Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-07 / 287. szám

Davis Kupa Előny az amerikaiaknál A Davis Kupa döntőjében a második napon a páros mérkőzésre került sor. Az amerikai John McEnroe, Pete Sampras duó hatalmas 4 óra hosszat tartó küzdelemben 3:2 -re győzte le a svájci Jákob Hlasek, Marc Rosset kettőst Ez az eredmény azt jelenti, hogy a svájci csapatnak mindkét hátralévő egyes mérkőzést meg kell nyernie, ha el akarja hódítani a taniszezők Davis Kupáját SPORTlIA A DELM AG YARORSZAG KFT. MELLEKLETE Egy hang a nézőtérről: „Nektek ezt hozta a Télapó! Tisza Volán SC - Pécs 33-19 ## Bartók ismét a mezőny fölé nőtt. (Fotó: Gyenes Kálmán) A csoportmérkőzések során remekül menetelt a Tisza Vo­lán kézilabda csapata, sőt hazai pályán ki sem kapott. Pedig az ellenfelek között olyan együt­tes is szerepelt, mint a Vesz­prém, amely pedig a legjobb európai gárda ebben a műfaj­ban. Aztán, egy hete kicsit megbotlott a Volán, s a vezető edző. Kővári Árpád azért ag­gódott, vajon talpra áll-e csa­pata a rájátszás előtti utolsó ha­zai mérkőzésen. Már a találkozó legelején olyan káprázatos dolgokat lát­hatott a közönség a hazai játé­kosoktól, ami egyből vastapsra késztette a nézőtéren helyet foglalókat. Nem csoda, hiszen Bartók szenzációsan brillíro­zott. Fekete pedig parádésan védett néhány nagyon nehéz lövést. Majd a nyolcadik perc­ben, amikor már kilenc gól esett, azt is megállapíthattam, hogy találatokból nem lesz hi­ány a mai napon. Csak az volt kérdéses, hogy milyen meg­oszlásban? A félidő harmadá­hoz érve viszont már az sem volt kétséges, hogy melyik együttes játékosai mellé kerül több strigula. Nos, ekkor az a csapat volt jócskán előnyben, amelyikben Bartók szerepelt,, aki az első tíz percben Bartók­parádét rendezett. Ez a kézilab­dás pedig a Volánban játszott: szerelt, indított, indult, lőtt, s gólozott. A pécsieknél viszont nem volt vezéregyéniség, aki összekapta volna úgy jó bara­nyaisan a társaságot. A padon pedig ott ült az idegenlégiós Moszkalenkó, aki mellesleg 140 centimétert emelkedik helyből felugorva. Tényleg, miért nem küldte pályára Kole­szár György edző azt a játé­kost, aki pénteken tízszer is be­talált a dunaújvárosiak kapujá­ba? - Játékosom nem érzi még igazán a csapat ritmusát, ezért csak a félidő közepén szoktam beküldeni a pályára...- mondta az edző. Most is így történt, s bemu­tatkozásul Moszkalenkó bünte­tőt hibázott. Tényleg szoknia kell a ritmust, amit valahogyan az első 15 percben a szegediek balszélsőjének Avar György­nek sem sikerült felvenni, két­szer is ziccerben hibázott. Majd önkritikusan kirohant a kispadhoz és cserét kért: - ÉrezJem, nem megy a játék úgy ahogy kell, s nem akartam hátráltatni ballépéseimmel a csapatot, ezért inkább cserét kértem. Egyszerűen nem értem miért voltam annyira tele fe­szültséggel... - A heteseket, azért agya­fúrtan, közönséget nevetésre fakasztva értékesítetted - pró­bátam vigasztalni a játékost. - Hátha még ezt sem oldot­tam volna meg...? - nézett rám kérdően. Szerencsére az őt helyettesí­tő Dobos László megragadta az alkalmat, s a támadásokban igazán otthonosan mozgott. Ugyanígy a másik oldalon Oszlánczi, aki keresztbe futá­saival igencsak összekuszálta a pécsi játékosok agytekervénye­it. Igaz, a kiváló szélső ma nem gólozott úgy. ahogy szo­kott, azonban helyette, elvé­Kézilabda NB. I. log - kommentálta az esemé­nyeket Kővári Árpád. Min­denesetre Németh továbbra sem fért a bőrében, ugyanis Csavarral, a derék erdélyi ma­gyarral akaszkodott össze, s aki ismeri a volán játékosát előre tudhatta, ebből csak Né­meth húzhatja a rövidebbet. Nem is tetszett a pécsi beállós­nak Csavar pörgetése, s amikor viszonozta azt, már a játékve­zetőknek kellett rendet terem­teni. A