Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-20 / 16. szám

SZERDA, 1993. JAN. 20. • A húzóágazatokba be is kell fektetni • Különvált a hivatal és a vállalkozás A Szeged Tourisl esélyei BELÜGYEINK 3 A Szeged Tourist Idegenforgalmi Hivatal az előző rendszer furcsa képződménye volt. A megyei tanács majd önkormányzat felügyelete alá tartozott és a hivatali funkciók ellátása mel­lett utazási irodaként is működött, úgynevezett eredményérdekeltségű költségvetési intézmény­ként. Az új idők új igényeinek megfelelően szüksé­gessé vált a két, egymástól idegen profd szétvá­lasztása. Január elsejétől Csongrád megyében működik egy négy fős hivatal, melynek feladata az idegenforgalommal kapcsolatos információk összegyűjtése, kézbentartása és közreadása. Nonprofit szervezet, fenntartása és felügyelete a megyei közgyűlés feladata. Ugyanakkor létre­jött a Szeged Tourist Kft., melynek 98 százalé­kos tulajdonosa a megyei önkormányzat. Ez a társaság a piacon önállóan működő vállalkozás, saját szálláshelyekkel, ki- és beutaztatással, ide­genvezetői és tolmács-fordítói szolgáltatással. A megye három városában, Szegeden, Csongrádon és Hódmezővásárhelyen van irodájuk. Mint Málovics János ügyvezető igazgatótól megtudtuk, a Szeged Tourist bérli és működteti a megyei közgyűlés tulajdonában levő, Dorozs­mai úti Napfény kempinget, hotelt és motelt. A kemping forgalma az utóbbi évekhez képest je­lentősen visszaesett, legfeljebb 30 százalékos kihasználtsággal működik. Az 550 férőhelyes motel forgalma elfogadható - a 60 százalékos kihasználtság a mai viszonyok között igazán jónak mondható. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy a város nem bővelkedik olcsó, mégis színvonalas szálláshelyekben. A hotel 44 szobájának felében mindig van vendég, így általában az egyik szintet üzemeltetik. A szállás­helyeket sajnos nagyrészt egy-egy éjszakára megszálló átutazók veszik igénybe. A másik feladatkörük az utazásszervezés; a három városi irodának önálló utaztatási joga van. Saját szervezésű és ügynökként közvetített külföldi útjaik egyaránt vannak. Évente 20-30 iskolai csoportnak belföldi túrákat is szervez­nek. Ezzel a tevékenységi körrel viszonylag elé­gedettek lehetnek. Problémásabb a beutaztatás - tudvalévő, hogy az ország idegenforgalma egészében visz­szaesett, ezen felül a jugoszláviai polgárháború miatt sokat veszített vonzerejéből a dél-alföldi régió. A Tisza-parti - szegedi, mártélyi -, szik­sósi és szarvasi üdülőházakat azért nehéz érté­kesíteni, mert a strandok és partok meglehe­tősen elhanyagoltak, az önkormányzatok nem fordítanak rájuk elég pénzt és figyelmet. Az ide­genforgalom pedig csak akkor lehet jövedel­mező, ha költenek is rá. Az elmúlt években nagy volt az érdeklődés a kerékpártúráink iránt, de a külföldi vendég rossz néven veszi, hogy ­bicikliutak hiányában - az országúton kell ke­rekeznie, hogy nem tud megállni enni, inni, kezet mosni. Baj az is, hogy a megyében van két-három város, elsősorban Szeged, ahova beu­tazást lehet szervezni, máshol viszont semmi - a külföldiek szempontjából - érdemleges nincs. A programokat is összezsúfolják, ősszel, tavasszal és hétköznap szinte semmilyen idegenforgal­milag jelentős rendezvény nincs. Az infrastruk­túrát, a szolgáltatásokat pedig fejletlennek, mé­gis drágának találják a külföldiek. Hiányzik a megye szállás- és vendéglátóhelyeit tartalmazó idegenforgalmi katalógus, az éves vagy szezo­nális