Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-30 / 305. szám

SZERDA, 1992. DEC. 30. SPORT 7 ...és mit tettek a volánosok? A Sz. Volán Old Boys rendkívül fárasztó alapozást tudhat maga mögött. Első és egyben utolsó kézilabdás edzésüket a történelmi mérkőzést megelőző napon tartották - többek bánatára. Ők leginkább mérhetetlen izomlázról panaszkodtak... Az edzést követő taktikai megbeszélést a Római Sörözőben ejtették meg, ahol az összes lényeges elemet kidolgozták. Egyénre szabott előírásaik tartalmazták az öreguras léptűek, valamint a villámlábúak konkrét feladatait is. A taktika lényege: apró gólokkal megzavarni az ellenfelet, húzás jobbra, húzás balra, kontra és ha egyik se megy, átlőnek. Szerves részét képezte a stratégiának a kapusok ténykedése. Mivel annyian voltak, mint égen a csillag, mindenki csak az első bekapott gólig védhetett. Kővári Árpádnak átlövő és irányító feladatot szántak - a kispadról. Az emelkedett hangulatban jótékonykodásra is futotta. Miután a magyar öregfiúk csapatából többen jelezték várható elmaradásukat, jó pár szegedit kölcsönadtak. A nagy adakozásban Árvái Bélát is át akarták passzolni, de Béla kijelentette szerénysége közismert hogy nagy játékosokat csak a lelátóról szeret nézni... A Sz. Volán Old Boys mind a labdás edzés, mind pedig az azt követő taktikai értekezlet eredményével meg volt elégedve. Az már igazán nem rajtuk múlott, hogy vért izzadó akaratuk ellenére ezekből a taktikai variánsokból csupán a kölcsönadott játékosok valósítottak meg valamit... A történések jegyzőkönyve A veteránok meccsét megelőzően parkettra került lányok belefeledkezve a kézilabdázás gyönyöreibe a második félidőhöz készülődtek, amikor a Szegedi ESK válogatottja, Utasi körülnézett és kijelentette: „Unom már a kézilabdát, focizzunk inkább egy jót". Ez a rövid, ámbár hiteles története annak, miként szórakoztatta 15 kerek percen át a hálás nagyérdeműt az „a magyaros takaros fajta..." Szegedi ESK-Békéscsahai Jamina KC 17-20(12-11) Ujszegedi Sportcsarnok, kb. 1300-1600 néző. (Hiteles adatunk soha nem lesz rá.) Vezette: Kiiment, Papp (néha pedig Barna, leginkább a focimeccsen). A Szegedi ESK összes játékosa: Szamazvanova, Gyimesiné, Bálint, Virincsik, Huba, Gát, Virágh, Gajdácsi. Utasi, Jagica, Bödör, Tóth, Asztalos. Edző: még mindig Farkas József. Sz. Volán OB-Magyar öregfiúk válogatott 34-40 (félidőben még Volán előny). Ujszegedi Sportcsarnok, több mint 1500 néző. Vezette: Kiiment, Papp. Magyar öregfiúk válogatott: Bartalos Z.. Széplaki. Kontra, dr. Süvöltó's, Vass S„ Molnár, Őri, Varga. Simó s még jó pár szegedi, úgymint Buday, Tenke, Dob«». V kevés játékost rendezgeti.: \ ass K. Sz. Volán OB: I arka,. Baranyai, Albert. I.iMi. dr. Lukács, Tamás, Leli. Kővári. Hollós , Noel, Dönő-ó. Csáki, Szabó, Giricz, Xarknnyi, Barátit. Edző: szia > mindenki, még a portás i* És újra megtelt az ujszegedi Sportcsarnok... És ott volt a volános közönség a maga megszokott lázában... És ott láthatta a publikum azokat a a sportembereket, akik a Tisza Volán SC 30. születésnapját játékkal ünnepelték. Együtt örült mindenki! Nemes ellenfélül a magyar öregfiúk válogatottat választotta az ünnepelt, nem tartva attól, hogy kudarccal végződik a hatvan perc. De, egyáltalán lehet itt és most kudarcról beszélni? Amikor, Leie Ambrus keze úgy villant, mint nem sokszor máskor. Amikor, Szabó „Sonka" kungfu mester módjára kápráztatta el kezével az előtte