Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-21 / 17. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. JAN. 21. HAZAI TÜKÖR 5 • A Magyar Kultúra Napján Oktatási díjak átadása A Magyar Köztársaság művelődési és közoktatási minisztere a Néprajzi Múzeumban megtartott ünnepségen az 1993. évi Ma­gyar Kultúra Napja alkalmából, az egész magyar felsőoktatás te­rületéről, az iskolateremtő személyeknek, nemzetközi elismert­ségű munkát végzőknek kitüntetéseket adományozott. Többek kö­zött megyénkből Szent-Györgyi Albert-díjat kapott dr. Kemenes Béla, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Kiemelkedő óvodai, alap- közép- és felsőfokú oktatói-nevelői munkáért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenységért Apáczai Csere János-díjat ado­mányoztak Rozgonyiné dr. Molnár Emmának, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főiskolai tanárának. Kiemelkedő oktató-nevelő és tudományos munkássága elism­eréseként a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet kapta dr. Nagy József, a szegedi József Attila Tudományegyetem egyetemi tanára, a neveléstudomány doktora. Az alap- és középfokú oktató-nevelő munkát végző tanítók kö­zül a gyermekek harmonikus személyiségformálásában huzamo­san végzett kiemelkedő munkáért Karácsonyi Sándor-dijat vehe­tett át Forgó Istvánné. a szentesi Kossuth Téri Általános Iskola vezető pedagógusa. Biotechnológia, újra (Folytatás az 1. oldalról) Az elgondolások szerint a Műegyetem, a Miskolci Egye­tem és a József Attila Tudo­mányegyetem körül fejlesztik ki az Alapítvány önálló kutató­bázisát. A terv az, hogy az új, egyetemi, interdiszciplináris kutatóhelyek 70 százalékban önmagukat eltartsák és 30 szá­zalékban kiegészítést kapjanak az alapítványtól - amely ön­kormányzati támogatásból is gyarapíthatja induló vagyonát. A konkrét megrendelések alap­ján, gyors hasznosítás céljából tevékenykedő Bay-hálózat in­tézeteinek már ez év második felétől megrendeléseket kelle­ne fogadniuk. A Szegeden létrehozandó intézet, mint a Bay Zoltán al­kalmazott kutatási intézmény­rendszer része biotechnológiai kutatásokra-fejlesztésekre sza­kosodik. Független lesz az aka­démiai kutatóhelytől, az SZBK-tól, a JATE-tól, de mindkét intézménnyel együtt­működik. Ugyancsak szoros kapcsolatban lesz az önkor­mányzattal, mint a város és a régió iparfejlesztésének katali­zátora. A létrehozását előkészítő tárgyalások sorába illeszkedik Pungor Ernő, valamint Keszt­helyi Lajos, az SZBK főigaz­gatója, Csirik János, a JATE rektora és Lippai Pál polgár­mester tegnapi megbeszélése is. A minisztert vendéglátói elkísérték a rossz emlékű, volt Biotechnológiai Rt. „maradvá­nyainak" megtekintésére; en­nek jelenlegi tulajdonosai tar­tozásaik fejében átadják az OMFB-nek tulajdonukat - tud­tuk meg Pungor Ernőtől a sze­gedi látogatása végén tartott sajtótájékoztatón. S. E. • Ugrásra kész az Oroszlán Galéria Műemlékvédők izgalmas tervei A tavalyi esztendő meghoz­ta az átalakulást a szegedi mű­emlékvédelmi felügyelőségnek is: augusztus I-je óta Szegedi Műemlékhelyreállító Kft. né­ven működnek. Németh Péter ügyvezető igazgató irányítása alatt kell megfelelniük a mű­emlékvédelemben is teret hó­dító verseny feltételeinek. Az állami támogatást ugyanis a tavalyi átalakulás óta nem a műemlékesek, hanem ­a területi vezető felügyelők ja­vaslata alapján - maguk a fölú­jítandó objektumok kapják, a munkát pedig pályázati úton lehet megszerezni. A szege­diek sikerrel zárták az 