Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-31 / 306. szám

4 MÉRLEG DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. DEC. 31. Mire emlékszik szívesen 1992-ból? KOHA RÓBERT, az önkormányzat MI)K frakciójának vezetője: - Sok olyan folyamat részese voltam az elmúlt évben és sok olyan esemény történt körülöttem, velem, ami fontos volt számomra. Ezek közül kettőt emelnék ki. Elsőnek azt, hogy sikerült az országban a társadalmi békét megőrizni a kedvezőtlen körülmények ellenére is. Leképezve ezt mikroszintre, nevezetesen „a város életére" - melyért képviselőségemből adódóan felelősséggel tartozom - , az országos helyzethez hasonló folyamatokat említhetnék. Btzom azonban itt is „a városi béke" további megőrzésében. Magánéleti szférát érint a második kiemelésem: A nyár folyamán megnősültem, mert megtaláltam azt a társat - és a társ megnevezés minden szempontból érvényes - , aki a közélet zűrzavarai közepette a belső békémet megteremtette. A múlt számbavételét a jövő kilátásainak prognosztizálása kell, hogy kövesse. Én optimista vagyok... JENEI FERENC, az önkormányzat FideszSZDSZ-frakcióvezetője: - Ez az év ugyanolyan mozgalmas, de kevés sikerrel kecsegtető volt, mint az előző. Kezdetként. 1992 elején majdnem két hónapig a British Council vendége voltam a bradford-i egyetemen. Itt az Európa-tudományok tanszékén. a politológiában a helyi politikával kapcsolatos angol tapasztalatokat igyekeztünk átvenni. Heteken keresztül különféle intézményeket, közszolgálati üzemeket tanulmányoztunk. Még mielőtt bárki pálcát törne felettem a száraznak ható élménybeszámoló miatt, mondván, ebben is csak a politika dominál, nos gyorsan eloszlatnám a tévhitet. Nem az egyetemi tanulmányút volt a legfontosabb, vagyis nem a kiutazás. Hanem a hazatérés. Amikor elindultam, Tekla lányom éppencsak kezdett beszélni. Hazaérkezésemkor viszont egyszuszra mondta: Apu. megjöttél. Számomra ez a leginkább maradandó 1992-ből. Másoknak néhány szó csupán. HATVANI ZOLTÁN, a kisgazda párt szegedi szervezetének elnöke: - Személyes sikernek is tekintem, hogy továbbra is működik a Cserepes sori piac, méghozzá kulturált körülmények között! Sokat tettem érte. Azért fontos ez számomra, mert a szegediek kilencven százaléka itt vásárol, mivelhogy rá van szorulva. Á politikai életben az volt idén a legfontosabb, hogy megindult a kárpótlás, megkezdődtek a földárverések. Bár mi a teljes reprivatizáció hívei vagyunk. Mint pártvezér örömmel mondhatom, hogy a szegedi I. számú szervezetnek már több, mint 500 tagja van, ifjúsági szervezetünkben 120 tagot számlálunk. A tavalyi évhez képest több tagozatunk, alapítványi nyunk működik. Mint az IKV felügyelő bizottságának tagia, fontosnak tartom, hogy elkészültünk a vállalat átalakulási tervével, és csak a központi törvényekre várunk.A „nagypolitikában" az volt számomra fontos, hogy Magyarország nemzetközi megítélése javul. Örülök az amerikaiak szomáliai beavatkozásának, és remélem, hogy Szerbiában is mielőbb rend lesz. NAGYPÁL MIKLÓS, a szegedi polgármesteri hivatal műszaki irodájának vezetője: - Számomra az volt idén a legfontosabb, hogy végre komolyan megindult az önerős csatornaépítések folyamata. Ebben az évben önkormányzati támogatással 713 ingatlant köthettek be a városi csatornahálózatba. A megépítés költségeihez a városi költségvetés mintegy 70 millió forint kiegészítéssel járult hozzá. Portánként úgy 150 ezer forintba kerül a csatornázás az ingatlan tulajdonosának a költségek felét kell vállalnia. Az építő tíz évre szóló, 50 ezer forintos kölcsönt vehet igénybe, ez könnyíti a terhek viselését. Szeged város lakott területének közel egyharmada vár még hasonló fejlesztésre. Bízom benne, hogy az 1991-ben megindult, de igazán 1992-ben lendületbe jött csatornaépítés kezdetét jelenti egy olyan programnak, amely néhány éven belül megoldja a még ellátatlan körzetek nehézségeit MARTONOSI ISTVÁN, a