Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-21 / 299. szám

1992. december 21. SPORTJA 3. Jégkorong OB IL Még a szövetségiek is csettintettek Az első bajnoki mérkőzésre a sorsolás idegenbeli szereplést írt elő a Szegedi Menedzsere Jégkorong SC-nek. Ez különösebben nem is zavarta volna a szegedieket, ha valamit is tudtak volna ellenfelükről. Egyedüli hírként az jutott el a Tisza-partiakhoz, hogy a bajnoki cím megszerzésében csak a Chicagó együttese tehet keresztbe nekik. Ezt a tényt erősíttete az is, hogy a pestiek az előzőekben több, mint tíz gólos különbséggel verték a tatabányaiakat és a győrieket is. Ezekután megértem Rigó Lehel edzőt, aki azt mondta, hogy a meccs előtt alig tudott néhány órát aludni. - A bemelegítésnél teljesen megnyugodtam, ugyanis ekkor már kiderült, milyen virtuózok azok az amerikai és kanadai legények, akik az ellenfél gerincét alkotják - mondta Rigó Lehel. Aztán mindjárt a mérkőzés elején egyértelművé vált, hogy több klasszissal jobb a szegedi gárda. Ráadásul - a szövetségi tagok jelenlétében - a Pápai sor úgy sziporkázott, hogy a jelenlevők csak bólogatni tudtak. S, valaki azt is megjegyezte, hogy a Bóna - Pál, Kulikov - Kalocsa, Pápai, Leleszi sor méltán képviselhetné a magyar válogatottat is. - Azért is értékes ez a győzelem - nyilatkozta Rigó Lehel edző mert a hazaiak amerikai kapusa káprázatosan védett. Szerintem, a' magyarországi hálóőrök közül az egyik legjobb. - Akkor, vasárnap következhet a Fradi „megfegyelmezése" a Magyar Kupában. - Még mindig azt mondom, legyen az csak hírverő mérkőzés és szórakozzon jól december 27-dikén délelőtt a szegedi közönség... Chicagó-Szeged 2-7 (0-2, 0-3,2-2) Budapest, Kisstadion, 200 néző. Vezette: Barta, Koleszár, Németh. Szeged: BÓNA, Szalai KULIKOV 2, PÁL 1. Kalocsa, PÁPAI 2, LELESZI 1, Bojtos, Forgács, PALLÓS, BAUDA, HŐS 1, Berta, Szeles, Hajdú A. Edző: Rigó Lehel. Kiállítás: 8, ill. 8 perc. CS. G. L. Horkai a pólósok kapitánya A szombat délelőtti elnökségi ülést követően ebédidőben hirdette ki döntését a Magyar Vízilabda Szövetség vezérkara az új szövetségi kapitány kilétéről. Az Új Sipos étteremben lezajlott sajtótájékoztatón az újságírók megtudhatták, hogy a hét jelölt közül dr. Horkai Györgyre esett a választás. Princz Gábor elnök távollétében a szövetség két alelnöke, Gyarmati Dezső és dr. Martin György ismertette a döntés hátterét. Az olimpiai bajnok Gyarmati emlékeztetett rá, hogy tíz éve egy világbajnoki ezüstérem volt az utolsó kiemelkedő produktum, azóta egyre gyengébb eredményeket ért el a magyar válogatott. Gyarmati Dezső szerint a kútból úgy lehet kimászni, ha elszánt, ugyanakkor türelmes, fanatikus és kemény munkát végez mindenki, aki tenni kíván a honi vízilabdáért. Dr. Martin György elmondta, hogy valamennyi előzetes „szűrőnél", a szakmai bizottságnál, a ligánál és az elnökségnél is a hetvenes évek kiváló játékosa, Horkai György került a rangsor élére. Az Olaszországban is játszott, majd sikerrel edzősködött Horkaival 1994 őszéig, vagyis a római világbajnokság végéig kötöttek szerződést, az új szövetségi kapitány munkáját egy háromtagú bizottság (Gyarmati, dr. Martin, dr. Szívós István) segíti. Elhangzott, hogy az 1993-as Európabajnokságon nem cél a jó szereplés, a négy közé jutás, ennél fontosabb teendő a fiatalítás, olyan szakmai munka, hogy az 1996-os atlantai olimpiáig jusson vissza az élmezőnybe a magyar póló. Dr. Horkai György előrebocsátotta, ő ahhoz a generációhoz tartozik, amely még megtiszteltetésnek tekinti, ha bizalmat kap. Ars poeticájaként azt