álló kapust. Amikor, Giricz Sándor úgy bújt ki a védők közül, mint egy macska. Amikor, Hollós Árpád csak ejtésekből tudott gólt szerezni. Amikor, Vass Sándor bomba lövése pókhálózott. Amikor, Kontra Zsolt kínaizott. Amikor, Varga István elhajlással végezte el a „kilencest" Amikor,... és sorolhatnám a végtelenségig. Mert, ezen a szülinapi parádén olyan dolgokat műveltek ezek a fitalosan öregfiúk, hogy annak oktatófilmben kellene megjelennie. És ünnepelt a Sportcsarnok népe, mely olyat látott, mint amihez harminc éven keresztül szokott. A játékosok pedig ajándékként azt kapták, amit nagyon sokszor átéltek: VASTAPSOT! Boldog születésnapot! FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A szegedi öregfiúk. Állnak (balról): Tamás, Lesti, Lukács, Szabó, Noel, Dömösi, Lele, Hollós, Farkas, Kővári. Guggolnak: Barátb, Giricz, Bartalos, Csáki, Albert, Baranyai, Várkonyi, Tripolszki. A magyar válogatott. Állnak (balról): Vass K., Molnár, Budai, Simó, Vass S„ Varga. Guggolnak: Dobó. Széplaki, dr. Süvöltős, Őri, Tenke, Kontra. Hogyan készült a magyar öregfiúk válogatott...? Az 1975-ben bajnokságot nyert Debrecen gárdája semmihez sem kapcsolódó, de mégis sporttörténeti mérkőzést játszott Debrecenben a Sz. Volán öregfiúk elleni találkozót megelőző napion, a világhírességekkel felálló román öregfiúk csapatával. Hogy mi köze ennek az újszegedi Sportcsarnokban lezajlottakhoz? Csupán annyi, hogy a debreceniek „megspékelték" csapatukat néhány nagyágyúval, Vass Károllyal, Marosival és Budayval, így méltán nevezhetjük őket is komplett válogatottnak. A 26-22-es magyar győzelemmel végződő találkozó nagy szabású mellényt adott a magyar old boys-nak, ami nem is csoda, hiszen a románoknál szóhoz jutott Penu, aki kapuját nyugalmazott ezredeshez méltó elszántsággal őrizte, Dragonyica, Birtalan, Kicsid, valamint a jelenlegi sportminiszter, Gatu. A debreceni meccs hírnökei, Vass K„ dr. Süvöltös és Varga akkor még nem tudták, hogy a románoknál jóval nagyobb játékerőt képviselő szegedieket csak úgy lesznek képesek legyőzni, hogy azok kölcsönadják erre a mérkőzésre legkarcsúbbnak tűnő játékosaikat. Sportszerűségi díjat ugyan nem osztottak, de én azt most a szegedieknek adom. Persze, ha nem ilyen sportszerűek, nincs meccs... PLGNICZKL JÓZSEF Labdablues Bili módra KOVÁCS ANDRÁS Most is ilyen volt a volános közönség Diákcsínyek à la Boncz Boncz Géza visszatért a ként a kedvenc játékosom. Most a csapatok közül a Bramac a kedvencem. - Vannak még különösen kedvelt sportjaid? - Vízilabda, kosárlabda, jégkorong, no és a box. Vass kontra Vass Senki sem lehet próféta a saját családjában (szabad idézet nagy elődöktől), különösen nem, ha két világhírű spxirtoló a tagja. Karcsi és Sándor évekig erősítették az Elektromost és a válogatottat, azonban ha a másikról volt szó, egyik sem tett lakatot a szájára. Egy, egyébként győzelemmel végződő bajnoki mérkőzésen hibát lelve egymás játékában, odáig jutottak, hogy a legközelebbi felmenők nótagját vették célba. A nézőtéren helyet foglaló ,jó édes anyuka" a találkozót követően gratulált mindkettejüknek, majd a következőt kérdezte: „Mondjátok, muszáj ezt nekem végighallgatnom?" B közép Előfelvett katonaként a hétvégi eltávozások programjában a szebbik nem után azonnal a kézilabda következett. A Volánnal a Sportcsarnokban. Már a bejutásnak is különös íze volt. Míg az önálló keresettel rendelkezők már egy órával a mérkőzés kezdete