Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-18 / 14. szám

HÉTFŐ, 1993. JAN. 18. HAZAI TÜKÖR 5 • Sok a nagycsaládos cigány, de nem m „Minek csináltak annyi gyereket?" • Szegedi a NOE-dijasok között Fészek-élet Fotó: Révész Róbert • A panellakások alatti garázsból alakították ki a csöpp boltocskát, ahol az egyesület tagjai nagyker áron juthatnak hozzá a legfontosabb árucikkekhez. Rizs, liszt, cukor, a gyerekeknek valami olcsó, de jó csoki. Ez került egy anyuka kosarába. A pénztárgép mögött most is Erzsike, vagyis Pelyva Imréné ült, aki miközben beütötte az árat, számolta a visszajáró aprót, elsorolta a Fészek legújabb híreit is. Pelyváné a Fészek életének egyik legismertebb és legelismertebb szervezője. Ehhez igazodik tisztsége a szegedi vezetőségben, de tagja a Nagycsaládosok Országos Egyesülete elnökségének és a Családjainkért Alapítvány kuratóriumának is. Vele és Szanka Istvánnal, a szegedi egyesületen belüli csoportok vezetőjével beszélgettünk. - A budapesti után a szegedi a második legnagyobb szervezet. Az egyesületen belüli információáramlást segítik a 15-30 nagycsaládot tömörítő csoportok. Akciós termékekről, kedvezményes vásárlási lehetőségekről, az ingyenes uszodabérletről, a legsürgősebb feladatokról szólnak e hírek - mutatta a belső felépítést Szanka úr. • Mire való a Fészek? - Mindenki tudása szerint vesz részt az egyesület munkájában. Ehhez nem csak az áruelosztóbeli ügyelet, vagy egy közös program megszervezése, hanem a másik nagycsalád segítése is hozzá tartozik. Az egyik családnak a házbontásban, a másiknak a tapétázásban akadt így segítsége. Jómagam például egész nyáron főztem azoknak a kőműveseknek, akik az egyik család házát'bontották - villantott fel egy képet a Fészek életéből Erzsike. - Az önkorAkár egy nagycsalád, olyan a nagycsaládosok szegedi Fészek Egyesülete. A családtagok száma folyamatosan nő. Bár 1988 februárjában 10 család kezdeményezése alapján 50 család alapította, jelenleg 463 tagot számlál az egyesület. Itt mindenkinek jut feladat, s minden poszt egyformán fontos. A családi élet központi színtere a konyha, a szegedi nagycsaládosok legfőbb találkozóhelye pedig a Nyitra utcai áruelosztó. mányzattal jó kapcsolatunk alakult ki. így aztán tavaly legalább 40-50 szociális segély igénylésében közreműködtünk. Figyelünk egymásra. így derült ki, hogy egy erdélyi asszony 9 négyzetméteren hatodmagával él. Neki például kamatmentes kölcsönt adtunk a 150 ezer forintos pénzalapunkból, segítettünk, hogy szükséglakáshoz juthasson. Tudunk egymásról. Számon tartjuk, kivel mi történik. Arra lenne szüksége mindenkinek, hogy ilyen közösségben élhessen. • Kik tartoznak a nagycsaládosok egyesületébe? Minden sokgyerekes ide talál? - Júliusban, agusztusban 200 új család jelentkezett az egyesületbe. A tagok többsége kétkezi munkás. Most, hogy kérdezi, gondoltam végig, hogy csak néhány cigány család kérte fölvételét, de ezek rendezett körülmények között élő, a nagy átlagtál semmiben sem eltérő életvitelű emberek. Elég sok közöttünk az egyedülálló szülő - mondta Szanka úr. az egyesületben dünnyögik néha • A nagycsaládosok milyen gondokkal küszködnek? - Számunkra is a munkanélküliség réme a legfélelmetesebb. A többségünkre az jellemző, hogy kifelé nem mutatjuk, a létminimum alatt élünk. Ezért annyira bántó az olykor-olykor fülünkbe jutó, például a segélykérelmünket kísérő megjegyzés: „Minek csináltak annyi gyereket?!", „Nem látszik