Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-11 / 291. szám

6 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. DEC. 11. A kapitány szerint Utasi a jövő embere A magyar aranyérem története szegedi résztvevő szemszögéből Vasárnap 14 órától a Rókusi tornacsarnokban A Szegedi VSE-Szondi SE birkózó CSB-n a kiesés elkerülése a tét Már ismert, az első osztályú birkózó csapat­bajnokság győztese - a Csepel SC -, de csak ezután dől el, hogy melyik gárda búcsúzik az első vonaltól. Erre is választ kapnak vasárnap 14 órától a Rókusi tornacsarnokba kilátogató szegedi szurkolók, ahol a vasutas a Székesfe­hérvári Szondi SE gárdáját fogadja. Az első összecsapás 22:17 arányú fehérvári győzelem­mel végződött, amelynek ilyettén való kialaku­lásában - nem akarom a sebeket feltépni - a bí­rók is közrejátszottak. Sorsdöntő mérkőzés előt áll tehát a Szegedi VSE birkózógárdája. Hogyan sikerült erre a többszörös időpontváltozáson keresztülment összecsapásra felkészülni? - kérdeztem Csikós Ferencet, a hazaiak mesterét. - Magától értetődik, hogy teljes erőbedobás­sal készültünk a számunkra sorsdöntő találko­zóra. A jövőnk függ a vasárnapi eredménytől. Nem tartom lehetetlennek az öt pont hátrány le­faragását, de ahhoz két dologra is szükségünk lesz. Az egyik, hogy teljesen pártatlanul pontoz­zanak a birók, a másik pedig, hogy lelkes és nagyszámú közönség segítse a versenyzőket a nagyobb erőbedobásra - bár tudom, hogy a ta­lálkozó kezdési időpontja nem a legszerencsé­sebb, de nem volt más választásunk - a terem ekkor volt szabad. Szerencsére valamennyi bir­kózó a rendelkezésemre áll. így optimista va­gyok az eredményt illetően. Vasárnap 14 órától tehát kiderül, hogy a lel­kes és áldozatot hozni képes Szegedi VSE bir­kózói fel tudnak-e nőni - tavaly a másodosz­tályú csapatbajnokság során ez már sikerült - a nagyobb feladat teljesítéséhez. A mórahalmiak ősszel (még) leverték a lécet Aligha akadt a világon olyan atlétikai verseny, amelyen azt a magasugrót, aki a közönség kedvéért vagy éppen csupán önnön erejének próbáratételeként az utolsó ugrásnál addig még csak csúcsformájában átvitt magasságra tétette a lécet, és mert nem sikerült a kísérlet, azért a közönség kifütyülte. Valahogy így van most a Mórahalom őszi ötödik helyét értékelő krónikás is. Mert hiszen az elmúlt két idényben a Csongrád megyei I osztályú labdarúgó-bajnokságban egyaránt bronzérmet szerzett mórahalmiak játékos­edzője, Gerecz Péter augusztusban a dobogós helyezések valamelyikének a megszerzését tűzte ki elérendő célul. Jó oka volt rá, hiszen sikerült leigazolnia a Szeged SC kitűnő védőjét, Bogdán Istvánt, azonkívül a tíz évvel korábban még az élvonalban is a „pengés" játékosok sorában jegyzett középpályás Móricz István változatlanul a rendelkezésére állt, csakúgy mint az osztály messze legeredményesebb támadója, Fődi Zsolt. Ma már tudjuk, Móriczéknak az ősszel nem sikerült átvinniük az igazi dicsőséget jelentő magasságot. Hogy miért és hogyan esett le a léc? Erre kerestük a választ Gerecz Péterrel. Móricz a megyei I. osztály egyik legtechnikásabb játékosa Egy héttel ezelőtt még az iz­galom játszotta a főszerepet a litvániai női kézilabda világ­bajnoki selejtezőn. Azóta azonban megnyugodtak a ke­délyek, s ehhez pedig az arany­érem nagy segítséget nyújtott. Magyarország, egy kis var­gabetű után, ezzel a sikerével ismét a jövő évi svédországi A-csoportos világbajnokság résztvevője. Az egyetlen sze­gedi résztvevő Utasi