Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-16 / 13. szám

SZOMBAT, 1993. JAN. 16. HAZAI TÜKÖR 5 m Fotókiállítás a Hilandar­kolostor gyűjteményétől Az íkonfestészet varázsa A Szegedi Ifjúsági Ház kiállítótermében ja­nuár 30-ig tekinthető meg Hranislav Mirko­vic. Egyesült Államok­ban élő szerb fotómű- , vész tárlata, amely a Szent Hegyi Hilandar kolostor ikongyűjtemé­nyének világába hívja a látogatókat. A „Hilandar — kolostor ikonjai" című kiállítás anyagát a mű­vész több éves előkészü­let után készítette el, a Kodak felkérésére. Alig egy évtized múlva lesz nyolcszáz éve, hogy 1198-99­ben két szerb szerzetes, apa és fia, Szimeon egykori szerb fő­ispán és Száva, későbbi érsek, majd szerb szent, a görögor­szági Szent Hegyi Hilandar ko­lostort megalapították. Hilan­dar kezdettől fogva szabad ko­lostorként működött, a közép­korban sajátos egyetem-szere­pet töltött be, ahol a másolói, fordítói és ikonográfiái tevé­kenység, az irodalom és a teo­lógia fejlődött; a korabeliek itt szereztek ismereteket filozófiá­ból, orvostudományból és dip­lomáciából, és itt választották ki, a tanult szerzetesek köré­ből, a szerb egyház érsekeit és püspökeit. Hilandar kolostor freskó- és ikonfestése, főként a XIII­XlV-ik századból, kivételes minőségű művészetre utal. A kolostor kincstárában jelenleg mintegy kétszáz XlI-XVIII-ik század között született ikont őriznek, melyeket a legismer­tebb konstantinápolyi, thessza­loniki, szerbiai és oroszországi művészek alkottak. Itt található a Hodigitria Istenanyát Krisz­tussal ábrázoló, mozaikból ké­szült ikon, amely előtt Szent Szimeon egykor kilehelte a lel­két, s amely valószínűleg a legrégibb hasonló fennmaradt bizánci ábrázolás. A hagyo­mány szerint Szent Száva hoz­ta Jeruzsálemből Szerbiába, és Skopljéból, miután a törökök elfoglalták a várost, biztonsági okokból szállították át Hilan­darba. A legszebb bizánci iko­nok közé sorolható a XlII-ik századi Istenanya a Krisztussal és a Jézus és a Megmentő, ezek konstantinápolyi császári művészek alkotásai, feltehető­leg 1260-ból.Minőségét tekint­ve nem marad el a Mária be­mutatása című ikon sem, ame­lyet Milutin király megbízásá­ból festettek 1318 előtt. A XVI-ik században, Rettenetes Iván cár idejében, Hilandar, moszkvai, cári festők által al­kotott ikonokat kapott ajándék­ba, ezek közül ma tízet őriznek a kolostorban. Ezidőtájt a ko­lostorban a legműveltebb at­hoszi és görögországi festők ­közöttük szerbek - dolgoznak. A legjelentősebb ikonok apos­tolokat és szenteket ábrázol­nak: Keresztelő Szent Jánost, Miklós, György, Mihály, Pro­kop, Pantelejmon és Gábriel arkangyalt. Ezek közül is kie­melkedik az Egyiptomi Szent Mária és élete című ikon, ame­lyet azért érdemes megemlíte­ni, mert általában nem marad­tak fenn olyan régi alkotások, amelyek a szentek életének részleteit ábrázolnák. Hilandarban az ikonok ma a húsz éve épült új könyvtár épü­letében vannak elhelyezve. E gyűjtemény, és általában a ko­lostori ikonfestészet hangulatát idézi fel Hranislav Markovié fotókiállítása. Fotó: Gyenes Kálmán • Átadták az iskola új tornatermát A mozgás ünnepe Alsóvároson • Ünnep volt tegnap az Alsó­városi Általános Iskolában. Az 1991 őszén megkezdett, és a szűk tornaszobákban annyira várt tornatermet avatták fel, s az iskola diákjai és testnevelői végre megmutathatták: lassan vége azoknak az időknek, ami­kor Alsóvárosról más iskolába íratták a jó mozgásképességű gyerekeket. Hogy a tornaterem átadásra kitettek magukért, az nem jellemzi jól, amit az ünne­pélyen látni lehetett. A