Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-21 / 17. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. JAN. 21. KI OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 KALOT népfőiskolai tanfolyamok Szeged környékén Három évvel ezelőtt Bordányban kezdődött: 30 fiatal vett részt az újjászületett KALOT (Katolikus Agrár Legényegyletek Országos Testülete) egyhetes programján. Már akkor szó volt a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó kereskedelem átalakulásának fontosságáról. Kiváló budapesti és szegedi szakemberek tartottak előadásokat, és bár csak fiatalok számára szerveződött a program, a végén már idősebbek főként hajdani KALOT-isták és kalászos lányok - is eljöttek, hogy visszaemlékezéseikkel is segítsék a régi zászlót újrabontó fiatalságot. A nagy siker diktálta a terjeszkedést: 1990 tavaszán Tápén, Mórahalmon, Röszkén és Zákányszéken folytatódott az úgynevezett kijárásos népfőiskolai tanfolyam. A szervezést Fehér Mihály egykori feketeszéli KALOT-legény és P. Bálint József jezsuita atya irányította. Segítőtársaik voltak dr. Deák Sándor és dr. Kovács Andor egykori KALOT népfőiskolai igazgatók, később Kanalas István, szintén régi KALOT-os, fafaragó művész, illetve dr. Szabó László, dr. Miklósi László és dr. Piros Zoltán Budapestről. Időközben kialakult a jeles szakemberekből álló előadógárda: mezőgazdászok és más agrárszakemberek, orvosok, közgazdászok, egészségnevelők, szociológusok, pszichológusok, történészek, hogy csak néhányat említsünk meg. A tágas szegedi tanyavilágban létesült településekre kezdetben a KALOTosok jelentkeztek, ám a következő évben már szíves hívás révén jutottak ki. Ennek kapcsán Domaszék-Zöldfással, illetve Domaszék községgel szaporodott az előadói terület. Az előadások a KALOT négyes jelmondatának jegyében hangzottak el: Krisztusibb embert, Életerős népet, Műveltebb falut, Önérzetes magyart! Minden előadó a szakterületét igazította egy-egy jelmondathoz, egy fontos feltétellel: pártoskodásoktól függetlenül tartották meg előadásaikat, hogy a KALOT-ot 1935-ben Szegedről elindító Kerkai Jenő szellemiségét tudják hirdetni és követni: „Minden erőnkkel azon kell lenni, hogy a magyar agrár ifjúságot kiemeljük az elmaradottságból és egészséges, nemzetemelő programokat adjunk nékik." Ezt, a missziónak fölfogható küldetést vállalták és végezték a KALOT-osok az 1946. évi szétveretésig, amikor a KALOT-nak közel harmincezer árvalányhajas legény tagja volt! S ezt a munkát hivatott folytatni a jelenlegi szegedi KALOT népfőiskola, melynek soron következő helyszínei voltak Ásotthalom és Pusztamérges. Talán mondanunk sem kell, egyre növekvő érdeklődés mellett. „Munkánk elsődleges célja, hogy a falusi és a tanyai embereket visszasegítsük tisztes hitükhöz, amelyet évtizedeken át irtottak belőlük." Buzdításunkra igen sok gazda fog hozzá nemsokára visszaszerzett földjének műveléséhez. Sokan nagy áldozatokra is képesek, hogy fölmutathassák hitbeni erősségüket, önérzetességüket, mely munkájuk révén - állítják -: Lesz még Magyarország Európa éléskamrája! Tisztában vannak a nehézségekkel is, de ők nem rossz ló módjára tekingélnek visszafelé, hanem a jövő alapjait rakják le: szántanak, vetnek, aratnak és betakarítanak, hogy a mi asztalunkra is minden esztendőben friss és egészséges termények és termések kerüljenek s főleg, hogy olcsón beszerezhetők legyenek. A KALOT népfőiskola januárban Szatymazon, februárban pedig Tiszaszigeten folytatja munkáját, az időpontokról a napilapokban adunk tájékoztatást. Ifj. Lele József Új benzinárak Olvasom a Délmagyarországban az új benzinárakat. Túlságosan nem örültem de valami megragadott. A 95-ös ólommentes benzin 50 fillérrel olcsóbb mint a 92-es ólomadalékos. Három évvel ezelőtt ezt kívántam és azt, hogy minden kútnál árulják. És ma minden kútnál árulják. A kútkezelőktől tudom, hogy nem csak a katalizátoros autókba tankolják. Én