Ágota, a Szegedi ESK kézilabdád volt - élményeiről kérdeztem szer­dán este, miután jól kip ;icnte magát. - Először is gratuláló! a si­kerhez, amelyhez - ha nem is kapott sok lehetőséget a bizo­nyításra - végülis, ön is hoz­zájárult. - Nagyon köszönöm. Az elutazásom előtt sem tápláltam illúziókat, így nem ért csa­lódás. mert természetesen csak statiszta szerepet játszottam az Ali Star-együttesbe beváloga­tott Szilágyi Katalin mellett. - A Csehszlovákok elleni döntőben még a kispadon .sem láttuk. - Laurencz László szövetsé­gi kapitány nem szokott ma­gyarázkodni, hogy ki miért marad ki. de a finálé előtt azt mondta: nem azért hagy ki. mert elégedetlen a játékom­mal. Sőt hozzátette, hogy az Eb-selejtezőkön nagyon számít a játékomra. - Akkor hadd idézzem a ka­FOTÓ: GYENES KÁLMÁN pitány szavait: „ Utasi Ágota egy mérkőzést játszott végig, azon jó teljesítményt nyújtott, több alkalommal csak perceket tölthetett a pályán a remeklő Szilágyi hetveneseként. A jövő embere. - Ugyanígy mondta nekem is, s ez nagyon jól esett. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nekem bérelt helyem lenne ezentúl a válogatottban, mert Laci bácsinál csak a munka és a teljesítmény számít. - Meséljen valamit a litvá­niai élményeiről. - Amelyek a mérkőzések­hez, a sikerekhez kapcsolód­nak, azok felejthetetlenek. Amelyek a körülményekhez, a szervezéshez kötődnek, azok­ról csak keserű szájízzel tudok beszámolni. A csoportmérkő­zések helyszínén, Kaunasban olyan szállodában helyeztek el, ahol hideg szobákban laktunk, nem volt melegvíz, állandóan zajongtak, kevés és ehetetlen ételt kaptunk. Ezt megtudták a többiek is, s az 5-8 helyért küz­dők már nem is akarták azt el­fogadni. Vilniusban már egy barátságosabba költöztünk. Bezzeg a hazaiakkal egy cso­portban lévő csapatok jó felté­telek között laktak. Egyébként dollárért mindent meg lehetett venni, még az első helyért járó éremhez hasonlót is... - Egy ilyen nagy seregszem­lén van mit tanulni... - Volt is, hiszen a fél világ kézilabdasportját képviselő csapatok vettek részt rajta. Na­gyon jó rutinszerzési lehetőség volt számomra ez a vb-selejte­ző, de azt hiszem, valameny­nyiünk felelősségérzetét is pal­lérozták az események. - Az izgalom és a jól eső fá­radtság után mi következik? - Ferihegyig azt hittem, hogy egy nagy szünet, de ott Farkas József edző egy nagy virágcsokorral a kezében ­ennyire még egyetlen edzőm­nek sem örültem, hiszen elő­ször éreztem, hogy a klub érté­keli a munkámat - közölte ve­lem, hogy egy németországi túra és újabb edzések várnak rám, de végül is ez a dolgom.. SÜLI JÓZSEF Baráti találkozó ­sporttal fűszerezve Értékes kezdeményezést in­dított útjára a Csongrád Me­gyei Sportigazgatóság és a Me­gyei Diáksport Tanács. Baráti találkozót szerveztek Csongrád és Bács-Kiskun megye diák­sportolói között, amelynek keretében a két megye legjobb diákröplabdázói mind a lá­nyok, mind pedig a fiúk meg­mérkőztek egymással. A két megyét egy-egy megyebeli iskola válogatott csapata kép­viselte. Csongrád megye kép­viseletében a lányoknál a Deák Ferenc gimnázium (edző Far­kas Zoltán), a fiúknál a Csonka János gimnázium (edző Nusser Elemér), míg Bács-Kiskun me­gye reprezentánsaként a lá­nyoknál a Szent-Györgyi Al­bert Egészségügyi Szakközép­iskola, a Fiúknál pedig a Ka­tona József gimnázium lépett pályára. A színvonal a fiúknál volt magasabb, ahol a szegediek 3-l-re (13, 7,-13, 9) győztek, míg a lányoknál a vendégek diadalmaskodtak 3-0-ra (2, 3, 8). A szegediek legjobbja Gár­din István és Thorma Péter. valamint Horváth Boglárka és Rácz Judit volt. A mérkőzések után a négy csapat, valamint vezetőik ba­ráti vacsorán vettek részt, ahol a szervezők elhatározták, hogy a jövőben kibővítik ezt a kettős találkozót hármasra, bevonják ugyanis a Békés megyeieket is, s más sportágakban is rendez­nek versenyeket. SÁNDOR JÓZSEF - Nekünk igenis magasabb célt kell önmagunk elé tűz­nünk, mert egyrészt elvem, hogy ésszerű határok között mindig a maximum elérésére kell törekedni, másrészt vala­mennyi labdarúgónk talpig be­csületes sportember, akik rá­adásul pertuban vannak a lab­dával és lelkesedésért sem kell a szomszédba menniük ­mondta elöljáróban a 37 éves szakember. - Ma is állítom, noha nem dúskálunk az anya­giakban, elképzeléseink a rea­litásokon alapulnak. Sajnos az őszi idény második felében sok, előre nem kalkulált ese­mény történt. De ezért is cso­dálatos játék a futball, mert itt soha, senki nem mehet biztos­ra. - Melyek voltak a közösség életét megzavaró váratlan ese­mények? - Álmomban se jöjjön elő a Mindszent elleni hazai mérkő­zésünk. A rossz emlékű 90 perc alatt, hazai veretlensé­günk mellett, két nagyszerű társunkat is elvesztettük. Kószó Zoltán olyan súlyos lábtörést szenvedett, hogy kénytelen be­fejezni sportpályafutását, mi­ként a bokaszalag-szakadással kivált Hevesi Tiborra se szá­míthattam a továbbiakban. Bogdán István októberben az NB Il-es Bajához igazolt, majd az őszi idény hajrájában Csá­szár István is föliratkozott a maródiak listájára. A bajt te­tézte. hogy Móricz Istvánt a CSLSZ fegyelmi bizottsága hónapokra eltiltotta a játéktól. - Hogyan vonná meg csapa­ta őszi mérlegét? - Ilyen körülmények között az ötödik helyet jó eredmény­nek tartom. Örömmel tölt el, hogy fejlődik, formálódik, a korszerűség irányába halad csapatjátékunk, és hogy min­denki hittel, meggyőződéssel, elhivatottsággal végzi az edzésmunkát. A bajban meg­mutattuk: igazi baráti közös­séget alkotunk. - Kérjük, nevesítse a kollek­tíva tagjait! - A Farkas Gyula, Csipak Imre, Bogdán István, Kószó Zoltán, Hargitai Ferenc, Sava­nya Árpád, Móricz István, Tandari Zoltán, Bóka László, Fődi Zsolt, Markó Tibor össze­tételű kezdő csapatban gyakran helyet kapott és jól szerepelt Bubori Róbert, Masa Attila, Borbás József és Csányi Ist­ván. - Kell-e módosítania a 15. forduló után az eredeti célkitű­zést? - Nem, mert érettnek tartom együttesünket a dobogóra. Lel­kes szurkolóinkat a tavaszon is szeretnénk kiszolgálni. Eddigi hazai mérlegünk - hat győze­mmmmammmmmmmmmmmmmmm• lem mellett egy döntetlent ér tünk el, egy alkalommal pedi vereséget szenvedtünk - jón.: mondható, a folytatásban mcj. próbálunk hatékonyabban fu ballozni idegen pályákon. - Látott-e az őszi mérkőzé­sek során az ellenfeleknel olyan játékost, akit villámmal igazolna saját csapatába? - A Móravárosi Kinizsi kö­zéppályása, Deák Gábor tet­szett a leginkább. Nélküle a középmezőnybe esne vissza a nagy múltú gárda. - Melyik együttest tartja az ősz meglepetés-csapatának? - A mindszentiek mestere. Kérdő Sándor kollégám jó munkát végzett. A Mindszent stílusoson és hatékonyan fut­ballozott az őszi idényben. - Labdarúgói közül kivel elégedett leginkább? - A keret valamennyi tagja tudása legjavát nyújtotta. Kó­szó Zoltánnak külön is köszö­netet szeretnék mondani. Zoli szuperember, mindig jó szívvel fogok gondolni rá. Gerecz Péter a sérülésektől, kényszerű kiválásokkal szomo­rított őszi idény után nem lehet maradéktalanul elégedett. Az egyik szeme nevethet ugyan, a másiknak azonban feltétlenül sírnia kell. THÉKES ISTVÁN H A turista-emlékpark várja a látogatókat A városok kőrengetegciből kimenekülő ember számára mindig felüdülés, egy kis séta, kirándulás vagy szervezett túra hazánk legnagyobb kiterjedésű hegyvidékében, a Bükkben. Nem nélkülözi a romantikát az Uránia csillagvizsgáló épülete mellől induló kisvasút, a Diósgyőri vár és az alagúton keresztül robogó vonatból elénk táruló látvány, Lillafüred és a Hámori tó. Vadregényes ez a Bükk, ha kell zordságával, sziklafalaival, barlangjaival, lenyűgözi az ide látogatót. Mindezt az értéket köz­kinccsé teszi egy látványos park. Közép Garadnán a hárskúti te­rületen a Helyiipari Természetbarátok által létesített Helyiipari forrás a kulcsos házával és az ugyanott épült turista emlékpark és pihenő. Építéséhez a gondolatot egy görögországi túrautunkon az ókori olimpia közelében található emlékpark látványa adta, ahol az újkori olimpiai játékok szervezőjének, Pierre Báron de Cou­bertinnek szíve van eltemetve. Egyesületünk vállalkozott arra, hogy, a Bükkben a magyarországi turizmus alapítóinak emléket állítson, mely panteon jellegénél fogva egyedülálló ilyen turista­létesítmény hazánkban. Az emlékparkban öt emlékmű reprezentálja a természetjárás történetét. Azoknak a neves elődöknek emlékére, akik 120 év távlatában a kiegyezés utáni Magyarországban felismerték a iu­rizmus fontosságát. Feltárták hegyvidékeinket, turista utakat és menedékházakat építettek, útikalauzokat adtak ki. Az emlékparkban emléket ál­lítottunk dr. Téry Ödönnek, akit a turizmus atyjaként tisztelünk. Nevét és emlékét a Magas-Tátrában a Téry-menedékház, a Téry­csúcs és a Téry-horhos őrzi. Kühne Adolfnak, a bükki turizmus szervezőjének, aki már az 1910-es években azon fáradozott, hogy Miskolc turista központtá váljon. Dr. Hanák Kolosnak, a Mátra hegység feltárójának, dr. Zsigmondi Emilnek, a hegymászás úttö­rőjének, akinek nevét a francia Alpokban egy út, a Via Zsig­mondi őrzi. Egy közös emlékmű épült 18 neves nagyjainknak, köztük Eötvös Lorándnak, aki a Magyar Turista Egyesület első elnöke volt. A közelmúltban az erdőfelügyelőség támogatásával és Kiss Pál fafaragó művészi munkájával, emlékparkunk egy emlékosz­loppal gazdagodott, melyet megyei szövetségünk városunk ter­mészetjáró sportjának százéves évfordulójára állított. Valóban látogassuk ezt az emlékparkot és tegyük közkinccsé, hogy betöltse tradicionális szerepét. A természetjárók, kirándulók és az. ifjúság körében tegyük ismertté egy hősi korszak úttörőinek nevét, akik kitaposták az utakat a legszebb vidékekhez, a hegy­csúcsokra. a barlangok mélyére és megismertessük a tömegekkel is a magyar haza szépségeit. Ferenczi Lajos aranyjelvényes túravezető ^ Teremtorna Asotthalmon December 19-én és 20-án jótékony célú (a bevétel egy rúzsai kislányon, Makra Ágnesen segít) teremlabdarúgó-tornának ad otthont az ásotthalmi sportcsarnok. A részvételt fontolgató csapatok képviselői Horváth Lászlótól (6786 Rúzsa, 814. sz.; tel.: 385-127) kérhetnek egy csekket, amelyen minimum 1500 forintot - aki teheti, többet is felajánlhat - kell befizetni neve­zési díjként. (A befizetést igazoló csekkszel­vényeket legkésőbb december 14-ig kell vissza­küldeni Horváth Lászlónak, ugyanis azok alap­ján lehet majd megejteni a sorsolást.) További információkat egyébként a fenti telefonszámon kaphatnak az érdeklődők.

Next

/
Thumbnails
Contents