vége kettős kiállítás lett. No, ezeket az események arra is jók voltak, hogy az egy­hangúvá vált találkozót kicsit szi nézzék. S, a mérkőzés egésze ho­gyan tetszett az edzőknek? íme két nyilatkozat: - Nyuszik voltunk...! - kom­mentálta az eseményeket Kole­szár György a pécsiek mestere. A Tisza Volán SC vezető edzője természetesen bőbeszé­dűbb volt: - Sok jó teljesítményt látha­tott a közönség, aminek na­gyon örülök. De, még mindig hangsúlyozom, nem engedhető meg olyan mérkőzés, mint a nyíregyházi. A csoportmérkő­zés két utolsó találkozóján fő­leg a tartalék játékosok jutnak szóhoz, ugyanis az ózdi és a dunaújvárosi találkozók a rá­játszás szempontjából már nem érdekesek. Ezeken a partikon a jövő érdekében akár a vere­séget is felvállaljuk, persze szem előtt tartva, hogy mi min­dig nyerni szeretnénk - nyilat­kozta Kővári Árpád. Tisza Volán SC - Pécs 33­19(18-10) Szeged, Városi Sportcsar­nok, 1800 néző. Vezette: Ladiszlai, Tavarnai. Tisza Volán SC: Fekete ­Oszlánczi 3, SÁNDOR 6, MEZEI 5, Borsodi 2 (1), BARTÓK 8, Avar 3 (3). Csere: Dobos J. (kapus), Ördögh, Do­bos L. 2, Csavar 2. Osztojics 2. Vezető edző: Kővári Árpád. Edző: Börcsök József. Hétméteres: 4/4, ill. 2/1. Kiállítás: 6, ill. 6 perc. CS. GÁT LÁSZLÓ A B-csoportos női vb-n gezte azt Mezei. Sándor és Bartók. Jóvoltukból, a 22. percben már hét gól előnnyel vezetett a Volán. A fordulást követően a játék képe csak annyiban változott, hogy a szegediek még imponá­lóbban támadtak, s 20-11-nél a nézőtérről egy szurkolói hang így kacsázott a pécsiek kis­padja felé:,, Nektek ezt hota a Télapó!" Hát, bizony a szegedi játékosok a továbbiakban sem voltak sóherek jól megtömték a pécsiek „puttonyát". A máso­dik félidő 16. percében ugyanis már 27-14 volt az eredmény, ami azt jelentette Kővári Ár­pád számára, hogy bevetheti a tartalékokat is. Nos, Osztoji­csék is megállták helyüket, igaz a volán játéka kicsit halo­ványabb lett a kelleténél, s a védekezés sem ment olyan sí­mán. Emberhátrányos helyzet­ből Osztojics ugyan gólt szer­zett. azonban a pécsiek is két­szer bevették Fekete kapuját. Majd Bartók és Németh ütkö­zött a szegedi kilences előtt, s hogy melyikük nem ismerte a kresszt nem tudni, mindeneset­re Bartók a földön maradt: - Csaba kapott egy jókora „medvepuszit" a vádlijába, de szerencsére nem komoly a do­Magyarország végzett az első helyen A vasárnapi két helyosz­tóval befejeződött a litvániai női kézilabda világbajnoki se­lejtező. A vilniusi sportcsar­nokban előbb a litván-svéd bronzmérkőzést rendezték meg. majd a magyar és a cseh­szlovák válogatott csapott össze, hogy eldöntse az első hely sorsát. Á döntőt a magyar és a csehszlovák válogatott vívta. Előbbi együttes veretlenül juott a fináléba, utóbbi viszont a csoportküzdelmek során két összecsapását is elveszítette, és csak jobb gólkülönbségének köszönhetően folytathatta me­netelését valamelyik éremért. Laurencz László szövetségi kapitány nem tartott ettől a ta­lálkozótól. mert érezte, hogy játékosai mind jobban formába lendülnek, meg aztán a cseh­szlovákok korábban sem je­lentettek igazán komoly aka­dályt. Jó példa erre a tavalyi olaszországi C-világbajnokság, amelyen a magyarok „kiüté­ses" győzelmet arattak. Most hasonló teljesítményt nyújtot­tak, s valósággal padlóra küldték az ellenfelet. A litvániai női kézilabda vb­selejtező döntőjében: Magyarország - Csehszlo­vákia 32-22 (17-8) Vilnius, 3000 néző Vezette: Borresen, Strand (nörvégok) Magyarország: Hang - Szilágyi 10/2, Bo­csiné, Oravecz 3, Kökény 1, Varga 5, Erdős 5/2. Cserék: Meksz (kapus), Hochrajter 1/1, Pádár, Feketéné 2, Tóth né 5 Csehszlovákia: Cema - Hlavata 4. Koleca­niova 2, Braunova, Ospisilova 1, Korandova 8/6, Cumplova. Cserék: Tarhaiova (kapus), To­masovicova 1, Prekopova 6/3, Krbova, Kostkova. Hétméteresek: 5/5, illetve 10/9. Kiállítások: 12 perc mindkét oldalon. A litvániai vb-selejtező végeredménye: I. Magyarország, 2. Cseh­szlovákia, 3. Svédország, 4. Litvánia, 5. Spanyolország, 6. Bulgária. 