Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-04 / 285. szám

PÉNTEK, 1992. DEC. 4. A VÁROS 3 Mi lesz a bérlakásokkal? Régóta dolgozik már egy munkabizottság, amelynek tagjai közt ott találjuk a polgármesteri hivatal illetékes irodáit, a közgyűlés szakbizottságait, a lakásvagyon kezelőjét és forgalmazóját, valamint a lakásbérlők érdekeit képviselő egy esületet. A munkacsoport szerkesztőségünkbe eljuttatott helyzetértékeléséből kiderül, hol tart ma a bérlakások eladásának előkészítése. Eddig összesen 5 ezer 756 bérlakást adtak el, az utolsó kijelölés még a városi tanács végrehajtó bizottságának 1990. évi határozata szerint történt. Jelenleg a 17 ezer 026 önkormányzati lakásból 2 ezer 235 megvételére nyújtottak be kérelmet. A döntés előkészítésére létrehívott munkabizottságnak egyik feladata az volt, hogy kidolgozza az értékesítés szempontrendszerét. E szerint föl kell mérni, jelenleg milyen állapotban vannak az egyes ingatlanok, milyen a telek beépítettségének mértéke. Azt is számításba kell venni, hogy a környék csatornázott-e. vagyis milyen az infrastrukturális ellátottság. Természetesen fontos szempont a lakások nagysága, állapota. Mindezen túl egyéb tényezők is szerepet játszanak: más elbírálás alá esnek a városképi jelentőségű ingatlanok, valamint azok, amelyeket tíz éven belül érintenek a városrendezési tervben meghatározott változások. Ugyancsak másként kezelik a bontásra ítélt, életveszélyesnek nyilvánított, vagy felújítás alatt álló ingatlanokat. A munkacsoport által előkészített javaslatot jelenleg az önkormányzat irodái és szakbizottságai vizsgálják. De mi történik ezután? A munkabizottság anyagából kiderül, hogy a meglévő - nagyrészt felújításra szoruló - lakásállomány fenntartása egyre súlyosabb gondokat okoz az önkormányzatnak. Az eladásokból befolyt pénzből az önkormányzat tulajdonában maradó bérlakások fölújítására lehet majd többet költeni. Lakásügy. Ez a képviselői fogadóórák slágertémája. A honatyákat is sokan kérik, segítsenek, hogy tető kerüljön a család feje fölé. A lakáskulcsokat ellenben máshol osztogatják. A szegedi önkormányzat szociális bizottsága dönt arról, hogy a kérelmezők közül kinek mit adhatnak, kin hogyan segíthetnek. A bizottság elnökétől, Jenei Ferenc városatyától kértünk lakásügyi pillanatfelvételt. Viszont minden leendő tulajdonosnak tudnia kell, hogy a megvásárolt ingatlan fenntartásának (és ha szükséges: föl újításának!) költségei őt terhelik majd. A legfontosabb kérdés: mennyibe kerülnek majd ezek a lakások? Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a felújítás ideje és mértéke - mint az értékmeghatározás alapja - rendkívül sok vita forrása volt. Ezért a jövőben a lakások forgalmi értékét veszik alapul: ennek százalékosan csökkentett részét kell majd vételárként kifizetni. Hogy pontosan mennyit, azt majd a közgyűlés határozza el. Mielőtt viszont a képviselőknek dönteniük kellene, meghallgatják, sőt kérik a város lakosságának véleményét. Fölkérték a Szonda Ipsos közvéleménykutató intézetet, készítsen fölmérést a jelenlegi helyzetről; ezért senkit se lepjen meg, ha a Szonda ipsos munkatársa jelentkezik a lakásán. Ezen felül a város vezetői azt kérik minden érintett szegeditől, hogy írja meg a lakáseladásról alkotott véleményét, és javaslataival segítse a jobb döntéshozatalt. Leveleiket ne szerkesztőségünkbe, hanem a következő címre küldjék: Vagyonkezelő és Vállalkozási Iroda „Lakáselidegenítés". A postacím: 6745 Szeged. Széchenyi tér 11. Pf.: 473. A leveleket nem kell aláírni, elég, ha jeligével látják el a leírtakat. A véleményeket és javaslatokat 1992. december 20-áig várják az önkormányzati hivatalban. NY. P. A hónapokon át üresen, gazdátlanul álló lakások irritálnak mindenkit. Különösen azokat, akik ismételgetni kénytelenek a slágerfoszlán yt: bosszantó, hogy sehol egy kégli! Novemberben 55 lepusztult lakás azért állt üresen, mert új gazdát „keresett". A lakásra varakozók hosszú listáján szereplők közül több mint 120-an jelezték igényüket erre az 55 lakásra. Az ajánlat kecsegtető. A vételár-skála 650 ezertől 1 millió 200 forintig terjed, indulásként az összeg felét kell kifizetni, a többit kamatmentes kölcsönként az önkormányzat hitelezi, amit 10 év alatt, részletekben kell törleszteni. Az IKV kezelésében lévő