Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-22 / 18. szám

EPPPPlBBHPPPf WhlillM^Wi WTa3 JÉ Ntmam 3. WMNt • i ji fuj 0 ALAPÍTVA: 1910-BEN 0 DELMAOYARORSZAQ PÉNTEK, 1993. JAN. 22., 83. ÉVF. 18. SZÁM • Eltévedtek volna? m A fegyveres határsértők nem raboltak m Tájékozódtak az EK-megfigyelők Határközeiben, félelem nélkül • Mint arról már beszámoltunk, január 19-én délután negyed ötkor a jugoszláv hadsereg egyenruháját viselő két fegyveres, Mórahalom térségében megsértette a magyar államhatárt. A határsértők - a határőrség szóvivőjének korábbi információi szerint - fegyverrel arra kényszeri­tettek két helybéli lakost, hogy a náluk levő élel­miszert adják át, s fenyegetésül háromszor a földbe lőttek, majd az incidenst követően visszatértek a jugoszláv oldalra. Míg a fegyveres határsértés tényét vizsgáló magyar-jugoszláv vizsgálóbizottság a szerdán történteket elemezte, szerkesztőségünk a hely­színen igyekezett bővebb információkhoz jutni. A fegyveres kényszerítést elszenvedők, Vá­sárhelyi István és neje, a hivatalos verziótól el­térően mesélték el a velük történteket. Mint mondják, szó sem volt rablásról. A késő délutá­ni szürkületben a határtól 150 méternyire húzó­dó tanyájuk felé tartottak, amikor két, egyenru­hás fegyveresre lettek figyelmesek. - Láttuk, hogy ott állnak a portánk bejára­tánál, és a nálunk lakó Jóskával beszélgetnek. Nem volt ebben semmi furcsa, a határőrök néha szóba állnak velünk. Később vettük csak észre, Fotó: Somogyi Károlyné nem a mieink, és az egyikük fegyvert fog a Jós­kára. Ahogy közelebb értünk, minket is meg­állítottak. Lerakatták velünk a szatyrokat a föld­re, és az útlevelünker követelték.Mondtam ne­kik, hogy ne szórakozzanak velünk, ez Magyar­ország, úgyhogy nem igazolom nekik magam Erre az idősebbik rámfogta a puskáját. Ahogy elindultam felé - mert nagyon kihozott a sod­romból - talán megijedt, kétszer a földbe lőtt, majd még egyszer. Még jó, hogy be voltak zárva a kutyák, azok biztosan nekiestek volna. Végül odaadtam nekik a személyinket. Erre a két katona valamin vitatkozni kezdett, és elindult a határ felé. Vártam egy kicsit, hátha visszajönnek, de csak mentek tovább. Mikor biciklin utolértem őket, szó nélkül visszaadták a személyazonosságikat. Ez történt, sem több, sem kevesebb. Hogy mit kereshettek a mi oldalunkon, nem tudom, de nem hinném, hogy csak úgy eltévedtek. És még valami, nem hi­szem, hogy részegek lettek volna - eleveníti fel a történteket Vásárhelyi István. (Folytatás a 3. oldalon.) A NATO és a vezérkari aktus Csütörtökön Brüsszelben ünnepélyes keretek között alá­írták azt az egyezményt, amely szabályozza a pillanatnyilag még csak francia és német egységekből álló Európai had­test és az Észak-atlanti Szövet­ség viszonyát. Az immár hivatalosan is érvénybe lépő megállapodás szerint az Európai hadtest a NATO parancsnoksága alá ke­rül, ha katonai agresszió érné a szövetséget. A hadtest egy­ségei szükség esetén a NATO irányításával humanitárius ak­ciókban is részt vesznek. A közös, francia-német had­test felállítását egy évvel ez­előtt a La Rochelle-i csúcs­találkozón határozta el Fran­cois Mitterrand francia elnök és Helmut Kohl