fogalmazta meg, hogy az ót megillető rangra emelje vissza a magyar vízilabdát. Eredményeket nem ígért, annál több munkát. Arra a kérdésre, hogy miért csak két évre szól Horkai kinevezése, dr. Kiss Ottó ügyvezető igazgató válaszolt, mondván, nem próbaidőről van szó, azt azonban hozzátette, hogy a római vb után, a mérlegkészítéskor, ha kell, végrehajtják az esetleges korrekciókat. Nem elégítették ki az újságírók kíváncsiságát az ügyben, hogy dr. Horkai György mögött hogy alakult a többi jelölt „tetszési indexe", de beszédes tényként minősítették, hogy a szombati összejövetelen a kandidálók közül Horkain kívül ott volt Kenéz György és Urbán Lajos, továbbá Kemény Ferenc is, a nyáron Európa-bajnokságot nyert juniorválogatott mestere, akit továbbra is az utánpótláskorúak irányításával bíztak meg. - Jó csapatot akarok kialakítani - mondta első nyilatkozatában a 38 éves szövetségi kapitány. - A válogatott magja továbbra is a barcelonai olimpián szerepeltek közül kerül ki, melléjük kell a fiatalokat beépíteni a nemzeti együttesbe. A külföldön játszók előtt sincs zárva a sorompó, ha megfelelő a formájuk, és beilleszthetők a csapatba, nálam is szóhoz juthatnak. A válogatott sikere egyébként nem egyetlen emberen múlik, az eredményességhez össze kell fogni, csak jó lehet és nagy segítséget jelent, ha kipróbált szakemberek is mellettem állnak - mondta dr. Horkai György, aki cáfolta, hogy a frissiben létrehozott háromfős bizottság a terhére volna, épp ellenkezőleg, úgy ítélte meg, hogy a szakmai szabadsága megvan. December 27-én Családi, karácsonyi sportjátékok Totóeredmények A totó 51. játékhetén szereplő mérkőzések eredményei: 1. Coventry-Liverpool 5-1 1 2. Chelsea-Manchester United l-l X 3. Everton-Southampton 2-1 1 4. Oldham-Tottenham 2-1 1 5. Cesena-Spal l-l X 6. Cosenza-Bari 2-0 1 7. Cremonese-Lucchese l-l X 8. Andria-Taranto 2-0 1 9. Lecce-Venezia 1-0 1 10. Modena-Bologna 1-0 1 11. Monza-Ascoli 2-1 1 12. Padova-Reggiana 0-0 X 13. Verona-Piacenza 2-1 1 Pluszmérkőzés: 14. Pisa-Ternana 2-0 1 A Szeged Városi Sportigazgatóság december 27-én, vasárnap „Családi, karácsonyi sportjátékok" címmel három helyszínen színes sportrendezvényeket szervez. Az újszegedi Sportuszodában 9-től 12 óráig három-négytagú családok és egyéni résztvevők is rajthoz állhatnak a különböző tréfás versenyszámokban. A kategóriák helyezettjei a szponzorok által felajánlott ajándékokat vehetik át. Nevezni (díjtalan) a helyszínen 9 óráig lehet. A műjégpályán 8-tól 10-ig „ Nagycsaládosok a jégen" akciót tartanak, melyen a négy vagy ennél több tagú családok belépőjegy nélkül (nagycsaládos igazolvánnyal) látogathatják a létesítményt. Délelőtt 11 órakor kezdődik a Szeged-FTC Magyar Kupa jégkorongmérkőzés. Ennek szüneteiben szellemi vetélkedők (a téli olimpiák területéről) büntetőlövés- és műkorcsolya-bemutató fogja szórakoztatni a közönséget. Délután vetélkedők lesznek és ekkor mutatkozik be az aerobik jeges változata az icerobik is. Az újszegedi Sportcsarnok programja 8 órakor családi asztalitenisz-versennyel indul. Délután 15 órától a küzdőtéren a Kék Mókus Kupa kispályás labdarúgótorna harmadik helyéért játszanak a csapatok. Később a Budapesti Honvéd öregfiúk-Szegedi öregfiúk összecsapást láthatják az érdeklődők, míg 19 órakor a torna döntője kezdődik. A találkozók között tréfás vetélkedők, aerobikbemutató és talajtorna-gyakorlatok lesznek műsoron. Mindazok, akik saját edzettségi állapotukra kíváncsiak, 9-től 18 óráig a sportcsarnok orvosi szobájában kaphatnak választ. Narozsnik-bravúr az Etelka