Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-11 / 8. szám

HÉTFŐ, 1993. JAN. 11. ^^^ Egy Gazember Szegeden HAZAI TÜKÖR 5 Szerződött a város és az Akadémia • Új év, új stílus m Az alkotó ember az érték m Pénz a tudoményra • „Nagyon leiszenek Csutka dolgai" a Torgyán imái akart, Friderikusz kitöri • Nem vállalt titkos iratok Waszlavik Gazember László, foglalkozását tekintve rocksámán, nemrég tette tiszteletét a Szegedi Ifjúsági Házban. A nagysikerű szabadest után beszélgetünk az igaz magyar Gazemberrel. • A múltkorjában a Zsaru magazin címlapjáról mo­solygott rám kedves arcod, s a kép alatt a felirat: Meg­vagy Gazember! Hogy kap­tak el téged a zsaruk? - Buzgón érdeklődtek utá­nam, kérdezősködtek minden­fele, s azt hiszem, a postán fu­tottam össze a rendőrséggel. Mondták rögtön, hogy engem keresnek. • Mire gondoltál először? - Mindenre, amire ilyenkor lehet. Végül elárulták, egy in­terjúról lenne szó, s mosakod­tak is egy kicsit, hogy tudják mi a véleményem a belügyről. • Hogy kerültél a Frideri­kusz-showba? - Nem akartam egyből oda­menni, sokáig gondolkodtam rajta. Régebben gyakran szere­peltem Friderikusszal vidéki művelődési házakban, s akko­riban egész jó műsorokat csi­nált. • Szerinted nem cirkusz volt amit csináltál? - Biztos, hogy volt benne, s egyéniségemhez hozzátartozik ez is. De a feltett kérdésekre én mindig komolyan válaszoltam. Sajnos vágták a műsort, így néhány fontos rész kimaradt. Volt például a királyi vacsora, ahol az aznap fellépők ültek az asztal körül, s egy illemtanárnő segédletével kellett 11 késsel, villával különböző ételeket megenni. Itt kisebbfajta bot­rány tört ki, amit például egy az egyben kivágott. Torgyán azzal kezdte, hogy náluk kis­gazdáknál vacsora előtt el­mondják az imát, akkor fog­junk hozzá. Ettől a perctől Fri­derikusz nem tudott megszólal­ni, hosszú időn keresztül nem jött ki hang a torkán, végül ki­tört, s innentől nem volt sza­lonképes a műsor - ezért is hagyhatta ki. Nekem is hoztak rákot, csigát meg mindenfélét, amit én nem kértem, mondván, hogy nem magyar ételek. • Menjünk vissza az egye­temi évekig. Nagyon raci­onális pályára készültél, hi­szen a SZU-ban, Lemberg­ben végeztél villamosmér­nökként. Hogyan küzdötted le magad rocksámánná, ze­nész-filozófussá ? - Talán a legfontosabb, hogy mindig szerettem teljes keresztmetszetében átélni az életet. Hazajövetelem után mű­szaki fordítóként helyezkedtem el, mellette zenekarokat csinál­tam, képzőművészekkel ismer­• Az első. kisszínházi be­mutatkozás 1990-ben volt, a Don Giovanni koncertszerű előadásával és Figaro-részle­tekkel - Busa Tamással, Bálint Zsuzsával, Lőrinci Zoltánnal, Fazekas Zoltánnal... Azután az emlékezetes Varázsfuvola­produkció következett 1991­ben. Gémes Szilvia és Fazekas Zoltán is a verseny nyertesei között volt. Pál Tamás vezény­letével és kamarazenekarának közreműködésével előadták Mozart A színigazgató című csillogó egyfelvonásosát. Most pedig, hétfőn este 7-kor a Sze­gedi Nemzeti Színházban mu­tál be három egyfelvonásos operát a Vaszy-stúdió, a Kon­zervatórium ének-'és zenekara, valamint Musica Parlante együttese. A stúdió alapítóinak és „ke­resztszülőinek", a Berdál ­Sinkó mesterpárosnak legte­hetségesebb tanítványi mellett szerepet kaptak-vállaltak most is a fiatal, posztgraduális kép­kedtem meg, megalapítottam a Bizottságot. • Kormánydelegációknak is fordítottál. - Jó tolmács voltam, a mi­niszter-helyettesi szint volt a legmagasabb, ahol fordítottam. • Már akkor is ilyen hosz­szú hajad és bajuszod volt? - Igen, csak anyám rám­adott egy öltönyt. De még így sem illettem bele soha a képbe. Lehetett volna belőlem sokkal felkapottabb tolmács, ha meg­felelő külsőt veszek fel. Igazá­ból a tomácsolást iskolának tartottam a nyelvtanulásban. Körülbelül két évig csináltam, s ez elég volt ahhoz, hogy tíz évig szakfordításokkal keres­sem a kenyerem. • Miután otthagytad ezt az állást, és zenekarokban működtél, nem tüntetett ki a rendőrség megkülönböz­tetett figyelmével? - Tudomásom erről nem volt, de az is igaz, hogy a bizalmas, vagy a titkos iratok fordítását soha nem vállaltam el. • Mit szólsz a Feró új le­mezéhez, a Vidám Magya­rokhoz? Nem is olyan rég többen össze akartak titeket zésben résztvevő énekesek, mint Altorjay Tamás, Lőrincz Zoltán, Fazekas Zoltán, sőt az egykori tanítvány. Bárdi Sán­dor is. Ő egyébként egy másik műfajban debütáns: a hétfői előadás különlegességége, magyarországi bemutatója lesz az Amahl és az éjszakai láto­gatók című Menotti-mű, amelynek Bárdi nemcsak az egyifc szereplője (Gáspár), ha­nem a szöveg fordítására is vállalkozott. A Gyermek szü­letése, a „Háromkirályok" útja köré fonódó történetek egyikét feldolgozó későromantikus Menotti-egyfelvonásosra a Konzervatórium Kanadából hazatelepült fiatal tanára, Rei­ninger Zsuzsa hívta föl a stú­diósok figyelmét. A nagyze­nekart igénylő, táncbetétes (a Tömörkény növendékei Pálné veszíteni, mondván ő MDF­es, a te szíved pedig a kis­gazdákhoz húz. - Én ilyen mereven nem po­litizálok. Alapjában véve kor­mánypárti vagyok, de nem tud­nám megmondani, hogy me­lyik párthoz húzok. Feró sok­kal konkrétabb dolgokhoz tud csatlakozni. Nekem egy időben voltak vele veszekedéseim, hi­szen nemrégen a Demszkynek volt jóbarátja, a múlt rendszer végén pedig már elég jól beil­leszkedett. Dehát nem is ez a gond, hiszen az emberek egy része ilyen, a másik pedig olyan beállítottságú. Engem in­kább az zavart, hogy láttam, anyagilag nem mindig tiszta dolgok zajlottak a háttérben. • A szigeten lévő Viszlát Iván fesztiválra gondolsz? - Igen, annak idején írtam is ezekről, én az erkölcsi ol­daláról fogtam fel ezt a dolgot. Nem merem azt mondani, hogy most formálisan egy ol­dalon vagyunk. Ugye, a Feró is nagy csurkás lett... • Te is az vagy? - Igen, nekem nagyon tet­szenek a Csurka dolgai. Me­rész valaki, de ez nem feltétle­nül rossz. Biztos, hogy nagyon Ugjai Ilona és Tóth László koreográfiáját táncolják) darab igazán komoly stúdium az énekes és zenész közremúkö­Fotó: Schmidt Andrea kellemetlen stílusa van, de na­gyon sok igazság van, szerin­tem, abban amit lefr. Bár egy oldalon állunk Feróval, megint van egy picike fal köztünk, mert ő mindig na­gyon direkt módon ugrik vala­ki nyakába - hol az ellenzéké­be, hol a kormánypártéba. Én nem vagyok ennyire