Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-22 / 18. szám

8 A VÁROS DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. JAN. 22. A széknek nincs kereke Üljünk tehát kerékpárra. A széknek nincs kereke, követke­zésképpen közlekedési eszköz­ként a maga egyszerűségében a kerékpár kínálkozik. Csak­hogy. kell ám hozzá biztonsá­gos út, megfelelő őrzési-táro­lási lehetőség és megannyi apró lelemény. Mindehhez nem kell nagy fejtörés, szám­bavette a közlekedési eszköz előnyeit már a városi önkor­mányzat, s mindazok, akik a kerékpárút hálózat fejlesztsését elősegítendő alapítványt hoz­tak létre. Félig tréfásan úgy említet­tük egyik korábbi cikkünkben: uzsonnapénzből indult a Kőrö­sy szakközépiskola diákjainak kezdeményezésére a Szeged városi Kerékpárút Alapítvány. Mindazonáltal a vízparti kö­zépiskola példát mutatva öt­venezer forintot gyűjtött össze diák-hozzzájárulásokból. Tete­mesen letették „ névjegyüket " az össz-egészében 265 ezer forintos és 100 svájci frankos indulótőkéjű alapítványhoz, s most joggal fordulnak a város iskoláihoz, középfokú intézmé­nyeihez és a főiskolák, egyete­mek hallgatóihoz: csatlakozza­nak a kerékpárút hálózat ki­építését meggyorsítandó ala­pítványhoz• Az egyéni, vagy csoportos felajánlásokat a Postabank rt. szegedi igazga­tóságánál vezetett 026 - 10818 sz. számlán (pénzforgalmi jelzőszám 289 - 98943) lehet az alapítvány céljára befizetni. Elgondolkodtató, sőt szá­molgatásra ösztönző, hogy a mostani benzingőzös utakon csúcsidőben (s, jó időben) több ezer kerékpár közlekedik. A városi önkormányzat által el­készíttetett műszaki tervdoku­mentáció szerint mintegy 15 ezer kerékpár csúcsidei közle­kedésével lehetne számolni a Fotó: Gyenes Kálmán még nem létező kerékpárút gerinchálózaton. A város há­roméves kiépítési ütemterve hangsúlyozottan csak gerinc­hálózatot jelent. Ennek „szál­kásítása" további pénzösszege­ket kíván. Jelenleg még csupán jövő időben szólhatunk, de a diákok, s az alapítvány további létrehozói felhívásukkal talán jobban célt érnek, a város se­gítségére sietve. A diákoknak szóló levél mellékletként viseli dr. Lippai Pál polgármester Ajánlását. „Jól emlékszem, amikor 6 éves koromban meg­tanultam kerékpározni, miután keresztapámtól megkaptam életem első biciklijét. A kerék­pár számomra élmény volt, játék és kaland, közlekedési eszköz és szórakozás. Talán a legkönnyebben a gyerekeket, a fiatalokat lehet majd újra megnyerni a kerékpározás ügyének. Reméljük, hogy ké­sőbb egyre több felnőtt is kö­veti példájukat." - szól az ajánlás egyik passzusa. Meg­szívlelendő, s számoljunk utá­na: a tizenezer forintos biciklik mellett ki. mennyit áldozhatna arra, hogy nyugodtan, kultúrál­tan használhassa is a kerékpárt. B. P. Szociális törvény, csak szegényeknek? Inkább szegény, mint szociális törvényt fogadott el Parlamentünk. Ezt mondják - a minisztérium illetékeseit kivéve - a szakemberek is a „Szociális igazgatásról és a szociális ellátásáról" elnevezésű jogszabályról. Az ugyan­is nem sorolja föl az állampolgári jogon járó támogatáso­kat, elsősorban a „rászorulóknak", azaz a szegényeknek adható szociális ellátás formáit tartalmazza. Ez a törvény nem felel meg annak az elvárásnak, amiért sürgettük meg­születését. azaz nem teszi áttekinthetővé és ellenőrizhetővé a szociális ellátás formáit. Az állampolgár ezentúl sem le­het azz.al tisztában, hogy ha nehéz helyzetbe kerül, akkor milyen és mekkora összegű támogatásra jogosult. Az e jogszabályban rögzített szociális ellátások