Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-03 / 284. szám

2 KRÓNIKA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. DEC. 3. Bűntársat, fogadott" A fiú kirabolta az apát A hódmezővásárhelyi mentőápolók jelentették, hogy kór­házba szállították az 53 éves G. I. Észak utcai lakost. A nyo­mozók kérdései után kialakult az az egyedinek tűnő történet, amely megelőzte a nyugdíjas kórházba szállítását. Este 11 óra körül arra ébredt, hogy ismeretlen személyek ajtóbetö­réssel próbálkoznak. Nem voltak annyira ismeretlenek - ez utólag derült ki -. ugyanis fia. a 18 éves G. E. és fiatalkorú barátja, a 17 éves F S. volt a lettes. Bejutottak a házba és pénzt követeltek. Az apa adott is némi forintot, de ez nem volt elég a két fiatalnak. A fiú ököllel többször arcon ütötte szülőjét, az a földre vsett, s közben a fiatalkorú F. S. elkezdte rugdosni a férfit. Az otthonosan mozgó fiú átkutatta a búto­rokat, mégsem találta meg azt a 3300 forintot, ami a nyugdíj maradéka volt. és az apa ruhája zsebében tartotta. A bántal­mazás és rűgdosás nyomán a sértetr arckoponyatörést szen­vedett. A kihallgatás során a munka nélküli fiú azzal „véde­kezett". hogy a hódmezővásárhelyi városi bíróság lopás<None>elkövciéséért 5000 forint pénzbüntetésre ítélte, s ezt akarta kiegyenlíteni. A két fiatal a bűncselekmény elkövetését elismerte. Hogyan utazunk az egészségügy szekerén? >> Gyógyítani csak orvosi és emberi méltósággal lehet yy Kárpótlási jegy — vándorúton Hódmezővásárhelyen az egyik szakmunkásképző inté­zet oktatója telefonon jelezte a rendőrségnek: egy szegedi, magát V. L., Süli utcai lakos­nak nevező személy rablás ál­dozata lett. Polgártársunk azzal a szándékkal érkezett Hódme­zővásárhelyre. hogy a buda­pesti Értékpapír és Befektetési Rt. kiadta 45 ezer forint ellen­értékű kárpótlási jegyét eladja. A helyi piacon, majd a Csen­gődi kocsmában árusított. Megismerkedett egy személy­lyel, s betért vele az. Alföldi Ét­terembe. Rövid italozás után azzal távoztak, hogy az. isme­retlen el fogja adni a jegyeket. A Mátyás utcán azonban le­ütötte a szegedi férfit, s táská­Fonó-évforduló Az Üllési Fonó Néptánc­együttes 15 éves. Évfordulós ünnepségsorozatuk az oldott­ság, a vidám emlékezés je­gyében péntektől tart három napon át. A Déryné Műve­lődési Házba a másfél évtized alatt volt táncegyüttes tagokat is meghívták, mindenkit, aki fél évnél hosszabb ideig tán­colt az együttes valamelyik csoportjában. December 4-én délután 4 órakor Képek, em­lékek címmel kiállítás nyílik az együttes életének dokumen­tumaiból, emléktárgyakból. A Rokka zenekar muzsikájára táncház zárja a vacsorával ízesített napot. Kavalkád címmel szomba­ton délelőtt 9 órától délután 3 óráig tréfás vetélkedők követik egymást, továbbá alkotóházi elfoglaltságot kínálnak kicsik­nek-nagyoknak, gyöngyfű­zéstől bórözésig többféle kéz­művességben. Az önkormány­zat és az. (Jllés és vidéke áfész fenntartásában működő jubi­láns együttes vasárnap délután 2 órától monstre táncházzal búcsúzik az eltelt másfél év­tizedtől, hogy újabbat kezdjen. CUKORVASAR! 