előtt türelmetlenül topogtak a piénztárabalaknál, az ifjabbak a legközelebbi sarokban gyülekeztek, bebocsátásra várva. Néha akkora kupac kerekedett, hogy a bejáratot is eltorlaszoltuk. Ilyenkor nem maradt más választása a szigorú tekintetű rendezőknek, ki kellett nyitniuk a folyosó ajtaját. Azt nem mondhatom, hogy néma csendben vonult át a csarnok alatt a jegyvásárlás fáradalmaitól és költségeitől megkímélt ifjúság, az igazsághoz valamivel közelebb áll az „ordítottunk, ahogy a torkunkon kifért" megállapítás. A haladás sebességéről csak annyit, a bő negyven méteren hat másodbercen belül tudtunk, amit a kiürítésre specializált tűzoltók is joggal irigyelhettek tőlünk. A hátsó lépicsőn a sebesség és a hangerő, ha lehet, még tovább növekedett, így betódulásunk már ugyancsak eseményszámba ment. Kezdeti működésünk mindig elvonta a néhány percre a melegítő játékosok mozdulataiba belefeledkező közönség figyelmét, s azt hiszem, a labdafogó háló sem bírt ki akkoriban túl sok szezont egymás után. Valamivel ki kellett tölteni a sípszóig tartó fél órát. A kézilabdagála záróakkordjait Deák Bili Gyula blues bandje pengette. A csapat már a gála kezdetén megérkezett, s Bili kapitány is drukkolt a kézilabdásoknak. - Szeretem a sportot, kisgyerek koromban az MTK úttörőben futballoztam. - Melyik a kedvenc focicsapatod? - A Ferencváros. -A magyarfoci? - Megmondom őszintén, nagyon szeretem a focit, dehát manapság... Régen, Alberték, vagy ha kicsit visszább megyünk, Puskásék idejében még nagyon jó volt. Jó lenne, ha végre feltámadna már a magyar futball. - A kézilabdával hogyan állsz? - Főleg abban az időben szerettem, amikor még a Vargáék játszottak, ő volt egyéb- Fordítsunk: a zenével most hogyan állsz? - Sokat játszunk, s januárban elkezdjük felvenni az új lemezemet. A zenekaromon kívül közreműködik rajta Hobo, Póka Egon és Tátrai Tibor is. Ez lesz már a negyedik album. - ősszel sokan vártak Szegeden, egy meghűlés azonban megakadályozta a koncertet az Ifjúsági Házban: Tavasszal pótoljátok? - Természetesen, jövünk vissza Szegedre. Nagyon szeretem egyébként ezt a várost. Énekeltem már itt az István a királyban, a János a vitézben 'és a Jézus Krisztus Szupersztárban, és sokszor koncerteztem is. Szép a város és jók az emberek. Tehát: viszlát Szeged és mindhalálig blues! szegedi Sportcsarnokba, hiszen néhány hete még a Kristály koncerten ütögette csörgőjét, paskolta kongáját. Most a makrancoskodó hangosítással küzdve melegítette a hangulatot. A humorista ifjúkorában egy igen nevezetes általános iskolába, a Dózsába járt, melyet a kézilabda szerelmesei minden bizonnyal jól ismernek, hiszen többek között itt tanított Ludányi Márton is. Boncz Géza osztálytársa volt Kővári Árpád is, azonban egyetlen sztorit sem bírtunk kicsikarni a későbbi játékosról és edzőről. Fiatal korában Kővári ugyanis nem volt egy „balhés gyerek" - állította az emlékező osztálytárs. Magáról azért elárult egy-két dolgot, egész pontosan három diákcsínyt: - Tangó pasztával bekentem a táblát, így nem tudott rajta írni a fizikatanárnő. Az iskolarádió hangszórójába zsíroskenyeret tettem, nem szólalt meg. Egyszer pedig pálpusztaival kentem be a katedrát, meg is kérdezte a tanárnő: ki csinált be. A nyolc általánost nyolc különböző osztályban végeztem, utoljára még a Dózsából is kitettek. Ez pont 1956 december 10-én történt, tehát igazság szerint én ellenálló voltam - neveti el magát. TAKÁCS VIKTOR