Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-31 / 306. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. DEC. 31. Radoje Kontic az új jugoszláv miniszterelnök! Milán Panic megbuktatása után a jugoszláv parlament kedd este a montenegrói Radoje Konticot bízta meg a kormányfői teendők átmeneti ellátásával. Az AFP a belgrádi televízióra hivatkozva jelentette, hogy Kontic a távozó kormány ügyeit az új kabinet hivatalba lépésééig irányítja. Az új kormányfő Panic helyettese volt a korábbi kormányban. Kontic kinevezése ellentétes a jugoszláv alkotmánnyal, amely a kormányfő bukása és visszalépése esetén azt írja elő, hogy az hivatalban marad mindaddig, amíg a köztársasági elnök ki nem nevezi utódát. Francia lapvelemeny Bősről Vaklárma a kneszetben Egy pokolgép közelgő robbanásának bejelentésével ejtette valaki rémületbe kedd este az izraeli törvényhozókat. Egy ismeretlen telefonáló a Hezbollah nevében hívta fel a kneszet őrségét, mondván, hogy az épületben pokolgépet helyeztek el, majd a figyelmeztető hívás néhány perc múlva megismétlődött. A rendőrök tüzetesen átvizsgálták a házat, de semmit se találtak, így a csak üres fenyegetésnek bizonyult telefonüzenetek után a képviselők folytatták a költségvetés félbeszakadt vitáját. Az Irán-barát libanoni síita milíciával azonos nevű szervezet nincs sem Izraelben, sem az általa megszállt területeken. SZENZÁCI A pápa síelni ment II. János Pál pápa rövid síkirándulást tett kedden a Róma közelében lévő Campo Felicéban, az Abruzzi-hegységben, amelynek lankáit az elmúlt napok erős havazásának köszönhetően valósággal ellepte a hó. A karácsony utáni rövid vakációra a 72 esztendős katolikus egyházfő saját kocsiján érkezett, s csupán egy rendőrautó kísérte. Az ANSA olasz hírügynökség jelentése szerint a pápa - aki 1978-as vatikáni hivatalba lépése óta csaknem minden télen hódolt e téli sportnak - hat órát töltött el az olasz síparadicsomban. és közepesen nehéz pályákon siklott le. Hírügynökségi értékelések szerint a pápa sítúrája - valamint a jövőre tervezett több külföldi látogatása - jelzi, hogy II. János Pál teljesen felépült a nyáron végrehajtott műtétjéből. Teng Hsziao-ping az év embere A tekintélyes angol gazdasági lap. a Financial Times számára a kínai politika „szürke eminenciása". Teng Hsziao-ping az év embere 1992-ben. A 88 éves - ma sem kormányzati, sem pártfunkciót be nem töltő - kínai politikusnak egyaránt pozitív és negatív szempontok miatt ítélte oda a lap a kitüntető címet. A Finacial Times úgy mutatja be Teng Hsziao-pinget, mint a jelenlegi kínai gazdasági konjunktúra elindítóját. A gazdasági növekedés ugyanis Kínában 12 százalék körül van. és számítani lehet rá, hogy az ország, amely a 10. helyen áll az ipari nemzetek sorában, további eredményeket ér el. Az angol lap véleménye szerint 1992ben nőtt a valószínűsége annak, hogy Kínában a reformok immár visszafordíthatatlanok. Ugyanakkor nem sikerült neki. hogy űj politikai struktúrákat hozzon létre Kínában. „Teng Hsziao-ping csak a Kínai Kommunista Párt politikai csődjének fényénél tekinthető az 1992-es év emberének" - összegzi véleményét a Financial Times. Lett hála a svédeknek A lett kormány jelképes öszszegért, egyetlen dollárért adott el Svédországnak egy épületet Rigában. A város központjában található, és szakértők által 830 ezer dollárra becsült épületben kap otthont Svédország helyi nagykövetsége. A jelentős valutahiánnyal küszködő Lettország azért határozta el magát erre a nagyvonalú lépésre, hogy így hálálja meg a svédeknek azt a segítőkészséget, amit Lettország kapott a függetlenség elnyerése előtt, és azt követően. Az erről nyilatkozó lett külügyminiszter végezetül cáfolta azt a hírt, miszerint a svédeknek átadott épületnek már van egy jogos tulajdonosa; nevezetesen a ház korábbi gazdája. Afrikai keservek Kolerajárvány Zimbabwéban Kolerajárvány tört ki Zimbabwéban: eddig kétezer megbetegedést regisztráltak, s a betegek közül több mint félszázán haltak meg - jelentette a Ziana zimbabwei hírügynökségre hivatkozva az ITARTASZSZ. Az afrikai országban hosszú évek óta nem volt példa koleramegbetegedésre. Értékelések szerint a jelenlegi járvány kiváltó oka az volt, hogy az utóbbi fél évszázad legsúlyosabb aszályát áradásokkal járó hatalmas trópusi esőzések váltották