7. Hollandia, 8. Fran­ciaország, 9. Koreai NDK, 10. Japán, 11. Olaszország. Ifjúsági kick-box Európa Kupa Egy rendezvény, amelynek jövője van Lehet, hogy korunk erő­szakkal telítettsége, az erő­szakkal szembeni védekezés teszi, de a gyermekek és a fiatalok körében egyre nép­szerűbb a küzdősportok vala­melyik vállfaja, s ezen belül is az, amelyik az önvédelemre, a magabiztosságra neveli, tanítja meg azt, aki erre igényt tart. A népszerűséghez hozzájárul az a tény is, hogy a magyar spor­tolók az utóbbi években igen figyelemreméltó eredményeket értek el a küzdősportokban a nemzetközi porondon is. Mindezek tudatában nem le­pődtem meg, amikor szom­baton délelőtt az újszegedi Sportcsarnokban szinte zsúfolt nézőtér, s a földből még alig kilátszó kis emberpalántáktól már a felnőtt kort elért „harcosok" a küzdőtért be­népesítő egész hada fogadott. A lelátókat a küzdőfelek szülei, hozzátartozói, vagy csak éppen e sportág szerel­mesei, a kijelölt területeket pedig azok, akiknek megte­remtették a lehetőséget arra, hogy a kemény edzéseken ta­nultakat nyilvánosan is bemu­tathassák. A szeptemberben alakult nemzetközi utánpótlás karate szövetség nagyon rövid idő alatt bebizonyította létrehívá­sának szükségességét, létének életképességét, hiszen néhány hét után már rangos nemzet­közi verseny szervezésével hívta fel magára a figyelmet. S az, hogy az első ifjúsági kick­box Európa Kupát éppen Sze­geden rendezték meg, nem volt véletlen, hiszen a nemzetközi utánpótlás karate szövetségnek Fekete Péter személyében szegedi elnöke van, egy olyan ember, aki oroszlánrészt vállalt abban, hogy ez, a fiatalok nagy tömegét megmozgató nem­zetközi vetélkedő létrejö­hessen. A zongoracipeléstől a vezénylésig szinte mindent magára vállalt, s még a ver­seny kezdése előtt néhány perccel is talált magának el­foglaltságot. hol itt, hol ott tűnt fel. - Sajnos, késésben vagyunk, de az utolsó pillanatokban is érkeztek nevezések, s nem akarunk senkit elutasítani, még akkor sem, ha a nevezési listákat már lezártuk. Mások viszont, akik jelezték jöve­telüket, nem érkeztek meg, így újra kellett sorsolnunk - mond­ta kissé idegesen. Tizenegy óra tájban aztán végre minden rendben lett, fel­csendültek a Rákóczi induló akkordjai, bevonultak a csapa­tok, amelyek tagjainak a Mi­kulás (főleg gyermekekről lévén szó) kis ajándékokkal kedveskedett. Amikor aztán mind a 336 harcos felsorako­zott az alkalomhoz illő, ele­gáns ruhába öltözött német, cseh, ukrán, magyar és más nemzetiségű bírák előtt, meg­kezdődött a legkisebbek és a nagyobbak lassított filmként ható bemutatója, melyet nem egyszer kísért nagy taps a né­zőtérről. Fekete Péter megnyi­tó szavai után aztán öt küz­dőtéren egyszerre álltak szem­től szemben a felek, hogy még a késő esti órákban is viaskodjanak az elsőségért, a minél jobb helyezésekért. Az­tán mind a fiúknál, mind a lányoknál valamennyi súlycso­portban kialakult a végső sor­rend, gazdára találtak a szebb­nél szebb díjak, az a sok játék, ami egész nap ott díszelgett ki­állítva és vonzotta főleg a leg­kisebbeket a szemlére. Amikor végleg legördült a „függöny", a versenyzők, versenybíró, szervező és néző egyaránt állapíthatta meg: érdemes volt megrendezni a gyermekek nagy vetélkedőjét, hiszen az ide látogató német, cseh, ukrán, krími és magyar versenyzők sokat tanulhattak egymástól. (Folytatás a 2. oldalon) A szegedi Nádasdi Szilvia (jobbról) újabb pontot szerez (Fotó: Hárs László )

Next

/
Thumbnails
Contents