Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-15 / 12. szám

PÉNTEK, 1993. JAN. 15. BELÜGYEINK 3 A régi áron utazhatunk „Oly távol vagy tőlem, és mégis közel..." (Fotó: Nagy László) • SZDSZ és Fidesz: békés válás m Buszvár ókat kaptunk Csapó Balázstól Ezután következtek a jóval rázósabb kérdések, s ezekre lé­nyegesen több időt fordítottak a képviselők. A helyi adókról (idegenforgalmi, vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó) hosszú vita, majd szavazás következett. A közgyűlés nem tudott dönteni, az előteijesztett javaslatok nem kapták meg a kétharmados többséget. A Délmagyarországban is „felkonferált" helyi tömegköz­lekedés 1993. évi menetdí­jának megállapítása követke­zett. Hasonlóképpen hosszú vi­ta. majd az SZKV és a Tisza Volán igazgatóihoz intézett kérdések következtek, egy-két dologban meg is egyeztek, például abban, hogy legyen kombinált napijegy 80 forin­A városatyák a napirend előtti előadás és bejelentés után személyi kérdésekkel foglalkoztak, melynek során kinevezték a Makkosházi Általános Iskola igazgatóját, Bujdosó János biológia-testnevelés szakos tanár sze­mélyében. A dorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatójává Ocskó Margitot nevezték ki, míg a Pedellus Szolgálat vezetőjének személyéről nem döntöttek, hanem új pályázat kiírásában egyeztek meg. tért, de amikor újfent a vokso­lásra került a sor. akkor az adó­ügyben előállt helyzet alakult ki. Ezek szerint minden maradt a régiben, kivéve természe­tesen az ÁFA által növekedett jegyárakat, amiről nem a köz­gyűlés dönt. Ezek szerint az elkövetkezőkben a régi áron utazunk a városi tömegközle­kedésben és a bérletek ára sem változik. A közlekedési vitának volt egy rokonszenves epizódja is, jelesül, hogy amikor néhány képviselő a várakozóhelyek kiépttetlenségére tett megjegy­zést, dr. Csapó Balázs képvi­selő a város számára három autóbuszvárót kfnált fel ­ingyen. A közgyűlés köszö­nettel vette tudomásul a beje­lentést. Miután az elnöklő dr. Lippai • A tegnap este véget ért képviselő-testületi ülés után Jenei Ferenc, az SZDSZ frak­cióvezetője (aki egyeztette ál­lásfoglalását a Fidesszel) kije­lentette: -Mindenki számára köz­tudott, hogy a kormány a sze­mélyi jövedelem adó vissza­térítését a költségvetésben 30 százalékra csökkentette.így a szegedi költségvetés a tava­lyihoz mérten 666 millióval csökkent. A fentiek miatt a vá­ros rákényszerül arra. hogy a helyi adókban változást eszkö­zöljöji.Ez valamiféle városi jövedelem kiegészítés. De követnie kell az áfa-rendeletet is. például a tömegközlekedés díjaiban. Ezeket a rendeleteket az MDF-többségű parlament hozza meg, s a városoknak ehhez kell idomulniuk, a szegedi közgyűlésban a helyi MDF-frakció azonban konzek­vensen meggátolja meghoza­talukat. Ezen a közgyűlésen is, mind a helyi adókról, mind a tömegközlekedés díjainak megállapítását illető javaslatot Mit mondanak a frakcióvezetők? az MDF megvétózta. A KDNP nem, egy kivételével az előter­jesztésre voksoltak. Ezáltal ve­szélybe kerül a város műkö­dése, arról nem beszélve, hogy így a két közlekedési vállalat támogatására 160 millióval többet kell költeni a költség­vetésből...Az MDF a közgyű­lésen mindig azt hangoztatja, hogy a városért politizál. Ez a politika, amit most folytat, nem a városért, hanem a város ellen irányul. Koha Róbert, az MDF frakcióvezetője: - A közlekedési viteldíjak emeléséhez, mint ahogyan