magán, hogy éhezik..." Elég baj az nekünk, hogy a nagycsaládosok többsége segélyre szorul! - fakadt ki Erzsike. • A többség, az egy vagy kétgyerekesek számára hogyan érzékeltetné, miért jó három vagy több gyermeket nevelni? - Az én gyerekeim nem unatkoznak, nem csellengenek az utcán. Mindenkinek jut feladat. Azt a nyüzsgést kellene látni, ahogy például vacsorához készülődünk. A legkisebb hozza az asztalterítőt, a nagyobbak megterítenek, apa kenyeret szel, Aztán vacsora közben mindenki elmondja, mi történt vele azon a napon. Megbeszéljük a dolgokat, közösen értelmezzük. Elmondhatatlanul szép egy ünnep, amikór a távolabb élő felnőtt gyerekek, az unokákkal haza látogatnak... • Egymásba fonódnak az életek, egymást támogatják a sorsok... Mégis kevesen vállalhatják a sok gyerek örömét és gondját. - Az a baj, hogy a gazdasági nehézség, meg a politika egymás ellen fordítja az embereket. Pedig egy hajóban utazik a nyugdíjas, a munkahelyen dolgozó és a sokgyerekes anya. - Másodszor adták át a Nagycsaládosok Országos Egyesülete díját. A nyolc kitüntetett között az egyetlen szegedi: Pelyva Imréné. - A Fészek munkájának elimerése is az én kitüntetésem. A Fészek egyre terebélyesedik. Ezért aztán jó lenne, ha az idén már alkalmazhatnánk egy adminisztrátort. A Családsegítő központhoz pályázatot nyújtunk majd be, mert varró és számítógépes tanfolyam, korrepetálás, nevelési tanácsadás szervezését tervezzük. A családom nélkül egyébként nem kaphattam volna meg a kitüntetést. Ők segítenek, hogy itthon minden rendben legyen, rájuk támaszkodva vállalhatok több feladatot az egyesületben... Az életemetjelentik... Ujszaszi Szárnyalás földközelben jubileumi szoborkiállításáról u A szenvedés emlékművei • Magyai panteon A Szatmárnémetiben született s Mikus Sándor növendékeként diplomázott szobrász éppen harminc esztendeje él Szegeden, dolgozik a tanárképző főiskola rajztanszékén, s készít szobrokat az ország köztereire, középületeinek belső tereibe, formáz érmeket, plaketteket, portrékat. Ez a három évtized jól elkülöníthető szakaszokra oszlik, pontos diagrammja azoknak a társadalmi hullámveréseknek, személyes örömöknek és sorscsapásoknak, amelyeket vállalva végig kellett élnie Szathmáry Györgyinek. Kezdetektől vonzódott a határozott formákhoz, a kubisztikus elemekhez, a tömbös formáláshoz. Hús-vér figuráit ez a mintázási-formázási attitűd emelte jelképivé, így lettek elsó munkásábrázolásai többek, mint egy-egy szakma illusztrációi, így válhattak magának a munkának, a legfőbb emberi tevékenységnek szimbólumaivá. Aztán következett egy nonfiguratív időszak jelentős sikerekkel, a forma és tér problematikájának végiggondolásával, architektúra és szobor kölcsönhatásainak elemzéseivel. A mostani képtárbeli kiállítás jórészt az utolsó évek termését mutatja be, de utalásként a 80-as évek elejéről is láthatunk néhány alkotást. Az egyik vonulat arcképcsarnok, a másik egy mementósor. A nyolcvanas évek elején nagyszerű dombormű-portrékkal jelent meg helyi és országos kiállításokon Szathmáry Gyöngyi. Bálint Sándor, Vinkler László, Kós Károly voltak első konkrét és szellemi modelljei. Máig talán a Kós portré a legelőremutatóbb: mintha tektonikus erők földrepedései formálnák Kós Károly arcának karakteres részleteit. Bálint Sándor szemüvege fölött megbocsátó mosollyal tekint ránk, a Vinkler-portrét a mitológia Hommage a Saint-Exupéry Nagyon pontosan, felelősségteljesen és szembesítésre is alkalmas