mindenkit bíztatok, hogy nyugodtan töltsék a kocsijukba, mert egyáltalán nem ártalmas, sőt a 92-es benzin helyett tankolva még némi fogyasztáscsökkenést is tapasztalni fognak. Ugyancsak a Délmagyarországban olvastam, hogy 11 darab új trolibusz vételéről döntött a közgyűlés. Hát ez igazán szívet melengető, mert az új trolibuszok a vonalhálózat fejlesztését is előmozdítják, és bizonyára nem a villamosokat, hanem az autóbuszokat fogják felváltani. És aminek leginkább örülök, hogy városunk Mórahalmi Tisztelt Kruzslicz Pál, a Csongrád Megyei Közművelődési Egyesület Elnöke! December 30-án hasonló címmel írt cikke előtt meglehetős értetlenséggel ülök. Vajon mi kivetnivaló van abban, ha egy önkormányzat nem bírja ellátni, anyagilag eltartani a település művelődési házát, s ez esetben vállalkozóra bízza. Vállalkozóra, akitől csak nyereséget remélhet. Mondom, csak nyereséget, s ekkor nem kizárólag az anyagi vonatkozásokra gondolok. Magam is az Ön által oltalmazott kultúrából élek, igaz „csak" vállalkozásban művelem. Istenem, ez a jövő, de legalább életképes. Minthogy munkámból fakadóan igen sűrűn járom országunk művelődési otthonait, módom van bepillantani mind az önkormányzatok, mind pedig a vállalkozók által üzemeltetett házakba. Tapasztalatom szerint ez utóbbi formában működni jóval stabilabb anyagi körülményt és trolibuszok képviselői ilyen szűkös körülmények között is biztosítják a környezetvédelemmel kapcsolatos fejlesztésekhez szükséges eszközöket. A város egyre több csatornázatlan részén épül ki a szennyvízgyűjtő és a szennyvíztisztítás ügyében is van előrelépés. De még mindig nem olvastam a Délmagyarországban arról, hogy az E75-ÖS út forgalmát a városon kívül vezetnék el. Mint tizenöt évvel ezelőtt, még mindig az autópályaépítéstől várjuk a megoldást. Sajnos, ez egyre távolabb kerül, vagyis nem látszik közeledni. A majdani autópályaépítés egyik kapcsolódó létesítménye az 5-ös és 55-ös út összekötése a Maty-ér mentén. Ez az összekötő út már ma is biztosítaná az E75-ös út városon kívül vezetését addig is, amíg a végleges megoldás, az autópálya megépül. Kovács Márton Zöld Párt kultúrparti jelent. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a kultúrára is több jut. Ezenfelül megemlíteném azon, már sokak által megfigyelt tényt, miszerint: ha az egyénnek, ez esetben az üzemeltetőnek - szervnek - érdeke a teltház, a zsúfolásig megtelt nézőtér, akkor nem is fordul elő olyan eset, mint amiről minap Gregor József is panaszkodott a lap hasábjain. Alig volt hallgatóság a jótékonysági koncerten. Őszintén remélem, Tisztelt Elnök Úr. hogy valamelyest sikerült meggyőznöm arról, hogy a kultúrában sem oly rossz út, amely út a piacgazdaság felé araszolgat. Bízom abban, hogy cikke az év utolsó napja előtt eggyel azt jelenti, lezárult egy korszak, lezárult végérvényesen. S talán egy gazdagabb vágányra terelődik, s ha a gazdaság erős, lesz pénz a kultúrára is. Kis Herceg Tamás vállalkozó A DM január 2-i számában közli a Ki hogyan voksolt? című cikket. Csak a magam nevében kérhetek választ - mivel az érdekelt polgároktól nincs megbízásom, de ennek ellenére remélem lesz válasz - a képviselőktől: Pintér István és Raffay Ernő uraktól a következőkre: - Ismeri-e az 1975. évi II. tv. 44. § (7) bekezdés előírását? A kormány szerint az átlagkereset 1933-ban „legalább" 16 százalékkal emelkedik? - Hogyan szavazott volna a képviselői fizetések emeléséről hasonló esetben? - Hány százalék a képviselői jövedelem emelkedése 1993-ban? - Szavazásával azt akarta jósolni, hogy 16 százaléknál kevesebb lesz az átlagkereset emelkedés? - Törvénysértésnek tekinti-e a szavazását? - A magyarországi átlagkereset hány százalékkal alacsonyabb a külföldi átlagkereseteknél? - A magyarországi képviselők jövedelme milyen arányban van a külföldi képviselők jövedelméhez képest? - Hogyan szavazna: maradjon a jelenlegi arány, vagy ahogy az átlagpolgárok