épületek közül néhányat felújítanak. így az ottani 37 komfortos, 3 összkomfortos, 7 komfortos és I szükséglakásban most senki nem lakik. Más, lebontásra ítélt épületekben 28 kéglinek már sohasem lesz lakója. Egyéb jogcímen - például társbérleti lakások tervezett összevonása, a bérlő halála miatt 20 otthonnak való kong az ürességtől. Egy kiragadott minta érzékelteti a helyzetet. Mondjuk október 13-án 24 üres, de otthonteremtésre alkalmas lakást tartottak számon. Ebből november végére csupán 6 maradt, a többi kulcsát átadták az új bérlőnek. Az önkormányzat által készített pillanatfelvételen nyilvánvalóan nem szerepelhet a magánkézben lévő, de ingatlan-spekulációra tartogatott üres lakások garmadája. Tehát üres lakás van, de kiutalható mégsincs. A kép hátteréhez tartozik, hogy szociális indokkal 1600an, más okból 1200 yárakoznak önkormányzati bérlakásra. A bizottság évente mindössze 150-200 kulcs átadásáról dönthet, mert kevés a bérlakás. Éppen ezért határozott úgy Szeged közgyűlése, hogy ingatlangazdálkodási alapot hoz létre. Ezt gyarapítaná többek között az 1990-92-ben felépült, azóta eladott lakások ára. Az összegből évente 300 lerobbant lakást lehet felújítani, s új bérlőnek kiutalni. Azokról is gondoskodna a szociális bizottság, akik krízishelyzetbe kerülnek, s egyik napról a másikra kell otthont találniuk. Az ilyen szerencsétlen embereknek lerobbant épületek 1-2 szobás szükséglakásaiban tudnak ideiglenes elhelyezést biztosítani. Az önkormányzati bizottság havonta 2-6 ilyen, sürgős intézkedést kívánó ügyről határozott. Persze egyre többen vannak, akik vagy nem ismerik ezt az utat, vagy kilátástalannak ítélve helyzetüket, feltörnek egy üresen álló lakást, s oda önkényesen beköltöznek. Az év utolsó hónapjaiban körülbelül 100 ilyen személy és család ellen folytat a polgármesteri hivatal eljárást. Az érintetteknek tudniuk kell, ha nem tesznek eleget a kiköltözésre való felszólításnak, a régi lakástörvény egyik paragrafusa értelmében, elveszítik lakásigénylési jogukat, ha „ilyenük" volt valaha. Az „önkényesek" számára egyetlen megoldásnak tűnik: a hajléktalanok csöppet sem vonzó otthona... A szociális bizottság elnöke azt mondja: a törvény és a szükség hatalma nagyobb, mint az önkormányzat segítő ereje... ÚSZÁSZI MIRŐL IRT A DM? D&MAGYARORSZfó Az iskolákban tanítani fogják... A vallás- és közoktatásügyi miniszter nagyfontosságú és következményeiben mélyreható rendeletet bocsátott ki, amely arról intézkedik, hogy az összes iskolákban meg kell ismertetni a tanulókat a csecsemő- és gyermekvédelemmel. A rendelet szerint minden tárgy keretében foglalkozni kell a csecsemő- és gyermekvédelemmel, ezenfelül pedig a mniszter az iskolák tantervébe hetenkint két egészségtanórát illeszt be. Az egészségtant az iskolaorvosok vagy ha ez nem volna keresztülvihető, a tantestületnek egyik tagja fogja tanítani. (1917. dec. 4.) DÉLMAGYARORSZÁG Megjelent a Szegedi Híd A szegedi egyetem és tanárképző főiskola falai között uralkodó élénk szellemi életről tanúskodnak azok a sajtótermékek, amelyeket az egyetemisták, illetve a főiskolások adnak ki. Csak most számoltunk be az uj köntösben megjelentetett főiskolás orgánum a Sorsforduló tartalmas legújabb számáról, máris itt fekszik asztalunkon a Szegedi Egyetemi Ifjúság lapjának, a Szegedi Hid-nak most megjelent decemberi száma. Ez a lap is fejlődésének egyik határkövéhez érkezett el ezzel a számával, amennyiben formában és tartalomban megszépülve, gazdagodva került ki a nyomdából. Finom folyóiratpapiron. szines nyomású címlappal jelent meg a Szegcdi Hid. A lap vezércikkét dr. Frölich Pál egyetemi tanár irta, dr. Banncr János, Villy Antal. Nagy Sándor, Molnár Sándor, Koczkás Sándor, Szabolcsi Gábor, Szalay L. és mások érdekes és értékes írásait találjuk ezenkívül a lapban. (1942. dcc. 4.) dii-Mmmm Kazahsztánban volt a magyarok őshazája? Nemcsak a magyar, hanem a szovjet sajtó is közölte: Kazahsztánban, az Urai-hegységtől keletre ismeretlen magyar (madiár) nevű törzsre bukkant egy budapesti tudós. Természetes, hogy a hír nálunk általános feltűnést keltett. A Szovjetunió területén élő madiár törzsről eddig semmit sem tudtunk, s az első közlemény után megcsillant a remény: hátha az ősmagyarok keleten maradtak csoportjának leszármazottait találta meg Tóth Tibor