1992. évet: 100 milliós árbevételt, és nyreséges gazdálkodást mutat­hatnak föl. Tavaly - a lábazat, és a mér­művek kivételével - elkészül­tek az Alsóvárosi templom homlokzatának felújításával. Készen van a déli kapu terve is, és folyik a Mátyás-szobor restaurálása. A kolostor fölújí­tását a Posztamens Bt. végzi, jó munkakapcsolatban a mű­emlékvédőkkel. Versenyben nyerték el a szőregi görögkeleti szerb temp­lom (sőt, kicsit messzebbre te­kintve, többek között a nyír­egyházi püspöki palota) föl­újítási megbízását is. Szőregen a belső munkák is megindul­tak, most viszont még tart a kényszerűségből elrendelt téli szünet. Mihelyt jobb idő lesz, folytatják a díszítő-festő mun­kálatokat. Ha sikerül pénzt sze­rezni, akkor jövőre elkészülhet (Fotó: Gyenes Kálmán) A szőregi szerb templom példaszerűen sikerült külső helyreállításához az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke is gratulált, de az OMVH szegedi. Oroszlán utcai székházában a Reök-palotán végzett munkára is büsz­kék. Németh Péter ügyvezető igazgatót tavalyi eredmé­nyeikről, s idei terveikről kérdeztük. az ikonosztáz restaurálása is. Az ügyvezető igazgató kollé­gáiról szólva külön elismerés­sel beszélt Makra Sándor épí­tésvezető kiváló munkájáról. A másik jelentős szegedi fölújítás eredménye a Reök-pa­lota helyreállítása. A tetőtől a lábazatig javítottak, festettek; kicserélték a homlokzat díszí­tőelemeit, az udvari kapu ke­rékvetői nemrég készültek el, de sort kerítettek a folyosó és a lépcsőház díszeinek helyreállí­tására is. A szegedi műemlékvédők együttműködnek a bajai műve­zetőséggel is: ennek-eredmé­nyeképpen újították föl az ot­tani szerb és evangélikus temp­lom tetőszerkezetét. A kivitelezés mellett mással is foglalkoznak. Saját székhá­zuk helyreállításához az épüle­tükbe települt utazási irodától, és egy kereskedelmi cégtől ka­pott bérleti díjat is fölhasz­nálták. Gazdagodik a ház, ha­marosan a nagykapu is újra a helyére kerül. A sarki nagyte­rem most alkalmanként kiállí­tóhely, de tervezik, hogy ­valószínű együttműködésben az Alasz utazási irodával ­„Oroszlán Galéria" néven ál­landó bemutatókat tartanak majd itt, lehetőséget adva a műtárgyak megvásárlására is. Ugyancsak készen van a székház udvarán rendezendő nyári kamarakoncertek terve: heti egy-két előadásra gon­doltak, alkalmanként 80-100 fős közönség előtt. Szegeden hiányzik a bu­dapesti Fészek-klubhoz ha­sonló, művészek számára fenn­tartott találkozóhely. Lehet, hogy jövőre sikerül megnyitni ebből a célból az Oroszlán ut­cai székház pincéjét. NY. P. Vita 6. Milyen városfejlesztést? Szeged népességalakulásával is foglal­kozik a koncepció, és mindjárt meg­állapítja, hogy ez számos, előre nem látha­tó tényezőtől függ. Mindenesetre, amíg 1990-ben valamivel többen éltünk a vá­rosban 175 ezernél, az ezredfordulóra is csak legfeljebb 183 ezer lakossal számol­hatunk. Érdemes fejezet a lakótelepek kialaku­lását, helyzetét boncolgató rész, ami annál is inkább fontos tényező, mert legalább 70 ezer emberről van szó, és ez ma még eltol­hatja az egészséges népességösszetételt. Keveset foglalkozik a koncepció a me­zőgazdasági termeléssel, amely Szeged esetében is többet kíván, különösen most, az átalakuló tulajdonviszonyok figye­lembe vételével is. Nem biztos, hogy ez csak külterületi kérdéskör. Azért valahol, 1924 óta. Szeged a mezőgazdasági kuta­tásoknak is potenciális bázisa. A koncepció Életminőség című fejezete tárgyalja a foglalkoztatási szerkezetet, a