többsége nem jár, csak adható Ráadásul egyetlen támogatási forma sem képes önmagában megoldani egy „rászorult" polgár helyzetét. - Válságkezelő törvényt fogadott el az Országgyűlés ­mondta Csikós Lászlóné. a szegedi polgármesteri hivatal egészségügyi és népjóléti irodájának vezetőhelyettese, mi­kor arról kérdeztük, a szociális törvény mit hoz nekünk. ­A jogszabályból ugyanis kimaradt az. ami létbiztonságot adhatna. A törvény számos jó javaslatot és ötletei tar­talmaz. ezeket viszont pénz hiányában lehetetlenség meg­valósítani. A végrehajtás felelősségét az önkormányza­tokra hárították, pedig sem anyagi eszközzel, sem ele­gendő létszámú ügyintézői gárdával nem rendelkezünk A minisztérium illetékesei is elismerik' az állam meg­szabadult egy sor szociális feladattól, ami az önkormány­zatokhoz került, tgy a polgármesteri hivatalokban dol­gozók adminisztrációs terhe tovább nő. teendői szapo­rodnak. Ugyanakkor például Szegeden továbbra is 14 ügy­intéző látja el azt a feladatkórt, amit mondjuk egy 30 fős önálló népjóléti irodának kellene. A törvény végrehajtási rendeletének ismeretében, az adott önkormányzat anyagi lehetőségeinek függvényében a közgyűlés (képviselőtes­tület) fogja megalkotni a szociális ellátás helyi szabály­rendszerét. A helyi rendeletek jó. ha a törvény végrehajtá­sát szabályozó rendelet kiadása után két hónappal, azaz március végére, április közepére megszülethetnek. Addig „átmeneti rendelkezések" alapján kérelmezhetik a „rászo­rultak" a február elejétől vagy közepétől adható támoga­tást. Az általános szabály helyivé formálása azzal a követ­kezménnyel jár. hogy településenként más és más lesz mondjuk a lakásfenntartási támogatásra jogosultak köre, az adható segély mértéke. A minisztérium illetékései állítják: a létminimum 12 ezer forint/fő, a szociális támogatások odaítélésének kiindulópontja pedig az öregségi nyugdíj minimuma, azaz 6 ezer forint/fő. Ezzel szemben például Szegeden most 5800 forint/fő jövedelem esetén jogosult valaki rendszeres szociális segélyre. A nyilatkozók állítá­sai és az önkormányzatok lehetőségei közötti különbség várhatóan tovább nő. Megjósolható, hogy az önkormányzatok így nem végez­hetik közmegelégedésre munkájukat. Már csak azért sem, mert az érdemesség elve is fennmaradt, az önkormányzat rendelete alapján az ügyintéző dönti el azt, hogy az illető egyik vagy másik támogatásra .jogosult" vagy nem. Az ál­lampolgárok kiszolgáltatottsága megmaradt, a polgár­mesteri hivatalok sötét folyosóin várakozó szegénynek számító ügyfelek száma és elégedetlensége csak nő, egyre nő. Ujsuszi Ilona • Pénz nélkül nehéz vésérolni Termelők, ha tanakodnak • Hozzászólás Szegednek (nincs ki a) két keieke Nemrég látott napvilágot a Délmagyarország hasábjain Szeged kerékpárút-fejlesztési terve. A projekt első olvasásra igen vonzónak tűnik, több mint 70 kilométer bicikliúttal ke­csegtet, de ha a dolgok mélyé­re nézünk, rá kell jönnünk, hogy ez egy gépkocsibarát koncepció, mely a gyalogo­sokat és a kerékpárosokat is próbálja rávenni arra, hogy ül­jenek autóba vagy maradjanak otthon. A terv lényege, hogy a kerékpárutak főleg a körutakon és sugárutakon futnának, ami önmagában még nem kataszt­rófa (egy kis kipufogógáz min­denkinek kell), de a megvaló­sítás módja a lehetők leg­rosszabbika. Nem aszfaltot, betont, követ használ, hanem sok-sok vödör fehér festéket. A minta a világ valószínűleg leg­szerencsétlenebb kerékpárútja: a Kossuth Lajos sugárúti. Itt a járda van kétfelé osztva. Az egyik térfélen az