Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-19 / 15. szám

KEDD, 1993. JAN. 19. Kass János kitüntetése HAZAI TÜKÖR 5 A Magyar Köztársaság elnöke - a miniszterelnök javaslatára - Kass János keramikus és grafikus, kiváló művésznek és Kéki Béla írás- és könyvtörténésznek művészi, illetőleg tudományos munkássága elismeréseképpen a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta. Az elismeréseket Göncz Árpád hétfőn, a Parlament Nándorfehérvári termében nyújtotta át. • Kass János 1927-ben Szegeden született. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd végül is a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott. 1965-1973 között az Új írás című irodalmi folyóirat művészeti szerkesztője. Az Iparművészeti Főiskola grafikai tanszékének oktatója több mint negyed százada. Számos hazai egyéni és csoportos tárlat mellett grafikáit, szobrait, könyvészeti munkáit láthatták Torinóban, Sidneyben, Párizsban és Londonban is. Az 1966-os lipcsei könyvművészeti kiállításon a világ legszebb könyve díját nyerte el munkája. Tíz esztendeje szülővárosában életművének meghatározó darabjaiból állandó galériát létesített. Az elmúlt évben elnyerte a Szegedért Alapítvány művészeti fődíját. Fotó: Nagy László MMMMMMM Helyesírásban vetélkedtek lmplom József nevét viselíe a megyei helyesírási verseny amit a napokban tartottak Szentesen a Boros Sámuel Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskolában. Akik megfelelő eredményt értek el, azok továbbjutottak a területi fordulóra. Gimnáziumi kategóriában I. Gulyás Mária (Csongrád), II. Halász Éva (Makó), III. Veszelka Tamás (Vásárhely). Felkészítő tanáraik: Fábián Györgyné, Sipos Jenőné Somodi Mária, Palotás János. Szakközépiskolai kategóriában: 1. Márkus Anita (Szeged), II. Maruzsán Ilona (Szentes), III. Nagy Kornélia (Szentes). Felkészítő tanáraik: dr. Palásthy Pálné. Komáromi Ferencné. Fári Istvánná. Szakmunkásképző és szakközépiskolai kategóriában: I. Fazekas Erika (Szentes), II. Plesovszki Klára (Vásárhely), III. Malkócs Andrea (Szentes). Felkészítő tanáraik: Erdeiné Papp Éva, Surinya Antal, K. Horváthné Szabó Edit. • Pontosítaná, mi is a fő kutatási területe? - Az altajisztika tudományán belül jelenleg két irányzat működik az egyetemen. Jómagam a történész ágat képviselem. ahol szteppetörténettel, magyar őstörténettel, illetve turkológiával, vagyis ezen belül a török nyelvű népek középkori történelmével foglalkozunk. • Mint állampolgárok, mondhatunk jót vagy rosszat arról, ami most történik az országban. Történészként, gondolom, mindenképpen izgalmas a testközeli átalakulás. - A kapitalizmus megszületése, mert hiszen erről van szó, soha nem volt szép, emelkedett, netán humánummal átitatott folyamat. Nézzünk szembe a tényekkel: gyakorlatilag szabad rablás folyik. A durvaságok azonban lekopnak, enyhülnek a régióra szabott jólét megszületésével. • De mintha nem lenne mindenféle durvaság indokolt. Mondjuk a közéletben. - Időnként magam is értetlenül nézem a gyűlölet közéleti megnyilvánulásait. De mit lehet várni egy olyan politikai gárdától, amelyik a múlt rendszerből hozta a gondolkodását, a reflexeit és az affinitását. Valójában nincs magyar demokrata, és nincs szabad demokrata sem. Csak demokrata van. Ha úgy tetszik, én egy demokrata demokrata vagyok. Máskülönben ahhoz, hogy a méltatlan szenvedélyek kivesszenek a különböző politikai irányokból, szükséges egy-két