német kancel­lár. A különösen a franciáknak kedves elképzelés szerint az új egységek a maastrichti szer­ződéssel életbe lépő közös EK védelmi rendszer magvát hi­vatottak alkotni, amelybe meg­hívták a többi közösségi álla­mot is. A későbbiekben, részint washingtoni, részint a közös­ségi országok nyomására a terv annyiban módosult, hogy Pá­rizs és Bonn lemondott a telje­sen önálló, az európai erők lét­rehozására vonatkozó törek­véseiről, és bizonyos keretek között beleegyeztek abba, hogy kinyilvánítsák: az Euró­pai hadtest és a NATO for­mális kapcsolatban áll egymás­sal. A csütörtöki aláírási cere­mónia a NATO főparancs­noksága illetve a francia és a német vezérkar részéről e kap­csolat megszületését véglege­sítette, miközben Párizsban a napokban ismét leszögezték, hogy az aktus semmiképpen sem jelenti azt, hogy Francia­ország újra a NATO katonai szervezetének tagjává válna. • Mától Szegeden a Taka­réktár utcában bankjegykiadó automata szolgálja ki a lakos­ságot éjjel-nappal, a jövő héttől pedig az Aradi Vértanuk terén is találkozhatunk a társával. Mindkettő az OTP Bank Rt. tulajdona, s azok rendelke­zésére áll, akik beléptek az OTP-kártyatulajdonosok egyelőre még nem túl nagy táborába. Mint ahogy azt Merksz Péter osztályvezetőtől megtudtuk, azoknak az ügy­feleknek lehet kártyájuk, akik az OTP-nél folyószámlával rendelkeznek, valamint kártya­szerződést írtak alá. (A múlt idő azért jogos, mert Buda­pesten már műküdnek hasonló automaták.) A Nyugaton jól működő rendszer hazai bevezetésekor az OTP ügyel arra, hogy kár­tyaszerződést csak az úgy­nevezett pontos fizető ügy­feleivel kössön. De közülük is csak azokkal, akik minimum 50 ezer forintot betettek a folyószámlájukra. Ennél ki­sebb összeghez, 20 ezer fo­rinthoz ragaszkodik a bank abban az esetben, ha minden hónapban minimum 10 ezer forint érkezik az ügyfél szám­lájára, bérátutalásként. Az OTP nem titkolt célja ­a sorbanállások megszüntetése és az ügyfelek kiszolgálása i Automata pénztárcák i Csak saját zsebre dolgozhatunk BpG i iflti IBI M mellett - az, hogy rászoktas­son bennünket a bérátutalás rendszerére. Ennek segítségé­vel ugyanis nem hazavisszük a pénzt fizetésnapokon, hanem átutaljuk, s nem otthon fekszik a fiókban, hanem évi 10 százalék nettó kamat ellenében az OTP-nél. Nekünk csupán ahhoz a gondolathoz kellene hozzászoknunk, hogy a pénz­tárcánkat sem a zsebünkben hordjuk, hanem a Takaréktár utcában, avagy az Aradi Vér­tanuk terén férhetünk hozzá. A rendszer bevezetésekor maximum heti 20 ezer forintot vehet föl a számlájáról a kártyatulajdonos. Minden egyes alkalommal „blokkot" Fotó: Gyenes Kálmán kap az automata pénztárcától, tehát naprakészek lehetünk azzal kapcsolatban, mennyit is költöttünk. (Emellett termé­szetesen az OTP folyószámla­értesítése változatlanul havonta tájékoztat az egyenlegről.) Ahogy gondolatban meg. kell barátkoznunk az új rend­szerrel, azzal, hogy kártyával közlekedünk a világban, az automatákat használni is tudni kell. A „házipénztár" Csak 500, 1000 és 5000 forintos címletekben ad ki pénzt. Az OTP-kártyát nyíllal fölfelé kell az automata nyílásába helyez­ni, oda, ahol a kártyaembléma látható. Ha a