fel. s az árvizek következtében fertőzötté vált sok helyen az ivóvíz. A járvány leküzdését nehezíti a gyógyszerhiány, hiszen a segítség csak nehezen jut el a fertőzött területekre: az áradások tönkretették az autóutak jó részét Zimbabwéban. A Bősnél épülő dunai gát három év óta mérgezi Magyarország és Csehszlovákia kapcsolatait. Ez annál is inkább kényes kérdés, mert egyaránt érinti a határvonalat, a térség gazdaságát, környezeti viszonyait és a szlovákiai magyar kisebbség helyzetét - írja szerdai számában a francia üzleti körök lapja, a Les Echos. A lap tudósítója, Marie-France Calle azt hangoztatja, hogy az erőmű „a szlovákok számára becsületbeli kérdés lett, a magyarok számára viszont a környezetvédelem. de egyben az anyagiak kérdése is". A tudósítás azt íija, hogy a magyar kormány kettős megfontolásból döntött a korábbi megállapodás felmondása mellett: egyrészt anyagi okokból, de ugyanakkor az építkezés környezeti kihatásainak következményei miatt érzett aggodalomtól is vezettetve. „Ez a kommunizmustól örökölt gigantikus terv ma terhessé vált, nemcsak a magyarok és a szlovákok számára, mivel az ügyet a Hágai Nemzetközi Bíróság elé terjeszthetik" - állapítja meg a tudósítás, leszögezve, hogy Magyarország tárgyalásos megoldásra törekszik, „Pozsonyban viszont élesebb a hangvétel, s továbbra is azzal vádolják a magyarokat, hogy meg-akarják fojtani a szlovák gazdaságot, amely amúgy is rossz helyzetben van a Cseh Köztársaságtól történő szétválás következtében". „A-probléma annál is inkább kényes, mert Szlovákiában jelentős magyar kisebbség él, az ötmillió lakos közül 6(X) ezer, s ez a kisebbség is tiltakozik, nem csupán környezetvédelmi indokok miatt, hanem azért is, mert arra gyanakszik, hogy Pozsony a Duna elterelésével el akarja szigetelni a magyarlakta falvakat" - állapítja meg a tudósítás. „Minden tényező együtt van tehát ahhoz, hogy a bősi erőmű ügyét az ifjú Szlovák Köztársaság és Magyarország közötti feszültség lehetséges forrásává tegye" - hangoztatja a Les Echos írása. Szarajevó Horvát-muzulmán ellentámadás - Szórványos lövöldözés volt szerda hajnalban a boszniai fővárosban. Szarajevó belvárosában géppisztolyok ropogása volt hallható és időnként aknák csapódtak be a központ negyedekbe és az óvárosba jelentette a Reuter. Szarajevóban továbbra sincs víz és áram. Éjszaka mínusz 12 Celsius-fokra süllyedt a hőmérséklet, s az ENSZ békefenntartók jelentései szerint egyre többen szenvednek faghalált, csak kedden nyolcan fagytak meg. A boszniai szerb csapatok parancsnokságának közlése szerint a városközponttól nyugatra eső területen a muzulmán erők llidza külvárost lőtték. Bosznia északi részében a szerb tüzérség folytatta Gradacac és Tuzla, valamint Brcko környékének ágyúzását. Mindhárom város abban a folyosóban fekszik, amelyet a szerb erők még a tél beállta előtt igyekeznek ellenőrzésük alá vonni. A boszniai rádió jelentése szerint a szerb erők a köztársaság nyugati részében ágyúkkal lőtték a muzulmánok lakta Zepa települést is; két személy életét vesztette az összecsapásban. Mint a Reuter jelentette, a korábbi hírekkel ellentétben egyelőre nyoma sincs annak, hogy a horvát és muzulmán csapatok támadást indítanának a kilenc hónapja ostromlott város felmentésére. A Tanjug jugoszláv hírügynökség viszont arról számolt be: Dobrica Cosic jugoszláv elnök külön levélben arról tájékoztatta Butrosz Gálit, az ENSZ fótitkárát, hogy kedden a muzulmán-horvát erők nagyszabású ellentámadásba mentek át Szarajevó körzetében. Cosic szerint ez az offenzíva súlyosan veszélyezteti a genfi tárgyalások sikerét. Az ENSZ-főtitkár New Yorkban közzétett jelentésében javasolta a Biztonsági Tanácsnak: vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a világszervezet 10 ezer nemzetközi megfigyelőt Irányíthasson BoszniaHercegovia határaira. Ma is időszerű Lesz-e Nagy-Szerbia, vagy sem? Ez a folyamat már két évszázad óta tart. Már 1783-ban Dositej Obradovity „Levél Halapijenak" című írásában megállapítja, hogy „a montenegrói, dalmát, hercegovinia, boszniai, szerb, horvát, szlavón, szerémségi, bácskai, bánáti lakosok... egy nyelven beszélnek." Szerinte mindannyian „szerb testvérek", s ezért írniuk is „tiszta szerbül kell." Zeljko Kruselj horvát történész és újságíró Krojaci hrvaskih granica (Vjesnik. Zagreb, 1991.) című könyvében három tényt tart fontosnak a nagy szerb eszme kialakulásában: 1. A Petyi Patriarchia megalakulása 1557-ben, amelynek nagy befolyása volt a szerb állameszme születésében. Mivel a Petyi Patriarchia (szerb pravoszláv egyház) hatásköre kiterjedt nemcsak a balkáni félszigeten élőkre, hanem KeletEurópára is. Erre a tényre támaszkodott az a vélemény is, hogy „a szerb földek addig terjednek, ameddig a Petyi Patriarchia jurisdikciója." 