Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-31 / 306. szám

4 MÉRLEG DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. DEC. 31. Mire emlékszik szívesen 1992-ból? KOHA RÓBERT, az önkormányzat MI)K frakciójának vezetője: - Sok olyan folyamat része­se voltam az elmúlt évben és sok olyan esemény történt körülöttem, velem, ami fontos volt számomra. Ezek közül kettőt emelnék ki. Elsőnek azt, hogy sikerült az országban a társadalmi békét megőrizni a kedvezőtlen körülmények elle­nére is. Leképezve ezt mikro­szintre, nevezetesen „a város életére" - melyért képviselő­ségemből adódóan felelősség­gel tartozom - , az országos helyzethez hasonló folyama­tokat említhetnék. Btzom azon­ban itt is „a városi béke" to­vábbi megőrzésében. Magán­életi szférát érint a második ki­emelésem: A nyár folyamán megnősültem, mert megtalál­tam azt a társat - és a társ megnevezés minden szempont­ból érvényes - , aki a közélet zűrzavarai közepette a belső békémet megteremtette. A múlt számbavételét a jövő kilátásai­nak prognosztizálása kell, hogy kövesse. Én optimista vagyok... JENEI FERENC, az önkormányzat Fidesz­SZDSZ-frakcióvezetője: - Ez az év ugyanolyan moz­galmas, de kevés sikerrel kecsegtető volt, mint az előző. Kezdetként. 1992 elején majd­nem két hónapig a British Council vendége voltam a bradford-i egyetemen. Itt az Európa-tudományok tanszé­kén. a politológiában a helyi politikával kapcsolatos angol tapasztalatokat igyekeztünk átvenni. Heteken keresztül különféle intézményeket, köz­szolgálati üzemeket tanulmá­nyoztunk. Még mielőtt bárki pálcát törne felettem a száraz­nak ható élménybeszámoló miatt, mondván, ebben is csak a politika dominál, nos gyor­san eloszlatnám a tévhitet. Nem az egyetemi tanulmányút volt a legfontosabb, vagyis nem a kiutazás. Hanem a hazatérés. Amikor elindultam, Tekla lányom éppencsak kez­dett beszélni. Hazaérkezé­semkor viszont egyszuszra mondta: Apu. megjöttél. Szá­momra ez a leginkább ma­radandó 1992-ből. Másoknak néhány szó csupán. HATVANI ZOLTÁN, a kisgazda párt szegedi szervezetének elnöke: - Személyes sikernek is tekintem, hogy továbbra is működik a Cserepes sori piac, méghozzá kulturált körül­mények között! Sokat tettem érte. Azért fontos ez számomra, mert a szegediek kilencven százaléka itt vásárol, mivel­hogy rá van szorulva. Á politikai életben az volt idén a legfontosabb, hogy megindult a kárpótlás, meg­kezdődtek a földárverések. Bár mi a teljes reprivatizáció hívei vagyunk. Mint pártvezér örömmel mondhatom, hogy a szegedi I. számú szervezetnek már több, mint 500 tagja van, ifjúsági szervezetünkben 120 tagot számlálunk. A tavalyi évhez képest több tagozatunk, alapít­ványi nyunk működik. Mint az IKV felügyelő bi­zottságának tagia, fontosnak tartom, hogy elkészültünk a vállalat átalakulási tervével, és csak a központi törvényekre várunk.A „nagypolitikában" az volt számomra fontos, hogy Magyarország nemzetközi meg­ítélése javul. Örülök az ameri­kaiak szomáliai beavatkozá­sának, és remélem, hogy Szer­biában is mielőbb rend lesz. NAGYPÁL MIKLÓS, a szegedi polgármesteri hivatal műszaki irodájának vezetője: - Számomra az volt idén a legfontosabb, hogy végre ko­molyan megindult az önerős csatornaépítések folyamata. Ebben az évben önkormányzati támogatással 713 ingatlant köthettek be a városi csator­nahálózatba. A megépítés költ­ségeihez a városi költségvetés mintegy 70 millió forint kiegé­szítéssel járult hozzá. Portánként úgy 150 ezer forintba kerül a csatornázás ­az ingatlan tulajdonosának a költségek felét kell vállalnia. Az építő tíz évre szóló, 50 ezer forintos kölcsönt vehet igény­be, ez könnyíti a terhek viselé­sét. Szeged város lakott területé­nek közel egyharmada vár még hasonló fejlesztésre. Bízom benne, hogy az 1991-ben meg­indult, de igazán 1992-ben lendületbe jött csatornaépítés kezdetét jelenti egy olyan programnak, amely néhány éven belül megoldja a még ellátatlan körzetek nehézségeit MARTONOSI ISTVÁN, a