szelle­mesen és ízlésesen megformált diák-produkciókból felismer­hető volt kedvvel végzett mun­ka, s ez csakis egy jó iskolát jellemez. A krónikás tudja, ha mindennapi gondjaiból egy is­kolai ünnepság ily magafeledté teszi a közönséget, ott az isko­lai közösségnek, gyermekek­nek, tanároknak, és szülőknek oly összetartozása kell hogy le­gyen, amit nem pótolhat sem­mi. A néptáncon a merész tig­risugrásig, a bájos rockgim­nasztikán az elegáng párostán­cig a mozgás öröme teijedt vé­gig, a bemutató csúcsán egy törékeny leánykával, Barna Krisztinának hívják, aki olyan áttűnő művésziséggel táncolt, hogy a krónikás bátran ajánl­hatja a ritmikus sportgimnasz­tika tanárainak figyelmébe. Az eseményhez méltóan, a torna­termet dr. Lippai Pál polgár­mester adta át. Elmondta, hogy amikor az állami céltámogatási renszerből lehetőség nyílt a felépítés negyven százalékos finanszírozására, az önkor­mányzat nem habozott a fenn­maradó 60 százalékkal hoz­zájárulni a tornateremhez. A költségekhez az iskola is tár­sult, a testnevelő tanárok pá­lyázat útján 800 ezer forintot gyűjtöttek össze, tornaeszkö­zök és sportcikkek vásárlására. A kivitelező Szegedi Magas és Mélyépítő Vállalat a Tér és Forma Építéstervező Vállalko­zó Kisszövetkezet - Sipos György és Vesmás Péter - ter­vei alapján végezte el a mun­kát, s ezzel az Alsóvárosi Álta­lános Iskola nem csak egy tor­nateremmel, de a korábbi két tornaszobából visszaalakult tantermekkel is gazdagodott. Panek S. • Bálint János fuvolaművész, a szegedi konzervatórium taná­ra fellépésével és Luciano Cer­roni olasz zongoraművész ven­dégszereplésével tartanak ka­marahangversenyt január 18­án hétfőn 19 órától a konzerva­tórium nagytermében. A kon­cert műsorán: Hűmmel - D­dúr szonáta Op. 50.; Schubert - Bevezetés, téma és variációk „Az elszáradt virágok" című • Kamarahangverseny a konzervatóriumban A vendég: Luciano Cerroni dal témájára; Heinze - Szonat­ina; Casella - Barcarola és Scher­zo; Poulenc - Szonáta. Az olasz vendégművész ta­nulmányait a római Santa Ce­cilia Konzervatóriumban vé­gezte Guido Agosti, Carlo Zecchi, Nikita Magaloff és Mi­na Bloszfeld irányítása mellett. Számos nemzetközi fesztivá­lon vett részt mint szólista (Brüsszel, Salzburg, Taormina, Bécs, Citta del Castello, As­sisi), olyan együttesekkel, mint Vita Szeged jövőjéről 2. ~ nincsen messze Bármennyi is a bizonytalan­ság jelenleg, a várost tervezni kell. Csak éppen másként és más fejjel, mint ahogyan ezt az elmúlt évtizedekben gondolták. A közgyűlés városfejlesztési bizottsága 1991 nyarán teijesz­tette elő azt az előzetes fejlesz­tési koncepciót, amelyet azután ellenszavazat nélkül el is foga­dott a testület. A körülmények akkor nem tették lehetővé, hogy végleges és teljes körű koncepció fogal­mazódjék meg. Az azóta eltelt idő azonban egyidejűleg iga­zolta számos meggondolás he­lyességét és a továbblépés szükségességét. A Délterv gondozásában el­készült és vitára bocsátott „Szeged megyei jogú város hosszú távú városfejlesztési koncepciója 1992" nagyon fontos mérföldkő, és a tovább­lépés megbízható pillérének látszik. A munka kétségtelenül úttörő. A rendszerváltást köve­tő elbizonytalanodás sajnálatos következményeként nagyon kevés olyan önkormányzat akad, amelyik fölismerte volna a városfejlesztés koncepcioná­lis megalapozásának szüksé­gességét. Olyannyira, hogy szinte szerencsének kell tartsuk a jelenlegi lassú fejlődést. El­lenkező esetben alighanem pél­dátlan összevisszaságot hagy­nánk az utókorra. A dolgozat bevallottan leg­fontosabb