antropológus. (1967. dec. 4.) tLsza (§) FIGYELEM! Ón nyerhet, ha nézi az árat! Javíttasson és vásároljon az ELSZO egységei hen! Tv: 326-333, hűtő: 314-108, háztartási gép: 311-928, fényreklámkészítés: 323-677. Ha morális, lojális December 2-án 10 órakor sajtótájékoztatón ismertette a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a Regionális Oktatási Központok felállításával kapcsolatos tudnivalókat az országos nyilvánossággal. A sokat bírált államigazgatási tárca ezúttal legszebb arcát mutatta. Dobos Krisztina helyettes államtitkár logikus érvekkel igyekezett meggyőzni mindenkit oktatáspolitikánk legújabb lépésének szükségességéről és helyességéről. A kérdések kereszttüzében is jói tartotta magát, •••••i Tulajdonképpen ezúttal nem is volt igazán nehéz dolga. Mindenki előtt világos, hogy a pártállam maradványaként felmorzsolt OPI helyét be kell tölteni. A különféle központi és megyei utódszervek jelenleg szolgáltatásként ugyan, ellátják az egykori funkció bizonyos részeit, ám a közoktatás színvonalának garanciáját senki nem várhatiu el tőlük, hiszen nem rendelkeznék jögosítYányíűíkal. hoev beleszóljanak á gyáKorfati oftatas mindennapi kérdéseibe. A regionális oktatási központok éppen azért jöttek létre, hogy a köztársasági megbízottak számára kialakított régiókban a minisztérium meghosszabbított karjai legyenek. Persze ez ma még problematikus. hiszen az oktatási törvény hiányában nem tisztázott, kinek milyen szava lehet az egyes iskolákban folyó oktatási munka ellenőrzésében, irányításában. Dobos Krisztina most ezeknek a szempontoknak fokozottabb érvényesítését ígérte meg az egybegyűltek előtt. Az újságíró azonban manapság majdnem olyan gyanakvó, mint az egyszerű állampolgár. A kérdések is erre utaltak. Miért kellett megelőzni a ROK felállításával az oktatási törvényt? Mibe kerül ez? Miért nem a megyei intézetek kapták meg az új központok jogosítványait? Ehhez hozzájárult az is, hogy a jelenlevők árgus szemekkel próbálták kisilabizálni a nyolc reginális központ vezetőinek önéletrajzából, a szaktudás, vagy a lojalitás f»melle őket posztjukra. Az adatok inkább megnyugtatóak. Csaknem valamennyien a depolitizálódott késő Kádár-korban emelkedtek szakmai pályafutásuk csúcsára, eddigi elméleti és gyakorlati munkásságuk tiszteletet parancsol. Némi nyugtalanságot csupán az egyik igazgató indignálódott válasza keltett. A jeles tanügyi férfiú azt mondta az egybegyűlteknek: nem érti a lojalitás kontra szakmai érdem ellentétpárt. Véleménye szerint közalkalmazottaknál a lojalitás morális kérdés. Az ő szintjén bizonyára igaza van. de talán ezt nem kívánja kiterjeszteni valamennyi pedagógusra, akik szintén közalkalmazottak. És ha csak a lojálisak maradnak meg a pályán, nehéz helyzetbe kerül a közoktatás. R. B. „Misikém, adjál pénzt!" (Folytatás az I. oldalról.) Tandíj lesz, de csak a felsőoktatási törvény életbe lépése után. Mint elhangzott, ezzel egyidőben lép életbe egy adómódosító szabályozás - már kormányhatározat van rá -, mely szerint a tandíj leírható akár a hallgató, akár a szülő adóalapjából. Az államtitkár elmondta, hogy három bank az OTP. az MNB. és a Budapest Bank - lenne hajlandó részt venni a hitelnyújtásban, azonban ennek fejében garanciákat kérnek. Hitelügyben ügyben még nincs megegyezés. A művelődési tárca fenntartja a diákok által kifogásolt javaslatát, mely szerint 1993 szeptemberétől 1994 januárjáig négy hónapra egy országos alapba folyna be a 2000 forintos tandíj. A tandíj alól a hallgatók körülbelül 10 százaléka lenne mentes. tanulmányi eredmények és szociális helyzetük miatt. A tárca javaslata szerint a tandíjból befolyó 644 millió forintból nemcsak az oktatásra, hanem a kollégiumhoz nem jutó hallgatók albérlettámogatására is jutna. (Ezzel kapcsolatban a jelen lévő diákok az amúgy is magas albérleti díjak emelkedésétől tartottak.) Ugyancsak nincs még döntés róla, de a tervek szerint 1994-től már az intézmények határoznák meg a tandíj összegét. A felsőoktatási törvényről szólva Kálmán Attila a népjóléti és a földművelési tárcát okolta a késlekedéssel, úgy értékelve, hogy e két minisztérium több pénz szerzésének reményében ragaszkodik az orvos és az agrártudományi felsőoktatási intézményekhez. PANEK JÓZSEF FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