Kisosz megyei elnöke: Az 1992-es évben a vál­lalkozások területén nem tel­jesültek azok az Ígéretek, ame­lyeket az illetékesek hangoz­tattak. A legnagyobb probléma az, hogy az év folyamán a belső fogyasztás visszaesett, ugyanakor nőtt a vállalkozók és a „feketekereskedők" szá­ma. Ráadásul, akinek bármi­lyen fizetési kötelezettsége van, annak jövedelme drasztikusan visszaesett, hiszen az elvoná­sok folyamatosan nőttek. A kormányzatról az idei év ta­pasztalata alapján már nem­csak az mondható el, hogy nem vállalkozásbarát - én időnként már rosszindulatot is feltétele­zek. A kötelező adminisztráció a jelenleginél már nem lehet bonyolultabb. A gyakori jog­szabálymódosítások miatt nem lehet előre terx'ezni, hiszen a jogszabályi és pénzügyi felté­telek állandóan változnak. A következő évtől sem vár­hatnak a vállalkozók sok jót; a költségek és az elvonások emelkednek. A vásárlóerő jö­vőre sem fog nőni. így a vállal­kozók vagy visszaadják enge­délyüket, vagy átkerülnek a feketekereskedelembe. I)R. GELLÉRT ÁKOS, a Naturtex Kft. egyik tulajdonosa, a Haussling cég igazgatója, egy kori válogatott tőröző - Főhadiszállásom jelenleg Németországban van, ahol a Haussling nevű, ágyneműket gyártó cég igazgatója vagyok, s haza, ebben az évben mindig csak üzleti ügyben jöttem. Mondhatom, nem bántam meg, hogy pár évvel ezelőtt rengeteg időt fektettem a munkámban, aminek eredményeként felfutott az akkori Hungarofeder. Ennek szinte egyenes kö­vetkezménye lett, hogy ma már nem kevés pénzt kereshetek Németországban a Hauss­lingnél. Ugyanakkor felfuttat­tam az egykori domaszéki var­rodát, s a Naturtex Kft. ma már kétszer annyi dolgozót foglalkoztat, mint valaha. Azt gondolom - miután nyakig benne vagyok a német és magyar gazdasági vérkerin­gésben is hogy ma Ma­gyarországon, aki képes ener­giát és időt „belefeccelni" munkájába, az néhány éven belül odáig juthat, mint én. De, még egyszer hangsúlyozom, ezért rettentően keményen, pontosan és hitelesen kell dol­gozni. BIHARI VILMOS, a Pick Rt. első embere - Legszívesebben a sikeres részvénykibocsátásra emlék­szem. A várakozásoknak meg­felelően alakuló jegyzés után úgy érzem, jó részvény került a hazai tőzsdére. Az első nap forgalma rendkívül élénk volt, az úgynevezett kárpótlási jegyesek közül az első idő­szakban sokan eladták részvé­nyeiket. Ennek ellenére a nagy nyomás mellett is sikerült megőrizni az 1200 forintos kibocsátási árfolyamot. A fo­lyamat egyébként olyan szem­pontból kedvezőnek mondható, hogy a kevesebb kézben ösz­pontosuló részvények mellett a piacvezetőnek könnyebb az árfolyamkarbantartás. Az új év első hónapjainak nagy kérdése az alapanyag-felvásárlás lesz, bár néhány feldolgozó kidólése könnyen kedvezőbb helyzetet teremthet. Ehhez persze ver­senyképes árral és jó fizetési háttérrel mi is igyekszünk hoz­zájárulni, s reméljük nem kell importálnunk. Bíztató, hogy Szegeden januárban teljes műszakban termelhetünk. BANATI ANTAL, a Szegedi Managers Jégkorong SC szakosztályvezetője, a Centrum Áruház igazgatója: - Ahhoz, hogy el tudjam dönteni, mit is várok az új esztendőtől, mindenképpen visszo kell kicsit tekintenem 1992-re. A legnagyobb bol­dogságot kétségkívül az jelen­tette számomra, hogy a város hokicsapatába sikerült néhány kivételes tehetségű és jó szel­lemű játékost beépíteni. Ami­nek nagyon nem örültem: Deb­recenben, ősi ellenfelünk ott­honában - kapusunk sérülése után - le kellett vonulnunk a jégről, és ez (bár lehet, hogy túlzok egy kicsit) a bajnoki aranyunkba került. Az is bán­tott, hogy a Fradi karácsony után ezer embert „vicceit meg", amikor nem érkezett meg az MK-meccsre. A lényeg persze az, hogy él a szegedi jégkorong, és élnek azok a ho­kisok, akik soha nem hagytak még cserben engem. A kérdés, ugye, az volt, mit remélek az új évtől? Nos, azt, hogy (a közle­kedésben, a gazdaságban, a sportban, egyszóval az életben) több türelmünk lesz egymás­hoz, és jobban tudunk majd szeretni. Magamnak még azt