50 kg-os 47,50 FVkg. 1 kg-os 50 FFkg Amíg a készlet tart! Komáromi Tamásné Császártöltés, Keceli u. 24. Tekfax: 7843-111. jából kilopta a kárpótlási je­gyet. A rendőrség, kiterjedt adatgyűjtő munkájának ered­ményeként, a „Csengődi kocs­mai ismeretlent" B. J. sze­mélyében azonosította. A gya­núsított tagadta a bűncselek­ményt. Állítása szerint a sértet­től vásárolt 5000 forint értékű kárpótlási jegyet 500 forintért, amit azonnal továbbadott egy ismeretlen személynek, 1000 forintért. A szembesítés alkal­mával a sértett határozottan ál­lította. hogy B. J. a tettes. A rendőrség - rablás bűntette ala­pos gyanúja miatt - őrizetbe vétel mellett folytatja a vizs­gálatot. Minden valamirevaló párt választási programjában. így az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain is téma volt, hogy változtatni szükséges a köz­pontilag finanszírozott egész­ségügyi rendszert, a korszerű biztosítási rendszer irányába kell elmozdulni, de a reform nem sértheti az állampolgárok korábban megszerzett jogait. Ma. a rendeletek végrehaj­tásának idején a betegek azt mondják: rosszabb, mint volt. A népjóléti minisztérium persze védi a mundér becsü­letét. Számtalanszor nyilatkoz­tak már a tárca képviselői: előbb-utóbb sétakocsikázáshoz lesz hasonlatos a fentebb vá­zolt utazás. A társadalombiz­tosítás arra hivatkozik, hogy „csak végrehajtó". Az orvosok szerint viszont a reformfolya­mat is reformra szorul. A döntések előtt meg kell kérdezni a legérintettebbeket, az orvosokat. No és a betegek (még nem létező) érdekképvi­seleti szervezeteit. Már a start rosszul sikerült. Bevezették a betegbiztosítási kártyát, de minek? - kérdezték a minap egy orvosfórumon. Tudjuk: a kártya a háziorvos választásának eszköze. De nem választhatott szabadon az állampolgár orvost, az or\>os pedig beteget. Például a fal­vakban lakók az egy (vagy kettő), esetleg sokat kritizált „doktorból" választhattak „sza­badon" háziorvost. Az orvos­társadalom egy részét, mond­juk a klinikai orvosokat, be sem engedték a választhatók körébe. Az üzemorvosok a körön belül vannak, de fele­másan. hiszen helyzetük „ren­dezés alatt áll". Aztán az or­vosnak - ha tetszett, ha nem ­„házibetegévé" kellett fogad­Szétfelé húznak a lovak. A kocsiderékban nyomorgókon néha hatalmasat dob a szekér, ami egyébként is cikcakkban, döcögve halad. A bakon ülő sincs jobb helyzetben. A gyeplőt nem ő tartja. A lovak szétfelé húznak... így jellemezte az egészségügy reform utáni állapotát egyik orvos ismerősöm. nia a körzetében lakókat. A „szabadság" fokát jelzi, hogy Budapest lakosságának 10 százaléka, Szegeden ennél kevesebben, jó, ha a polgárok 5 százaléka mozdult meg, váltott orvost. Sokan pedig még fel sem szálltak az egész­ségügy szekerére. Megyénk 438 ezer lakosából 361 ezren adták le kártyájukat. Az egészségügy ésszerűbb finanszírozását is a reformtól remélték. Ez azonban nem szüntette meg a pazarlást. Az intézményeket fenntartó ön­kormányzat, így Szeged is, csak annyit tehet, hogy tisztább vizet önt a pohárba. A jövő évtől itt az egészségügyi alap­ellátás. a szakorvosi- és a fek­vőbetegellátás külön rendszer­ben, részben önálló költség­vetéssel dolgozik. Az önkor­mányzat feladata egyébként eléggé tisztázatlan, de az biz­tos, hogy dolga a beruházás és a fejlesztés. Szeged erejét megfeszítve hoz anyagi áldo­zatokat. Tavaly 53, idén 93, jövőre 78 millió forintot „pum­pál" az egészségügybe. A 65 felnőtt és 35 gyermek körzetre, azaz az alapellátásra idén 24 millió forint jutott. Ebből minden negyedik rendelő szá­mítógépet is kapott, hogy könnyebbé váljon a reformmal járó, megnöve'kedett admini­sztráció. A betegbiztosítási kártya az alapja a háziorvosi szolgálat és a társadalombiztosítás közötti A „nagyok" találkozóhelyén Emléktábla Vinkler Lászlónak FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Vinkler László halálának tizenkettedik évfordulóján tegnap a nagy festőművész tiszteletére avatott emléktáblát Szeged városa. A márványtáblát a Gogol utca 2. szám alatti ház falán helyezték el, amely a Szabadkáról Szegedre települt Vinkler család otthona és Vinkler László első műhelye volt. Az avatáson Tandi Lajos újságíró méltatta a művész európai szellemiségét, hangsúlyozva, hogy a társak és barátok közül - e helyütt találkozott rendszeresen Szent-Györgyi Albert, Sík Sándor, Bálint Sándor, Kerénvi Károly, Baróti Dezső - Vinkler László volt az, aki Szegeden maradt és alkotott a legne­hezebb időkben is. Az emléktáblát a szegedi önkormányzat közgyűlése és a kulturális és közművelődési bizottság nevében Simoncsics János, a bizottság elnöke koszorúzta meg. elszámolásnak. De hiába Ígér­ték, ez sem rendezte az alap­ellátásból? dolgozók bérét, nem váltotta ki a hálapénzt. A köz­tudatban az él, az orvos mesé­sen keres. A mai egyenleg: a szolgálatban töltött évek számától függően havi 12-18 ezer forint nettó fizetés, a gaz­dagodás forrásának propagált „kártyapénzről" meg csak annyit, hogy 100 forintból a különböző el- és levonások után 15-öt (a társadalombiz­tosítás adatai szerint 30-at) kap vissza egy háziorvos. A csa­ládorvoslásban érintettek még az egészségügyiek által tavasz­szal „kiharcolt" fejenként és havonta járó 1200 forint körüli béremelést sem kapják meg. Ellenben a rendeletek és uta­sítások gúzsba kötötték a há­ziorvost. Hogy mást ne említ­sünk, csak azokat a gyógysze­reket írhatja föl „közgyógyel­látásra", amelyeket egy szigo­rúan ellenőrzött listán közpon­tilag szerepeltetnek. A vizsgá­latokat sem végezheti el szaba­don, mert alapvető eszközök hiányoznak rendelőjéből. A gyeplőt kivették kezéből. Nemhogy betege gyógyulását, saját sorsát is alig tudja irá­nyítani. Négy-öt feljebbvaló­nak kiszolgáltatott alkalmazott maradt. A szekeret irányítók tán feledték a szakma arany­szabályát: gyógyítani csak orvosi és emberi méltósággal lehet. A nagybeteg egészségügy gyógyszerének a költségekre érzékeny vállalkozást tartják. Ám ma egy orvosnak ahhoz, hogy vállalkozóvá váljon, nem egyszerűen bátorságra, hanem halált megvető bátorságra van szüksége. A nyilatkozatok ugyanis csakis arról adnak bi­zonyságot. hogy óriási a bi­zonytalanság a reformfolyamat irányát meghatározók között. Ezért nem véletlen, hogy az ország 6 ezer háziorvosa közül csupán 89 a vállalkozó orvos. A megyénkben praktizáló 282 háziorvos közül mindössze 3. Szavakkal. Ígéretekkel igen. de sem hitelkonstrukcióval, sem adószabállyal nem ösztönzik az orvosokat, hogy beruház­zanak, hogy vállalkozzanak. Pedig állítólag ez a jövő. Állítólag, majd, egyszer, talán egy háziorvosnak körülbelül kétezer beteg, azaz kártya havi 40-60 ezer forint