váltás. Megszokni, hogy ellenzékbe kerülhetek, s aztán újra nyerhetek. Megszokni és elviselni, hogy ha a másik nyer, az nem a nemzet tragédiája. • Apropó, nemzet, nép, nemzetfogalom. Ha jól tudom, ezzel is igen sokat foglalkozik. - A kérdés az, miért foglalkozik egy magamfajta „őstörténész" nemzeti problematikával. A ma használatos modern fogalmakat nem lehet a múltra vetíteni. Természetesen az őstörténet-kutatás hat a modern nemzetfelfogásra, de azért nem árt óvatosnak lenni, hiszen milyen különösen hat, ha honfogÉs a nemzetfelfogasok m A nacionalizmus terápiája a jólét Egy demokrata demokrata í-díjas: Zimonyi István, JATE Fotó: Schmidt Andrea Zimonyi István egészen véletlenül ötvenhatos születésű. A Soros Alapítvány Szűcs Jenő-díját azonban nem. véletlenül ítélték éppen neki. Zimonyi István a JATE-n végzett angoi-altajisztika szakon. Nős. Két gyermek édesapja. Tanít az egyetemen, az altajisztika tanszék munkatársa, valamint a Magyar Őstörténeti Könyvtár sorozatszerkesztője. Továbbá optimista, de erről majd később. Ösztöndíjasként dolgozott Kairóban is, ahol elkövetett, majd elfogyasztott jónéhány padlizsánpörköltet. Igencsak otthon van a turkológiában. Szereti a sört, viszont arabul is tud. Nem kormánypárti. Nem ellenzéki. Történész, vagyis megfigyel, elemez, miközben igyekszik nyugodt és tárgyilagos maradni. lalásról, középkori nemzetelméletről, vagy a Szűcs Jenő-i modern nemzet-felfogásról beszélünk, a mai elméletek tükrében. Ezek azonban súlyosan szakmai kérdések. • Hogyan ítéli meg a modern nacionalizmus jelentőségét? - Az új nacionalizmus megszületésében két alapirányzat van. Az egyik, az államnemzeti elképzelés, amikor a társadalomra az erős polgárság túlsúlya jellemző, s az etnikai és politikai határok többékevésbé egybeesnek. A mi térségünknél ez utóbbi határok nem fedik egymást, így jött létre a kultúrnemzet kívánalma. Ez persze így sarkos. Hiszen a magyar nacionalizmus olyan „vegyesfelvágott", amelyben mind a két koncepció képviselteti magát. Trianon előtt a magyar nemesség Béccsel szemben a kultúrnemzet, a nemzetiséggel szemben pedig az államnemzet koncepcióját képviselte. Trianon iszonyú trauma volt. A déli háború sem más most, mint Trianon felbomlása. Trianon után a magyar nacionalizmus mindkét ága újratermelődik. A kultúrnemzet koncepciója turanizálódik, mélymagyarosodik. Az államnemzeti koncepció pedig a Szent Korona-tan kultuszában kereste a gyökereit. A kommunista éra osztályharcelmélete gyakorlatilag lefedhető a kultúrnemzet negatív alkalmazásával. A mai politikai történések nagy tanulsága pedig az, hogy a hatalom megszerzése érdekében folyt választási harcban a nemzeti problematikát nem lehet kikerülni, vagy elhallgatni. Aki erről nem vesz tudomást, elveszti a választásokat. • A nyugat-európai nacionalizmusok például szelídek. Ironikusak, játékosak, csipkelődők, öntudatosak, mindamellett elképzelhetetlennek tűnik, hogy a francia nekimenjen az angolnak, vagy az angol a németnek, vagy a spanyol a franciának. - A nyugati nacionalizmusok. mint látható, nyugvópontra jutottak. Ehhez azonban „kellett", egy napóleoni nulladik világháború, majd „kellett" az első és a második világháború. A nacionalizmus ereje az volt, hogy az embereket tömegesen bele lehetett vinni egy modern tömegháborúba. Legyünk optimisták, s bízzunk abban, hogy a mi régiónk elkerüli az ilyen válságokat. Igazából a nacionalizmus problematikája