Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23 / 19. szám

A hét rajza Clinton és csapata A Clinton-éra, az új elnök ne- tart. De már elözönlötték az vével jelzett korszak január 20- emberei Washingtont, azonban án hivatalosan is megkez- senki sem tudta, hogy hol, mit dődött. Milyen lesz? Négy év fog dolgozni. Éa mikor. így az­múlva bizonyosan, száz nap tán már az elnök hivatalba múltán a főbb vonalaiban lépése előtt megszületett a meghatározható, minthogy Clinton korszak első vicce: árgus szemekkel figyelik a „Hány időzóna van az Egyesült mindenkori elnök első száz Államokban? Január 20-ig még napját. A Washington Post három, utána már négy. A azonban már megelőlegezi a negyedik a Clinton 'standard véleményt: a száz napból lehet, time', a clintoni időszámítás, hogy ezer nap is lesz... Bili Clin- amely legalább egy órával ton ugyanis krónikus elkéső! A elmarad mindegyiktől". Az tekintélyes lap példákat is említ, állandó időzavar, állítólag arra Az eskütételig, január 20-ig vezethető vissza, hogy az új el­legalább 200 személyt ki kellett nök „éjjeli bagoly", este szeret volna nevezni a minisztériu- dolgozni, ennek megfelelően mokba, alig néhány tucatnál nem erénye a korai felkelés. A hét híre Kapitány úr, szerelemtől ég a gép! A szerelem hegyeket képes megmozdítani. De senki sem látott még ilyen földindulást. A szerelem forraló hevét azonban ész­lelhette a Londonból New Yorkba tartó DC-10-es pilótája, és egy­ből melege lett. A British Airways légitársaság gépének műszer­falán ugyanis 10 ezer méter magasságban a tenger felett kigyul­ladt a piros vészjelző: a gép fedélzetén emelkedik a hőmérséklet! Valahol tűz van... A légi kísérők azonnal keresni kezdték a lehetséges helyet és a tűzforrást, de csak azt jelenthették, hogy az egyik vécé ajtaját belülről bezárták. Amikor erőszakkal kinyitották, nehezen hittek a szemüknek: egy ifjú pár olyan hevesen vezette le az egymás iránti olthatatlan szerelmét, hogy közben bekapcsolták az automata oltókészüléket, és ettől az egész utastérben megemelkedett a hőmérséklet. Az esetről beszámoló The Sun szerint a személyzet gyors öltözködésre sarkallta, majd a kábult utasok megjegyzései közepette a helyére kísérte az ifjú párt. Aztán, amikor helyreállt a rend, a kapitány kereste fel őket: „Je­gyespárhoz van szerencsénk, nemde?" Kiderült, hogy csupán itt, a gépen ismerkedtek meg, ám olyan erős volt a vágy mindket­tőjükben a szerelmi örömök 10 ezer méter magasságban történő kipróbálásához, hogy nem halaszthatták tovább. A The Sun szerint október 6-án történt az eset, és hogy nem „hajózómese", azt hitelt érdemlően bizonyítja egy dokumentum. A Flywise, a pilóták számára kiadott kézikönyv, amely a fedélzeti történéseket dolgozza fel. A legutóbbi példány már ezt az esetet is tárgyalja. Minden eshetőségre számítva... A rendőrség lezárta az ügyet! Üzentek az ufók? Arc a csempén Ilyen lehetett a látogató Ugye nem is gondolnák, hogy holmi „ufós rémhír" ügyében többször is kiszáll a helyszínre a rendőrség, sőt van is mit fényképezniük. Végre kézzelfogható nyomok maradnak, mert ugye, mondják, évtizedek óta ez hiányzik: „a bizonyíték." Most van! Sőt szemtanúk és rendőrségi fényképek is (de ufók, azok nincsenek?). Vannak. De ne vágjunk a dolgok elébe, lássuk, mi volt az 1992-es év egyik legszenzációsabb ufo-sztorija. Az ufo-kutatók körében már nem ismeretlen a zöld fénysugár. A kismegyeri Kö­les Éva és kislánya viszont most találkozott vele elő­ször. - Mi történt 1992. febru­ár 26-án? - kérdeztem az édesanyától. - Este kilenc óra körül le­hetett, kint álltunk az udva­ron. Egyik pillanatról a má­sikra, a