elsuhanó bi­ciklisek elől menekülni pró­báló gyalogosok, a másik tér­félen a gyalogosokat, focizó gyerekeket, babakocsikat, sza­bálytalanul parkoló autókat kerülgető kerékpárosok. A hátrányokat szaporítja, hogy az úttal ellentétben a járda nincs kivilágítva, és annak is sokkal kisebb az esélye, hogy a mel­lékutcából jövő autók megad­ják az elsőbbséget. Sajnos, sű­rűn kell arra kerekeznem, ha elvesztem a türelmem a szla­lomozásban cammogástól, akkor a KRESZ rendelkezé­seinek fittyet hányva bizony az úton megyek, mivel ekkor a mellékutcákból jövők meg­adják az elsőbbséget, sokkal inkább biztonságban érzem magam. Ezzel az autósok dol­gát nehezítem ugyan, de miért csak a gyalogosok és a bicik­lisek veszíthetnek. Szegeden az egyetlen igazi kerékpárút Dorozsma határától Sziksóstóig vezet külön útpá­lyán. ahol kell külön híddal, ez lenne az igazi megoldás - a terv szerint ilyen útból lesz a legkevesebb. Örömmel értesültem arról, hogy a Belváros forgalmi át­szervezése nem része a kon­cepciónak. Itt is a nagy vesz­tesek a kerékpárosok lettek, többször gondoltam arra, hogy meg kellene kérni az átszerve­zés kiötlőjét, hogy próbáljon meg egyszer a régi hídról eljut­ni az Aradi vértanúk terére, csupán csak kétszer akkora utat kell megtenni mint koráb­ban, ráadásul nemcsak kocka­kőre, hanem villamossínre is rá kell hajtani, egyiken sem köny­nyű a nyeregben maradva átha­ladni. Itt is - sok sorstársam­mal együtt - az élet kényszerí­tett rá, hogy rendszeresen a szabályokat megszegve az Os­kola utcán az egyirányú forga­lommal szemben kíséreljek meg egészségesen célba érni. Ekkor vetődött fel bennem, hogy miért nem itt jelölnek ki például kerékpárutat - egy kis sávot elkülönítve. Mi lehetne a megoldás? El­sősorban alternatív utakat kellene kijelölni. A kritikus Kossuth Lajos sugárút helyett a Bakay Nándor utca sokkal kényelmesebb lenne. A nagy­körutat pedig a Jósika utca válthatná ki. Ez utóbbinál a város feladata az lenne, hogy végig elsőbbsége legyen az itt haladónak - ezen forgalom­szervezési cselekedet után le­het, hogy ide kerékpárút sem kellene. Ha mégsem ezt az irányt választják, hanem a főutak festésében érzik az egyetlen igazi megoldást, ak­kor pedig ne a járdából, hanem az úttestből különítsenek el részt. Miért most vagyok ilyen okos, miért nem a közgyűlés­ben, kérdezhetnék sokan. Ott is elmondtam ezeket, de nem láttam, hogy az illetékes irodán nyomot hagyott volna hozzá­szólásom. Az is sokat segít­hetne, ha az illetékesek hoz­zám hasonló hús-vér bicikli­seket is rendszeresen megkér­deznének, mielőtt a kerékpá­rosokra hivatkozva, sok millió forintot elköltve az utolsó biciklisnek is elveszik a kedvét az egészséges életmódtól. Szemük Árpád önkormányzati képviselő (M§ZP) kat - hitelezési oldalról megva­lósíthatatlan. Egyébként eddig 8 érdeklődő vásárolta meg a janu­ár 29-ig beadandó pályázat elké­szítéséhez nélkülözhetetlen ten­derfüzetet. A felszámolás té­nyéből adódóan szinte kizárólag készpénzes ajánlatok számít­hatnak sikerre. A Szegedi Állam: Gazda­ságban dolgozó Ladányi János, privatizációs szakértő, a hitele­zői választmány tagjaként kon­zervgyári szakértővé is válhatott az idők során. Véleménye sze­rint a gyár nem annyira rosz, mint amit a pozíciója mutat. A kegyelemdöfést a Sámson Kft. által a cégből kiszedett félmil­liárd forint adta. Az érdeklődők számára szindikátusi szerve­ződést ajánlott, melyet egy szakcég megbízása követhetne, s utána lehetne feltérképezni mely értékéit. - jobb híján a kárpótlási jegyét - s miként tegye pénzzé a befektető. A pályázati ajánlatnak csak ezután lehet értelme, a mostani határidőről lecsúsztak. Egy másik hozzászóló prognó­zisa szerint belátható időn belül nem kel el a Szeko. A következő pályázatra már időben össze­állhat a szindikátus, bár több száz milliót kéne ahhoz össze­szedni, hogy esély legyen a vi­szonylag olcsó, sagyonérték alatti vételre. Azon se sértődne meg senki, ha már most jelent­kezne a várva várt. az jgazi. T. Sz. I. Mozgáskorlátozottak figyelmébe A Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesülete tájékoztatja tagságát, illetve a megyében éló mozgáskorlátozott embereket, hogy az őket megillető támogatások igénybeadásának határideje, a most meg­jelent rendelkezés értelmében 1993. február 15. (Magyar Közlöny 135. szám, 1992. december 30.) ellentétben az 1/1993. sz. egyesületi körle­vélben leírtakkal!! Minden érintett a saját önkormányzatánál a mozgáskorlátozottságáról szóló határozattal és az azonos háztartásban élők 1992. évi jövedelem igazolásával jelentkezzen. Amennyiben az egy főre jutó jövedelem nem több, mint 15 ezer forint (egyedülállóknál 18 ezer 750 forint) akkor to­vábbra is megkapja a 12 ezer forint közlekedési és a gépjármű kötelező biztosítási támogatást, továbbá igényelheti az autóvásárlási és átalakítási támogatást is. Aki tavaly súlyadó-elengedésben részesült, és nem változott a gépjár­műve, akkor továbbra is megkapja a súlyadómentességet. Ez ügyben in­tézkedésre nincs szükség. Elöljáróban szó esett itt azon igaz elvekről is, amiket csak megvalósítani nehéz. Ki ne he­lyeselne. hogy a mezőgazdasági termelés és feldolgozás közös tulajdonú vállalkozás keretében teremtse meg az érdekek össz­hangját, pénzügyi forrásait, s komplex ismeretei alapján pia­cait is. Szögi Béla elmondta, a tavaly áprilisi sikertelen csődegyez­seget követő felszámolás során a tartozásokkal közel azonos érté­kű vagyon értékesítése a tét. A gyár többet ér. ha működik elve alapján mos! hus- és készétel konzerveket gyártanak, szerény nyereséggel. Hitelfelvételi lehe­tőségek híján elképzelhetetlen a növényi nyersanyagok megvá­sárlása Bár az iparágra jellemző a recesszió, léteznek jó pénzen eladható, jó termékek Meg­térülő befektetés lenne ma abba a Szeko-ba befektetni amely a maradék ötszáz fővel, s negyed­gőzzel tavaly I milliárd forintnyi értéket termelt. Más feltételek között 4-5 milliárdos produk­tumra képes gyár keresi azt a tulajdonost, aki megteremtheti ennek hátterét A konzervek ke­resettségét növeli hogy Magyar­országon a csődhelyzet miatt alig akad gyár amely zökkenő­mentes szállítást garantálhatna Amelyik leghamarabb lábraáll. tetemes előnyt szerezhet. A hallgatóság kerdésére adott válaszból kitűnt hogy a koráb­ban felmerült változat. - hogy a dolgozók vegyék meg a gyáru­Plakál a '30-as evekből - a kínálatba most a gyár is beletartozik A nagyteremben ülők között akadt, aki hitelezőként volt kíváncsi a felszámolás alatt álló Szeko Kft. ügyeinek legfrissebb fejleményeire, pénzhez jutási esélyére. Mások mint alap­anyagtermelők szerették volna már látni a halvány jelét, hogy akud vevőjelölt, s újra éledhetnek a termelői és feldolgozói kapcsolatok. Elvileg vállalkozó szellemű, s képességű emberek is lehettek itt, akik épp most törik a fejüket, miként lehetne megvenni a konzervgyárat. A fórum házigazdája, az FM Földművelésügyi Hivatala a lehetőség kóstolgatásának adott teret azzal, hogy felkérte a Szeko Kft. ügyvezetőjét, valljon szint.

Next

/
Thumbnails
Contents