sori csarnokban Évadzárás a súlyemelőknél Öt egyesület mintegy 40 versenyzője búcsúztatta az évadot a Szeged SC súlyemelőtermében. A kétnapos rendezvényen főleg a felnőtt és junior korúak értek el színvonalas eredményeket. Örvendetes, hogy a legjobb teljesítményt Narozsnik Mária, a Szeged SC kiválósága érte el, aki egyéni legjobbját produkálva I. osztályú szintet teljesített! Emlftésreméltó, az egész évben megbízható, egyenletes teljesítményt nyújtó 60 kg-os Gajda Péter is, aki most a 67,5 kg-os súlycsoportban ért el aranyjelvényes szintet. Mellette Dávid János egyéni csúcsot javítva megközelítette ezt a minőségi fokozatot. A szegediek 8 első helyezést szereztek rendezvényükön. A Szeged SC versenyzőinek részletes eredményei. Felnőtt kres. 75 kg: ... 2. Komonyi Norbert 225 kg (könnyebb testsúly), 3. Fodor Imre 225 kg. 82,5 kg: ... 2. Ábrahám Jenő 180 kg. 100 kg: 1. Molnár Attila 200 kg. Nők: 44 kg: 1. Narozsnik Mária 92,5 kg (42,5; 50). Junior „B" kres. 67,5 kg: 1. Gajda Péter 230 kg (105; 125). 110 kg: 1. Dávid János 270 kg (120; 150). Ifjúsági kres. 60 kg: 1. Ördög Gábor 142,5 kg. 67,5 kg: 1. Szigetvári Csaba 202,5 kg. 90 kg: ... 2. Tóth Zoltán 212,5 kg. Serdülő kres. 71 kg: 1. Bagi Sándor 135 kg. Kölyök kres. 44 kg: 1. Kószó Róbert 67,5 kg. Jubilált a Kandó SE Igazán mozgalmas napokat tudhatnak maguk mögött a Kendó SE képviselői, hiszen előbb a versenyzők bizonyították az idei országos bajnokságon felkészültségüket, majd az egyesület tagsága tartotta tisztújító közgyűlését. A Kendó OB-n csapatban a szegediek a felnőtt válogatott keret tagjaiból álló fővárosi együttesek mögött a dobogó harmadik fokára állhattak, míg egyéniben Bakai Mónika és Tráser Tamás kiérdemelte a legjobb szellemben küzdők különdíját. Az 1987-ben alapított önfenntartó egyesület sikerei várhatóan csak növekszenek, mivel '93. február l-jétől edzéseiket az 5 dános japán Abe Sensei irányítja. Az egyesület közgyűlésén az elmúlt öt év eredményeit és gondjait ismertette Nagy Károly elnök. Elmondta, az első évben csak az alapító kendó szakosztály működött, ám később 2-4 között változott az általuk művelt sportágak száma. A vezetők szándékai szerint olyan szakosztályokat hoztak létre, melyek a város sportéletében eddig nem voltak jelen. Ez sajátos gondot is jelent, mivel a már működőképessé vált csapataikat csábítják, hívják más egyesületek, vállalkozók ahelyett, hogy támogatnák őket ott, ahol a kezdeményezés és fejlődésük elindult. Jelenleg kendó és majorett csapattal rendelkezik az egyesület. A táncos lábú lányok az elmúlt nyáron részt vettek az Eurofonfare fesztiválon, melyre a kiutazást nagymértékben segítette a United Way Alapítvánnyal kötött együttműködési megállapodás. A közgyűlés a beszámolók után újabb ciklusra megválasztotta Nagy Károlyt elnöknek, Csala Tibort titkárnak, aki a kendó szakosztály vezetését is ellátja. A majorettek vezetője Lévay Bernadett. helyettese Bányai Emese lett. Az elnöktől még megtudtuk, a tagdíjbefizetésekből működő egyesület szívesen fogadná a céljait támogató magán- és jogi személyek jelentkezését, akik a United Way Alapítványon keresztül hozzájárulhatnak az egyesület anyagi gondjainak enyhítéséhez. CSONKA LÁSZLÓ Rám (agyszarü) törtánat Mindig is szeretett volna vitorlázni. Ez azonban nem olyan egyszerű. Az ember ugyebár - egy negyedik emeleti panelben nehezen tudja megtalálni a kedvező széljárást. De talán most. Most. amikor végre itt a tenger, vágyainak netovábbja, s a szél is mintha az ő igényei szerint mászkálna a vlz fölött. A csöppnyi kis vitorlások