szomszéd háza fe­lett megjelent egy kb. 10-12 méter átmérőjű ovális sárga gömb. - Gondolom, nem volt hétköznapi látvány. Nem ijedtek meg? - De igen, nagyon meg­ijedtünk, és beszaladtunk a lakásba. Bezártam az ajtót, és rémülten megálltunk a konyha közepén, vártuk, hogy mi lesz. Ekkor az ab­lak felől megjelent egy spi­rális alakú zöld fénysugár, és a konyha falán lévő csempén három foltott ha­gyott, majd eltűnt. A gyerek annyira félt, hogy sikoltozni kezdett. Még szerencse, hogy a papa pont akkor ért haza. Letörölte a foltokat, és megnyugtatta a kislányt. - Már ez is elég fantasz­tikusnak tűnik, de úgy tu­dom, hogy ezzel még nincs vége a történetnek. - A java sajnos még csak ezután kezdődött. Talán ne­gyedóra múlva újra megjel­ent a zöld fénysugár, de most az egész lakást zöld fény árasztotta el. - Most is maradtak foltok a csempén? - Nem, most egy szür­kés-zöldes színű torzonborz „majompofa, rémpofa" né­zett velünk farkasszemet a csempéről. Annyira megré­mültünk, egyszerűen el sem tudtuk képzelni, hogy mi tör­ténhetett, és nagyon féltünk, ezért kihívtuk a rendőrséget. - A rendőrök mit szól­tak a látványhoz? - Teljesen tanácstalanok voltak, széttárták a karjukat és csak annyit mondtak, hogy nyugodjunk meg. A konyháról és a csempéről sok fényképfelvételt készí­tettek, de mintát a csempén képződött anyagból nem vettek. Vajon csak jóízű tréfáról lenne szó? De a történet 1992 októberében tovább folytatódott. - Úgy tudom, hogy korán lefeküdt, és a kislánya éb­resztette fel. - Arra ijedtem fel, hogy a gyerek sikoltozni kezdett. Mikor kinyitottam a sze­mem, még egy zöld villa­nást láttam a konyha sar­kában. Fölugrottam az ágy­ról és odaszaladtam. Rög­tön észrevettem, hogy újra valami ábra van a csempén. Nagyon megijedtem, felkap­tam a gyereket és átfutot­tam vele apám szobájába. Ezek.után már ő intézke­dett. Én a konyhába se mer­tem bemenni többet. - Ez azt jelenti, hogy is­mét kihívták a rendőrsé­get? - Természetesen. Az események meghall­gatása után megkerestem Polgár Ferenc bűnügyi tech­nikust, mivel mindkét alka­lommal ő járt a helyszínen. - Mit tapasztalt, amikor megérkezett? - A család rendkívül zak­latott állapotban volt. Mind­két esetben a csempén va­lami anyagfelkenődést ész­leltünk. Az első esetben csak fotókat készítettem, a második alkalommal viszont Pestre, a bűnügyi labora­tóriumba továbbítottam a csempéket. - Ön szerint milyen anyag lehetett a csempén? - Ezt így nem lehetett megállapítani, de felmerült a gyanú, hogy esetleg a kony­hában talált testápoló krém is ludas lehet a dologban, ezért azt a tubust is továb­bítottuk Pestre. Sajnos, ezt a gyanút az újságok is kellőképpen megszellőztették, ezzel nem kis gondot okozva a család­nak. Ugyanis a csalás, a feltűnősködés és a részeg­ség újra napirendre került, mint megannyiszor, ha ufót lát valaki. Hosszú hónapok teltek el, míg végül 1993 ja­nuárjában sikerült megtud­nom a vizsgálat eredmé­nyét. Ennek lényege, hogy a csempén talált, több kom­ponensből álló anyag nem azonos a testápoló krém­mel. Az ügyben egyéb vizs­gálatot nem végeztek, és mivel bűncselekmény nem történt, a rendőrség az ügyet lezárta. Úgy tűnik, hogy „happy end" is van a végére, hiszen a család végre visszakapta a csempéket - netán ha az ufóknak újra rajzolni volna kedvük, ez ne legyen aka­dály. Ha valakit érdekel, hogy mi látható a rendőrségi fo­tókon, vagy szívesen meghallgatná a sándor­falvi ufo-leszállás egyik szemtanújának hiteles beszámolóját, esetleg kér­déseket szeretne feltenni, azt sok szeretettel várja a RYUFOR rendezősége a Bálint Sándor Művelődési Házba. Ugyanis 1993. ja­nuár 23-án 18 órától Fó­rum