annak idején a távfűtési díjak emeléséhez sem járultunk hozzá, azért, mert akkor és most is azt kértük: tegyenek le Pál ebédszünetet rendelt el, az eddigi liberális frakció saj­tóértekezletet hívott össze és ezen ismertette a szétvá­lás lényegét. Jenei Ferenc (SZDSZ) elmondta, hogy a szerda esti közös határozat nem jelenti az eszmebeli különbözőséget és továbbra is együtt politizálnak majd a fide­szesekkel. Ezt erősítette meg Náfrádi Zoltán, a Fidesz új frakcióvezetője is, aki kijelen­tette, hogy a közelgő válasz­tások is közrejátszottak ebben a döntésben, s az együttműkö­dés mellett nem lehet külön véleményt is formálniuk egyes kérdésekben. Nagy Sándor, az SZDSZ szegedi szervezetének elnöke történelmi visszate­kintést adott a két párt helyi együttműködéséről és remé­nyét fejezte ki a további együttműködést illetően. A délutáni folytatásban megvitatták és módosították a közgyűlés idei első félévi munkatervét, a kárpótlási je­gyek fizetőeszközként való felhasználását, s döntöttek arról is. hogy a városi műjég­pályát nem adják 2043-ig bér­be. mint ahogyan az az elő­terjesztésben szerepelt, hanem: támogatták azt az indítványt, hogy a műjégpályát és bővítési területét bérlet formájában hasznosítsák. Magyarul: ismét pályáztatják. Támogatták a Szegedi Térinformatikai Rend­szer létrehozását és az orszá­gos pályázaton való rész­vételét, elfogadták a Szegedi Szahadtéri Játékok nézőte­rének rekonstrukciójára kiírt pályázat eddigi menetéről szóló információt, s támo­gatták a Városi Oktatási Ér­dekegyeztető Tanács meg­alakulását. Kisimre Ferenc elénk egy részletes költség­elemzést, ami alapján mi el tudjuk dönteni, hogy indokolt­e az emelés vagy sem. Ha lát­tuk vofna a 91-92. év költség­elemzését, akkor kiderülhetett volna az, hogy tett valamit a vállalat annak érdekében, hogy csökkentse a költségeket, vagy nem tett. Miután ezt nem tudjuk, úgy véltük: megala­pozott döntést sem hozhatunk. A helyi adórendelet pedig nem volt kidolgozva, teljesen kidol­gozatlanul került elénk. És az nem előterjesztés, ahol olyasmi szerepel, hogy „feltehetőleg nem jelent újabb terheket az adózók számára". Ilyen nincs! Az van, hogy kimondjuk: nem jelent újabb terheit az adófizetőknek, ezért és ezért. De maga az eljárás is törvény­sértő, mert csak akkor lehet adórendeletet módosítani év­közben, s ez akkor van, ha az nem jelent további terheket az adófizetők számára. Nincs a döntésünk mögött politikai dolog. Azt viszont elmondtam a közgyűlésen is. hogy rend­kívül népszerű azt a populáris demagógiát hangoztatni, hogy: a város azért kényszerül ilyen javaslatokra, mert az a csúnya kormány így rendelkezik... Ne feledjük el, hogy az elmúlt két és fél év során a 3130 önkor­mányzat „túl lett finanszí­rozva". Ez tény és való. Az év végén az önkormányzatoknak 120 milliárd forint tartós le­kötésű betétállományuk volt. Az biztos, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat s tudomásul kell venni, hogy az idén is válság­költségvetés lesz ebben az országban és megtenni a maxi­málisát, amit megtehetünk. K. F. ) / éhány éve még könnyű dolga volt annak, aki használt LkJ autót keresett a piacon: messziről látta, hány éves a járgány. A rendszámtábla betűjele árulkodott. Azután jött az új jelzés, amiben azt dicsérték a szakértők, hogy az avatatlan szemlélő nem tud meg belőle semmit. Se lakóhelyet, se az autó korát. Magánügyünk, hogy melyik városban, megyében