Kisosz megyei elnöke: Az 1992-es évben a vállalkozások területén nem teljesültek azok az Ígéretek, amelyeket az illetékesek hangoztattak. A legnagyobb probléma az, hogy az év folyamán a belső fogyasztás visszaesett, ugyanakor nőtt a vállalkozók és a „feketekereskedők" száma. Ráadásul, akinek bármilyen fizetési kötelezettsége van, annak jövedelme drasztikusan visszaesett, hiszen az elvonások folyamatosan nőttek. A kormányzatról az idei év tapasztalata alapján már nemcsak az mondható el, hogy nem vállalkozásbarát - én időnként már rosszindulatot is feltételezek. A kötelező adminisztráció a jelenleginél már nem lehet bonyolultabb. A gyakori jogszabálymódosítások miatt nem lehet előre terx'ezni, hiszen a jogszabályi és pénzügyi feltételek állandóan változnak. A következő évtől sem várhatnak a vállalkozók sok jót; a költségek és az elvonások emelkednek. A vásárlóerő jövőre sem fog nőni. így a vállalkozók vagy visszaadják engedélyüket, vagy átkerülnek a feketekereskedelembe. I)R. GELLÉRT ÁKOS, a Naturtex Kft. egyik tulajdonosa, a Haussling cég igazgatója, egy kori válogatott tőröző - Főhadiszállásom jelenleg Németországban van, ahol a Haussling nevű, ágyneműket gyártó cég igazgatója vagyok, s haza, ebben az évben mindig csak üzleti ügyben jöttem. Mondhatom, nem bántam meg, hogy pár évvel ezelőtt rengeteg időt fektettem a munkámban, aminek eredményeként felfutott az akkori Hungarofeder. Ennek szinte egyenes következménye lett, hogy ma már nem kevés pénzt kereshetek Németországban a Hausslingnél. Ugyanakkor felfuttattam az egykori domaszéki varrodát, s a Naturtex Kft. ma már kétszer annyi dolgozót foglalkoztat, mint valaha. Azt gondolom - miután nyakig benne vagyok a német és magyar gazdasági vérkeringésben is hogy ma Magyarországon, aki képes energiát és időt „belefeccelni" munkájába, az néhány éven belül odáig juthat, mint én. De, még egyszer hangsúlyozom, ezért rettentően keményen, pontosan és hitelesen kell dolgozni. BIHARI VILMOS, a Pick Rt. első embere - Legszívesebben a sikeres részvénykibocsátásra emlékszem. A várakozásoknak megfelelően alakuló jegyzés után úgy érzem, jó részvény került a hazai tőzsdére. Az első nap forgalma rendkívül élénk volt, az úgynevezett kárpótlási jegyesek közül az első időszakban sokan eladták részvényeiket. Ennek ellenére a nagy nyomás mellett is sikerült megőrizni az 1200 forintos kibocsátási árfolyamot. A folyamat egyébként olyan szempontból kedvezőnek mondható, hogy a kevesebb kézben öszpontosuló részvények mellett a piacvezetőnek könnyebb az árfolyamkarbantartás. Az új év első hónapjainak nagy kérdése az alapanyag-felvásárlás lesz, bár néhány feldolgozó kidólése könnyen kedvezőbb helyzetet teremthet. Ehhez persze versenyképes árral és jó fizetési háttérrel mi is igyekszünk hozzájárulni, s reméljük nem kell importálnunk. Bíztató, hogy Szegeden januárban teljes műszakban termelhetünk. BANATI ANTAL, a Szegedi Managers Jégkorong SC szakosztályvezetője, a Centrum Áruház igazgatója: - Ahhoz, hogy el tudjam dönteni, mit is várok az új esztendőtől, mindenképpen visszo kell kicsit tekintenem 1992-re. A legnagyobb boldogságot kétségkívül az jelentette számomra, hogy a város hokicsapatába sikerült néhány kivételes tehetségű és jó szellemű játékost beépíteni. Aminek nagyon nem örültem: Debrecenben, ősi ellenfelünk otthonában - kapusunk sérülése után - le kellett vonulnunk a jégről, és ez (bár lehet, hogy túlzok egy kicsit) a bajnoki aranyunkba került. Az is bántott, hogy a Fradi karácsony után ezer embert „vicceit meg", amikor nem érkezett meg az MK-meccsre. A lényeg persze az, hogy él a szegedi jégkorong, és élnek azok a hokisok, akik soha nem hagytak még cserben engem. A kérdés, ugye, az volt, mit remélek az új évtől? Nos, azt, hogy (a közlekedésben, a gazdaságban, a sportban, egyszóval az életben) több türelmünk lesz egymáshoz, és jobban tudunk majd szeretni. Magamnak