem fogja föl, hogy az ő élete is veszélyben forog, hisz ha baleset éri, nem engedi a szekta, hogy vért adjanak neki. Vallja, hogy házaséletet csak gyermeknemzés céljából él majd. Ő, aki a fehér paripás lovagot várta, most azt mondja: elege van a világi fiúkból. - Meglátogattam többször a nagymamánál. Próbáltam az eszére apellálni, az érzelmeire, hivatkoztam súlyosan beteg édesanyjára. Könyveket vittem neki, igyekeztem meggyőzni: önmaga ellen vét, ha így folytatja. Azt mondta: nincs jogom beleszólni az életébe. Két nappal a bemerítkezés előtt - kétségbeesésemben - valósággal elraboltam a lányomat és hazavittem. Arra gondoltam ugyanis, valami kábítószert adhatnak neki a gyülekezetben, ha mást nem, hát lelkit, vagy agymosásban részesítik. Hisz minden korábbi vágyát kitörölték a tudatából, nem maradt más benne, csak a vak hit. Az erőszak azonban nem vezetett eredményre. A szülők más módszerekhez folyamodtak: kértek tanácsot pedagógusól, pszichológustól, paptól és jogásztól, de mindenki tehetetlen. - Már oda jutottam, hogy titokban követem a lányom. Tudja, a jehovisták körzetekre osztják a várost, meghatározzák, ki hova tartozik. Többször kilestem, amikor elment egyegy őt tanító családhoz, és ismerem már látásból a gyülekezet tagjait is. Egy idegen kocsiból, távcsővel megfigyeltem: sok közöttük az idős, kevés a középkorú ember, ám rengeteg a fiatal. Ők a leggyámoltalanabbak, a legbefolyásolhatóbbak. A férfi végül babusgató mozdulattal visszahelyezte irattárcájába a képet. Szinte simogatta tekintetével az ártatlan kislányarcot. - Az volt a kérése, ne. boncolgassuk ezt a témát többé. Megfogadtuk. Azóta hazahazatalál. Próbáljuk visszahódítani. Szeretettel. Mindent elkövetnénk, hogy boldoguljon... De mit tegyünk, ha közben ő maga nem akar boldog lenni? Chikán Ágnes