lakunk. A gépkocsitolvajok azonban az elmúlt két évben kétségtelenül bebizonyították: az új rendszám fabatkát sem ér - könnyen hamisítható a három szám három betű kombinációja. Nosza cseréljük le ezt is! - mondják ma már a szakemberek. Igen ám, de időközben a kötelező műszaki vizsgák során az autópark felére már ezt a rendszámot csavarozták föl - több mint kétezer forintért darabonként. Elborul a polgár feje, s szentségei, amint azt hallja, hogy nemsokára az újat még újabbra szeretnék cserélni, pontosabban cseréltetni az ő kontójára. Emlékszem, annak idején magam is olvastam, hazai szakértőink hány nyugati országba látogattak tanulmányozni a rendszámokat. Csak ennyi telt tőlük ezek után? Most ugyanis egyes szakértők azt javasolják, hogy a rendszámokról vágják le a H betűt, s annak a helyén jelöljék valamilyen módon, hogy a rendszámot melyik megyében adták ki. Mondjuk úgy, hogy sorszámozzák a megyéket. De mi lesz, ha néhány év múlva maga az elavult megye-rendszer is összeomlik? Akkor újra vágunk és ragasztunk egyet a rendszámokon? Akadnak, akik elkerülhetetlennek vélik, hogy vadonatúj rendszámokat adjanak ki. A rendőrség már csak azért is ódzkodik ettől, mert a költségek igencsak magasra rúgnának. Természetesen ezt is az autósoknak kellene megfizetniük, véletlenül se azoknak, akik több évi tanulmányozás után kiadták a mostani rendszámokat. Az szinte már biztos, hogy a forgalmi engedélyeket lecserélik korszerűbbre: nehezen másolható és bonyolultan hamisítható okmányokra. f»" J endszám ügyben úgy tűnik, egyelőre nem lesz rend LLi nálunk. Talán fontolóra kellene venni, hogy le­állítsák az új táblák kiadását - mondogatják néhányan. Sokan megspórolhatnák az átmeneti megoldás költségeit. Különben, ha túl sokat cserélgetjük autóinkon a rendszámot, előbb-utóbb nyelvészeink kerülnek bajba: elvégre hogyan nevezhetnénk rendszámnak azt, amit egyáltalán nem a rend, hanem az összevisszaság ural? (f^rr^oX^anv Vagyonnevesítési mérleg Az átalakulás ugyan az el­múlt év végére még nem zárult le az 1410 mezőgazdasági szövetkezet mindegyikében, a vagyonnevesítésről azonban a vagyonmegosztó közgyűlések december 31-éig mindenhol döntöttek - tájékoztatta Becz Miklós, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője az MTI-t. A tulajdonváltás 5,6 millió hektárt érintett. A szövetkezeti vagyonból 289 ezer aktív tag, 350 ezer nyugdíjas, 20 ezer al­kalmazott és 484 ezer volt tag, vagy örökös részesedett. A közgyűlések 260 milliárd fo­rint szövetkezeti vagyont neve­sttettek, amiből 247 milliárd forint nagyságú - korábban va­gyonjegynek nevezett, örö­kölhető, eladható és forgatható értékpapír - üzletrész kelet­kezett. A különbségből a szö­vetkezetek, az üzletrészi tőke 10 százalékáig részjegyet jut­tattak. ennek a tagokkénti átla­gos értéke 20 ezer 900 forint volt. A vagyonnevesítés során, több mint 1,1 millióan jutottak átlagosan 216 ezer forinl vagyonrészhez: az aktív tagok 348 ezer, mfg a voit tagok és örökösök 101 ezer forinl értek ben személyenként. Kárpótlásra tavaly 1,9 mil­lió hektár földet különítettek el. 814 ezer hektárt a tagoknak és alkalmazottaknak, további ? millió hektárt pedig a rész arány-tulajdonosoknak különí­tettek el. Az. árverések le­bonyolítása után még 764 ezer hektár marad a szövetkezeti földből, amihez a tagok jtil­hatnak hozzá. • Az első percekben némi bo­nyodalom támadt, miután ki­derült, hogy egy potenciális ta­nú férje is ott üldögél a - há­romtagú - hallgatóság sorai­ban. végül azonban nem tessé­kelték ki. A szűk félórás inter­mezzo után kezdődött az ér­demi tárgyalás, azaz hangzot­tak el az első kérdések: „Miért alakította meg Molnár Sándor a Hanti Oilt és hogyan lett ott ügyvezető a Molnár és Társai Kft. tagjainak tudta nélkül? Mikor és hogyan tájékoztatta erről a kft.