egyetlen dologgal kezelhető hatékonyan. A jóléttel! Legalábbis minden más eszköz hatástalannak bizonyult eddig. Dal Vita Milyen városfejlesztést? Azt gondolom, nem tévedek túlságosan nagyot, ha azt mondom, az emberek többsége értetlenül, de legalábbis fenntartással közelít az elmúlt 40-50 év építészetéhez. A modemnek mondott építészet eszköztárából hiányoznak azok a hagyományos formák, évszázados sztereotípiák, amelyekkel korábban az emberek azonosulni tudtak. A tömeges építészet termékei gyakran híján vannak ezeknek a fogódzóknak, de még a gazdagon formált egyedi alkotások élvezetéhez is sokszor értelmező szótárra lenne szüksége a laikusnak. Magam is sokszor tanácstalan vagyok, és ez azért is érthető, mert épített környezetünk gyors változása, átalakulása önmagában is megrázkódtatást okoz. Hát fgy állok én körül és belül az elmúlt fél évszázaddal... Egyszóval, a mai kor embere is emberibb városi (építészeti) környezetet igényelne, amely szíve szerint otthonossá alakíthatná városát, elemi harmóniában a külvilág és önmaga között. Ehhez természetesen sem az építőipar, sem az ember külön-külön és együttesen sem elegendő, de a tervezők legjobb igyekezete sem, önmagában. Ehhez a politika (politikák) egyértelmű koincidenciája is szükséges. Jobban, mint korábban, de leginkább úgy, ahogy a nagy elődök a múlt század végén, jelen századunk húszas-harmincas éveiben elképzelték. Szegeddel, a Dél-Alföld legjelentősebb városával annál is inkább sokat kell törődnünk, mert nemcsak Csongrád megyére, hanem a két szomszédos rajonra is hatást gyakorol. Ennek a városnak sajátságos miliője van, amin azért az elmúlt 40-50 év minden buktatója és hibája, nehézsége csúnya jeleket is okozott. Az ötvenes évek hibás szemléletű vezetése - még akkor is, ha idézik Dénes Leót - leértékelte ezt a csodálatos várost (hármas bűne: itt volt a Csillag börtön lakója Rákosi Mátyás, Horthy Miklós innen indult, és itt leselkedett a „láncos kutya"), sőt területileg is csökkentette. Lakóinak ekkori száma mintegy 87 ezret tett ki, alig többet, mint a rekonstrukciót követően. A második világháborút követően született egy-két jobb épület, majd főként Nagyfalussy Antal és munkatársai tervezésében, az ötvenes években megjelent a Mars téren és környékén a szocreál. Ennél tudatosabb városfejlesztés 1957-ből való, amikor a régi Palánk helyén alakítottak ki új városképet. Sajnos ugyanakkor értékes műemlék épületek, mint a 17. század végén épült Demján-ház (egykor még vármegyének is volt háza), a Bába nyomdász háza, a Vedres István tervezte egyemeletes copf stílusú palota, a Schaeffer-ház (mondhatnánk, hazánk egyetlen Nobel-díjas lakóháza, ugyanis 1937ben itt lakott Szent-Györgyi Albert, amikor vette a Karolinska Institut táviratát a Nobel-díj odaítéléséről), több más épület társaságában veszendőbe mentek. Az új városrekonstrukciós terv 1958-ra készült el, amelynek jegyében születtek meg az emeletráépítések, épületátalakítások, majd az egykori újszegedi „superplacc"-on, még téglablokkokból megkezdődött az első szegedi lakótelep (Odessza) építése. Ezt követte a Tarján-dűlő, később a további területek beépítése, rossz kifejezéssel a telepek kialakítása (én inkább új városrészeknek nevezném), már sok kisiklással, kopár sivársággal, falanszteri falakkal és környezettel, a házgyár 1971-1972-es „belépésével", s ennek nyomán változott igényekkel, lehetőségekkel és megoldásokkal, a