odatapa­dó, nem is mentem pártokat tá­mogatni. • Kértek rá téged? - Szoktak kérni, s mindig elmegyek minden helyre ahová hívnak. Amikor Narancs klu­bokba megyek, akkor elmon­dom - viccet csinálok belőle -, hogy kisgazda üdvözletemet küldöm neki. Azt hiszem, min­den dolgomon érződik, hogy számomra a nemzeti értékek igazán számítanak. • Utoljára egy teljesen po­litikamentes kérdés: fe Lu­gossynál laksz egy sufni­ban, sovány testeden fe­szülő" trapézgatyód és ki­nyúlt pulóvered sem a leg­utóbbi divat szerint készült, fellépéseiden viszont egy Sony DAT-ról szólnak az alapok. A sajátod egyéb­ként? - Igen, természetesen. Szá­momra ezek a fontos dolgok, mindig arra költök amivel ze­nét barkácsolok. Azt veszem meg meg, amivel stúdiózni tudok, ami pedig fényűzés és szórakozás... • ...például enni, ruház­kodni? - Igen, meg háttérzenét hallgatni és a többi. Televízió­készülékem sincsen. Takács Viktor dőknek egyaránt. Acél Ervin vezényel, s a Konziban szín­padi gyakorlatot tanító rende­ző, Horváth Zoltán állítja szín­A Lippai Pál polgármester és Telegdy Gyula kézjegyével ellátott okmányban fölsorolták azokat a tevékenységi terüle­teket és formákat, amelyekben és amelyekkel kölcsönösen se­gíthetnek egymásnak, a város minden polgárának hasznára. Az akadémiai bizottság, amelynek tagjai szervezetten, szakmai bizottságokban dol­goznak, az önkormányzat ha­sonló szakmai bizottságainak ajánlott együttműködést min­den tudományos kutatást igénylő probléma megoldásá­hoz. A nemzetközi elismert­ségnek örvendő és széles kap­csolatrendszerrel rendelkező tudósok e szakmai ismeretsé­geket készek „bevetni" Szeged nemzetközi összeköttetéseinek gazdagítására. Innovációs fejlesztések elhatározásakor szívesen konzultálnak, a tervezett szegedi innovációs park és az informatikai köz­pont létrehozásában résztvesz­nek. Az önkormányzat tulajdon­képpen akkor teszi a legtöbbet, ha elfogadja a fölajánlott se­gítséget, ha igényli az aktuális feladatok megoldásához a ku­tatók szakmai eredményeit és álláspontját. A szerződésben mindenesetre azt is rögzítették, hogy a város vezető testületei nem egyszerűen elfogadják, hanem kezdeményezik a közös munka alkalmait. A kölcsö­nösen hasznos tevékeny­ségekhez, a SZAB< működé­séhez, a tudományos közélet pezsdítéséhez - a mindenkori lehetőségei szerint - költ­ségvetési támogatást ad a vá­ros. Az aláírási aktusra meghí­vott akadémikusok egyöntetű véleménye volt, hogy végre nemcsak szavakban, hanem valóságosan igénylik a város vezetői az itt összpontosult szellemi potenciál mindenna­pos hasznosítását; az pedig a re - nemcsak a Menotti-operát, hanem mind a három darabot. Ez a magyarországi bemu­tató az est záródarabja; a nyitó szintén Menotti-mú, A telefon című vígopera (vezényel Acél Ervin). A kettő közé pedig az eredetileg is „intermezzónak" szánt Pergolesi-kétfelvonásost, Az úrhatnám szolgálót iktatták. A zenei stílustanulmányokra is kiválóan alkalmas mú előadá­sában a Meszlényi László­vezette, 15 tagú konzer­vatóriumi barokk zenekar, a Musica Parlante működik köz­re. A szereposztás: A telefon Lucyja Tóth Mónika, Ben: Fa­zekas Zoltán; Az úrhatnám szolgáló címszerepét