Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-01 / 282. szám

KEDD, 1992. DEC. 1. SPORT 9 Amikor nagyobb a labda, mint a baba Nem csak az öregfiúk szórakoztatták a nagyérdeműt... •WMIIIIi IIIIIMII IIIMBMMMMBBMBWMMaMMMMMMBBMMiiaMWMBMMWI Miből lesz a cserebogár? Feltehetően erre volt kíváncsi az a néhány száz „megátalkodott" focirajongó, aki nem átallotta a családnak szánt vasárnapi otthonlétet felcserélni a Zsiráf Kupa névre keresztelt - labdarúgópalánták számára kiírt - teremtornára, s kibattyogott az újszegedi Sportcsarnokba, hátha összefut egy kis „Nyil"lal, vagy netán táncolni lát egy bábkorszakát élő új „Törő"-\e 1. A választ még nem tudjuk, ígémi nem ígérünk - mert az ígéret szép szó... -, de valami van... Bizony isten libabőrös lett az ember karja, ahogy nézte ezeket az 5-10 éves gyerekeket, azokban a sokszor térdig érő gatyákban, azokkal a kis fogpiszkálókkal, némelyik akkora volt, mint a labda, sokszor attól féltünk, eltörik a lába, ha belerúg. De aztán kiderült, ezek a gyerekek rég kinőttek abból, hogy aggódjunk értük, olyan magabiztosan gyömöszkölték a bogyót, mintha azzal születtek volna. Megdöbbentő volt, ahogy túllépve a grundfoci általános szabályain - szerezd meg a labdát, rohanj az ellenfél kapuja felé s lehetőleg lődd is be -, a szigorú taktikai megszorításokat betartva, elképesztő szervezettséggel küzdöttek a győzelemért. Vessenek a börtön legmélyébe, de még a „catanaccio" jegyeit is felfedezni véltem néhány csapat játékában. Néha azért kiderült, hogy gyerekekről van szó. Leginkább akkor tűnt fel, amikor sikerült a hálóba továbbítani a játék tárgyát. Ilyen önfeledten - azt hiszem - csak ezek a kis palánták tudnak örülni. A tortán azt a bizonyos habot a nem oly' túl régi idők, nem oly' túl öreg focistái jelentették. Az egész Zsiráf Kupát tető alá szervező és anyagilag is támogató Lazányi Béla, a LACHOMEX Kft. vezetője lehetőséget kapott arra, hogy az általa összeszedett csapattal, az úgynevezett Zsiráf Klubbal megmérkőzzön Szeged jelenleg legjobbnak vélt kispályásaival. A Zsiráf Klub a sasszemű szakértők rögtön észlelték - szinte teljes egészében megegyezett a Radnóti Hétfőkön sikeresen szereplő Radnóti gárdájával, míg az ellenfél csapatában ilyenek varázsoltak, mint Kun. Deák, Kutasi, Kőhalmi, Orosházi, Polyvás T., Móricz-.. A meccsen „Tündér Lala", „Deka", „Kövecs" és a többiek csinálták a nagyobb hókusz-pókuszt, de a zsiráfosok az „Ikrek" vezérletével módfelett szívósan ellenálltak, és a végén egy békésnek egyáltalán nem nevezhető 4-4-es döntetlennel kínálták meg a „menőket." A picik a pálya szélőről nem egyszer tátva maradt szájjal figyelték az eseményeket. Mindenesetre lesz mire emlékezniük... A korosztályok szerint két csoportra osztott csapatok kétszer 15 perces mérkőzéseken döntötték el, melyikük a jobb. A nemes versengésben az 5-8 évesek között a bácsalmásiak vitték a pálmát a Kodály téri Általános Iskola és a Szeged III-as csapata előtt. A 8-10 évesek között a Lócz/'-mester által dirigált és a Dél Sportja mezét viselő, valamint támogatását élvező Makkosházi focisuli pontveszteség nélkül előzte meg a Szálai vezérelte Szeged I. és Szeged II. csapatát. A közelgő Mikulásra is figyelemmel, a lelkes kis focistákat az eredményhirdetésnél csomaggal lepték meg a szervezők, az első helyezést szerzettek pedig egy-egy bőrlabdával lettek gazdagabbak. Sokáig baj volt, nincs aki foglalkozzon ezzel a korosztállyal, nincs, aki szereplési lehetőséget biztosítson nekik. Hát most közel száz embert - játékosokat, edzőket mozgatott meg ez a torna, s nagyon reméljük, először, de nem utoljára... P.J. A