programajánlat. - Meggyőződésem, hogy a megyében vannak felmutatható értékek. Szeged pedig egyszerűen gyönyörű, de ahhoz, hogy az idegenforgalom valóban húzóágazat lehessen befektetésre és sokkal agresszívebb reklámra van szükség - véli a Szeged Tourist igazgatója. Keczei Gabriella Harminc új vasúti kocsi (Folytatás az 1. oldalról) Ennek jegyében örülhetünk most az új Ganz-kocsiknak, amelyek típusnevük szerinCa BMX nevet viselik. Sok újdon­sággal szolgálnak. Másodosz­tályú kocsikban először ülhe­tünk szövetkárpitos ülésekbe. Kocsinkét 88 ülőhelyet alakí­tottak ki, és - a nemdohányzók nagy megelégedésére - csak a peronon szabad rágyújtani. Az ajtók gombnyomásra nyílnak és csukódnak: ha tehát föl aka­runk szállni, meg kell keres­nünk az ajtó melletti külső nyomógombot, odafönn pedig hasonló módon tehetjük be magunk után a „kaput." A vo­natindftó egyszerre zárhatja az öszszes ajtót, de nem kell félni a beszorulástól, mert a bizton­sági érzékelő ad még egy lehe­tőséget a le- és fölszállás befe­jezésére. A fűtés légbefúvásos, a világítás ugyancsak egy moz­dulattal fölkapcsolható az egész szerelvényen, még arra is van mód, hogy a kalauz han­gosítón szóljon a tisztelt uta­zóközönséghez. Az új kocsik Szeged és Budapest között, helyjegy nélküli járatokon köz­lekednek. Tóth Imre szerint ez csak a kezdet: '93 végére már olyan szerelvények is járnak majd, amelyeknek egyik végére moz­donyt, a másikra pedig vezér­lőkocsit kapcsolnak. Utóbbi­nak köszönhetően forduláskor nem kell körbevinni a moz­donyt, csak a vezető sétál át a szerelvény egyik végéből a másikba. Az ígéretek arról is szólnak, hogy még telefon is lesz ezeken a vonatokon. NY. P. J U élen a hegyekbe indulunk síelni, nyáron rendszerint Li a tengerpartra igyekszünk, de van aki az egészet megfordítja. A Skyway utazási iroda azonban legutóbb alaposan megtréfálta a nyaralni készülőket, s aki tele bő­röndökkel a Kanári-szigetek helyett Öttömösön landolt, bizonyára erősebb kifejezést is használt. A szakma már régóta szeretné megszigorítani az utazási irodák működési feltételeit, ez azonban eddig még nem sikerült. A legnagyobb akadály talán az, hogy a kicsik és a nagyok érdekkülönbségeit nehéz közös nevezőre hozni. Amikor még boldog-boldogtalan utaztatott, gyakran elő­fordult, hogy egy kisebb vagy nagyobb - legtöbbször név­telen - iroda lenyelte a kuncsaftok pénzét. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az utakat olcsóbban is meg lehet szer­vezni, mint a nagyobb irodák ajánlataiban az szerepelt. A versenyhelyzet bizonyos értelemben mindenkinek jót tett, a vállalkozás szabadságába még az is belefért, hogy telefon­fővonal nélkül, egy udvari helyiségben működött az iroda. Ma már utcára nyíló üzlet kell, telefon-fővonal és kau­ció. Az utóbbi zárolt és az utasok kártalanítására szolgáló letét, nagysága pedig forgalomtól függő. Ez azonban ön­magában nem akkora összeg, hogy egy nagyobb borulás ­lásd Skyway - esetén az utazási iroda mindenkinek mara­déktalanul visszafizethesse a pénzt. Különösen akkor nem, ha ezen kívül nincs is más, ha az utóbbi időben befolyt összeg korábbi lyukak betömésére szolgál. Ezt lehet bírni egy darabig, az újabb és újabb utasok mindig hoznak annyit, hogy a folyószámlán legyen akkora egyenleg, amelyből kifizethetők a légitársaságok, a tengerparti szál­lodák. Abból, hogy a Skayway a repülőre csak az odautat fizette ki, következtetni lehet a számlaegyenlegre. / gy ilyen látványos