nettó jöve­delmet hoz. Addig pedig? A beteg fo­hászkodik, nehogy orvoshoz kelljen fordulnia. Az egész reformból csak annyit érzékel, hogy az ő bajára az orvosnak alig jut figyelme, mert nem lát ki a különböző kartonok, füzetek rublikái mögül. Külön­ben is, a doktor csak szabad­kozik, hogy ezt és azt a vizs­gálatot se végezheti el, ezt és azt a gyógyszert sem írhatja föl. A gyógyszer pedig drága, szinte megfizethetetlen. A polgár nem tudja, társadalom­biztosítási járulékáért mit kérhet cserébe. Csak azt látja, hogy egyre kevesebbet. Ezért fohászkodik, nehogy fel kell­jen ülnie a rozoga, a sötét is­meretlen felé cikázó járgányra. ÚJSZÁSZI ILONA SZENZÁCI Restaurált Madonna Japánban piacra dobták a Madonna szexalbumbum helyi változatát, retusálva az obszcénnak tartott képek nagy részét. A könyv ennek ellenére várhatóan újból vitákat indít el arról, vajon megjeleníthetők-e a nemi szervek és főként a sze­méremszőrzet, amelyeket a cenzorok rendre kiiktatnak Japánban a filmekből, fotók­ból, most azonban egyes esetekben engedékenynek mutatkoztak. A könyv kiadó­ja 150 ezer példányban dobta piacra a könyvet, de már a második kiadást is tervezi, mert ugyanennyi megrendelő még vár az albumra. Ezelőtt azonban még a tokiói rendőr­kapitányság is véleményt mond az obszcénitásról, mert az album eredeti fotóit engedély nélkül hozták be az országba. Betiltottak a meztelen egeret Az európai találmányi hivatal a napokban másod­szor is elutasította az Upjohn nevű amerikai gyógyszer­gyártó vállalat szabadalmi kérelmét egy - génsebészeti úton kitenyésztett - szőrtelen egérfajtára, mert úgy vélte, hogy az állat szenvedése meghaladja az emberiség számára várható haszon mér­tékét. Az Upjohn cég azért tenyésztette ki a szőrtelen egeret, hogy hajnövesztő szereket kísérletezhessen ki rajta. Az EK találmányi hi­vatala először tavaly szep­temberben utasította el a kérelmet, majd fellebbezés alapján most ismét így fog­lalt állást. A jelenlegi indok­lásban az is szerepel, hogy a meztelen egér „igazából nem újdonság". Állatvédő szerve­zetek mérföldkőnek tartják az elutasító döntést, de az Upjohn londoni jogi képvi­selője közölte, hogy folytat­ják a harcot a szabadalomért. A leggazdagabb brit bánata Nagy-Britannia leggazda­gabb embere immár Paul Raymond sztriptízrevű-tu­lajdonos és szexlap-kiadó. A Business Age című lap sze­rint maga mögé utasította Westminster herceget, aki tíz éven át viselte mindeddig e megnyugtató címet. A 67 éves Paul Raymond 1958­ban alapította a londoni So­hóban a Raymond's revűbárt. amely a nyolcvanas években végrehajtott Thatcher-féle tisztogatás után manapság az egyetlen piacképes sztriptíz­revű azon a környéken, ahol azelőtt százával voltak ilyen intézmények. Paul Raymond később nem túl erős szexla­pokkal, például a Men Only­val, a Club Internationallal és a Mayfairrel, majd sohóbeli telkek felvásárlásával is gya­rapította vagyonát, melyet a szaklap jelenleg 1,5 milliárd fontra becsült. A győztes Paul Raymon­dot azonban nem vigasztalja a vagyon a sorscsapásért: szex lap-szerkesztőként ígé­retesen indult leánya régóta rákban szenvedett, és két hete halt meg kábítószer-túl­adagolás okozta szívelégte­lenségben.

Next

/
Thumbnails
Contents