makkosházi Dél Sportja-focisuli tanulói nyerték a Zsiráf Kupát. Talán nem véletlenül... A Szalai-focisuli nebulói is szép dolgokat produkáltak Zámbori Gábor a nagypapa kritikáit szereti Nekem először is itt kellene bizonyítanom..." „Jó kis csapat, van bennük fantázia" - mondta az egyik törzsszurkoló a Szeged SC labdarúgóinak utolsó bajnoki mérkőzését követően! No nem a felnőttekre gondolt (bár kár lenne elhallgatni, amióta a szakmai vezetésben hatalomváltás történt, ott is kezd egy ütőképes gárda kialakulni), hanem az ifjúságiakra, akik az NB Il-es bajnoki pontvadászat őszi szezonjában dobogón végeztek. A srácok között az egyik legtöbbre hivatott focista Zámbori Gábor, aki néhány hónappal ezelőtt - még a „dicsőséges" Pataki-éra idejében - ha csak néhány percre is, de bemutatkozhatott a felnőttek között. A „dupla tüdejű" középpályást már a salgótarjániak elleni mérkőzés után szerettük volna „fókuszba" állítani, ám az érvényben lévő nyilatkozat-blokád természetesen rá is vonatkozott, így az elmaradt beszélgetést csak a minap pótolhattuk. Egyébiránt, aki nem a napokban kezdett a Felső Tisza-parti stadionba járni, annak a Zámbori név ismerősként kell, hogy hasson, hiszen a 18 éves fiú édesapja a hetvenes évek végén jó néhány NB l-es mérkőzésen szerepelt szegedi színekben. - Gábor, mindenki, akinél rólad érdeklődtem, azt állította, te olyan happy vagy! Mitől ez a fene nagy jókedv? - Azért ezt egyáltalán nem állítanám magamról, ahogyan az ellenkezőjét sem. Mint bárkinek, úgy nekem is megvannak a magam jó és rossz napjai. Szerencsére, most az előbbiben van többször részem, ezért hallhatott ilyen információkat felőlem. - Visszaemlékszel még arra az időszakra, amikor leküzdhetetlen vágyat éreztél az iránt, hogy egy labdát először ne kézzel fogjál meg? - Én már a járókámban is szinte minden elém kerülő tárgyba belerúgtam. Persze erre nem emlékezhetek, ám apu a tanúm, minden szavam igaz. - Láttad őt a pályán? - Nagyon kicsi voltam, amikor sérülés miatt kénytelen volt visszavonulni, ezért csak halványan dereng valami. - Ha játszanátok egy lábtenisz-mérkőzést, ki nyerné? - Nagy parti lenne, de nem tudom elképzelni az ő győzelmét. - Mivel az „öreged" szóba került, hadd kérdezzem meg, mennyire befolyásolt abban, milyen sportágat választottál? - Végül is, elméletileg vihetett volna a tekézők, birkózók vagy ökölvívók edzésére, ám nálunk mindig a foci számított „családtagnak". Közel hétéves lehettem, amikor először Ormándi Jánoshoz kerültem, majd Tóth Győző, Lóczi István, Nagylaki Kálmán, Protity Sándor, Szálai István és Czibere László csapatában is szerepelhettem. Igazán szerencsésnek érzem magam, mivel valóban jó nevű és a szakmához értő emberek foglalkoztak velem. - Kinek a kritikáit hallgatod a legszívesebben? - A nagyapámét, ő néha még dicsérni is szokott. - Mindig a korosztályod legjobbjának számítottál? - Úgy fogalmaznék, nem voltam ügyetlen, bár sohasem éreztem, én lennék az, akit nem tudnának nélkülözni a mestereim. Az, hogy most odakerülhettem a felnőttek közé talán annak köszönhetem, a kapusposzt kivételével, szinte mindenütt játszottam már. CSONKA LÁSZLÓ - Szerintem nem lehet véletlen, éppen te kaptál meghívót az ifjúsági válogatott keretbe. - Felmérő edzőtáborban voltam, ahová sajnos térdszalaghúzódással érkeztem, ezért nem tudtam megfelelni az elvárásoknak. Talán majd más- Mit tennél az esetben, ha az egyik fővárosi nagy csapat utánpótlás szakágvezetője telefonon felhívna és közölné, pont egy ilyen fickót tudna elképzelni csapata tengelyében? - Jóleső érzéssel nyugtáznám, másutt is figyelnek, de a hívó szóra - legalábbis egyelőre - nemet mondanék. Nekem először is itt kellene bizonyítanom és különben is Pest nem az én világom. - Ezek szerint Szegeden leszel szerződtetett játékos? - Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Elsősorban azért, mert nem ismerem a vezetőim szándékait, míg másodsorban jelentkezni szeretnék a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára. Nyilván egy sikeres felvételi nagyban befolyásolná a további labdarúgó pályafutásom. - Az iskoláról még nem beszéltünk. Melyik a kedvenc tantárgyad? - Igazán jól elvagyok a testnevelés-, rajz- és énekórákkal, mivel a Deák gimnáziumban, az igazgató úr jóvoltából - a többi focistával együtt - ezekre nem kell bejárnom. - Három év múlva, ha ismét írnék rólad, mi az, amit a cikkben látni szeretnél? - Az NB l-es Szeged SC játékosát, Zámbori Gábort meghívták az utánpótlás-válogatottba! -Én szívesen megírnám! Gattendorfban készülnek a Kék Mókus Kupára Megőrizte trónját a Kisbojtár A Kisbojtár kispályás focicsapatának játékosai ügyelnek a részletekre. És nem felejtenek. Nagyon is számon tartják a DM régi, jó szokását, nevezetesen azt, hogy a szegedi lap idényről idényre megemlékezik a „Radnóti-hétfők" (ha valaki nem tudná: így hívják a város talán legpatinásabb bajnokságát) győzteséről. Tavasszal éppen a bojtárosok diadalát zengtük, és úgy hozta a sors, hogy ősszel is erre kényszerülünk. Barna Lajos együttese (a Kisbojtár Bt. főnöke „társadalmi munkában" örömmel edzősködik) ugyanis megvédte elsőségét, azaz újfent rászolgált az elismerő sorokra. - Amikor néhány hónappal ezelőtt beszélgettünk - mondta az évadzáró banketten a „szakmai főnök" - azzal búcsúztam, hogy szeretnénk a trónon maradni, és ráadásként megnyerni végre a Kék Mókus Kupát. Nos, a „Radnóti-hétfőkön" kilenc meccsen 16 pontot gyűjtöttünk, így soha nem látott fölénnyel nyertük a bajnokságot. A Kék Mókus Kupára pedig nagyon, de nagyon készülünk... - Tehát a játékosok kizárólag tésztát esznek és már fél 8-kor aludni térnek... - Ez azért túlzás volna, de tény, hogy mindent megteszünk a sikeres szereplésért. December 5-én és 6-án például a srácok (Grandjean, Szrenka, Puskás T., Márki, Deák, Újhelyi, Magyar, Tóth G.. Kutasi) a mórahalmi Mikulás Kupán vesznek részt, ahol a tavalyi cím megőrzése a tét. A hónap közepén Ausztriában, a gattendorfi Majsai-csarnokban egy nemzetközi tornán akarunk helytállni, aztán jöhetnek a Kék Mókus Kupa selejtezői. - Szóval, profizmus van. - A pályán valóban mindig profi futballra törekszünk. Akik hétfőnként rendszeresen bekukkantottak a gimnázium udvarára, talán egyetértenek velem, ha kimondom: ezen az őszön is mi játszottuk a legszebb focit! - Ön egy másik csapatot is „pátyolgatott". - A Fesztivál is elérte célját, hiszen bennmaradt az „A" ligában. Ettől a gárdától csak ennyit vártam. - Neked miért fontos ez a társaság? - fordultam Puskás Tiborhoz, az SZVSE NB III-as együttesének gólerős csatárához. - Imádok kispályázni, sikerélményhéz jutni, embereket szórakoztatni. Ez a csapat pedig mindehhez hozzásegít. Egyébként a Bojtárban hátvéd vagyok, hagyom, hogy elöl Tóth Gabi érvényesüljön... R. J. A. Totónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a totó 48. fogadási hetének nyereményei a következők: 13 plusz egy találatos szelvény 2 darab, nyereményük egyenként 2 millió 462 ezer 539 forint, 13 találatos szelvény 5 darab, nyereményük egyenként 805 ezer 61 forint, 12 találatos szelvény 258 darab, nyereményük egyenként 14 ezer 562 forint, 11 találatos szelvény 3314 darab, nyereményük egyenként 1134 forint, 10 találatos szelvény 27 ezer 214 darab, nyereményük egyenként 207 forint.