csőd nehéz helyzetbe hozza a „be­szállítókat" is, jelen esetben a jutalék ellenében közvetítést vállaló utazási irodákat. A vidéki kuncsaft természetesen ott veri az asztalt, ahol az álomszép utazást ígérték neki, ahol a pénzt befizette. Nem nagyon érdekli, hogy a buda­pesti ügyeskedők miatt maradt itthon és vált bizonytalanná a befizetett pénz sorsa. Lehet, hogy ezután elkerül minden kis irodát, visszatér a régi nagyokhoz? Sűrű a köd Kelet-Európa fölött (Folytatás az 1• oldalról) repülőgépet, melyek közül az egyik a NATO-é, a másik a brit ki­rályi légierőé, ám mindkettő nemzetközi személyzettel (jómagam angolokat, olaszokat, kanadaiakat és amerikaiakat láttam), NA­TO-parancsnokság alatt érkezett Magyarországra. Az előbbi éppen a németországi geilenkircheni támaszpontról. Az AWACS-gép kb. 10 kilométeres magasságból több mint j 300 ezer négyzetkilométernyi területre „lát" lokátorai segítségé­vei, három AWACS E-3A tehát „lefedi" egész Közép-Európát... E területen a légtérben mozgó minden repülő tárgyat (helikoptert, rakétát stb.) észlel - olyanokat is, amelyeket a Föld görbülete miatt a lenti radarok nem jelezhetnek -, s azok méreteit, sebessé­gét, egyéb adatait haladéktalanul jelenti a földi irányítóközpont­nak. Képes arra, hogy földi megfigyelő üzemmódban a mozgó és helyhez kötött eszközöket megkülönböztesse. Személyzete 17 fő­ből áll, mely alkalmanként, a végzendő feladattól függően több is lehet. A fentieket a gép fedélzetén Enzo Montalti őrnagy ismertette, aki - miután megkérdeztem, hogy a személyzetnek milyen fegy­verzete van, ha már a gép teljesen fegyvertelen - mosolyogva előhúzott zsebéből egy piros nyelű összecsukható bicskát. Olyan szalonnázósat. S körbemutatott. „Itt egyetlen árva pisztolyt sem talál, uram!" - mondta az olasz NATO-tiszt, mire a tudósítónak végigfutott a hátán a hideg. S. I. Ultimátum a miniszterelnöknek (Folytatás az 1• oldalról) Kérdésekre válaszolva Csur­ka István megerősítette: nem kívánja jelölteni magát a pártelnöki tisztségre. Annál kevésbé, mivel nem akar kormányfő lenni. A két tisztség szétválasztásának kérdése ugyanis most szakítópróba elé állítaná az országos gyűlést, ezért célszerűbb ezt a kérdést később, egy rendkívüli gyűlé­sen tisztázni. Az író-politikus hangoztatta azt is: nem kíván nyílt támadást indítani Antall József ellen, de véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy egyesek nem bírálhatóak. Csurka István a sajtókonferen­cia résztvevőinek figyelmébe ajánlotta a Magyar Fórum leg­frissebb számának „Antall és Csurka" című vezércikkét. Az újságírók a helyszínen már megvásárolhatták az egyébként csak csütörtökön utcára kerülő példányt. Mint Csurka István, a lap szerkesztőbizottságának elnöke elmondta: ezzel is segí­teni kívánták, hogy legyen idő elgondolkodni. A lap címoldalát betöltő, Farkas Elemér jegyezte vezér­cikk végkövetkeztetése: „akár­milyen okból is, Antall József elvesztette politikai népszerű­ségéti és ma már nem segítője, hanem akadályozója az MDF politikai sikereinek. Egy dolog bizonyosnak látszik: Antall és Csurka nem lesz képes tovább egy csónakban evezni. Ez az a fogas kérdés, amit az MDF or­szágos gyűlésének meg kell oldania ". • A kárpótlási földárverések egyikén, tegnap a szegedi Felszabadulás TSz. földjére lehetett licitálni. A délelőtt kilenc órai kezdésre szép számban összesereglettek az alsóvárosi művelődési házba. Bíró Sándor árverési biztos két nagyobb, 40-50 