2. A XIX. század első felé„Lesz-e valamikor Nagy-Szerbia vagy sem? - az egész szerb kérdés ebben foglaltatik. Meg tudja-e állítani Európa születését? Sohasem, mert előbb a szerbeket kellene kiirtani!" Ezeket a szavakat nem valamelyik mostani háborúban harcoló szerb önkéntes jelentette ki, hanem még 1899-ben írta le Miroslav Spajalkovity, a szerb kormány párizsi ösztöndíjasa, később diplomatája. Spajalkovity csak egy abból az értelmiségi rétegből, amely szellemileg nevelt és inspirált több generációt. ben kialakult úgynevezett szlavisztika iskola koncepciója, melynek teremtői csehek, szlovákok és szlovénok voltak (Josef Dobrovsky, Jan Kollár, Pavel Safarik, Jernej Kopitar és Franc Mikosics). É koncepció szerint a horvátok nyelve csak tájszólás, amelyet Isztriában és néhány dalmát szigeten használnak. Más területeken szerb nyelven beszélnek, leszámítva Szlovéniát. Eszerint Zágráb is szlovén város lenne, az ország többi része pedig szerb. 3. Alija Garasanin szerb belügyminiszter 1844-ben Nacertanije című nemzeti programjában a XIV. században létező Szerb Császárság felújítására törekedett. Ez az állam lenne az, amelyben az összes szerb élhetne. Garasanin szerint szerbek a montenegróiak. horvátok, muzulmánok és macedónok is. Ezt az ideológiát a XIX. és XX. század folyamán több szerb politikus és vezető próbálja megvalósítani különböző formákban. Egyszer Jugoszlávia, máskor Szerbia, harmadszor „Egyesült Szerb Földek" név alatt... A mai háború és az etnikai tisztogatások már régóta terveIlyennek képzelte az 1941-es csetnik koncepció Jugoszlávia jövőjét. Tanulságos, ahogyan a Pécs-BajaSzeged vonalban magyar, a Temesvár-Resica térségben romániai területeket is jugoszláviához rendel, az egész tengerparti teriiletet pedig Zárától lefelé szerb fennhatóság alá sorolja. zettek. Közismert Vaso Csubrilovity, szerb történész előadása 1937-ben, amikor az albánok kiirtásáról beszélt. Tomislav Sabljak a zágrábi Vecernji list 1991. december 28-i számában közölt ebből részleteket. Sorolva, hogyan lehet a nem szerb népeket szerb uralom alá vezetni, a következő módokat javasolja: „A szerb nép tömeges kolonizációja, felfegyverezve. A kolonizált területeken a régi csetnik módszert kell alkalmazni. Legjobb volna odaküldeni a montenegrói hegyekből származókat, hogy Koszovón és Metohiján mindez tömeges összeütközéseket váltson ki az albánokkal..." „...Létezik még egy eszköz, amelyet Szerbia nagyon praktikusan kihasznált 1878 után, az albán falvak és városrészek gyújtogatása..." A továbbiakban Csubrilovity az őslakosság kitelepítéséről és a szerbek betelepítéséről beszél, amelyet erőszakkal, fosztogatásokkal, gyilkolásokkal, fenyegetéssel kell teljesíteni. A csetnikmozgalom 1944. január 27-én megtartotta az úgynevezett Szentszávai Kongresszust, amely - igaz burkoltan -, a nagyszerb politikai program része volt. Tudniillik ezen a kongresszuson a csetnikek elfogadták a Jugoszláv Föderáció koncepcióját, de csak három föderatív egységből állóként: Szerbia, Horvátország és Szlovénia; úgy, hogy Szerbiához tartozna BoszniaHercegovina, Horvátországból a szerb többség lakta részek, Szerbia határai Szlovéniánál lennének. Tehát éppen az az elképzelés, amelyet Milosevity próbál elérni az 1991-92. közötti háborúval. A Szentszávai Kongresszus egyik határozata: „Az új Jugoszlávia tartósságának feltétele... egy olyan szerb terület létrehozása, ahol minden szerb együtt él..." Pontosan így beszél az utolsó években Slobodan Milosevity szerb elnök is. Továbbá a „szerbek és horvátok közötti határok nem ismerhetők el..." Fél évszázad után ezt az álláspontot képviseli hivatalos Szerbia. Az előbbiekből tisztán látható, hogy a szerbek a háborút a területek elfoglalásáért, nem pedig a Szerbián kívül élő szerbek megvédéséért kezdték el. HEKA LÁSZLÓ-SZONDI ILDIKÓ