kártya „igazi", te­hát nem lopott például, akkor felemelkedik az úgynevezett vandálablak és azt követően, hogy beütöttük, mekkora ösz­szegre van szükségünk, kiadja a pénzt. Aki kártyatulajdonos, az négyjegyű személyi azono­sító számot kap, amit szintén be kell táplálni a gépbe. így más nem tudja használni a kártyát. F. K. ARA: 15 FT • A Magyar Kultúra Napja lijenzésiie ma & HflAftfllJfcaH Himnuszunk szövegét 1823. január 22-én írta Kölcsey Ferenc, Csekén. A 170 esztendős sorok nem avultak el. Erkölcsi igazságát nem kezdte ki az idő és ellenállt minden elnémítási kísérletnek a zene. Illyés Gyula iga, hogy Rákosiék új himnuszt akartak, s Kodály lakonikusan visszaüzent: Nem helyettesíthető... A magyar diákokrólazt jelentették a titkosrendőrök a múlt század harmincas éveiben, hogy „tüntetőleg némák, amikor a királyhimnuszt kellett volna énekelni". A Gott erhalte csak hivatalosan váltotta fel a 18. századi néphimnuszt; A Boldog­asszony anyánkat ugyan nem felejtették el, de a hivatalos ünne­peken a császárhimnuszt kellett tudni - németül. Erősödött az igény - Toldy Ferenc szavaival - hogy: „megszülessen egy bár­mely ünnepélyes alkalommal énekelhető nemzeti dal". A Nem­zeti Színház igazgatója - jegyezzük meg a nevét: Bartay Endre ­két költői művet is alkalmasnak vélt; 1843-ban Vörösmarty Szózatára, egy év múlva pedig az 1828-ban nyomtatásban közölt Kölcsey-vers, a Hymnus megzenésítésére írt ki pályázatot. A Szózatot, Egressy Béni első dallamával akkor már himnuszként tartották számon és ez a rang erősödött azzal, hogy Egressy egy másik dallamával megnyerte a pályázatot és vele a 20 aranyat. A Hymnus-pályázatot viszont Erkel Ferenc nyerte. Gárdonyi Géza később, Érkelre hivatkozva írta, hogy a zeneszerző nem is akart pályázni, Bartay azonban betuszkolta egy szobába, ahol zongora is volt és rázárta az ajtót. Erkel elolvasta a Hymnust és elgondol­kodott. Eszébe ötlött első mesterének a tanítása: ha valami szent zenét komponál, először a harangok szava jusson eszébe. így komponált harangzúgást a himnusz zenéjébe. A bemutatón harangzúgás vezette be a zenét, áhítatra késztetve a közönséget, a végén pedig „a tapsolásnak és éljenzésnek orkánja rázta meg a színházat". (Összeállításunk az 5. oldalon!) • Európai Parlament Irak elleni akciót csak ENSZ-mandátummal határozatának tiszteletben tartása érdekében egyes tag­államok önállóan, saját be­látásuk alapján kezdemé­nyeznek katonai lépéseket. Manuel Marin, az EK bi­zottság közel- és közép-keleti kérdésekértfelelős tagja a csütörtöki plenáris ülésen maga is megerősítette, hogy az Európai Közösség szerint az ilyen súlyú döntések fóruma csak az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa lehet. Az Európai Parlament stras­bourgi plenáris ülése csütör­tökön sürgősségi alapon hatá­rozatot fogadott el, amelyben leszögezik: bármiféle Iralj elleni katonai megtorló akció elfogadhatatlan, ha arra az ENSZ keretein kívül kerül sor. Az Európai Közösség köz­vetlenül választott képviselő­testülete a határozatban fel­hívja a figyelmet arra a ve­szélyre, hogy a nemzetközi szervezet hitelessége szen­vedhet csorbát, ha valamely

Next

/
Thumbnails
Contents