-t? Mikor kötött szerződést? Melyik magyar cég rendelte meg az olajat? Hová szállította? Ki kötötte a per szempontjából nagyon fontos 312 ezer tonnás szerződést ja­nuár 10-én, ha a Hanti Oil ala­pításának dátuma január 13.?" A kérdésre adott válaszok szerint a felperes üzleti érdek­ből alapította meg a Hanti Oil­a Bús kontra Molnár per Meghallgatások után - tanúk fellépése előtt t, s erről csak később, február­ban tájékoztatta a Molnár és Társai Kft.-t. A szerződés január 8 és 15 között köttetett, az orosz fél itt tartózkodása alatt. További vitás pontok: egy - megközelítőleg - 10-i szerződésre miként érkezhet már 12-én olaj, egy február 18-i dátumozású kiviteli engedély alapján hogyan lehet olajat szállítani január első felében? A helyzetet csak bonyolítja, hogy ez a februári engedély január 1. és május 1. közötti időtar­tamra vonatkozott. Kérdésekre válaszolva Mol­nár Sándor elmondta, hogy a Kártérítést követel a Bús és fia Kft., ötvenmillió forint­tal perli Molnár Sándort - írtuk szeptember 29-én, majd november 4-én. Tegnap harmadik alkalommal tárgyalta az ügyet a bíróság, s ezúttal - a személyes meghallgatás keretében - a felperes képviselője tett fel kérdéseket Mol­nár Sándornak. két olaj szerződést ugyanazzal a céggel kötötte, az elsőt, a Mol­nár és Társaira vonatkozót, még Búsékkal egy Andrej Gru­szák nevű úrral, a január eleji Hanti Oilossal kapcsolatban azonban nem tudja megnevez­ni a személyt. Külső szemlélő számára úgy tűnik, egyelőre nem sikerült tisztázni, hogy a január 12-14 között Fé­nyeslitkére érkező olaj Molnár címkéje a Molnár és Társai Kft.-t jelenti, vagy Molnár Sándort, s így a Hanti Oilt. A felperes becsatolt két, a Hanti Oil orosz partnerének ve­zérigazgatói aláírásával ér­kezett, Molnár Sándornak szóló levelet, amelyek tartal­mát úgy értelmezi, hogy a ja­nuári 25 ezer tonna olaj cím­zettje a Molnár és Társai Kft. Ezzel szemben az alperes jogi képviselője kérte azt a faxot is, amelyre az első levél válaszul érkezett, miután annak - Mol­nár Sándor által vitatott - tar­talma ilyen előzményre enged következtetni. A másik, április­ban kell, ugyancsak becsatolt levél nem jutoll cl az alpereshez. A per sok közül talán egyik sarkköve, hogy az első Hanti ­akkor még Invest - cégbejegy­zési kérelmét Bús úr kinek a felhatalmazásúval vonla visz­sza; hogyan kapcsolódik ez ah­hoz, hogy az orosz partner nem letle le a szükséges ötven ezer dollár vagyoni hozzájárulást plussz a hatezer dollárt az üz­letrészért; kinek a hibájából nem talált fogadóképes társasá­got a szerződéskötés ügyében ér­kező orosz, fél: a helyzetet men­teni akaró második Hanti gyors tető alá hozása volt-c az egyet­len megoldás; egy ügyvezető alapíthat-e konkurenciát jelen­tő társaságot? Kcrdés bőven maradt a kö­vetkező, egész naposra terve­zett március közepi tárgyalási fordulóra is, amely azonban így sem lesz elegendő az. összes tanú - szeinl>csítéssel is tarkított - meghallgatására. Hosszú folytatást a számít­hatunk. Kovács András

Next

/
Thumbnails
Contents