Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

• j tg nagyanyámtól hallottam a német mondást: Leben Ü/J und leben lassen! - vagyis: Élni és élni hagyni! -, amely tükörfordítás aztán mintha kiveszett volna tisztes magyar, azaz sokféle más nyelvből is építkező nyelvünkből. És tán nem is csoda, hogy kiveszett, mert akkoriban kezdett rácsontosodni erre az országra (is) az új idők hatalmi bru­talitással egyeduralkodóvá kijelölt ideológiája és gyakor­lata. Hogy mindez hová vezetett? Ragozni is kár, mindenki tudja. De nem is ez jut eszembe így, az új esztendő közepén, in­kább az, mily rég nem hallottam az idézett mondást. És azon sem csodálkozom, hogy forrása számomra nagyanyám volt, aki becsületes német asszonyként születeti még anno, a deákferenci években, hogy magyarhoz menjen feleségül a délvidéken, ahonnét apámék Trianon után repatriáltak. Ahol apám anyanyelvként tanulta és beszélte a magyart és a németet, no meg a falubeli gyerekek nyelveit, a szerbet és valamelyest a románt. Ő soknyelvű lett - szerencsére -, ma­gam pedig amolyan trianoni termékként tragikusan egy­nyelvű. Illetve nem is trianoni termékként, inkább az ötve­nes-hatvanas évek még tragikusabb bezártságának követ­kezményeként, amikor a határokon túlra még csak gondolni sem igen volt szabad, nemhogy utazni. De hát ez is magánügy. Nagyanyám viszont nem az, lévén ő a szent istváni gondolat terméke, mely szerint az egy nyelvű és népű ország mindig szegény és gyönge lehet csak, a befogadó és soknyelvű ország sajátja az erő és a gazdag­ság. Nos, bizonyos értelemben ez alighanem ma is alapigaz­ság - gondoljunk csak az USA-ra! - csak itt, keleten feled­kezünk meg erről minduntalan. Csakhogy most ünneprontás, illetve újévrontás lenne Me­ciarról, Funarról, Milosevicről és lelkes magyar hason­másaikról értekezni. Annál is inkább, mert még mindig az írás bevezetőjéül szolgáló nagyanyai mondás kísért: élni és élni hagyni! Hiába, ő egy deákferenci kor szülöttje volt, amikor a ki­egyezéssel több mint egy évszázadra tán az utolsó racio­nális politikai döntés született ebben az országban. Amikor a kiegyezés a lelkekben is végbement és a politka értelme­sebbjei egyet tekintettek fő feladatuknak, hogy hagyják élni és boldogulni e nemzetet, azóta sem látott föllendülést hoz­ván ezzel az országnak. Aztán - a békeidők után - háborúk jöttek, megszállások, s ami tán azoknál is többet ártott: ideológiák tespedtek e nemzetre. És lettlégyen bármilyen is a színük, nép- és nem­zetmentőként léptek föl, azt ígérvén, hogy általuk - és csakis általuk! - eljuthat e nép a kánaánba. Hogy hová jutottunk, láthatjuk. Ahogyan azt is, hogy e nép nagy többsége a rendszerváltással éppen az ide­okratikus erőszaktól és meghatározottságoktól szeretett vol­na szabadulni, hogy megszerezhesse a szerencsésebb népek által már régen birtokolt kis személyes szabadságokat a boldogulásra, a gazdagodásra, az egyéni gondolkodásra, a világjárásra. A politika pedig mintha tudomást sem venne minderről. Ismét ideológiák csapnak össze, hogy melyik válhasson e nép, e haza „megmentőjévé". dig megérdemelne már e nép egy valóban prag­matikus világot, az élni és élni hagyni, sőt, az élni segíteni jegyében. Amikor nem ideológiák próbálják for­málni a valóságot, hanem az ésszerű hétköznapiság, az em­berek boldogsághoz, egyéni szabadsághoz való joga és igé­nye. Remélem, erre mozdul majd az 1993-as esztendő. És nemcsak azért, hogy nagyanyámnak igaza legyen. Sózott, máshol száraz utak • Szórási készenlét m Szentes és Vásárhely „megúszta" m Balesetmentes öröm A megye felett borult volt az égbolt. Ettől függetlenül a látási viszonyok jók voltak. A gyenge északi szél nem zavarta a közlekedést. A mínusz 6-8 közötti hőmérséklet az év­szaknak megfelelt. A megyei közúti igazgatóság ügyeletese, Győrffy Sándor jelezte, tegnap 9 órakor érkezett Makó térség­éből az első segélykérés, s rög­tön elindították az elhárítást végző sószóró gépkocsikat. A meteorológiai körülmények és a beavatkozás következtében Makó térségében a közutak sónedvesek, Szeged térségében hókásásak és havasak, Hódme­zővásárhely és Szentes térségé­ben szárazak voltak. Hat darab sószóró gépkocsi dolgozott a fó- és mellék-, ületbe