munkaerő-foglalkoztatási problémákat és még számos kérdést, a bizonytalansági té­nyezőkkel együtt. Azonban a foglalkozta­táspolitika kiemelt tendenciájú kérdései nehezen olvashatók ki a koncepcióból, persze, lehet, hogy mindehhez jobban kel­lene előrelátnunk. Ez a jövőprogram ugyancsak foglalkozik az egészségügyi el­látás kérdéseivel, az integrált rendszerek kialakításával, az összehangolt fejleszté­sekkel. a lehető legmagasabb szintű beteg­ellátással. Ebben a fejezetben szerepel egy komplex terápiás gyógyfürdő és rendelőin­tézet megépítése. (De jó is lenne, a moz­gásszervi betegek számára is, ha ez az 1927-ben született Pávai Vajna-féle elkép­zelés [ekkor fúrták meg az Anna kutat] végre megvalósulhatna, és Szeged valóban egy kicsit lehetne majd fürdőváros). Aztán itt van a gyógyturizmus, amiről az elmúlt 60. évben többet beszéltünk mint tettünk érte. Lehet, hogy ugyanez vonatkozik az időskorúak problémaköreire is. Látszólag Szeged a zöldterületek váro­sa, és mégis, ha jobban belenézünk a Ste­fániába, a Ligetbe stb., bizony elég sanya­rú képet látunk. Városi erdőtelepítésre pe­dig alig találunk példát, holott tervek 1972-ben születtek, mert hát a fa a város tüdeje. Tehát fásítani kell, és jó összeköt­tetésbe kerüljenek a belvárosi parkok a na­gyobb zöldterületekkel. Számos feladat vár megoldásra e területen is. Aránylag nagy gond a csatornázatlanság miatti talaj­és talajvíz-szennyezés. (Megjegyzem, hogy a rekonstruált városi víz- és csator­narendszerrel maga Lechner Lajos is elé­gedetlen volt. És azóta?) A levegőszeny­nyezés elleni védekezésre is számos meg­oldást javasol a koncepció. Naprakész kör­nyezetállapot-térkép szükséges, hogy min­dig be lehessen avatkozni a legkülön­bözőbb helyeken és módon. Jobb kör­nyezet nélkül nincs jobb élet! A szépsége­ket elrontani nem szabad, különösen nem a természetieket. Szeged hosszú távú fejlesztési koncep­ciója foglalkozik műemlékvédelmi tenni­valóinkkal, a városminőség fenntartásának folyamatos munkálataival. Ugyanakkor nem mondja ki a műemlékvédelem helyi (nemcsak állami) feladatait. Kiemelten tárgyalja a közoktatás, a kultúra és a sza­badidősport területén a feladatköröket, bár jó lenne egyértelműbb képet kapni a kü­lönböző oktatási szektorok között. Azt is jó lenne elérni, hogy a város magáénak érez­ze felsőoktatási intézményeit, és fordítva. (Sokszor úgy tűnik, hogy ezt Somogyi pol­gármester óta mondogatják, és mégis...) Nagyobb szerepet kellene kapniok a kü­lönböző civil társadalmi szerveződések­nek, hiszen ezek mind a várost szolgálják (szolgálnák). Hol a Szegedi Városvédő Egyesület? Szeged kereskedelmi, vendéglátási és szolgáltatási rendszere különösen 1972-től kezdve nem rossz, azonban a kívánt fejlő­dési dinamizmust nem tudta követni. A privatizáció segíthet majd itt? Persze itt is az a nagy kérdés, hogy a bolt(hálózat) fej­lesztéseket milyen irányba kellene „te­relni." Mi legyen az ipari vásárral? Ez is nagy kérdés, ismételten. Lakáskörülmények, lakótelepek, a vá­ros műszaki infrastruktúrája problémakö­reire is orientál a városfejlesztési koncep­ció. Folyamatos törődést igényel a víz- és energiagazdálkodás, a javuló távközlés, a kommunális ellátás, a tömegközlekedés, az úthálózat, a járműpark minősége (mű­szaki állapota). Szerényen tátja elénk a tervezet a gaz­daság nagy problémáit; a régi és új sajá­tosságokat, pedig hát 1989-től kezdődően születtek ám itt nagy álmok, szorosabb együvétartozások. És hova lettek? A városszerkezet, nagyvárosi