pedig ott sorjáztak a szirtek közötti kis öbölben, arra várva, hogy majdcsak befogja őket valaki. Azért bizonytalanul még egyszer rákérdezett: - Captain ? - You are the captain - válaszolta a vitorlás tulajdonosa, semmi kétséget sem hagyva afelől, hogy egyedül kell megbirkóznia a tenger hullámaival, a szél őrült erejével és minden egyéb járulékkal, ami egy ilyen jellegű művelethez tartozik. Még átvette a mentőmellényeket, majd domború mellkassal közeledett a kiszemelt kétvitorláshoz. No problem - gondolta, bár lábai térdtől lefelé mintha önálló mozgásba kezdtek volna, s perisztartikája is erősödött. Egy mélytengeri vlzirájának ez nem lehet feladat - nyugtatta magát. Felmenői közt hírhedt kalózok is voltak. Mondták is többen: ha egy picit is hasonlítasz apádra, előbb-utóbb felakasztanak. Belépett a hajóba. A mellényeket egy laza mozdulattal majdnem a tengerbe dobta, s miközben igazgatta a rögzítő köteleket, felbukott az evezőkben. Sebaj, majd a nyílt vizén, az az ő világa. Az öböl vize csendesen hullámzott. Szélcsend volt. Idegesítette, hogy a vitorlák nem feszültek, a hajó alig mozdult. Ha egy ló tesz ilyet, oldalba rúgják, itt azonban csupán az evezőlapát segített. Alig haladt előre. A kiszemelt közeli kis sziget elérhetetlennek látszott. A vásznak petyhüdten lógtak, miközben elátkozta azt a percet is, amikor kibérelte a vitorlást. Ehhez egy kajak is elegendő lett volna. De jó, mi ez? Nicsak, feszülnek a vitorlák. Hohó, siklik a hajó. Hú, de csodás! De nézd már, nem arra megy, amerre kellene. Hiába minden, a kormányzás, a vitorla feszítése, egyenesen a parti sziklák felé... Gyomrában szorítást érzett, a szíve is szúrni kezdett. Na most, most megfordítom - gondolta, s egy hirtelen mozdulattal ellenkező irányba tolta a nagyárbocot. A szél még jobban a vitorlába kapott, a hajó megbillent, az erősödő hullámok becsaptak, vízzel árasztva el az aljdeszkákat. Kis híján felborult. A kis vitorlás pedig járta tovább önállósult útját, csak még vadabbul. Halálfélelem fogta el. Édesanyjára gondolt, aki még nyárra is sapkát húzott a fejére, hogy meg ne fázzon, édesapjára, aki azért nem volt olyan rossz ember, mint többen állítják - más is szereti a nőket, az italt, a lóversenyt és a kártyát és átgondolta egész eddigi életét. Megállapította, hogy világéletében szemét ember volt - bár ezt csak kevesen vették észre de tengerbe veszni mégsem volt kedve. Éppen ezért lehúzta a vitorlákat. A szél azonban viharossá erősödött. Belekapott a hajó testébe, a lehúzott vitorlákba, és ellenállhatatlanul sodorta a végzet felé. Könnyek szöktek a szemébe. Árván maradt gyermeke jutott eszébe, majd az. hogy elhantolásának költségein túl a sziklákon várhatóan darabokra törő hajó árát is családjának kell majd megfizetnie. Kár, hogy ilyen rongy alak voltam, gondolta, biztos a pokolra kerülök. Segítség, kiabálta, bár tudta, hogy errefelé a magyart nemigen beszélik, de másra nem futotta erejéből. Távoli, egyre erősödő motorzúgásra lett figyelmes. A német házaspár mosolyogva ajánlotta fel segítségét, s húzta vissza motorcsónakjával az öbölbe a kis vitorlást. Kínjában egy bágyadt „thank you"-val köszönte meg életét, majd a tulajdonos udvarias érdeklődésére a vitorlázás örömeire vonatkozó „oh good"-dal felelt. Leült egy parti sziklára, és nézte a kívülről nyugodtnak tűnő tengeren hemzsegő vitorlásokat. Magában szidta a tulajdonost, amiért iránylthatatlan „járművet" adott bérbe neki, és az járt a fejében, egy jó kis árbocossal már minden bizonnyal azon a kis szigeten járna... PIGNICZKI JÓZSEF