kívánom, hogy a Centrum leg­alább olyan évet zárjon egy esztendő múlva, mint most. SZERDAHELYI ZOLTÁN, a Szegedi Ifjúsági Ház igazgatója: - Ami a legfontosabb szá­momra a mögöttünk álló év­ben. hogy sikerült az ifjúsági ház 'átszervezése, megala­poztuk a színvonalas munkál, amit, remélem, a közönség is érez. Ebben a zűrzavaros időben a kollégáimmal olyan légkört alakítottunk ki. amely a békés alkotómunkát szolgálja. És talán a szervezésnek kö­szönhető ez is: a jövő évben végre marad időm a tudomá­nyos munkára. Amíg nem voltam „hivatal­nok", azt hittem, hogy a hiva­talos kapcsolatok révén nem • szerezhet barátokat az ember: most meggyőződhettem az ellenkezőjéről. Ellenben, amit nagyon sajnálok, sok régi barátommal, ismerősömmel megromlott a kapcsolatom. Talán a feszített tempó miatt? A jövőre nézve azt remélem, hogy a „közönséges" kultúrá­nak sikerül majd föllazítani a pokolbéli viszonyokat; ami sem a pártoknak, sem másnak nem megy, azt hozza el a kultúra: végre megint emberi arcok nézzenek egymásra. DR. KÜHN JÁNOS, a Tömörkény gimnázium igazgatója: - Az ismert nehézségek ellenére úgy gondolom, jó évet zártunk a Tömörkényben. Si­került előkészítenünk a ma­gyar-német kéttannyelvű okta­tást, az első ilyen gimnáziumi osztály már szeptemberben megindulhat és sikeres volt a hat plusz hatos kísérletünk is. Javult a beiskolázási statisz­tika. a szülők egyre inkább elismerik a gimnáziumot. Jó évet zárt az iskola énekkara is. Ami szomorú: egyre több az iskolákra nehezedő adminiszt­ráció, ami elvonja a figyelmet az érdemi munkától. A jövő évtől azt várom, hogy rendeződjenek a pedagógusok bérgondjai és az iskolák gaz­dálkodhassanak is a pénzükkel, ne csak félhasználhassák azt. 1994-re életbe kell lépjenek a közalkalmazotti törvény bér­tételei: kívánom, hogy legyen rá fedezet. A pedagógusok ed­dig is hivatásból vállalták ezt a csodálatos munkát, s nem s pénz miatt, ezzel azonban nem szabad tovább visszaélni. KORMOS TIBOR, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, magánember: - Milyen volt ez az év, '92? - Nekem rövid. Olyan rövid, mint egy megkötős, fekete klottnadrág, ami ugyan térdig ér a nyári strandon, de azért csak kilóg a lóláb. - Miért volt rövid? - Mert gyorsan telik az idő. Főleg akkor, ha bőven van mit csinálni. Nekem van. - Mi és mikor volt az év legizgalmasabb eseménye? - Február elsején, amikor mint igazgató léptem be a színházba. - Mi volt a legunalmasabb ebben az évben ? - Nem tudom: az egész­ségem változatlan, a nyaralás is izgalmasan telt. Nem unat­koztam. - Az elkövetkezendő év nagy „vetítővásznán" milyen „fil­met" látná! szívesen? Persze képletesen (az erősebbek ked­véért). - Valami jó magyar filmet, ami hepienddel kezdődik, teljesen eklektikus, arányos, szép: olyat, ami színes és nem fekete-fehér, amiben van tra­gédia és komédia. Végül is: a jövő évtől leginkább a jövő évet várom. BÁN JÁNOS, a Magyar Televízió szegedi stúdióvezetője: Koccintás és újévi jókíván­ság mellett természetes, hogy az ember elsősorban a szépre emlékezik. A nézőket egyébként sem belső gondjaink érdeklik, bár sajnos a közvéleményben nagyobb jelentőséget kapott a tévé elnökének státusa, mint a műsorok színvonalának meg­ítélése. Mi, amennyire lehetett igyekeztünk következetesen tisztességes tájékoztatást adni. Nem mindig sikerrel. Hol a kormánypártiak, hol az ellen­zékiek, hol a vallásosak, hol az ateisták bíráltak bennünket, de ez a szakmával, az objektivitás felvállalásával együtt jár. A jövő év...? Nagy kihívás. Nem csupán regionális műsor­időnk bővült - erről köszönet, hogy már hírt adhattunk a Délmagyarország olvasóinak ­hanem, a kereskedelmi adók jóvoltából fel kell majd készül­nünk a nyílt konkurenciára is. Miközben boldog új évet kí­vánok minden nézőnknek, egy számomra életfilozófiává váll mondatot idézek, melyet kedves erdélyi barátom, Pál Antal keramikus népművész mondott: „Ki panaszkodik, megveri az Isten..."

Next

/
Thumbnails
Contents