még azt kívánom, hogy a Centrum legalább olyan évet zárjon egy esztendő múlva, mint most. SZERDAHELYI ZOLTÁN, a Szegedi Ifjúsági Ház igazgatója: - Ami a legfontosabb számomra a mögöttünk álló évben. hogy sikerült az ifjúsági ház 'átszervezése, megalapoztuk a színvonalas munkál, amit, remélem, a közönség is érez. Ebben a zűrzavaros időben a kollégáimmal olyan légkört alakítottunk ki. amely a békés alkotómunkát szolgálja. És talán a szervezésnek köszönhető ez is: a jövő évben végre marad időm a tudományos munkára. Amíg nem voltam „hivatalnok", azt hittem, hogy a hivatalos kapcsolatok révén nem • szerezhet barátokat az ember: most meggyőződhettem az ellenkezőjéről. Ellenben, amit nagyon sajnálok, sok régi barátommal, ismerősömmel megromlott a kapcsolatom. Talán a feszített tempó miatt? A jövőre nézve azt remélem, hogy a „közönséges" kultúrának sikerül majd föllazítani a pokolbéli viszonyokat; ami sem a pártoknak, sem másnak nem megy, azt hozza el a kultúra: végre megint emberi arcok nézzenek egymásra. DR. KÜHN JÁNOS, a Tömörkény gimnázium igazgatója: - Az ismert nehézségek ellenére úgy gondolom, jó évet zártunk a Tömörkényben. Sikerült előkészítenünk a magyar-német kéttannyelvű oktatást, az első ilyen gimnáziumi osztály már szeptemberben megindulhat és sikeres volt a hat plusz hatos kísérletünk is. Javult a beiskolázási statisztika. a szülők egyre inkább elismerik a gimnáziumot. Jó évet zárt az iskola énekkara is. Ami szomorú: egyre több az iskolákra nehezedő adminisztráció, ami elvonja a figyelmet az érdemi munkától. A jövő évtől azt várom, hogy rendeződjenek a pedagógusok bérgondjai és az iskolák gazdálkodhassanak is a pénzükkel, ne csak félhasználhassák azt. 1994-re életbe kell lépjenek a közalkalmazotti törvény bértételei: kívánom, hogy legyen rá fedezet. A pedagógusok eddig is hivatásból vállalták ezt a csodálatos munkát, s nem s pénz miatt, ezzel azonban nem szabad tovább visszaélni. KORMOS TIBOR, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, magánember: - Milyen volt ez az év, '92? - Nekem rövid. Olyan rövid, mint egy megkötős, fekete klottnadrág, ami ugyan térdig ér a nyári strandon, de azért csak kilóg a lóláb. - Miért volt rövid? - Mert gyorsan telik az idő. Főleg akkor, ha bőven van mit csinálni. Nekem van. - Mi és mikor volt az év legizgalmasabb eseménye? - Február elsején, amikor mint igazgató léptem be a színházba. - Mi volt a legunalmasabb ebben az évben ? - Nem tudom: az egészségem változatlan, a nyaralás is izgalmasan telt. Nem unatkoztam. - Az elkövetkezendő év nagy „vetítővásznán" milyen „filmet" látná! szívesen? Persze képletesen (az erősebbek kedvéért). - Valami jó magyar filmet, ami hepienddel kezdődik, teljesen eklektikus, arányos, szép: olyat, ami színes és nem fekete-fehér, amiben van tragédia és komédia. Végül is: a jövő évtől leginkább a jövő évet várom. BÁN JÁNOS, a Magyar Televízió szegedi stúdióvezetője: Koccintás és újévi jókívánság mellett természetes, hogy az ember elsősorban a szépre emlékezik. A nézőket egyébként sem belső gondjaink érdeklik, bár sajnos a közvéleményben nagyobb jelentőséget kapott a tévé elnökének státusa, mint a műsorok színvonalának megítélése. Mi, amennyire lehetett igyekeztünk következetesen tisztességes tájékoztatást adni. Nem mindig sikerrel. Hol a kormánypártiak, hol az ellenzékiek, hol a vallásosak, hol az ateisták bíráltak bennünket, de ez a szakmával, az objektivitás felvállalásával együtt jár. A jövő év...? Nagy kihívás. Nem csupán regionális műsoridőnk bővült - erről köszönet, hogy már hírt adhattunk a Délmagyarország olvasóinak hanem, a kereskedelmi adók jóvoltából fel kell majd készülnünk a nyílt konkurenciára is. Miközben boldog új évet kívánok minden nézőnknek, egy számomra életfilozófiává váll mondatot idézek, melyet kedves erdélyi barátom, Pál Antal keramikus népművész mondott: „Ki panaszkodik, megveri az Isten..."