hektáros szán­tót, valamint kisebb földrésze­ket, főként legelőt ajánlott azoknak, akik itt kívánták elkölteni jegyeiket, vagy azok egyrészét. A tömegből 21-en költöztek az első két sorba, mint vevőjelöltek. Közben az érdeklődők szek­torában lévők társalgásából si­került kiszűrnöm néhány mon­datot: - Nem látom itt a Feri bá­csit, pedig nagyon fente a fogát a mai napra. - Aki most visszakap egy 10 hektárnyi részt, lenni kell legalább százezrének, hogy el­kezdje a művelését. Nem biz­tos, hogy az ősszel mindezt visszakapja. Közben az árverési biztos hangja vált uralkodóvá, nem felejtette el felhívni a figyel­met, férj és feleség egymás mellett emelgesse a tárcsát, kü­lönben nem kerülnek egymás mellé a parcellájuk. Horváth Gyula és felesége Sándorfalvárol jöttek, de csak nézelődésre, s szemmel látható mérgelődésre futotta a lehető­ségük. Január ötödikén jog­erőssé vált határozatukra még mindig nem tudta kiadni a bank a jegyüket. Másik két úr szerencsésebb volt, nekik „csak" a népesség­nyilvántartóba kellett elfutni, igazoltatni, hogy '91 júniusá­ban is szegedi lakosok voltak, s így jogszerűen nyúlnak a tár­csa után. Az igazolványcseré­nek is megvannak a maga hát­rányai. Az előkészítés, egyeztetés időigényes szakaszát kihasz­nálva Kovács Károllyal, az it­teni földrendező bizottság el­• Feri bácsi nem jött el m Ötszázért ment a föld Város környéki licit A nagy parcellán osztozó szomszédok egymás előtt jól vizsgáztak, sikerült megegyezniük a „legolcsóbb" licit forgatókönyvében. (Fotó: Schmidt Andrea ) nőkével is sikerült szót váltani. Tőle tudom, hogy a Felszaba­dulás TSz.-ben ebben a körben ez a hetedik, az utolsó árverési nap. Az idő előrehaladtával a kitűzött területek egyre na­gyobb hányada, fele-harmada talál gazdára. Most a száz hek­tár körüli kínálat döntő része elkelhet. Az eddigiekre jellem­ző, hogy az emberek kellő tü­relemmel kivártak és megosz­toztak. Mivel a fórum nem fo­gadta el a meliorált területek költségét, így ezek a legjobb területek csak a tisztázást kö­vetően, később árverezhetők. A licitelők döntésében segít­hetett az információ, miszerint a szövetkezet növénytermesz­téssel foglalkozó káeftéje a 10­15 hektárnál nagyobb össze­függő területek művelésére vállalkozik, amenyiben sikerül megállapodni a feltételekben. Az 50 hektáros, sándorfalvi út melleti tábla megosztását profi módon elvégezték az érintettek, méghozzá úgy, hogy az 500 forintos licitárral össze­stimmelt az aranykorona is. A másik táblával már nehezebben boldogultak, a hosszúkás alak­zattal nehezen lehetett össze­hozni, hogy az ottlakó tanya­tulajdonosok a ház mellett kaphassák meg a területet. Végül megszületett a kölcsö­nös kompromisszum, még­hozzá ötszázas szinten. Gergulics István az első me­netben szerzett 11 hektárt, szándékáról kérdeztem. - Bár Szegeden lakunk, a feleségem szüleinek tanyája melletti részre pályáztunk. Munkanélküli vagyok, így le­het, hogy főállássá fejlesztjük a tanyai gazdálkodást. Eddig is leadtunk évente 60-80 hízót. Most a takarmányt szeretném megtermelni, s a tenyésztéssé fejleszteni az eddigi hizlalást. Háromnegyed kettőre járt az idő, mire a jegyzőkönyvek megírásához fogtak. Az ár­verés simán lement, új gazdák születtek. A kárpótlási jegyre várók szerint irigylésre méltó helyzetbe kerültek: megsze­rezhették a tulajdont. Ők bi­zonyára tudják, a neheze, a megélhetés próbája még hátra van. Tóth Szeles István

Next

/
Thumbnails
Contents