átlagfizetése emelkedik, olyan arányban emelkedjen a képviselők jövedelme is? - Két év alatt hány százalékkal csökkent a vásárlóereje a dolgozók fizetésének, a nyugdijasoknak, a képviselők jövedelmének? Végül: feltehetően ismerik a pályakezdők, fiatal házasok, az önhibájukon kívül munkanélküliek, a dolgozók és a nyugdíjasok anyagi problémáit és lehetőségeit. Gondolom tudják, hogy a mai nyugdíjasok átélték a második világháború nehézségeit, a háború utáni világviszonylatban példátlan inflációt, az újjáépítést, '56-ot, a rendszerváltást meg most élik át. Ami létesült, épült, a mi fáradozásunk eredménye. Ha nem megfelelő, nem mi tehetünk róla. Mi „csak" dolgoztunk. Remélem tudják, hogy a több éve nyugdíjas nyugdíja milyen mértékben vesztett a vásárlóértékéből? Az is ismert, hogy jár a régi ruhában, cipőben, bútort nem cserél, stb. de jön a fiatalkorban nem jelentkező más kiadás (orvos, gyógyszer, diéta, egészségi állapota miatt munkák mással való elvégeztetése, a régi háztartási gépek, berendezések javíttatása, cseréjük szükségessége, stb., stb.). Hiszem, a fentiekre való tekintettel megérdemelnénk, hogy 35^0-45 évi becsületes munka után viszonylag anyagi gondok nélkül élhessük le a hátralévő éveinket. Tisztelettel: H. I. Szeged • A kalendárium olyan régóta használt naptár, amelyben olvasmányokat, hasznos dolgokat találhat az olvasó. Most induló sorozatunkban hónapról hónapra kísérhetjük nyomon a természet változásait. A január hónap nevét a római Janus istentől kapta, aki a mennyboltozat isteneként reggel kinyitotta, este pedig bezárta az ég kapuit. Igen régi kalendáriumokban találkozhatunk a január régies neveivel, így hajdan nevezték boldogasszony havának, vagy télhónak is. Januárban, ha az évszaknak megfelelő az időjárás, a természet hó- és jég bilincsébe zárva szunnyad. Persze a régi kalendáriumok szerint szokatlanul enyhe és zord telek is előfordultak az elmúlt évszázadok során. így 1182-ben olyan enyhe volt a tél, hogy a gyümölcsfák január végén kivirágoztak, s március elején az almák már dió nagyságot értek el. 1572-ben január végén, februárban az összes fa zöldellett, a virágok pedig kinyíltak. 1793 januárjáról és februárjáról azt olvashatjuk, hogy a méhek már sárga virágokról hordták a nektárt. Érdemes azonban az éfem másik oldalára is pillantást vetni. • A természet kalendáriuma Január (télhó) I. Magyar kikerics Régi feljegyzések sokasága tanúskodik rettentő zord, hideg telekről. így i. sz. 400ban befagyott a Bizánci-öböl. 1179-ben április végéig összefüggő hótakaró borította egész Európát. 1234-ben a pincékben megfagyott a bor, amit aztán a gazdák súlyra mérve árultak. 1816-ban a hideg és a hatalmas hó miatt csupán a Bánságban 200 ezer ökör és 400 ezer juh pusztult el. Hazánkban már évek óta nem volt igazi, szép havas tél. Hótakaró nélküli nagy hidegekben kifagyhat a vetés. A télen leesett hó „sokáig tárolható vízkonzerv", amely igen fontos a mezőgazdaságnak. A Fekete hunyor hó még erős olvadás esetén is viszonylag lassan válik vízzé, s így a talajba szivárgása lassúbb ütemű. A hó lehet átok is. A hirtelen leesett, nagy mennyiségű hó, esetleg hóviharral egybekötve, valósággal megbénítja a hétköznapi életet. Előfordulhat, hogy több száz, esetleg több ezer hektár erdő is hótörést szenved. A természetet járva csodaszép, szinte varázslatos az ebben a hónapban gyakran megfigyelhető zúzmaralepte erdő. Januárban az élővilág többsége nyugalmi állapotban van, így növényeink döntő többsége is. Néhány kivétel azonban mindig előfordul. Legkorábban nyíló vadvirágunk a védett magyar kikerics. Minden más növényt messze megelőzve, néha már január végén bontogatja halvány ametiszt-ibolyaszlnű, néha fehér virágait. Kis termetű, amely virágával egy időben fejleszti 2-3 fénylőitőlevelét is. Egyet-, len hazai élőhelye a Dunántúl déli részén, a Szársomlyó hegy déli lankáin található. Elvétve néhány virágzó növénnyel