Jani Gabriella énekli, az agg­legényt Lőrincz Zoltán, Ves­ponét Fazekas Zoltán alakítja. A magyarországi bemutató A dél-alföldi régió tu­dományos kutatóit ösz­szefogó Szegedi Akadé­miai Bizottság (SZAB) az elmúlt hét végén meg­tartotta hagyományos klubrendezvényét: újévi fogadást adott tagjai számára. A bensőséges ünnepségre, amelyen Telegdy Gyula akadémi­kus. a SZAB elnöke kö­szöntötte tudós kollégáit, kivételesen kapott meg­hívót az idén az újság­író: ezt az alkalmat használta föl ugyanis a területi akadémiai bi­zottság és a szegedi ön­kormányzat vezetősége, hogy első embereik ün­nepélyesen aláírják a SZAB és Szeged város önkormányzata együtt­működési szerződését. távlatos gondolkodás jele, hogy a gyakorlatban nem köz­vetlenül hasznosítható ku­tatásokat is, a tudományos köz­élet fórumait is pénzzel tá­mogatja az önkormányzat. Ilyen még nem volt, mondták. Lippai Pál kijelentette, hogy a szegedi szellemi élet, a tudo­mányos és kultúrális szféra fejlesztése nem választási ló­zung volt polgármesteri prog­ramjában, hanem egyik leg­főbb, s reményei szerint va­lóban elérhető céljának a megfogalmazása. Igyekszik gyakorlatias lépéseket tenni ezért, ilyenek a szerződésben jelzettek is. Kiemelte, hogy egyik legfontosabb munka­területének tartja az ered­ményes alkotó munka minél jobb feltételeinek biztosítását Szegeden, mert meggyőző­dése, hogy ez a város vala­mennyi polgárának hasznára válik. Sulyok Erzsébet gárdája: Olasz Ágnes (egyéb­ként fuvola tanszakos) a kisfiú, Amahl; az anyja szerepében Soós Emesét halljuk, a három király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár: Bárdi, Altoijay, Lő­rincz; az inas: Bonecz Tamás. Végül néhány szó - prózai dolgokról. Mint minden művé­szeti vállalkozás, ez a a mű­vészutánpótlást és a közönség gazdagabb músorválasztékát egyaránt szolgáló, a szegedi művészeti élet pezsgését mu­tató bemutató is: pénzbe kerül. Az anya- és rokonintézmé­nyek, a konzi és a színház, az Operabarátok Egyesülete, sok művész és tanár áldozatos munkája, az összes közremű­ködő megfeszített igyekezete ­mind nem lett volna elég. Az USA budapesti nagykövetsége mellett - stílszerűen - „tele­fonközeli" nagyvállalatok, a MATÁV és a Westel szpon­zorálja a produkciót. Sulyok Telelónia - a színpadon és a kulisszák mögött • Ma; a Ilaszy Operastúdii produkciója m Egyfelvonásosok, közjátékkal Azt mondhatnánk, törvényszerűen fejlődött opera­játszási stúdióvá Berdál Valéria és Sinkó György éne­kesképző műhelye. A kitűnő énekművészek pedagógusi működésének legendás eredményei (nem egy tanít­ványuk lett az operaszinpad sztárja), még Vaszy Viktor idejéből örökölt-követett ideájuk, az ensemble-kultúra ápolása, s nem utolsó sorban a konzervatórium s a szege­di operarajongók egyesületének léte és hathatós segítsé­ge, sokak önzetlen munkája összegeződött, amikor meg­alakult a Vaszy Operastúdió. Ma már nyilvánvaló, hogy nemcsak a konzervatórium növendékei, az ének- és zene­művészek utánpótlása nyert értékes „gyakorlóterepet", az operai, zenekari, énekkari működésre felkészítő fó­rumot; hanem a város művészeti élete is gazdagabb lett.

Next

/
Thumbnails
Contents