technológia szabta merevségekkel. A hagyományos építőipari technológiát felváltotta a szerelés, a poligonokban, a házgyári szerkezetekben való gondolkodás, a szerkezetek helyszíni stabilizálása, az érintettek véleményének kikérése nélkül (esetleg azt is elhallgatva). A nyolcvanas évekre a városkép változása felgyorsult, és ez sokféle indulatot, érzést váltott ki a városlakóból. Az új városrészek tömege, a főbb utak átépítése, a tömegközlekedés betegségei (és az emberben betegséget okozó megnyilvánulásai), aminek csak egy gyógyító pontja van, hogy a trolibusz is szegedivé lett. A második közúti Tisza-híddal a közlekedési dimenziók kitágultak, de mit élvez vagy érez ebből a várospolgár? És mindezek után, illetve mindezekkel együtt, milyen Szegedet akarunk? Úgy gondolom, hogy minden rövid és hosszú távú városfejlesztési koncepciónak más sem lehet a célja, mint hogy Szeged a jövőben is tartsa meg a déli országrésznek regionális központi szerepét, az ipari centrum, a kulturális és tudományos felkészültségében vetett dimenzióit. Olyan sokféle arcú város ez, amely nap mint nap kifejezi funkcióinak sokaságát, és ez a jövőben még bővíthető is. Nem használjuk ki oly sok erőlködés ellenére sem a hévíz kínálta lehetőségeket (1927), pedig Szeged már régen lehetne fürdőváros, és ez is egy arcvonást adhatna. (Folytatjuk.) Bátyai Jenő A Kincskereső januári száma Az új évben a Kincskereső ismét a régi, nagyobb formátumban és színes fedőlappal jelenik meg, de - a piacgazdaság kényszerének engedve - drágábban. (Bár az az ötvenöt forint még mindig jóval kevesebb, mint amibe a tiri-tarka, de igazi olvasnivalót nem kínáló, értéktelen képregényújságok kerülnek.) A szerkesztők a kényszerű áremelést a lap tartalmi gazdagításával kívánják egyensúlyozni. Újdonság például az iskolai színjátszóknak ötletet adó KINCSES TEÁTRUM, amely ezúttal Kástner: Május 35. című regényének színpadi változatából ad ízelítőt. Új sorozat indul, a klasszikusaink tréfás írásait bemutató LÁNGESZŰ MÓKAMESTEREK-kel s Gaál Éva „képes bibliája ", AZ ÉLET KÖNYVE is igazi újdonság (azért a régebben indult Safir és Safira sem hiányzik). Egy mulatságos képregénnyel is találkozhatunk - Varga Zoltán Mixx című munkája Batmant, azaz Batmanust pottyantja a gallok, a jól ismert Asterix és társai falujába... Folytatódik Janikovszky Éva-Réber László folytatásos kamaszvallomása, a Kire ütött ez a gyerek?, és aki a SZÍVHANGOK postájára kíváncsi, nem keresi hiába. A gazdag és változatos versválogatásban Weöres Sándor, Christian Morgenstern, Buda Ferenc, Bornemisza Endre, Utassy József és Csorba Piroska versei szerepelnek. Örkény István egypercesei a tartalmasabb humor kedvelőihez szólnak, A nickei virágok című népmonda a török hódoltság korát idézi fel az olvasók előtt. A TESTVÉRMÚZSÁK rovat Ibos Éva képelemzését közli Pieter Brueghel: Vadászok a hóban c. festményéről - a mű az elemzés mellett fekete-fehérben, részletei a borítón színesen is láthatók. AZ ÉDES ANYANYELVÜNK Ábrányi Emil: A magyar nyelv című verse mellett informál a Szószépségverseny eredményeiről. Jelentkezik a MI ÚJSÁG, SULIÚJSÁG? és az ÍGY ÍRUNK MI is, újabb gyerekszerzőket avatva. A borúlátóknak a szám végén közölt Nemzetközi Optimista Hitvallást ajánljuk, hátha bizakodóbban kezdik az új évet. A Kincskereső januári számát Csala Károly, Magyar Mihály, Réber László, Gaál Éva, Kaján Tibor és Koós Iván illusztrálta.