Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

KAPCSOLATOK 11 HÉTFŐ, 1993. JAN. 4. Kié legyen az újszegedi oktatási központ? December 19-én, azonos címmel tájékoztatás, magyará­zat jelent meg a Délmagyaror­szágban, melyben dr. Farkas László c. államtitkár úr, köz­társasági megbízott kifejtette véleményét az újszegedi „okta­tási központ" használatával kapcsolatban kialakult vitáról, és a szerinte jogszerű megol­dás lehetőségéről. Megyei önkormányzati kép­viselőként úgy vélem, hogy az önkormányzatról kialakulóban lévő képet, a valós helyzet fel­tárásával célszerű befolyásol­nom. Ennek érdekében rá kell világítanom arra, hogy milyen kötelezettségei vannak a me­gyei önkormányzatnak és a köztársasági megbízottnak, milyen célt szolgált korábban és milyen célt szolgál jelenleg a vitatott újszegedi épület. A törvény nem minden eset­ben biztosít önálló ingatlant a központi költségvetési szervek tevékenységéhez, hanem az el­helyezést az önkormányzatok kötelezettségévé teszi. A köz­társasági megbízott esetében úgy fogalmaz, hogy a köztársa­sági megbízott hivatalának használatába kell adni az ön­kormányzat tulajdonába került vagyont, ha azzal a hivatal, a volt tanács és a volt tanácsi in­tézmények feladatait jogutód­ként látja el. A köztársasági megbízottak jogállásáról szóló törvény sze­rint a köztársasági megbízott egyik feladata az, hogy közre­működjön - a belügyminiszter felhatalmazása alapján - a köz­igazgatási szakemberek képzé­sének megszervezésével kap­csolatos feladatok ellátásában. A feladatokról a kormány is rendelkezett, mégpedig úgy, hogy: a köztársasági megbízott véleményezi a képzési-tovább­képzési tervet; közreműködik a belügyminiszter feladatkörébe tartozó képzések, továbbkép­zések szervezésében; az önkor­mányzatok önkéntes részvéte­lén alapuló továbbképzést szer­vezhet. Az újszegedi épületben már OLVASÓSZOLGÁLAT IS a megyei önkormányzat meg­alakulása előtt három intéz­mény - a Pedagógiai Intézet, a Művelődési Központ és az Ok­tatási Intézet - működött. Az egész épület hasznos területé­nek mintegy harmadrésze volt az oktatási intézet használatá­ban, és a tanácsi szakemberek továbbképzése a rendelkezésre álló tanteremkapacitás töredé­két kötötte le. A megyei önkormányzat megalakulását követően a költ­ségvetési támogatás rendszere és az újszegedi intézmények fi­nanszírozhatósága is megválto­zott. A három intézményt külön-külön nem tudta fenn­tartani a megyei önkormány­zat, ezért 1991. december vé­gén - még jóval a köztársasági megbízott feladatait meghatá­rozó kormányrendelet hatályba lépése előtt - összevonta őket. Az összevont intézmény hasz­nálatába adta az épületet, lehe­tővé tette számára, hogy az épület szabad kapacitását hasz­nosítsa, csökkentve ezzel a pe­dagógiai intézet közszolgálta­tási feladataihoz szükséges tá­mogatásigényt. Belátható, hogy itt nem öncélú vállalko­zásról van szó, mert a bevétel ­közvetett módon - a kórházak­ra, múzeumokra, nevelőottho­nokra fordítható pénzt növeli. Ha összevetem a köztársa­sági megbízott oktatással kap­csolatos feladatait és a megyei önkormányzat vagyonátadási kötelezettségét egyértelművé válik, hogy a köztársasági megbízottnak nincs olyan, oktatással kapcsolatos feladata, amelyet a volt megyei tanács­tól átvéve jogutódként lát el. Ha figyelembe veszem azt a tényt, hogy az újszegedi intéz­mények átszervezéséről már 1991. decemberében döntött a közgyűlés, míg a köztársasági megbízott feladatait meghatá­rozó kormányrendelet 1992. áprlisában lépett hatályba, alaptalannak tartom azt az állí­tást, hogy az önkormányzat, a használati jogot biztosító jog­szabály hatályba lépése után LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 • Pedagógiai jegyzetek Mit hall a gyerek? Szinte mese... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vásárlójelölt, aki korszerű, de elérhető árú televíziót szeretett volna vá­sárolni. Összejárta az üzleteket, de az áraktól bizony visszarettent. Egy vasárnapon elolvasta az egyik hirdetési újságot és felkereste az addig nem ismert, a Zászló utca 2. szám alatti piciny, alig egy hete indult, jól felszerelt és választékot is biztosító üzletet. Az árak persze itt sem alacsonyak, de kedvezőbbek a ko­rábban tapasztaltaknál. A már vásárlóvá vált jelöltet úgy szolgálták ki, ahogy az a nagykönvben valahol meg van írva. A tulajdonos és beosztottja üzleti etikája, hozzáállása a vásárló műszaki tájékozatlanságához, példaszerű (a vevő lakásán állították be az egyes állomásokat - grátisz). Ugye, szép mese volt? De az a legszebb az egészben hogy igaz. Ez is felér egy karácsonyi ajándékkal, amit szívből kívánok a leendő vásárlóknak. V. L.-né A United Way köszöni Indulás előtt feleségem ke­zembe adta a Füles leg­frissebb számát, hogy a vonaton gyorsabban teljen az idő. Jól tudja, hogy nemcsak a sokféle rejtvényért ked­velem, hanem az azokkal kapcsolatos időszerű írásaiért is. A rejtvényújságot vé­giglapozva a „Gyerekes ol­dal" három kis részlete hívta fel leginkább a figyelmemet. Kíváncsi voltam, hogy a szer­ző (Kun Erzsébet) a „Mit hall a gyerek?" című fejtegetésé­ben hogyan foglal állást, illet­ve miként válaszol. Szerinte ugyanis - és úgy igaz - „min­dent meghall, amit előtte mondanak, mert ösztönösen figyel a felnőttekre, főleg a szüleire". Egyébként a rövid cikk igen tanulságos lehet a felnőtteknek, mondanivalója megerősítette a saját néze­teimet. Amikor a pedagógiai jegy­zetek sorozatát tematikusan igyekeztem összeállítani, ak­kor került kezembe ez az írás. Semmi baj - gondoltam -, e témakörből kiindulva folytató­dhat a sorozatunk, tulajdon­képpen még csak most kezdjük. A cikkből két gondolatot ragadok ki, köszönettel az írója felé. Az egyik az általa említett ősi pa­rancsolat: Tisztelt apádat és anyádat! A másik: Tiszteld a gyermekedet is! Ezekről azonban a későbbiek során meditálunk, mostan magam is arról szólok, hogy mit hallhat a gyerek. Gyerekkori elszomorító ­fájdalmat, bánatot okozó - él­ményeim jutnak eszembe, amikor nem egyszer kiküldtek a családi vagy társasági körből, mondván: helyezte az épületbe a mostani megyei intézményt. Egyben vitatom azt is, hogy a jogsza­bályok térítésmentes használati jogot biztosítanak a köztársa­sági megbízottnak az újszegedi épületben kért helyiségekre, a jogszabályi feltételek hiánya mellett például azért is, mert nem értem hogy milyen oktatá­si célt szolgálhat két darab két szobás appartman átadása. A köztársasági megbízott hivatalának eddigi tevékenysé­ge sem támasztja alá, hogy szükségük lenne az újszegedi épületre, mert tudomásom sze­rint az önkormányzatok meg­alakulása (1990) óta, a köz­igazgatási szakemberek számá­ra oktatást még alig szerveztek. A TAKISZ - amely korábban megyei intézmény volt, ma a belügyminiszter intézménye ­szervezett a pénzügyi dolgo­zóknak „önköltséges" tanfo­lyamot, a kezelésében lévő épület helyiségében. A megyei önkormányzat ve­zetői és a megyei közgyűlés is fontosnak tartotta és tartja, hogy a közigazgatás megfele­lően működjön. Ezt szem előtt tartva döntött korábban úgy a közgyűlés, hogy a Rákóczi téri székházban a törvényes kötele­zettségénél több helyiséget ad át térítésmentes használatra a köztársasági megbízottnak. (Ennek következtében a koráb­ban 100-120 fő elhelyezésére szolgáló helyiségeket jelenleg mintegy 50-60 fő használja.) Az átadott helyiségek között például 60-80 fő oktatására alkalmas helyiség áll rendel­kezésre. Az önkormányzat fel­ajánlotta azt is, hogy az újsze­gedi épületben lévő tanterme­ket előzetes egyeztetés alapján bármikor