módon fogalmazza meg ars poeticáját Szathmáry Gyöngyi szobrászművész Képtárban rendezett kiállításának katalógusában. Azt írja: „Milyen világot hagyunk örökül? A PARADICSOMOT kereső ember útjának egyik oldalán: SZÉDÍTŐ TÁVLATOK, kozmikussá táguló világ, másik oldalán: SZÉDÍTŐ VESZÉLYEK, az atombomba árnyéka, a világot lakhatatlanná tevő ember okozta KATASZTRÓFÁK... Kioltja az ember az embert? Valóban éretlen lenne az emberiség a TUDÁS FELELŐSSÉGÉNEK a hordozására? NEM! Az embert az embernek kell megváltania. TISZTELET az angyalembereknek, a tűzcsiholóknak, a csillagfigyelőknek, az őrzőknek..." szellemisége lengi át. S aztán mintegy vállalt programként részint történelmünk jeleseinek arcvonásait kutatja - Kossuth, Széchenyi, Fáy András több formában és megközelítéssel, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc részint művészettörténeti példaképeinek önportréit teszi át saját anyagába és huszadik század végi szemléletébe. így születik meg Moholy Nagy fekete-fehér önarcképének hasított plasztikus változata, így Rambrandt sötét tónusú plakettje vagy Van Gogh izgékony portréja. Valamennyin határozott karakter és sajátos formálókészség találkozik, s ettől lesznek Szathmáry Gyöngyi érmei és plakettjei összetéveszthetetlenek. Humánumának és hitének példái megvalósult és tervekben látható emlékezései. Csernobil éppúgy megdöbbenti, mint a második világháború, Saint-Exupéry tragikus halála éppúgy borzongással tölti el, mint a földrengések hírei, vagy éppen más a természeti vagy szellemi katasztrófák. Törekedezett felületű hasított formákkal, a teret fölsebző emlékműtervei, kisplasztikái, az aggódás és a felelősség hitvallásai. Férjével, Borvendég Béla építésszel több alkalommal volt módja - Nagymágocson és Kisteleken is - olyan emlékművet alkotni, amely szervesen illeszkedik egy adott épített környezetbe s a kegyeleti hely szerepét az épített architektúra, a szobor és az emlékező ember együtt teremti meg. Úgy szárnyal Szathmáry Gyöngyi tehetsége és alkotói fantáziája, hogy sohasem szakad el véglegesen a földtől, a valóságtól, pontosan térképezi világunkat és lelkünk hegyvízrajzát. T. L. Sose halunk meg (Budapesti tudósítónktól.) Új magyar filmet mutattak be a fővárosi Uránia moziban a múlt hét végén. Koltai Róbert rendezte, régi, de jó minőségű, és viszonylag időtálló repect szerint. Végy egy kedves, habókos, igen vagány, sőt „néha zsidó" főszereplőt, aki a társadalomból és a szürke hétköznapokból öntudatosan kilóg (egy kicsit). Állíts mellé állandó társul egy rezonőrt, egy örökös kísérőt, aki mellett tulajdonságainak színei még harsányabbak lesznek, akinek ügyetlensége mellett az ügyessége már-már nagyszerűséggé válik, és akinek a tapasztalatlanságához képest a „főnök" tapasztaltsága szinte földöntúli. Ez a páros Koltai új filmjében Gyuszi bácsi, és unokaöcsikéje, Imi, akivel járják az országot, személyvonaton, konflison, gyalog és repülőn. Mellékesen vállfát árulnak, annak akit rábeszélhetnek, hogy vegyen. Hiszen a film ideje az a korszak, amikor közveszélyes munkakerülőnek minősült, aki nem árult legalább vállfát... És ezzel az egyszerű trükkel kiszabadulhatott a reszkető holdas, az „ahhoz képest, ami odaát van!" tejjel-mézzel folyó diktatúra nyomasztó levegőjéből. Ennél a mondatnál egy pillanatra kötelességszerűen megáll a toll, s fel kell tenni a kérdést: hm. hm, a vállfaárus, lóversenyző öreg hobó, mint a magyar szabadság egyik lehetősége? Végülis miért ne lehetne így? Ahhoz viszont, hogy így legyen, egy kicsit sekélyes a produkció. Azonban mindazok ne mulasszák el megnézni, akik kesernyés ízek közben szeretnek nagyokai nevetni is. Gyuszi bácsi, meg Imi, alighanem az ő kedvükért vállfázza Magyarországot, Koltai nekik csinálta legújabb, Sose halunk meg című magyarul beszélő magyar filmjét.