az ufókról címmel csillagász, fizikus, orvos, filozófus és uto-kutató közreműködésével vita­műsort rendez. Sós Tibor RYUFOR Szeged TÁRSASÁG* KULTÚRA* IfJÚGÁG* BŰNÜGY* SPURT Ma is suhancnak néznénk. Filigrán, örökmozgó alakja hol itt, hol ott tűnik föl a városban, metakommunikációs jeleit csak kevesen értik. Költő, néprajzkutató, újságíró. Mindahány olyan hivatás, amelyből nem lehet nyugállományba vonulni. Márpedig Polner Zoltán, aki holnap lesz hatvanéves, immáron nyugdíjas. Hiszi a pici! Születésnapján kívánunk termékeny éveket, erőt, egészséget. Köszöntjük néprajzi gyűjtéseinek néhány pikáns különlegességének közlésével. Isten éltessen, Zoli! Eredetmondák Sárember Az Úristen csinált égy agyagembört, égy sárembört, osztán látta, hogy az nem sike­rült. Ilyen sikertelen valami lött. Akkor azt mondta, hogy ez jó lösz nőnek. Elfelejtötte rátönni a koronát arra a testre, osztán azért mondta, ez majd jó lösz a nőnek. Aztán mögcsinálta újra Ádámot, oszt annak már csinált koronát is. (Asztalos Ferencné, Maroslele). Az ördög és az agyagember Úgy történt, hogy az Isten möggyúrta a földbül az embört. Leiköt lehölt bele. Szárítgatta. Utána mögcsinálta Évát. Igen­ám, de mind a kettő égyforma vöt. Arra mönt a sátán. Luciferkó. Aszongya: - Hát ez égyforma. Ezt nem lőhet égymástól mögkülön­öóztetni. Akkor elővötte a kést. Kivág­ta Évábul ezt a dolgot, és oda­tötte Ádámnak, ahol a mostani hímvessző van. Aszongya: - Mostmár jó. Igenám, de aszonta az Úr: - Most toltad el az egészet. Nagy hibát csináltál, mert ez a kicsi mindig oda visszakívánko­zik. (Korom Lajos. Maroslele.) * Hát amikor Uram-Teremtőm mégteremtétte a nőt és a férfit. Hát mindéne mégvan neki. Aszongya a férfi: - De még égy nincs, de mit csináljunk neki. A férfinek mégvót a hím­vesszője, a nőnek is a balta­vágás. Lyuk nem vót rajta. Hát osz­tán oda a hűvösre léfeküdt a nő. Szétvetétte a lábát, oszt úgy aludt. Arra mént az ördög. Nézte. - Enyje, itt hiba van. ­Aszongya: - Hát nincs rajta lyuk! Mindjárt az ördög elővétte a fúrót, oszt kilyukajtotta, kifúrta. Azóta kedves nagyon az a lyuk mindén férfinek. Azóta lyukas a nő, és léhet használni azt a lyu­kat. (Halál Sándor, Szegvár) Isten embert teremt Mégteremtétte Isten Ádámot. No majd Ádám életre kelt, jött­mént a paradicsomba. Hiába vót akármilyen szép a paradi­csom, égymaga vót. Aszonta neki az Isten: - Még vagy elégedve? - Nem, mert egyedül va­gyok. Nincs sénki társam itten. - Na nem baj, majd teremték égy társat. Akkor elaltatta Ádámot, ki­vétte a bordáját, és abból te­remtétte Évát. Mikor fölébredt Ádám, nézi. Egy gyönyörű szép nő. Aszongya: - Uram-Teremtőm, ki ez? Aszongya: - Ez égy élő lény. A te tár­sad. - No de, hogy került ide? Hát aszongya: - Elaltattalak, és kivéttem a bordádat. Ebből létt ez a nő, Éva. - Uram-teremtőm, szédd ki az összes bordámat! Olyan huncut vót Ádám. Inkább borda nélkül járna máig is mindén férfi, nem elég neki égy nő. Ilyen vót Ádám. (Galsi Józsefné, Mindszent.) Hogyan szaporodott el az emberiség? Ádám és Éva mikor mégte­remtődtek, hát az ingük lé­szennyeződött, még a zsebken­dőjük is. Kimosta Éva a folyóba az alsóneműjét. De akkor azon gondolkod­tak, hogy hova is terítsék, mert sé ág, sé fa, sémmi nem vót a környékén. Ennek még kő szá­radni. Hát Ádám fölállította a hímvesszőjét, osztán Éva ráteri­getétt. A hideg ruhátú lékonyult. Oszt akkó Éva négykézláb állt, Ádám még betétte a hegyit a lyukba. Ádámnak égy darázs közben mégcsípte a fenekit. Nagyot lükött rajta. így kezdő­dött a származás. így szaporo­dott el az emberiség. (Halál Sándor, Szegvár.) Papp György metszete

Next

/
Thumbnails
Contents