használhatják oktatá­si célra, bérleti díj fizetése nél­kül, s csak a tényleges költsé­gek megtérítését kérjük. Ezt nem fogadták el. Véleményem szerint a köztársasági megbí­zott és a belügyminiszter intéz­„Hagyjál magunkra! Te még gyerek vagy, nem a te fülednek való." A féltő eljárások a figyelmes felnőt­tek részéről - mert a korai ménye kizárólagos használa­tában lévő jelenlegi helyiségek is alkalmasak a majdani okta­tási feladatok nagy részének ellátására. Közgyűlési hozzászólását az államtitkár úr úgy kezdte, hogy nem illik az ő státusában befo­lyásolni a közgyűlést, de azért elmondta, hogy csak azt kéri, amit a törvény szerint joggal kérhet. A megyei közgyűlés ­amely egyedül jogosult rendel­kezni az önkormányzat vagyo­nával és a megyei intézmé­nyekkel - úgy vélte, hogy az újszegedi épület helyiségeinek átadása nem lenne jogszerű és sértené a megyei önkormány­zat, a megye lakosságának érdekeit. A törvény szerint, ha nem születik megegyezés, a vagyonátadó bizottságnak kell döntenie az ügyben. Értesülésem szerint a köz­gyűlés döntését követő napok­ban már döntött is a Vagyon­átadó Bizottság, mégpedig úgy, hogy a megyei önkor­mányzat írásos ellenvélemé­nyét figyelmen kívül hagyva, az újszegedi épület egy részét a köztársasági megbízott térítés­mentes használatába adta. El­gondolkoztató az ügyben az, hogy a VAB titkársági felada­tokat a köztársasági megbízott hivatalának munkatársai látják el és a titkárság feladata egy­egy ügy körülményeinek vizs­gálata, a döntések előkészítése. E döntés kapcsán felmerül a kérdés, mi a fontosabb, az ok­tatás és továbbképzés, vagy az önkormányzati vagyon egy ré­sze feletti rendelkezési jog megszerzése. Lehet-e esélye a helyi önkormányzatok vélemé­nyét integráló - és eddig egyezségre törekvő - megyei közgyűlésnek, a köztársasági megbízottal folytatott vitában egyezségre? Ambrus Viktor megyei önkormányzati képviselő fertőzésektől óvtak - bizony tapintatlanok voltak. Az érzé­keny gyermeki lélekre az is káros, ha ily módon megaláz­zák őt. A „te még gyerek vagy" számára olyan vissza­utasító, hiszen gyereknek lenni nem a világ legjobb dolga? Egy-két évtizedet kellett csak magunk mögött hagyni és a világ ezen a téren sem őrizte meg a hagyományt, óriásit változott. A mai gye­rekek nemcsak, hogy miket látnak, de miket hallanak!? Elegendő csak a rádiót és a tévét bekapcsolni, máris olyan szavakat hallhat, amit azelőtt vétek volt kimondani. A sz... és a s... (életünkkel, testünkkel nagyon is kapcso­latos szó) - sorolhatnám to­vább is - olyannyira termé­szetes szóhasználat lett, hogy a gyerekek egyszerűen nem értik meg, miért szólunk rá­juk, ha azokat kimondják. Azok a helyzetek azonban már drámaiak, amit a csalá­dok felbomlása folyamatában végigszenved a gyermek. Az elhangzott szavak - melyek a felnőtt szülők gyilkos nyilai ­az ő lelkébe is becsapódnak. Ma újra - s egyre sűrűbben - hallani: Miről beszélhetünk a gyermekek előtt? Sokkal többet és másképpen, mint: „Bezzeg a mi időnkben." Nagyon sok olyanról, amire nem is gondolunk, de nem mindenről. Érdemes ennek útját is végigjárnunk. Pleskó András A United Way Alapítvány köszönetét fejezi ki a Taurus Gumigyárnak, a Perdix Kft.­nek és a Fidesz-nek, az aján­dokozó - ruhaneműt és játékot Szegeden, a Rákóczi tér 1. szám alatt december 21-én ta­lálkoztak az első önkéntes hon­véd gyalogezred tagjai. Negy­vennyolc évvel ezelőtt alakult Temesváron, a fogolytáborban. 