bekötő­utakon. Készenlétben állt 5 darab sószóró, 2 darab rakodó és 1 db ügyeleti gépkocsi. Na­gyobb balesetről nem érkezett bejelentés. A 24 fős ügyeleti összlétszám ellátta feladatát. Csaknem teljes hosszában beállt a Tisza magyarországi szakasza - közölte az Országos Vízügyi Igazgatóság ügyele­Fotó: Schmidt Andrea tese. A január 4-ig érvényes előrejelzés még zajló jeget jósolt a Tiszafüred-Szolnok közti szakaszra is, újév napján azonban már itt is összefüggő jégréteget jelentettek. Rövidebb zajló szakaszok itt-ott még jelenleg is vannak a folyón. A Dunán megindult a jég­zajlás a felső szakaszon, Po­zsony és Komárom között is. A Komárom és Mohács közti alsóbb folyószakaszokon már napok óta zajlik a jég. Szükség esetére - ha feltorlódna a jég ­a Tiszán és a Dunán is készen­létben állnak a jégtörő hajók. A kisebb vízhozamú folyók általában már befagytak or­szágszerte. • Antall József Nem lesz fegyverkezési verseny! • A rádió külpolitikai maga­zinjának nyilatkozva Antall József miniszterelnök elmond­ta: Magyarország a jövőben is segíteni kívánja a környező országokban élő magyar ki­sebbségek érdekvédelmét. Ki­fejtette azt is: nem lesz fegy­verkezési verseny Magyaror­szág és Szlovákia között. „Arra törekszünk, hogy a jövőben javuljanak a magyar­román kapcsolatok" - mondta a Kossuth Rádió vasárnap dél­előtt sugárzott Világóra című műsorában a miniszterelnök. Kifejtette, hogy az elmúlt idő­szakban sajnos nem történtek bizalomerősítő lépések a "két ország között. Magyarország ugyanakkor azt szeretné, ha ez megváltozna, mivel elképzel­hetetlen a jó viszony akkor, ha a Romániában élő magyarság kisebbségi jogai nem érvé­nyesülnek olyan formában, ahogy ezt az ott élő magyarok szeretnék - hangsúlyozta töb­bek közt a kormányfő. „Mine­künk az az alapelvünk, hogy mindenkor az adott országban élő magyar kisebbségek poli­tikai törekvéseit igyekszünk segíteni, mert ők tudják, hogy mi az ő érdekük, és nekünk az a feladatunk, hogy az ő érdek­képviseleteikkel egyetértésben, azokkal a politikai törekvések­kel egyetértésben haladjunk" ­mondta Antall József. Akárcsak az erdélyi ma­gyarság, ugyanúgy a Kis­Jugoszlávia területén élő magyarok politikai törekvései is indokoltuk, és támogatni fogjuk azokat - szögezte le a miniszterelnök. Hozzátette: a személyi jogú autonómia, a kulturális, területi autonómia elve - mindegyik indokolt le­het. Hiszen itt arról van szó, hogy a magyarság helyben tudjoi maradni. HÉTFŐ, 1993. JAN. 4. BELÜGYEINK 3 A koalíciós pártok után SZDSZ-nyilatkozat a médiákról Szombaton közöltük a koalíciós pártok képvise­lőinek álláspontját a média­törvény parlamenti esemé­nyei nyomán. Ezt követően tegnap az SZDSZ-frakció is közzé tette véleményét: A mind terhesebb média­vitának csak a törvényről és a vezetőkről való megállapodás útján lehet véget vetni. Éppen ez a Szabad Demokraták Szö­vetségének a törekvése - szö­gezi le többek közt az a frak­cióvezetőségi nyilatkozat, amelyet a szabaddemokraták vasárnap juttattak el a távirati irodához. Ebben a képviselő­csoport vezetősége bejelenti: a januári parlamenti szünet végén a frakció megvitatja, ho­gyan lehetne önálló indítvány­ként ismét az Országgyűlés asztalára helyezni a rádiózás­televíziózás most elutasított törvényjavaslatát. Természe­tesen egy olyan változatban ­mint írják -, amely visszaállítja a kulturális bizottságban egy­szer már elfogadott, ám az al­kotmányügyi bizottság és a kormány által elvetett konszen­zusokat. Az SZDSZ egyetlen pontban kívánná kiegészíteni a szakbizottságban létrejött meg­egyezéseket: a Magyar Rádió­ban és a Magyar Televízióban is pártatlanságot biztosító ki­nevezési eljárásra van szükség, az Alkotmánybíróság útmuta­tásának megfelelően. A szabad demokraták frak­cióvezetősége hangsúlyozza: hamis megoldásokhoz a jövő­ben sem adják nevüket, de készek az újabb tárgyalásokra. Újév az intézetben Karácsony, Szilveszter... Ünnepeink sora, mikor csatádban, barátok között örülhetünk egymásnak, a kölcsönös szeretetnek, egy tán boldogabb új év reményének. És közben volt év vége és évkezdet más módon, máshogyan is. Például a Londoni körúti nevelőotthonban, amint Schmidt Andrea képei mutatják.

Next

/
Thumbnails
Contents