ó. Vita Etnikai városfejlesztési koncepciót is! Az első részben ez áll: „A lakosságszám növekedését - ami az ezredfordulón túl is elsősorban a vándorlási különbözetből adódik - adminisztratív eszközökkel nem kell akadályozni. Az ezredforduló utáni első évtizedre a lakásés telekválaszték a sokrétű letelepedési igények kielégítésére is alkalmas lesz. " Szabad-e nekem itt Szegeden aggódnom a bevándorlók emberi és életminőségükről általában, és etnikai hovatartozásukról konkrétan? Már csak azért is, mert ez év februárjában Budapest ad otthont az Európa Tanács azon munkacsoportjának, amely az illegális népmozgások megakadályozásával foglalkozik, és erről készül egy határozatot elfogadtatni. A Gálszécsy Andrással készült interjúban a gazdasági menekültekről - Magyar Hírlap, '92. december 26. szám - ez olvasható: „...a gazdasági menekültek lehetséges célországai a beutazás feltételeinek szigorítására, illetve a határőrizet fejlesztésére törekednek. Ez valamennyi állam elvitathatatlan joga." Kérdezem, hol a határ illegális és legális népmozgás között, és ha az illegálist legalizáljuk? Ha - tegyük fel Szegeden már jóval 50 százalék felett laknak itt a szomszédokból idetelepültek, hiszen a Mars téren is csak 50 százalékban lehet magyar szót hallani, vajon nem kérhetik-e majd az itt lakók, hogy Szeged már nem „tiszta" magyar város, ezért oda kell csatolni, ahol a magyarok szintén kisebbségben vannak! Hadd legyek én most rasszista, neonáci, fasiszta stb., akár bőrfejű is! Volt egy magyar közmondás, a Horthy-fasizmusban: Adj a tótnak szállást, kiver a házadból! És még nem is szóltam a tabukról, a legnagyobb magyar - magyar? - kisebbségről! Vajon mikor jön el az idő, ha majd mi is elkezdünk etnikailag „tisztogatni?" Nem jobb lenne ezt ma még okos városfejlesztéssel megelőznünk? Minden bizonnyal az én felvetésem földrajzilag és történelmileg valós, érthető és elfogadható. Nem értek egyet, talán nem lennék vele egyedül, ha ilyenkor reflexszerűen a nyugati demokráciára hivatkoznak. Szeretném akkor is Nyugattól ezt hallani', ha mondjuk Franciaország, az USA elvesztette volna országának kétharmadát! Mi is más országot egyesítünk, ahelyett, hogy a sajátunkkal foglalkoznánk! Természetesen én sem írnék ilyesmit, ha teszem fel az Osztrák-Magyar Monarchiában élnénk, vagy nem ekkora lenne Magyarország és ilyen környezetben! Élne csak itt ebben a térségben egy kicsit a Nyugat, de kíváncsi lennék, hogy mit mondana akkor és itt demokráciáról, meg emberi jogokról? A Magyar Nemzet '92. július 20-i számában Andorka Rudolf cikket írt: Mikor hal meg az utolsó magyar? címmel. Tessék mondani, hogy mikor hal meg az utolsó szegedi polgár? Hány év múlva? Pláne, ha még a koncepciónkba is belevesszük, hogy az idegeneket adminisztratív eszközökkel nem kell akadályozni. Himnuszunkban balsorsról énekelünk, egyoldalúan, mert mi járna más egy nem okos és bölcs népnek? Valaki még azt is mondta, hogy: gyáva népnek nincs hazája! No, de ha egy nép gyáva is, buta is - hát akkor minek neki haza? Vegyék is el tőle a bátor és okos népek! Di. Veress Sándor