infra­struktúra című fejezet elég reálisan szá­mol, de még mindig nem orientálja a Tisza leendő nagy szerepét a városformálásban: Talán ugyanez vonatkozik a közlekedés főhálózataira, de az idegenforgalomról mondottak is rejtenek bizonyos kuszasá­gokat. A dolgozat végül az ütemezésre ad vég­rehajtást, a sorrendiséget, az ezredfordu­lóig történő feladatokat összegzi, valamint az önkormányzat fejlesztést segítő eszkö­zeiről ad számot. Néhol lassúnak tűnik ez a program. Igaz, mindenhez idő és pénz kell, rengeteg pénz, milliárdok. A hosszú távú városfejlesztési koncep­ció alapján készül majd a rendezési prog­ram, illetve a területfelhasználási terv. A koncepció két melléklettel: az első megfogalmazáshoz adott szakvélemények­kel egészül ki, majd a várostérképekbe, ­fejlesztési tervekbe tekinthetünk be. A városfejlesztési koncepció majdani megvalósításával olyan Szegedet szeret­nénk, amelyben a múlt és a jelen valami csodálatos ötvözetbe tömörülne, és egymásra gyakorolt hatásukból szülessen meg az új, a nagy ezredfordulóra az euró­pai középváros abban a városszerkezet­ben, amelyet 1883-ra Lechner Lajosék megálmodtak és megvalósítottak. (Vége) Bátyai lenö Filmbifsztek Ha egy rendőr bekanosodik... ...akkor aztán elszabadul a pokol, veszélyben az imádott és szép feleség, aki van annyi­ra butuska, hogy csak akkor lássa be, hogy a rendőr nem barátságot akar tőle, amikor majdnem lepuffantja a férjét. Akkor aztán ő is berezel. A rendőrt valami egészen kiis­merhetetlen vágy keríti hatal­mába, amit nem nevezhetünk se szerelemnek, se imádatnak, inkább csak elmebajos ra­gaszkodásnak, amit főként szexuális alapokon „nyugszik". A rendőr a család védelmének álcázva tetteit, egyre közelebb férkőzik, belepofázik mind­enbe, mindenütt ott van, sőt arra is képes a legvégén, hogy kábítószert csempésszen a la­kásba, és ezzel az ürüggyel börtönbe juttatja a féijet, hogy szabad legyen számára a terep. Hogy a hekus mennyire elme­bajos, azt gyilkosságokkal iga­zolja: kinyírja járőrtársát, és az „imádott" nő barátnőjét. Csak­hogy a férj szem szunyókál a börtönben, kijutása mégis lehetetlennek tűnik, hiszen 250 000 dollárt kéne lefizetnie szabadulásáért. A bárgyú, de elszánt ügyvéd-barát, hogy előteremtse az összeget, eladja a házát is. Aztán már csak az a kérdés, hogy a gladiátorharc­ban a férj vagy a rendőr az erősebb? A kérdés annyira köl­tői, hogy szinte rímeket farag a megszokásból. A megszokás: hepiend. Az amerikai krimik lassan odáig mennek, hogy azt gon­dolhatnánk, kimerül a téma, már nem lesz kit lelőni, sőt nem lesz az sem, aki meghúzza a ravaszt. Csak a gyilkosság marad, és az a néhány indíték, melyeket könnyen becser­készhetünk: szerelem, pénz, hatalom, elmebaj, bosszú. Csakhogy az amerikai kri­miipar olyan tökélyre fejlesz­tette a futószalagról legördülő rémségeket, hogy már egy szappanbuborék lebegését is úgy fényképezik, úgy drama­turgizálják, hogy a nézőnek minimum egy álmatlan éjsza­kája legyen, hogy félelmében odabújjon a mellette szunyó­káló koros úrhoz, akinek leg­feljebb csak a film végén elfutó stáblista jelenthet némi romantikus élményt. Összességében megállapít­ható, hogy bármely mestersza­kács tanulhat az amerikai kri­mikből, hisz ott azon folyik a versengés, ki tud fogyasztha­tóbb és látványosabb bifszteket csinálni az áldozatból. Mindezt jól alátámasztja, ki­dúcolja a most forgalomba került Őrjítő vágy című film. Podmaniczky Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents