Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-02 / 283. szám

SZERDA, 1992. DEC. 2. I GAZDASÁGI MELLÉKLET III. /i GA - Trcide, az utazó kft. „Remete-alapállásból kezdtem Süli János egyik nélkülöz­hetetlen munkaeszköze az üze­netrögzítő. Az IBM-kompatibi­lis számítógépek szervizelésé­vel és eladásával foglalkozó vállalkozó ugyanis ritkán talál­ható otthon. - A vállalkozás nem azon alapszik - magyarázza az au­tomatizálási üzemmérnök vég­zettséggel rendelkező szakem­ber - , hogy ücsörgök egy iro­dában. Állandóan úton vagyok, és amikor a lakásom közelében járok, fölugrok, hogy meghall­gassam, mi van az üzenetrögzí­tőn. A Süli János és felesége tu­lajdonában lévő EGA-Trade Kft. székhelye egy Hont Fe­renc utcai lakás, plusz a garázs alatta, de lassacskán kezd belő­le kiszorulni. Az üzlet ugyanis beindult. - Ezek szerint kénytelen egy-két korábbi elvétől búcsút mondani? - Remete-alapállásból kezdtem a vállalkozást. Úgy voltam vele, hogy nem alkal­mazottat, munkatársat kell ke­resni. A konkurencia-harcban sem hittem, inkább a jó kap­csolatokban. Reklámra nem volt szükségem, nagygépes ka­tegóriában ismerték a nevemet a városban, és aki elégedetett volt a munkámmal, az adta to­vább a nevemet és a címemet. Most azonban úgy néz ki, föl kell adnom korábbi rögeszméi­met. A céget bővítem, teijedel­mében is, ami új székhelyet, valamint alkalmazottakat je­lent. De továbbra is azt vallom: elsősorban referenciákban kell bővülnie a piacnak. Az 1990. januárjában mega­FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Süli János: Nem alkalmazottat, munkatársat kell keresni. lakúit magányos vállalkozás nem az alaptőke, sokkal inkább a vagyon növelésére törekszik. A fejlesztéshez hitelt sem vesz igénybe: „Nem hiszek abban, hogy 25-40 százalékos kama­tokat ki lehet termelni a szol­gáltatásból." - A számítástechnikai piac meglehetősen telítettnek tűnik. Hogyan lehet talpon maradni, ilyen kornkurencia-harc köze­pette? - Telített a piac, ugyanakkor elindult a tisztességes kiválasz­tódás folyamata is. A fogyasz­tó egyre inkább igényli a jó szolgáltatást. - Sokszor azonban nem elég tisztességes munka. Van­nak, akik mások miatt buknak bele az üzeletbe... - Nem lehet igazán okos az ember. Elképzelhető, hogy ne­kem szerencsém volt, amikor olyan cégeknek dolgoztam, amelyek fizettek is. Ez az egyik dolog. Másrészt tudni kell, hogy a számítástechniká­ban nem a legolcsóbb szolgál­tatásoké a jövő. A minőséget meg kell fizetni, és a drága számítógépparkkal rendelkező komoly cégek áldoznak erre. •— Állandóan úton van. Ez azt jelenti, hogy a helyszínen javítja ki a computereket? - Általában igen. Hanem si­kerül, akkor javításra hazavi­szem a berendezést, de csere­gépet vagy csereegységet ott­hagyok. Vannak kollégáim, akik segítenek abban, hogy akár másnap visszavigyem a computert. Szerencsére ma már olyan időket élünk, hogy az alkatrészekhez nagyon rövid idő alatt hozzá lehet jutni. - Szeged a „körzete", avagy kimozdul a megyéből? » - Tevékenységem döntő része Szegedre korlátozódik, leszámítva az átalánydíjas tá­volsági kapcsolatokat. De dol­gozom Szentesen, Vásárhelyen is, egy munkám most éppen Mezőkovácsházához köt. A legtávolabbi pont Nylrbog­dány, ahol egy olajos cég teljes hálózatát fölszereltem. A Démásznál osztályvezetői beosztásban is alkalmazott Süli János a széket és a pozíciót hagyta ott, hogy ne szakadjon el a szakmájától. Ahogy ő mondja: inkább a „csavarhú­zós" területet választotta. Fekete Klára / Élelmiszer-gazdaságunk mérlegen A magyar gazdaság egyik legeredményesebben működő ipari ágazata volt az élelmi­szeripar. Súlyát jelzi, hogy az ipari termelés egyötödét, az ex­portnak pedig több mint az egyhatodát adta. Napjainkban ez az ágazat is válságos hely­zetben van. Termelésének szerkezetét a nagy tömegben, közepes minőségben előállított termékek jellemezték, ame­lyekhez az állam jelentős tá­mogatást biztosított. Ebben a vonatkozásban azonban fordu­latot hozott, hogy a támogatá­sok napjainkra fokozatosan le­épültek, az élelmiszerek belföl­di fogyasztói árai folyamatosan növekedtek, az exportkiszál­lítások terén pedig az eddigi részleges eredmények mellett is kritikus a helyzet. A nyugati kiszállítások akadozásai, a szovjet piac bizonytalanságai, az áremelkedések miatti bel­földi keresletszűkülés kedve­zőtlenül hatott az élelmiszer­gazdaságra. Ezt tükrözi az év­ről-évre mérséklődő termelés. Ezek a számok különösen beszédessé válnak, ha összeha­sonlítjük a KSH most megje­lent „A Közös Piac és Magyar­ország" című kiadványában közzétett adatokkal. Míg 1987­ben Magyarország élelmiszer­iparának fejlődése meghaladta a Közös Piacét és ezen belül a tagországok többségét, addig az utóbbi években egyre hát­rább került és jelenleg az 1985. évi szint alá esett, jelentősen elmaradva még a leglassabban fejlődő nyugati országétól is. Az élelmiszer-gazdaság fej­lődésének továbbra is az ex­port az egyik mozgató rugója, a kivitel fő iránya azonban Nyugatra tevődik át. A nyugat­európai piacokra való bejutás komoly kihívás a magyar élel­miszeriparnak. A nagy élelmi­szerkészletekkel rendelkező közös piaci országok agrárgaz­daságát szerteágazó, bonyolult szabályok védik. A magyar élelmiszergazdaságnak a speci­ális fogyasztói igényekhez kell igazodnia, jelentősen javítva a termékek minőségét, cso­magolását. Ez azonban felveti a fejlesztések, beruházások szükségességét, amely tőkesze­gény országunkban a külföldi tőke aktív közreműködését igényli. Dr. Fekete Istvánné KSH Ipari termelési index (1985 százalékában) 1989 1990 1991 Közös Piac 112 115 118 Dánia 104 107 115 Egyesült Királyság 106 106 106 Franciaország 108 111 114 Írország 124 127 133 Luxemburg 103 106 111 Németország 111 123 132 Olaszország 125 114 116 Magyarország 103 100 90 „Jegycsere" Makón Épp egy magánházból jött kifelé a népes kis csapat. Pedig csak fél négyre járt az idő - és négy óráig volt meghirdetve az akció. Akció, amely Makón zajlott az elmúlt héten, s ame­lyen kárpótlási jegyet lehetett készpénzre, vagy vásárlási utalványra váltani. - Elfogyott a készpénzünk, ezért kell hamarabb zárnunk ­örvendeznek a cserét lebonyo­lító részvénytársaság emberei. - Ilyen nagy sikere volt fel­hívásuknak? - Igen, nagyon sokan jöttek. Szinte kivétel nélkül mindenki készpénzt kívánt kárpótlási jegyéért. - Önök azt hirdették, hogy ez a jegy cégüknél többet ér. Mihez képest? - Van egy elfogadott átlagos árfolyam, mi ettől egy kicsit jobb áron vásárolunk, konkré­tan, a névérték 76,5 százalékát fizetjük ki a helyszínen azon­nal. - Aki viszont vásárlási utalványra cserélné kárpótlási jegyét, annak 80 százalékot ígértek. - Csak épp senki nem élt ez­zel a lehetőséggel. Ezeket az utalványokat ugyanis zömmel olyan cégeknél lehet levásá­rolni, amelyeknek Szegeden vannak jobban ellátott üzletei. Szóval, utazni kellene miattuk. - Miért nem próbálkoznak makói áruházakkal? - Mi egy budapesti cég va­gyunk, először jöttünk Csong­rád megyébe. Tudomásunk szerint a mi akciónk volt az első ilyen Makón (talán a me­gyében is?), ahol készpénzre lehetett váltani a kárpótlási je­gyeket. A kedvező tapasztala­tok alapján természetesen meg­keressük a helyi üzleteket, hi­szen karácsonykor újra eljö­vünk. - Mennyi volt a legnagyobb tétel, amit eladásra kínáltak? - Névértékben 200 ezer fo­rint, de nem ez a jellemző. Többnyire 50 ezer forint körül volt az átlag. vass Nem veszik, eladják Az első biztosításom megkötésére ma is élesen emlék­szem, kora délelőtt szólítottak ki a 740-es Csepel alól. A szerelőaknából csak a valószínűtlenül hosszú combokat lát­tam, a miniszoknyát, amiben végződtek, már nem. És hol volt még akkor a zöldeskék szem, a szőke hajkorona. Nem is tudom, akadt-e valaki a nagycsarnokban, aki nem kötötte meg az új CSÉB 40-et. (Értsd, havi negyven forintért bale­setbiztosítást.) Azóta kínáltak CSÉB 80-at, lakásbiztosítást, gépjármű-cascót, felelőséget és még ki tudja mit. Mostaná­ban pedig életbiztosítási ügynökökkel hoz össze a szeren­cse. Az első - pontosabban mind - nagyon jólöltözött fiatal­ember volt. megnyerő fellépéssel, a szükséges rámenősség­gel. Türelmesen halgattam, hiszen befektetést ajánlott, s úgy tűnt, érti is amit mond. Egészen addig, ameddig ki nem bökte azt a meglepően határozott többmilliós összeget, amit tízegynéhány év múlva, a lejáratkor kapok kézhez, ha ilyen és ilyen havidíjat fizetek. Helyben is vagyunk, mondtam és arra kértem, árulja el, milyen inflációval számoltak a követ­kező tízegynéhány évre. Az úr elveszítette határozottságát, az árszinvonalemelkedés modellezésére nem készítették fel. Nem nagyon értek az életbiztosításhoz, de úgy gondolom, hogy valahol az inflációból, a kamatokból kell kiindulni. Ehhez képest lehet ígérni valamekkora hozamot, természe­tesen levonva belőle a biztosítási szervezet működési költ­ségeit, a nyereségtartalmat, no meg azt a mortalitási - halá­lozási - táblázatból számítható kockázatot, amelynek értel­mében a biztosító egy váratlan baleset következtében már az első évben - akár a második napon is - kifizethet néhány millió forintot. A közelmúltban egyik ismerősöm egyedülálló biztosítási ajánlatot kapott a postaládájába, céges bélyegzővel, de fénymásolva. Csinos táblázat, havidíjjal, ez beszorozva több mint 200 hónappal, majd a lejáratkor kapott összeg. Az ajánlat több mint csábító, az évek hosszú sora alatt befize­tett összeg több mint négyszeresét ígéri a futamidő lejárta­kor. Itt is csak a fix összeg zavar, egy bankár azonban szá­mítógépes programmal gyorsan kiszámolná, mekkora az át­lagos hozam. Tulajdonképpen arra lennék kíváncsi, hogyan nézett ki egy évvel ezelőtt az ilyen tízegynéhány évre szóló tábla, amikor éppen a 37 százalékos inflációt éltük. A mai, úgy tűnik, 23 százalékos éves árszinvonalemelkedéshez rendeltetett, de hogy mi lesz 9, 14 év múlva... Amikor kicsit jobban utánanéztem az életbiztosításoknak kiderült, azok meglehetősen hasonlítanak egymásra. (Ma a megyeszékhelyen több mint fél tucat cég kínálja kötvénye­it.) Minden konstrukciónál van garantált hozam, 3,5-7 szá­zalék, az ezen felül kapott összeg pedig a tényleges hozam­tól, az adott biztosító befektetéseinek jövedelmezőségétől függ. Ezen a plusszon osztozik a cég és az ügyfél, mégpe­dig meghatározott arányban, de adókedvezményre egyik fél sem jogosult. Legtöbbször 85-95 százalék a szerződőé, 5-15 százalék a biztosítóé. Ezek nem akkora különbségek, hogy az ajánlatok közül választónak bizton sikerül megta­lálnia a legkedvezőbbet. Akkor meg mire jók a fix összegű táblázatok? Ja kérem, a kötvényen olvasható tájékoztató ­az mégis csak egy szerződés - már kikezdhetetlen. Ebből mindenki megtudhatja - amit talán eddig is tudnia kellett volna -, hogy a nyereség mértéke a banki kamatoktól és a befektetések hozamától - tehát valamelyest az inflációtól ­függ, ezért a nyereségre vonatkozó adatok becsültek, így tá­jékoztató jellegűek, tehát nem kötelező érvényűek. Ezt a mondatot eddig valahogy még senki sem akarta a számba rágni. Mégis, akkor mi alapján kellene választani? Talán ugyanolyan szempontok érvényesülhetnének, mint az egyéb befektetéseknél. Ha mostanában azt kérdezi valaki, hova vi­gye a pénzét, mindig visszakérdezek: mennyit? Ha egy-két százezerről van szó, akkor azt mondom, a legközelebbi pénzintézetbe, de nem árt, ha ismerősen cseng a neve, azaz minél nagyobb annál jobb. Valószínűleg csak milliós nagy­ságrendnél érdemes sakkozni a mai, nagy biztonsággal éves szinten húsz - 17-23 - százalék bruttó kamat körül mozgó befektetési ajánlatokkal. A biztosítóknál is a nagyot, az erő­set kell keresni. Erről azonban ügynöktől nem sokat tudunk meg, én legalábbis már több legerősebb céggel találkoztam. Marad az éves mérleg, amit egy magára valamit is adó tisz­tességes ügynök megmutat, csinos nyakkendővel vagy való­színűtlenül hosszú combokkal, jó fellépéssel. Az életbizto­sítást ugyanis nem veszik, az életbiztosítást eladják. Nem mindegy hogyan. Kovács András A Magyarországon épülő au­tópályák - az M-0-ást és az M-l-es Győrt elkerülő szakaszát leszámítva - koncessziós fo­rmában valósulnak meg. E meg­oldásra az 1992-ben elfogadott ágazati koncessziós törvény ad lehetőséget, amely kimondja: az állam a kizárólagos tulajdonát képező autópályákat és műtár­gyaikat, azok létesítése, fejlesz­tése, felújítása, karbantartása és üzemeltetése céljából koncesz­szióba adhatja. Ezeken az utakon viszont az autósoknak útdíjat kell fizetni, melynek mértékét a befektetett tőke arányában álla­pítják majd meg. Egy felújított autópálya esetében így valószí­nűleg jóval alacsonyabb lesz a díj, mini az újonnan épülőknél ­derül ki a közlekedési lárca Kon­cessziós Autópálya Irodájának tájékoztatásából. A PGM TRADE KFT. AJANLATA OLASZ ÉS TAIWANI IRODASZÉK-BEMUTATÓ ÉS -UÁSÁR AJANLATUNKBÓL: ' KF 7810 200 Ft+áfa! j KF 7925 17 992 Ft+áfa i i OLASZ SZEKEK: POINT görgős láb, csavaros magasságállítás 3150+áfa RODI görgős láb, légrugós 6120+áfa SELTZ görgős láb, légrugós, középmagas támla 9500+áfa OSLO karfa is felszerelhető, dönthető háttámla 9750+áfa Prestige karfa széles, bőr, főnöki fotel 18 350+áfa TAIWANI SZÉKEK: KF 7940 diákszék 4152+áfa KF 7942 diákszék 6360+áfa KF 7827 irodai szék 18 048+áfa KF 7911 bőr főnöki fotel 28 336+áfa PGM BÜRO. Szeged, Dugonics tér 11. Tel.: 322-372. PGM COMPUTER. Szeged, Csongrádi sgt. 22. Tel.: 314-380.

Next

/
Thumbnails
Contents