már a kertekben, parkokban is találkozhatunk. Egyikük a fekete hunyor. Nevével ellentétben virágai fehérek vagy piroslóak, nagy szirmúak. Decembertől februárig virágzik. A növény déli elterjedésű, mintegy 15-30 centi magas. Enyhébb teleken néhány cserjefajt is megfigyelhetünk, amelyek virágaikat bontogatják. Ezek egyike a varázsmogyoró, melynek virágai kevésbé szembetűnőek, ám rendkívül illatosak. Meleg, napos fekvésű helyre ültetve néha már december végén virágozni kezd a korai jázmin nevű alacsony cserje. Andrési Pál • Pedagógiai jegyzetek Gyermekés ifjúkori bűnözés Századunk - a 20. - olyan mozgalmasnak bizonyult, hogy a rá jellemző jelzők sorozatát érdemelte ki: a világháborúk százada, a technika százada, az űrkutatás százada, a neurózis (az idegbetegség) százada, a kábítószerezés százada,.. és a bűnözés évszázada. ,„4 20. század a bűnözés évszázada" - hallottam először egy évvel ezelőtt az Országos Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának tájékoztatásán. Őrömmel vettem részt az illetékes szakemberek munkájában, akik a bűnmegelőzés módszertanának kialakításával foglalkoznak. Nem véletlenül írtam, hogy örömmel kapcsolódtam he a munkába, ugyanis régóta hiányoltam ennek szükségességét. Úgy éreztem - s ma sem vagyok nyugodt hogy teherként viseljük azt a tehetetlenséget, amelyben toporgunk. Keresem a választ: ki vállalja a felelősséget a gyerekekért, az ifjúságért? Mit - mennyit tehetünk értük, hogy megtaláljuk a hozzájuk vezető" utat, eljárásokat, hogy mégelőzzük az elkerülhetetlen rosszat? Szükségszerűvé vált a bűnmegelőzés lehetőségeinek megteremtése. A rendőrség képviselői megerősítették, hogy a bűnözés társadalmunkban is létező tömegjelenség. A bűnözést tudomásul kell venni, de megismerhető, amiért meg kell tanulni a vele való együttélést. (Hogy még ezt is megéltük!) Bármennyire különös tudomásul venni, nem árt megszívlelni a figyelmeztető szavakat, intéseket, mert általuk a bűncselekmények következményei csökkenthetők. Odáig jutottunk - sajnos -, hogy az eddig szégyennek tartott bűnözést napirenden tartjuk. Van olyan álláspont is, hogy a bűnöző nem mindig tudatosan gonosz. Vajon mi tudatosan hisszük, hogy a bűnözők tudatosan gonoszak? Talán nem minden esetben azok, csak idejében segítségre szorultak volna, mert.. Mert? Nem mondta meg nekik senki! Fel kell adnunk azt a korábbi helytelen álláspontunkat, hogy ami rossz - bűncselekmény - megtörtént, az csakis mással történt, s velem, velünk nem fordulhat elő. Tudomásul kell vennünk, hogy bármelyikünk kerülhet a bűnözés pozícióiba. Többes számban mondom, mivel a bűncselekményeknek két főszereplője van: a bűnöző (az elkövető, a vétkes) és a sértett (az ártatlan, a károsult, az áldozat). A bűnözés rémképpé válását az váltotta ki, hogy a gyermek, az ifjúság sem kivétel, őket is szükséges felkészíteni az esetleges védekezésre, mert nemcsak sértettek lehetnek különböző bűncselekményekben, bűnözőkké is válhatnak. Engem azok az esetek rendítenek meg, amikor az ifjúkorúak, gyermekek ellen követnek el vétséget, s amikor gyermekek védtelen idős embereket ütnek le, rabolnak ki sokszor csak azért a 20-50 forintért. Félek, mert ki mondja meg nekik. Félek, mert nem tapasztalom a felkészítést. Igenis beszélni kell róla és tenni valamit a pánikhangulat elkerülésével! Azt is tudjuk, hogy mit kell mondanunk: tájékoztatást adni a veszélyhelyzetek ismeréséről, megelőzéséről. Hiába! Hiányos az ifjúság ismerete, tudása minderről, még most is eléggé tájékozatlan. Bátorítással lehetünk feléjük, hogy a konfliktusok el is kerülhetők. Megelőzhetjük - lényegesen csökkenthetjük ha fiataljainkban kialakítjuk az érettséget (hogy a meggondolatlanság helyett távol tudják tartani magukat) és védekezőképesen készítjük fel őket. Félek, de nem riadok. A készenléti állapot helyett tudnunk illő, hogy mikor mit vagy mit ne tegyünk. Pleskó András Kérdések, választ várva