célja, hogy megala­pozza a húszéves és mára jócs­kán elavult általános rendezési terv helyébe lépő új terv prog­ramját. Figyelemmel arra, hogy az új terv elkészítése két­három évet is igénybe vehet, a közgyűlés most akkor járna el helyesen, ha a tervezetet miha­marább jóváhagyná. Amit jó lelkiismerettel meg is tehetne. Megtehetne, ámbár a terve­zet természetesen nem hibát­lan. Sok megállapítása elna­gyolt, mások meg szájbarágós­nak tűnnek. Ám ez nem olyan nagy baj lévén, maga a helyzet is bizonytalan, és ez a bizony­talanság még hosszabb ideig fenn is marad. A kis léptékű el­határozások kiigazítására bő­ven lesz még lehetőség. Az önkormányzat helyesen teszi, ha a tervezés folyamatos­ságával számol, amit a végle­ges terv elkészülte után is fenn kell majd tartani. Ezt a feltéte­lezést a fejlett országok tapasz­talatai is alátámasztják. A folyamatos tervezés szük­ségessége az önkormányzat számára legalább három új fe­ladatot jelöl meg. A várospoli­tika nem lehet csupán a terv megvalósításához rendelt esz­köz. A várospolitika egyre in­kább a cselekvés összehango­lására kell törekedjék, hiszen a terv megvalósítása egyre több szereplőt tételez föl. A közjó pedig nem az egyéni, vagy cso­portérdekek matematikai ösz­szege, hanem az állandó pár­beszéd és a szüntelen kompro­misszumkeresés végeredménye. Ezt a fajta várospolitikát a sze­gedi önkormányzat mindeddig nem alakította ki, és csak re­mélni lehet, hogy a városfej­lesztési koncepció nyilvános­ságra hozatala ebben az irány­ban is serkentőleg hat majd. A másik tényezőt rossz ma­gyarsággal városmarketingnek is nevezhetnénk. A várost fej­lesztési céljainkkal együtt „el kell adni." Szegedet „föl kell rakni a térképre. " Ebben a munkában ugyan sok az érde­kelt, de az önkormányzat kez­deményező és összehangoló szerepe vitathatatlan. A terve­zés feltételezéseit a piaccal kell igazoltatni, és a tervet eszerint kell módosítani. Más városok már fölébredtek. Szeged vis­zont még nem, ámbár legfőbb ideje lenne. a római Santa Cecilia Zenekar, a Caracas-i Filharmónia Zene­kar, a bécsi Capella Academi­ca, a római Mozart Kamaraze­nekar, vagy az amszterdami Concertgebouw Zenekar. Re­pertoárján megtalálható a XVIII-ik századtól napjainkig írott zongora és kamarazenei művek jelentős része. Jelenleg a római Santa Cecilia Konzer­vatórium kamarazene tanára. A harmadik dolog az infof máció. Naprakészen és meg­bízhatóan kell kövessük mind­azt a mozgást, ami a városban végbemegy, hogy idejekorán be tudjunk avatkozni és a le­hetséges befektetőket is ki tud­juk szolgálni megbízható ada­tokkal. Itt persze irgalmatlanul sok adat gyűjtéséről van szó, melynek feldolgozása megfele­lő számítógépes támogatás nél­kül reménytelen és megfizethe­tetlen vállalkozás volna. A kö­rülmények úgy hozták, hogy most a város rendkívül előnyös feltételek mellett pályázhatna egy minden tekintetben korsze­rű, úgynevezett „térinformati­kai" rendszer felállítására. Itt az alkalom, élni kell vele. Visszatérve magára a kon­cepcióra, talán az ezredfordu­lóig kitűzött célok meghatáro­zása kelt némi hiányérzetet. Meglehet, nem is a célok föl­sorolása bizonytalan, csak ép­pen a hangsúlyok hiánya za­var. Persze a stratégiai célok kijelölése mindig a légnehe­zebb, és 2000 nincs is olyan messze. Amit addig meg aka­runk valósítani, ahhoz jószerint holnap hozzá is kellene látni. Ám a döntést nem lehet meg­kerülni, és a tervező nem térhet ki ama kötelezettsége elől, hogy föltárja a döntések éssze­rű alternatíváit. Borvendég Béla

Next

/
Thumbnails
Contents