1945. január l-jén esküdtünk fel a haza védelméért. Most itt újra találkoztunk, jóleső érzés volt újra kezetfogni a bajtár­sakkal, akik akkor önként je­lentkeztek a haza védelmére. A honvédelmi miniszteri rendelet szerint úgy emlékez­tek meg rólunk, hogy Függet­len, Demokratikus Magyaror­szágért Emlékérem kitüntetést adott át Kelemen István buda­Nemzeti „Nem volna-e nemzeti kifej­lésünk lépcsőfokozatai közt a teendők sorában az is, hogy honunk közepén állítanának te­metőt, egy szabad ég alatti Üd­vözlelkét. Hadd lenne vérünk jobb része ott jutalmul, vagy ha buknunk kell, lenne a ma­gyar vég-vigasztalásul halál­ban legalább egyesülve, ha nem tudott életben egyesülni, és nem birta értelme által az el­süllyedéstől megmenteni ma­gát: s hadd lelné e helyen a hátramaradtak megemlékezés­hálavirágit a derék, vagy azok­nak szánakozását a magyarnak végomladéka." így írt Széchenyi István, ami­kor Üdvlelke című munkájá­ban felvetette egy nemzeti pan­teon létesítésének szükségess­égét. Az eltelt másfél évszázad­ban többféle elképzelés szüle­tett. Az utóbbi évtizedek törté­nései most arra kényszeritik a cselekvőket, hogy valóban hozzunk létre egy „Üdvlelke"­t, ha másként nem, hát egy dí­szes kiadványban, 1996-ra, amely év kettős történéseket jelent majd számunkra. Első­sorban temetőinkre gondolunk, mert a Kerepesi temető éppúgy része a nemzeti panteonnak, mint a Farkasréti temető, a Házsongárdi temető, a kassai dóm, Dessewffy sírja a szlo­vákiai Margonyán, a Széche­nyi családé Nagycenken, a csa­nádpalotai temető, a szegedi deszkás temető vagy a Belvá­rosi temető, stb. Tehát már most sürgető fe­ladatunk, hogy a Nemzeti Pan­teon kötet(ek)-et létrehozzuk, illetve ezek kéziratát össze­gyűjtsük, hogy a nemzeti kul­túra nagyjai hadd legyenek együtt - egy könyv lapjain megtalálhatók. Ez óriási gyűjtőmunkát igé­nyel, és ehhez kéljük mindenki segítését, amelyet a Délma­gyarország szerkesztősége cí­mére kérünk megküldeni (Szeged, Sajtóház, 6740) a kö­vetkezők figyelembevételével. adományozó - lakosságnak, az Alapítvány utcai gondozóinak és a Mentái Családsegítő Szol­gálat munkatársainak az ünnepi segítségnyújtásért. pesti vezérőrnagy. Ez újra fel­idézte a régi emlékeket ben­nünk. Megköszönjük Szeged ön­kormányzatának a megvendé­gelést. Nagyon jól esett, ami még emlékezetesebbé tette a találkozót. Nagyon jól esett a tiszti kar kedvessége, amit a bajtársak nevében köszönünk. Azt kívánjuk, hogy Isten áldá­sa legyen az egész magyar né­pen, védjük meg hazánkat. Bé­ke és barátság! Kovács Mihály temesvári önkéntes Panteon A kötet(ek) gondozását a Budapesti Városvédő Egyesü­let, és a főszerkesztés feladatait az ügy lánglelkű apostola, Rá­day Mihály elnök, országgyű­lési képviselő vállalta. A szer­kesztő Szelle Béla lenne, aki a 19 megyéből választott maga mellé 19 társszerkesztőt. A kötet(ek)ben a magyar történelem és kultúra kiemel­kedő személyiségeinek nyu­gvó-, illetve emlékhelyeit, sír­emlékeit kívánjuk bemutatni. A gyűjtésnek ez a meghatározó szempontja, ezért az országha­tároktól független adatok is ér­dekesek. A kézirat számára érdekes a személy teljes neve, születési és halálozási időpontja (év, hó, nap) helye. Foglalkozása, tevé­kenységi köre, rövid életrajza, esetleg az életrajzi leírás lelő­helye. A sírhely pontos megje­lölése, a temető megnevezése, parcella, sírhelyszám. A sírem­lék néhány szavas leírása, álla­pota, feliratai. (Esetleg a szob­rász és építész nevének mega­dása, s az állítás időpontja. Szin­tén segítené a szerkesztés mun­káját, ha a síremlékről jó mi­nőségű fekete-fehér fényképet kaphatnánk, 9x13 centiméteres méretben. A készülő kiadvány a tele­pülések betűrendjében, a tele­püléseken belül tartalmazza a sírokat, a síremlékeket, a ne­vek betűrendes mutatójával. Minden adatközlőt, közre­működőt nagyra értékelünk, és előre is köszönjük cselekvő se­gítésüket. Hálásak lennénk mindazok­nak, akik a Nemzeti Panteon ügyét (a könyv kiadását) támo­gatnák, támogatják, hogy az 1100. esztendőre ez a munka minél teljesebben meg is jelen­hessék. Bátyai Jenő Találkozás 48 év után

Next

/
Thumbnails
Contents